Hogyan olvassam a szuttákat?

Szerző:

Fordította:

Felolvasás:

buddhafm.hu
buddhafm.hu

Felhasználás feltételei:

cc-by-nc-sa

Tanácsok a Páli Kánon szuttáinak olvasásához

„Így kell gyakorolnotok: ‘Jól oda fogunk figyelni, amikor a tanítóbeszédeket recitálják, amelyek a Tathágata – mélységes, mély jelentésű, páratlan, az ürességhez kapcsolódó – szavai. Hegyezni fogjuk a fülünket, kitárjuk a szívünket a megismerésük felé, úgy tekintünk rájuk, mint a megértés és a tökéletesedés kincseire.’ Hát, így kell gyakorolnotok.“ (SN 20.7)

A Páli Kánon sok ezer szuttát, tanítóbeszédet tartalmaz. Amikor a kincsek ekkora tárházával szembesülsz, három kérdés azonnal fel fog ötleni benned:

Miért olvassak szuttákat? Melyik szuttákat olvassam? Hogyan olvassam a szuttákat?

Ezekre a kérdésekre nincs egyszerű, előre gyártott válasz; a legjobb válasz úgy is az lesz, amit te fedezel fel önmagad számára. Ennek ellenére, én most mégis szeretnék néhány gondolatot, ötletet, javaslatot adni, amelyeket éveken keresztül igen hasznosnak találtam a szutta-tanulmányaimban. Talán egyiket-másikat te magad is hasznosnak fogod találni.

Miért olvassak szuttákat?

Mert a théraváda buddhista tanítások elsődleges forrásai.

Amennyiben komolyan érdekelnek a théraváda buddhista tanítások, akkor a Páli Kánon – és az azt alkotó szutták – az a hely, ahová megbízható tanácsért és támogatásért fordulhatsz. Nem kell azon aggódnod, hogy a szutta szavai valóban a történelmi Buddhától erednek-e (ezt senki, soha, semmilyen módon sem képes bizonyítani). Azt vedd csak figyelembe, hogy a szutták tanításait számtalan követő gyakorolta (és gyakorolja) kétezer-hatszáz éve, nyilvánvaló sikerrel. Ha tudni akarod, hogy egy tanítás működik-e vagy sem, akkor tanulmányozd, majd tedd át a gyakorlatba, és tapasztald meg első kézből te magad.

Mert ezek jelentik a teljes tanítást.

A szuttákban található tanítások összessége egy teljes térképet ad a követő kezébe, az aktuális szellemi érettségi állapotától egyenesen a végső cél felé vezetve őt. Mindegy, hogy éppen milyen állapotban vagy (kételkedő kívülálló, kontár, jámbor világi gyakorló, vagy felavatott szerzetes vagy apáca), mindig van valami a szuttákban, ami a segítségedre lehet, hogy megtehess egy további lépést az ösvényen a cél felé. Ahogy egyre többet és többet olvasol a Páli Kánonból, lehet, hogy egyre kevésbé érzed majd szükségét, hogy más szellemi hagyományokból vegyél át tanításokat, mivel a szutták tartalmazzák mindannak a nagyrészét, amit ismerned szükséges.

Mert a tanítások kerek egészek.

A kánon tanításai teljes mértékben kerek egészek, jellegzetesen egyízűek (Uda 5.5), a megszabadulásra irányulnak. Ahogy haladsz a szutták mentén, előfordulhat, hogy időről-időre szembe találod magad olyan szuttákkal, amelyek megkérdőjelezik, netán teljesen ellent is mondanak a jelenlegi Dhamma-megértésednek. Ha mélyen megvizsgálod ezeket az akadályokat, a konfliktus gyakran úgy oszlik el, hogy új távlatokat nyit a megértésed előtt. Például lehet, hogy azt a következtetést vonod le egy szutta olvasásából, hogy a gyakorlásodnak el kell kerülnie az összes vágyat (SN 22.25). De egy másikból (SN 51.15) meg azt tudod meg, hogy maga a vágy is fontos eleme az ösvénynek. Csak némi szemlélődés után válik világossá, hogy a Buddha itt két különböző vágyról beszélt, és vannak olyan dolgok, amelyekre valójában érdemes vágyni, különösen a vágyak kioltására. Ennél a pontnál a megértésed új területekre terjed ki, ami egyszerre képes felölelni a szuttákat, és feloldani a bennük megbúvó látszólagos ellentmondásokat. Egy idő után képes leszel nem úgy tekinteni ezekre a látszólagos „konfliktusokra“, mint a szuttákban lévő ellentmondásokra, hanem olyan utalásokra, amivel a szutták a megértésed határaival szembesítenek. Csak rajtad múlik, hogy átlépsz-e ezen a határon.

