Dhamma mindenkinek

Most a Buddha néhány tanítására foglak titeket emlékeztetni. Arra akarlak ezzel bátorítani benneteket, hogy komoly elhatározással, helyesen gyakoroljatok a Buddha utasításainak megfelelően. Ezeknek a tanításoknak a neve Dhamma. A Dhamma egy dísz, az elme számára. Valamint egy eszköz is, az elme képességeinek fejlesztésére. A tanítások amikről beszélni akarok az Óváda-Pátimokkhából valók, a Pátimokkha Utasításból. Ez egy olyan beszéd, ami a Buddha utasításainak megfelelően felavatott szerzetesek kötelességeivel foglalkozik, de ezek a gyakorlatok éppúgy érvényesek a világi emberekre is. A világi emberek vállalhatják ezeket a gyakorlatokat és jó embert nevelhetnek magukból, így lehetnek szemek, fülek, lábak, lábfejek és kezek, akik segítenek gondoskodni a vallás munkájáról és segítenek a virágzásában.

Ezek az irányelvek, amik mindannyiunkra érvényesek, hat pontba vannak sorolva¹:

anúpavádó – nem veszekedve
anúpaghátó – nem bántóan
pátimokkhé csa szamvaró – visszafogottan a pátimokkhának megfelelően
mattannyutá csa bhattaszmim – mértéktartóan az étellel
pantanycsa szajan ’ászanam – egyedüllétben élve
adhicsitte csa ájógó: – eltökélten a kimagasló elméért és szívért
étam buddhána-szászanam. – ez a Buddhák utasítása.

Az első irányelv: anúpavádó. Ne panaszkodjatok egymás hibáiról. Más szavakkal, ne mondjatok gonosz dolgokat egymásról, ne állítsátok be hamisan egymást, ne mondjatok semmi olyasmit ami miatt az emberek széthúznának egymástól. Ne kezdjetek hamis híresztelésekbe egymásról, és ne segítsétek elő azokat. Ne szitkozódjatok vagy kiabáljatok egymással. Ahelyett, hogy egymás hibáit keresnénk, mindegyikünknek a saját hibáit kellene észrevennie. Ezt jelenti az anúpavádó. Bárhol használhatod ezt az alapelvet, akár fel vagy avatva, akár nem.

Anúpaghátó: Ne engedjétek meg magatoknak, hogy gyűlöljétek egymást. Az csak természetes, hogy amikor emberek együtt élnek, a viselkedésük nem lesz ugyanolyan. Egyeseknek jó a modora, másoknak nyers a modora – nem mintha gonosz lenne, éppen csak a modoruk nyers. Testileg, egyes emberek energikusak, iparkodóak és erősek; mások gyengék és betegesek. Beszédben, egyes emberek körültekintően ki tudják fejezni magukat, mások nem. Egyes emberek sokat beszélnek, mások alig szólalnak meg; egyesek világi dolgokról szeretnek beszélni, mások a Dhammáról szeretnek beszélni; egyesek helytelen dolgokat beszélnek, mások helyeset. Ezt hívják egyenlőtlenségnek. Amikor ez a helyzet, elkerülhetetlenek a konfliktusok, összeütközések, legalább valamilyen mértékben. Amikor ezek a dolgok felmerülnek közöttünk, miközben ugyan annak a Dhammának a határain belül élünk együtt, nem szabad haragot tartanunk. Meg kell bocsássunk egymásnak, és lemosnunk azt a foltot a szívünkről. Miért? Mert máskülönben gyűlölködésbe és ellenségeskedésbe fordul. A megbocsátás tettét a megbocsátás ajándékának hívják. Olyan fajta emberré tesz téged, aki nem ragaszkodik görcsösen dolgokhoz, nem hordoz magában dolgokat, nem akad fenn dolgokon – az a fajta ember aki nem neheztel másokra. Még ha vannak is rossz lépések vagy hibák időről időre, meg kell bocsássunk egymásnak. Szeretetet, gondoskodást, kedvességet kell éreznünk körülöttünk mindenki iránt, amennyire csak tudunk. Ezt hívják anúpaghátónak. Ez számunkra mint buddhistáknak, része a képzésünknek – mind a háztartásban élőknek és mind a kolostoriaknak.