Mert sok gyakorlati tanáccsal szolgálnak.

A szuttákban olyan időszerű és a való világhoz szóló gyakorlati tanácsok tárházát fogod találni, mint például: hogyan élhet együtt szülő és gyermek boldogan (DN 31), hogyan óvd meg az anyagi javaidat (AN 4.255), milyen dolgokról érdemes és milyenekről nem érdemes beszélni (AN 10.69), hogyan kezeljük a fájdalmat (AN 5.49), hogyan fejlesztheted a tudatodat még akár a halálos ágyadon is (SN 22.1) és így tovább. Röviden, praktikus és valódi tanácsot adnak annak érdekében, hogy megtaláld a boldogságot, függetlenül attól, milyen élethelyzetben vagy éppen, vagy hogy „buddhistának“ tartod-e magad vagy sem. És persze bőséges útmutatást találsz arra is, hogyan meditálj (pl.: MN 118, DN 22).

Mert képesek megalapozni a bizalmadat a Buddha tanításaiban.

A szutták tanulmányozása közben találkozni fogsz olyan dolgokkal, amelyeket gyakorlásod már beigazolt. Lehet hogy már nagyon is tisztában vagy az alkoholizmus kockázataival (DN 31), vagy netán már magad is megízlelted az összpontosított tudatból természetesen fakadó kifinomult örömöt (AN 5.28). Látva a saját tapasztalataid visszaigazolását a szuttákban – még ha csak kismértékben is –, megkönnyíti annak elfogadását, hogy a Buddha által leírt jóval kifinomultabb, „fejlettebb“ tapasztalások sem túlzások, és az a néhány sokkal ellentmondásosabb, nehezebb tanítás sem lesz már olyan furcsa. Ez a visszaigazolás megújult bizalommal és energiával tölthet el, ami segíthet a meditációs gyakorlásodnak és a megértésednek abban, hogy új területekre törjenek be.

Mert támogatja, energiával látja el a meditációs gyakorlásod.

Amikor a szuttákban mások meditációs tapasztalatairól olvasol, elkezdhetsz ráérezni arra, hogy mi az, amit már te magad is megvalósítottál a gyakorlásod által, és hogy mit kell még tenned. Ez a megértés erőteljes lendületet adhat számodra, hogy még odaadóbban fordulj a tanításokhoz.

Pusztán azért, mert jó neked.

A szuttákban található tanácsok teljes mértékben üdvösek, és mindegyik az olyan erényes tulajdonságok kifejlesztésére irányul, mint a nagylelkűség, az erény, a türelem, az összpontosítás, a tudatosság és így tovább. Ezért amikor egy szuttát olvasol, tudatodat üdvös dolgokkal töltöd meg. Ha figyelembe veszed azt a sok romboló benyomást, amivel a modern média napról-napra bombáz minket, már egy kevés, de rendszeres szutta-tanulás is a józanság és biztonság szigetévé válhat a háborgó tenger közepén. Jól vigyázz a tudatodra – olvass el ma egy szuttát és jól szívleld meg!

Melyik szuttákat olvassam?

A rövid válasz: amelyik tetszik.

Hasznos lehet úgy tekinteni a Dhammára, mint egy sokoldalú drágakőre, amiben minden egyes szutta, egy-két oldal felcsillanása. Például a Négy Nemes Igazság tanítása és a Nemes Nyolcrétű Ösvény (SN 56.11); a dána és a szíla; a légzés tudatossága (MN 118) és a halál tudatosítása (AN 6.19); hogyan éljünk hasznosan világiként (DN 31) és felavatott szerzetesként (DN 2). Nincs egy olyan szutta sem, ami mindegyikről beszél; mindegyik csak az összes többivel együtt képes megrajzolni a Buddha tanításainak teljes képét. Minél szélesebb körben olvasol a szuttákból, annál teljesebbé válik a képed erről a drágakőről.

Mindenekelőtt minden buddhista tanuló tanulmányozza az Öt fogadalmat, és a mindennapi szemlélődés öt tárgyát (AN 5.57), majd, szemlélődjön felette, és valósítsa meg a gyakorlatban. Továbbá szívleljük meg Buddhának a saját fiához, Ráhulának (MN 61) szóló intelmeit, amelyek a különböző helyzetekben végrehajtott szándékos cselekedeteink iránti felelősségünkre vonatkoznak. Innen már követheted a Buddha saját „lépésről-lépésre történő“, vagy „fokozatos“ oktatási módszerét1, ami olyan tárgyakat ölel fel, mint a nagylelkűség, az erény, a menny, az érzékiség hátulütői, a lemondás és a Négy Nemes Igazság.

Ha szilárd alapokra kívánsz szert tenni a Buddha alaptanításait illetően, széles körben alapvető olvasmánynak tartanak három szuttát: A Dhamma kerekének megforgatását (SN 56.11), az Éntelenség jellegéről szóló beszédet (SN 22.59), és a Tűzbeszédet (SN 35.28). Így együtt ez a három szutta – a Páli Kánon „Nagy Hármasa“ – határozza meg a Buddha tanításainak azokat az alapvető témáit, amelyek majd sorra fel-felbukkannak majd számtalan variációban a kánonban. Ezekben a szuttákban olyan alapeszmékkel ismerkedhetünk meg, mint a Négy Nemes Igazság; a dukkha természete; a Nemes Nyolcrétű Ösvény; a „középút“; a Dhamma „kereke“; az anatta (én-telenség) elve és az ember „én-jének“ elemzése az Öt Halmazon keresztül; az érzéki örömök káprázatától való szabadulás elve; és a lét számos síkjai, amelyek széles körben jellemzik a buddhista kozmológiát. Ezek az alapelvek olyan biztos keretet adnak, amibe a kánon összes többi tanítása már könnyen beilleszthető.

Továbbá ez a három szutta gyönyörűen mutatja be a Buddha rendkívüli tanítói képességeit: témáját tisztán, logikusan és könnyen megjegyezhetően vezeti fel, a felsorolásokkal (a Négy Nemes Igazság, a Nemes Nyolcrétű Ösvény, az Öt Halmaz, stb.); aktív párbeszédre biztatja a hallgatóit, ez által segítve nekik abban, hogy feltárják megértésük tévedéseit; olyan hasonlatokat, képeket használ mondanivalójának kifejtésekor, amit a hallgatók könnyedén megértenek; és mindenekelőtt újra és újra tényleges kapcsolatot létesít a hallgatóival, annak érdekében, hogy képesek legyenek felismerni önmagukban azokat a páratlan eredményeket, amiket beígért nekik. Ha így a Buddhát egy rendkívüli képességekkel rendelkező tanítónak tudjuk tekinteni, akkor arra fog ösztönözni minket, hogy egyre jobban és jobban elmélyüljünk a kánonban, azzal a meggyőződéssel, hogy a tanításai nem fognak félrevezetni bennünket.

Indulásként néhány további hasznos szempont:

  • A Khuddaka Nikája – verses formában írt – fontos szutták gazdag lelőhelye. Különösen a Dhammapadát, a Szutta Nipátát, a Thérigáthát és a Théragáthát érdemes tanulmányoznod.
  • A Buddha légzésmeditációval kapcsolatos legalapvetőbb tanácsaiért fordulj az Ánápánaszati Szuttához (MN 118), az éberséggyakorlatokat illetően pedig a Mahá-szatipatthána Szuttához (DN 22).
  • Ha azt szeretnéd megtanulni, hogyan fejleszd a szívedet a szerető kedvesség irányába, tanulmányozd a Karanija Metta Szuttát (Snp 1.8).
  • A Dévadaha Szuttában (SN 22.2) a tiszteletreméltó Száriputta azt fejti ki, hogyan kell bevezetni a Buddha tanításaiba a sokat kérdező, intelligens embereket – olyanokat, mint amilyen te is vagy.
  • Hogyan döntse el az ember, hogy melyik szellemi utat érdemes követni és melyiket nem? A Káláma Szutta (AN 3.65) erre az ősi dilemmára világít rá.
  • A DN 31, Szigálováda Szuttában a Buddha rövid és tömör „használati utasítást“ ad, ami megmutatja a világiaknak, hogyan élhetnek boldog és teljes életet.