Pátimokkhe csa szamvaró: viselkedj olyan módon, ami ott tart téged a nibbána bejáratának közelében. Mi a nibbána bejárata? A Pátimokkha. Mukha azt jelenti száj, vagy bejárat. Mokkha azt jelenti felszabadulás. Ülj közel az ételedhez, hogy a szád közel legyen a felszabaduláshoz. Ne ülj messzire, mert úgy nehéz lesz enni. Ülj elég közel ahhoz, hogy a felszabadulás karnyújtásnyira legyen és rögvest a szádba nyomhasd. Más szavakkal, bármilyen viselkedést, ami közel áll a vallás tanításaihoz, azt a viselkedést kellene kövesd. A valláshoz közel lenni a szent élet követését jelenti. Tudod, a világi embereknek is megvan ám a szent életük, éppúgy ahogy a szerzeteseknek is megvan a maguké. A világi emberek kétféle módon követik a szent életet. Az egyik, a nyolc fogadalomból az első öt betartása: semmi ölés; semmi lopás; semmi szex – ez teszi a szent életté; semmi hazudozás; és semmi részegítő ital vagy drog. Ez a szent élet egyik formája, közel a nibbána bejáratához. A másik mód, ahogy világi emberek követhetik a szent életet, az mind a nyolc fogadalom betartása.

A tanoncokról és szerzetesekről szólva, ők őrizzék meg a visszafogottságukat a tíz vagy a 227 fogadalomnak megfelelően. Egyúttal, ne mellőzzenek semmit a jó viselkedésmintákból amiket követniük kell. Ezt úgy hívják: agara-gócsara-szampannó. Ne kószáljatok olyan helyekre, amik határon kívüliek és árthatnak nektek. Más szavakkal, ne engedjétek a testeteket odamenni, ne engedjétek a beszédeteket azokon a helyeken időzni, és ne engedjétek az elméteket sem odamenni. Kerüljétek el az erkölcstelen, goromba szokású embereket. Ne kérjetek tanácsot erénytelen emberektől. Ne engedjétek az elméteket összegabalyodni velük. Próbáljatok olyan embereket észben tartani akik jók, azzal a jósággal együtt amit ti magatok próbáltok fejleszteni. Ezt nevezik a szent életnek. Bárki aki így viselkedik, arról elmondható, hogy visszafogottan él a pátimokkhának megfelelően, rögtön a nibbána mellett.

Mattannyutá csa bhattaszmim: Legyen mértéktartásotok az étellel amit esztek. Itt fizikai táplálékról fogok beszélni. Az emberek háromféleképpen esznek, és az első a mohón evés. Még ha a gyomor tele is van, az elme nincs tele. Tele a száj, nem tudod lenyelni amid van, tele a gyomor, és mégis az elme még mindig többet akar enni. Ezt hívják mohón evésnek. Ne hagyd, hogy ez a mohóság átvegye az irányítást a szív fölött.

A második fajta a megelégedetten evés. Megelégedsz azzal amid az alamizsna edényben van, és nem eszel semmit az edényeden kívülről. Vagy megelégedsz az étellel ami karnyújtásnyira van. Nem kérsz el semmit, ami azon túl van. Nem adod semmi jelét a kezeddel, a szemeddel, vagy az arckifejezéseddel, hogy többet kérnél enni. Csak azt eszed ami a tányérodon van, ami az edényedben van. Ezt hívják megelégedetten evésnek.