Amikor találtál olyan szuttát, ami felkeltette az érdeklődésedet, keress hozzá hasonlókat. Azután barangolj tetszésed szerint, és szedd fel az drágaköveket, amelyeken megakad a szemed az ösvény mentén!

Hogyan olvassam a szuttákat?

Hogy a legtöbbet tudd kihozni a szutta-tanulmányaidból, hasznos lehet néhány általános alapelvet megfontolnod, mielőtt ténylegesen elkezdesz olvasni. Ha pedig már elkezdted a szutta-olvasást, akkor is érdemes szem előtt tartanod néhány kérdést, miközben olvasol.

Néhány általános alapelv

Nincs olyan, hogy „végső“ fordítás.

Sose feledd, hogy a Páli Kánont páli nyelven jegyezték le, nem angolul [és nem is magyarul – a ford.]. Pályafutása alatt a Buddha egyszer sem beszélt „szenvedésről“, sem „megvilágosodásról“; ehelyett olyan dolgokról beszélt, mint dukkha és nibbána. Tartsd észben azt is, hogy minden angol [és magyar – a szerk.] fordítást a fordító átszűrte önmagán és átdolgozta azt – és minden fordító menthetetlenül be van ágyazva saját, éppen aktuális kultúrájába, és a tapasztalataik és a megértésük elkerülhetetlenül átszínezik a fordításaikat. A tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji brit fordítások nehézkesnek és száraznak tűnnek mára; száz év múlva a mai fordítások is kétségtelenül legalább annyira archaikusan fognak hangzani. A fordítás, akár a térképész azon törekvése, hogy a gömbölyű Földet egy sík papírlapon ábrázolja, [mindig is] tökéletlen tevékenység.

Talán a legjobb, ha nem hagyatkozol túlságosan egy adott fordításra, legyen az egy szó vagy egy egész Szutta. Azért mert, például az egyik fordító a „szenvedés“ szót feleteti meg a dukkhával, vagy a „megszabadulást“ a nibbánával, még nem jelenti azt, hogy ezt a fordítást kell feltétlen igazságként elfogadnod. Próbáld ki őket, nézd meg hogyan működnek számodra. Hagyj teret a megértésednek, hogy alakulhasson, megérhessen, és mutass hajlandóságot alternatív fordítások tekintetbe vételére. Lehetséges, hogy egy idő múlva a saját véleményed fog megváltozni (lehet például, hogy a „feszültség“ és a „kioltás“ szavakat, sokkal kifejezőbbnek fogod találni). Emlékezz arra, hogy minden fordítás csak egy kényelmes – de időleges – támasz, amit addig kell csak használnod, amíg a saját közvetlen tapasztalataid meg nem születnek a leírt fogalmakat illetően.

Ha valóban komolyan meg akarod érteni azt, amiről a szutták szólnak, nincs más hátra, meg kell tanuljál valamennyire páliul. De van egy, talán még ennél is jobb módszer: olvasd a fordításokat, és a bennük lévő tanításokat valósítsd meg a gyakorlatban, egészen addig, amíg el nem éred azokat az eredményeket, amiket a Buddha beígért. A páli nyelv mesterszintű elsajátítása, szerencsére, nem előfeltétele a felébredésnek.

Nincs olyan szutta, amelyik az összes tanítást tartalmazná.

Hogy a legnagyobb „termést“ arathasd le a kánonból, sokféle szuttát tanulmányozz, ne csak egy kiválasztott párat. Az éberségről szóló tanítás például, noha rendkívül értékes, a Buddha tanításainak csak egy kis szeletét képviseli. Ökölszabály: amikor azt hiszed, érted, miről szólnak a Buddha tanításai, ezt vedd figyelmeztető jelnek, hogy egy kicsit még jobban a mélyükre kell ásnod!

Ne aggódj amiatt, hogy a szutta konkrét szavait a történelmi Buddha mondta-e, vagy sem!

Ezt semmilyen módszerrel sem lehet bebizonyítani. Csak olvasd a szuttákat, tedd át őket a gyakorlatba amennyire csak tudod, és figyeld meg, mi történik.

Ha tetszik a szutta, olvasd újra!

Néha olyan szuttával találkozol, ami így vagy úgy, de már első olvasásra megragad. Higgy ennek a reakciódnak, és olvasd újra; ez egyszerre jelenti azt, hogy a szutta tartalmaz valami értékes tanítást számodra, és azt is, hogy elég érett vagy a tanítás befogadására. Időről időre olvasd újra azokat a szuttákat, amelyekre úgy emlékszel, hogy tetszettek hónapokkal, évekkel ezelőtt. Talán észreveszel most bennük olyan árnyalatokat is, amelyek eddig elkerülték a figyelmedet.

Ha nem tetszik a szutta, olvasd újra!

Néha olyan szuttával találkozol, ami kifejezetten idegesít. Higgy ennek a reakciódnak; ez azt jelenti, hogy a szuttának van valami fontos tanítása számodra, noha még nem állsz készen a befogadására. Tegyél bele egy könyvjelzőt, és egyelőre tedd félre a szuttát. Néhány hét, hónap esetleg év múlva vedd elő, és próbáld újra. Talán egy napon megérint.

Ha egy szutta unalmas, zavaros vagy haszontalan, csak tedd félre!

Az aktuális érdeklődésedtől és a gyakorlásod mélységétől függően előfordulhat, hogy egyszerűen nem érted az adott szuttát, vagy halálosan fárasztónak és unalmasnak találod. Tedd egyelőre nyugodtan félre, és addig keress, amíg találsz egyet, amivel közvetlen, személyes kapcsolatba tudsz kerülni.

Az a jó szutta, ami arra inspirál, hogy abbahagyd az olvasását.

A szutta-olvasás egyetlen célja az, hogy a helyes szemlélet kifejlesztésére, a becsületes életvitelre és a helyes meditációra ösztönözzön. Tehát ha olvasás közben egyre erősebb késztetést érzel arra, hogy lerakd a könyvet, és elmenj egy csendes helyre, ahol becsukhatod a szemed és a légzésedet figyelheted, akkor csak csináld! A szutta ekkor éri el igazán a célját. Ott lesz, megvár, amikor majd visszatérsz hozzá.

Hangosan olvasd a szuttát, az elejétől a végéig!

Ez többféle módon válik a segítségedre: arra ösztönöz, hogy a szutta minden egyes szavát elolvasd, a száddal ilyenkor a helyes beszédet gyakorlod, és hozzászoktatja a füleidet, hogyan hallgasd a Dhammát.

Különböző szinteken hallgasd a tanításokat!

Számos szuttában találhatóak olyan tanítások, amelyek egyszerre különböző szinteken értelmezhetők, és jó, ha kifejleszted, hogy hogyan halld meg ezeket. Például, amikor a Buddha a tanítványainak a helyes beszéd legkiválóbb szempontjait fejti ki, figyeld meg, hogy a Buddha hogyan használja a beszédet (MN 58). Vajon a Buddha „azt gyakorolta, amit prédikált“? És te?

Ne hagyd figyelmen kívül az ismétléseket!

Sok szuttában vannak ismétlődő szakaszok. Úgy olvasd a szuttát, mintha egy zenemű lenne: amikor egy dalt énekelsz vagy hallgatsz, nem ugrod át a refrént; épp így, amikor szuttát olvasol, ne ugord át az ismétlődő szakaszokat. Akár a zenében, a szutták refrénjei is gyakran tartalmaznak váratlan – és fontos – variációkat, amelyekről az ember nem akar lemaradni.

Beszélgess a szuttáról egy-két barátoddal!

Ha megosztod a megfigyeléseidet és a reakcióidat egy barátoddal, akkor mind a ketten tovább tudjátok mélyíteni a megértéseteket. Esetleg gondolkodj el azon, hogy létrehozol egy kötetlen szutta-tanulócsoportot. Ha megoldatlan kérdésed van a szuttával kapcsolatban, kérd egy tapasztalt és megbízható tanító segítségét. Konzultálj idősebb szerzetesekkel, szerzetesnőkkel, mert sajátos szempontjaik gyakran képesek segíteni neked a rejtély megoldásában.