A harmadik fajta a szerényen evés. Ez a fajta evés nagyon jó, mind a világ szempontjából, mind a Dhamma szempontjából. Vedd Tiszt. Szivalit példának. Ő szerényen evett. Hogyan evett szerényen? Minden amit a legtöbbünk tud Tiszt. Szivaliról az annyi, hogy gazdag volt az adományok tekintetében amit kapott. De honnan jött az a gazdagság? A szerényen evésből jött. A szerényen evés az a forrás, ami előidézi a gazdagságot. Ez az amit Tiszt. Szivali tett: bármikor, amikor ruhát kapott, ha azután ő nem adott ajándékba ruhát, akkor nem viselte amit kapott. Amikor ételt kapott az edényébe, addig nem evett amíg valakinek nem adott belőle ajándékba. Nem számított, hogy a négy szükséglet melyikéből kapott – étel, ruha, szállás, vagy gyógyszer, mindegy milyen sokat vagy milyen keveset – ha egyszer a birtokába került, nem használta amíg nem osztott meg valamennyit belőle a körülötte lévőkkel. Mikor sokat kapott, nagy ajándékot adott, hogy sok ember hasznára váljon. Mikor csak egy keveset kapott, akkor is megpróbálta mások javára fordítani. Ez mindenféle jó dolgot idézett elő: A barátai szerették őt, a közösség ahol élt szerette őt, és kedvesek voltak hozzá. Ezért mondják a nagylelkűségről, hogy megköti a barátság csomóját és eltörli az ellenségeidet.

Szóval ez az amit Tiszt. Szivali tett. Amikor elhunyt abban az életben és az utolsó életébe született, mindenféle gazdagsághoz jutott, és sosem kellett éheznie. Még amikor olyan helyekre ment ahol ételből csak szűkösen kellett volna legyen, sosem szenvedett hiányt, sosem kellett nélkülöznie…

Ez számunkra azt jelenti, hogy bármit kapunk, csak egy harmadát esszük meg, és a másik két harmadot elajándékozzuk. Az állatoknak való részeket állatoknak adjuk. Az embereknek való részeket emberi lényeknek adjuk. Azokat a részeket amiket társainkkal a szent életben osztunk meg, tiszta szívvel adjuk. Ezt jelenti szerénynek lenni a fogyasztásunkban. A szívünket könnyűnek, és a testünket is könnyednek érezzük. Amikor meghalunk, nem leszünk szegények.

Ez az alapelv egy nagyon jó dolog, nem csak a vallás szempontjából, hanem a modern világ egésze szempontjából is. Ez nagyszerű eszköz a terrorizmus megfékezésére. Hogyan fékezi meg a terrorizmust? Amikor az emberek nem szegények, nem nyugtalankodnak. Honnan ered a terrorizmus? Onnan ered, hogy az embereknek nincs hol lakniuk, nincs mit enniük, nincs senki aki gondoskodjon róluk. Mikor ilyen szegények és éheznek, azt gondolják, „Addig amíg én szenvedek, szenvedjen mindenki más is ugyanígy. Ne legyen semmiféle magántulajdon. Legyen minden közös tulajdonban.“ Ez a fajta gondolkodás a szegénységből és nélkülözésből ered. És miért van szegénység? Mert egyes emberek teljesen egyedül esznek. Nem osztozkodnak a népesség többi részével. És így amikor a népesség szenved és az emberek bosszút akarnak állni, kommunistákká és terroristákká válnak.

Szóval a terrorizmus a mohóságból és önzésből ered, abból, hogy nem osztjuk meg amink van. Ha kapunk tíz bahtot, elajándékozhatunk kilencet és azt eszünk amit az egy megmaradó bahtért kapunk. Így sok barátunk lesz. Szeretet lesz és gondoskodás, béke és jólét. Hogy valósulhat ez meg? Amikor az embereknek van hol élniük és van mit enniük, amikor tele ehetik magukat és tudnak aludni mikor lefekszenek, miért akarnák a politika zűrzavarán törni a fejüket?

Ez az, ami miatt a Buddha azt tanította nekünk, hogy a fogyasztásunkban való szerénység az valami jó, valami nemes és kiemelkedő. Amikor ilyen módon gyakorlunk, akkor összhangban vagyunk ezzel a kifejezéssel, mattannyutá csa bhattaszmim. Helyesen fogunk gyakorolni, megfelelően fogunk gyakorolni, a saját hasznunkra és mások hasznára.