Tanulj egy kicsit páliul!

Amikor már elolvastál pár szuttát vagy egy szuttának többféle fordítását, talán összezavarnak bizonyos szavak felhangjai. Például, az egyik fordító miért a „tudatosság négyszeres megalapozása“ kifejezést használja, míg a másik az „éberség alapzatai“-t? Valójában mit fejeznek ki ezek a szófordulatok? Ha előveszel egy páli-angol szótárat, és kikeresed a satipaṭṭhāna szót (és persze az alkotórészeit is), az segítségedre lehet új fényben megvilágítani az adott szót, előkészítve ezzel az utat a még gyümölcsözőbb szutta-tanulmányok felé.

Olvasd el, hogy mások mit mondtak a szuttáról!

Mindig nagy segítségedre lehet, ha elolvasod2 azt, amit a kommentátorok – akár kortársak, akár régebbiek – mondtak (és mondanak) a szuttákról. Sokan a klasszikus Tipitaka-kommentárokat – különösen a középkori Buddhaghósza által írottakat – tartják különösen hasznosnak. Ezek közül néhány elérhető a Pali Text Society és a Buddhist Publication Society fordításában. Mások inkább a modern kommentátorokat kedvelik, akik a Buddhist Publication Society Wheel Publications kiadója számára írnak. Sok jelentős könyvecskét és cikket írtak az olyan szerzők, mint a Tiszteletreméltó Bhikkhu Bodhi, Bhikkhu Khantipalo, Bhikkhu Ñāṇamoli, Narada Thera, Ñanaponika Thera, Soma Thera és Bhikkhu Thanissaro. Biztos élvezni fogod Bhikkhu Bodhi, A Buddha közepesen hosszú beszédeinek gyűjteményéhez (Boston: Wisdom Publications, 1995), valamint Maurice Walshe A Buddha hosszú beszédeinek gyűjteményéhez (Boston: Wisdom Publications, 1987) írt remek bevezetőjét és utószavát. Olvass még a thaiföldi erdei hagyomány mestereitől is, mivel a szuttákat üdítő és különleges szemlélettel közelítik meg, ami mély meditatív tapasztalatokon alapul.

Hagyd a szuttát beérni!

Bármilyen hasznos tanácsra is leltél a szuttában, bármilyen kellemes utóízt is hagyott benned, hagyd, hogy szárba szökkenjen, növekedjen a meditációs gyakorlásodban és az életedben. Egy idő múlva a szutta által közvetített gondolatok, benyomások és álláspontok fokozatosan be fognak szűrődni a tudatodba, és át fogja járni mindazt, ahogyan a világot szemléled. Talán egy nap, amikor egy máskülönben hétköznapi helyzetben találod magad, eszedbe fog ötleni egy régesrég olvasott szutta emléke, erős Dhamma tanítást adva, ami pontosan annak a pillanatnak szól.

Hogy megkönnyítsd ezt a lassú érési folyamatot, adj magadban teret a szuttáknak. Ne keverd bele a szutta-olvasást az egyéb tevékenységeid közé. Ne olvass egyszerre túl sok szuttát. A szutta-olvasást különleges, szemlélődő tevékenységként végezd. Legyen kellemes élmény. Ha szárazzá és idegesítővé válik, tedd félre, és majd csak néhány nap, hét, esetleg hónap múlva próbáld újra. A szutta-tanulás többről szól, minthogy egyszer vagy kétszer elolvassuk, majd azt mondjuk, hogy „Hát akkor a Szatipatthána Szuttával ‘megvolnánk’, mi legyen a következő?“ Miután befejezted egy szutta olvasását, biztosíts egy kis időt még egy kis légzésmeditációra, így adva esélyt a tanításnak, hogy megtalálja a helyét a szívedben.