Pantanycsa szajan ’ászanam: Ne legyél egy minden lében kanál ember. Akárhol élsz, próbálj csendben és békében meglenni. Ne gabalyodj össze, vagy „játszd a harangot“ a csoport más tagjaival. Ne keveredj bele ügyekbe hacsak tényleg nem lehet mit tenni. Amikor tanulmányoztad és megértetted a kötelességeid, keress csöndes, magányos helyeket ahol élsz és meditálsz. Mikor másokkal élsz együtt, keress csöndes csoportokat, akikkel élhetsz. Mikor egyedül élsz, fizikai magányban, legyél egy csöndes ember. Még ha egy csoporttal is élsz együtt, legyél olyan ember aki az egyedüllétet részesíti előnyben. Abból amit a csoport adhat, csak a jó és békés dolgokat vedd át. Amikor egyedül élsz, ne keveredj bele mindenféle tevékenységbe. Legyél csöndes a tetteidben, csöndes a beszédedben, csöndes az elmédben. Mikor egy csoportban élsz – két vagy három ember – ne keveredj bele vitákba, mert ahol viták vannak, ott nincs béke. A tetteid nem békések, mert fel kell kelj és tombolj. A szavaid nem békések. Az elméd – a haragos, bosszúvággyal teli, rosszakaratú gondolataival – nem békés. És ez mindenféle rossz kammát idéz elő. Amikor egy közösségben éltek – négytől egészen 99-ig bármekkorában – biztosítanotok kell, hogy a közösség békés legyen, ne legyenek összetűzések, veszekedések, egymás érzéseit ne bántsátok meg, és nem okoztok sérülést egymásnak. A közösségnek együttműködőnek kell lennie, az erényben és a Dhammában való békés képzésért. Ekkor az egy jó közösség, rendezett és civilizált, elősegíti a haladást minden tagja számára. Ez az egyik kötelességünk, hiszen részei vagyunk a Buddha követőinek – megfelelően a Buddha utasításainak. Úgy hívják, patanycsa szajan’ ászanam: létrehozni egy csöndes helyet, ahol feszültségek nélkül élhetünk mind testben mind elmében.

Adhicsitte csa ájógó: Ne legyetek önelégültek. Legyetek szorgalmasak a koncentráció gyakorlásában az adhicsitta, vagyis a kiemelkedő elme & szív szintjéig. Gyakoroljátok a koncentrációt sűrűn, üljetek koncentrációban sűrűn, példaként a közösség többi tagja számára. Amikor beszélsz, kérj tanácsot hogyan fejleszd a meditálásod témáját. Beszéld meg a koncentráció eredményeit másokkal. Gyakorold a szív megszabadítását annak akadályaitól. Amikor ezt teszed, a kimagasló elme & szív alapelvének megfelelően cselekszel.

A kimagasló elme & szív egy másik szintje, amikor az elme mentes az akadályaitól, és belépett a koncentrációba, minden fenn vagy lenn nélkül. Szilárd, bátor, és erős, semmi sem szennyezi. Ennek a neve adhicsitte csa ájógó, eltökéltség a kimagasló elme & szívért. Tehát ne legyetek önelégültek. Folyton dolgozzatok ezen.

Étam buddhána-szászanam: Amikor ezt teszed, a Buddhák utasításainak megfelelően cselekszel. Ezek a Buddha szavai, egyenesen a szájából.

Tehát mindannyiunknak azon kell dolgoznunk, hogy ezeket az alapelveket előidézzük magunkban. Ha megalapozod magad ezekben a tanításokban, teljes őszinteségben és tisztességben, akkor még ha nem is tudod teljesen felszabadítani az elmédet a szenvedés alól, legalább a jó irányba fogod fejleszteni magad. A rossz szokásaid napról-napra tűnnek el, és jó szokások, amiket még azelőtt sosem csináltál, keletkeznek a helyükben. A már eddigi jó tulajdonságaid pedig fejlődni és virágozni fognak.

Most pedig, hogy ezt meghallgattátok, fogjátok és ültessétek át gyakorlatba. Képezzétek magatokat, hogy a Buddha útmutatásának megfelelően viselkedjetek. Amikor ezt teszitek, boldogsággal és fejlődéssel találkoztok majd, ahogy kivirágoztok az utasításaival összhangban.