Kérdések, amelyeket mindig érdemes szem előtt tartani

Amikor szuttát olvasol, mindig tartsd észben, hogy most a fültanúja vagy annak, ahogy a Buddha másokat tanít! Más spirituális hagyományokhoz tartozó kortársaival ellentétben – akik ragaszkodtak egy rögzített doktrínához, ami minden kérdésre választ ad (AN 10.93) – a Buddha a tanítóbeszédeit az adott hallgatóság igényeihez szabta. Ezért fontos kifejleszteni egyfajta érzékenységet a szutta kontextusát illetően, hogy lásd, milyen módon lehet összehasonlítani a Buddha hallgatóságának körülményeit a sajátoddal, így fel tudod mérni, hogy miként tudod a Buddha szavait a legjobban alkalmazni a saját élethelyzetedre.

Nagyon hasznos tud lenni, ha olvasás közben néhány kérdést finoman mindig ott pörgetsz a tudatod hátsó részében, egyrészt azért, hogy segítsen a szutta kontextusának megértésében, másrészt pedig azért, hogy segítsen ráhangolódni a tanítás különböző szintjeire, amelyek gyakran egyszerre tűnnek fel. Ezek a kérdések nem azért vannak, hogy buddhista irodalomtudóssá tegyenek, csupán azt a célt szolgálják, hogy segítségedre legyenek a szuttákat elevenné tenni.

Mik a körülmények?

A nyitó mondat (ami általában úgy kezdődik, hogy „Így hallottam…“) megadja a szutta színhelyét. Vajon faluban, kolostorban vagy erdőben játszódik? Milyen évszak van? Milyen események állnak a háttérben? Ha ezeket a részleteket rögzíted az elmédben, emlékeztetni fognak arra, hogy a szutta valós eseményeket ír le, amelyek valódi emberekkel történtek, olyanokkal mit te vagy én.

Mi a története?

Az egyik szutta talán nem túl cselekményes (AN 7.6), míg egy másik pátosszal és drámával is tele lehet, akár egy novellához is hasonlíthat (Mv 10.2.3-20). Maga a történetvezetés mennyire erősíti a szutta tanítását?

Ki kezdeményezte a tanítást?

A Buddha volt a kezdeményező (AN 10.69) vagy valaki kérdéssel fordult hozzá (DN 2)? Amennyiben az utóbbi, húzódik-e valami ki nem mondott előítélet vagy álláspont a kérdés mögött? Azzal a szándékkal ment az illető a Buddhához, hogy legyőzze vitában (MN 58)? Ezek a szempontok segítenek megérteni a tanítás hátterében álló szándékot, és a hallgató érzékenységét a Buddha szavaival szemben. Milyen hozzáállással közeledsz te ezekhez a tanításokhoz?

Ki tanít?

A Buddha a tanító (SN 15.3), az egyik tanítványa (MN 44) vagy mindkettő (SN 22.1)? Felavatott szerzetes (SN 35.191) vagy világi (AN 6.16)? Mennyire mély a tanító megértése (pl. „csupán“ egy folyamba lépett (AN 6.16) vagy arahant (Thig 5.82-86)? A tanító jogosítványainak ismerete segítségedre lehet a tanítás kontextusának felmérésében. Számos szutta csak kevés életrajzi részletet közöl a szereplőkről; ebben az esetben fordulj a kommentárokhoz, vagy kérdezz meg egy buddhista tanítót illetve szerzetest.

Kikhez intézték a tanításokat?

Szerzeteseknek (SN 35.85), apácáknak (AN 4.159) vagy világi követőknek (AN 4.55) szólnak a tanítások? Az emberek egy bizonyos csoportjához intézték, míg másvalaki, aki hallótávolságban volt, valóban a szívébe is zárta a tanítást (SN 35.197)? A hallgatóság egy nagy gyülekezet (MN 118) vagy egyetlen személy (SN 46.55)? Esetleg a hallgatók mindannyian más vallás követői (MN 57)? Mennyire mély a megértésük? Amennyiben a hallgatóság arahantságra törekvő folyamba-lépettekből áll, a tanítás sokkal magasabb szintű lehet, mint amikor a hallgatóságnak csak korlátozott képességei vannak a Buddha tanításainak a befogadására (Káláma Szutta, AN 3.65). Ezek a kérdések segíthetnek megbecsülni, hogy az adott tanítás mennyire alkalmas a számodra.

Milyen az előadás módja?

Egy formális tanítóbeszéd (SN 56.11), kérdés-felelet (SN 44.10), egy régi történet felidézése (Uda 4.4) vagy egyszerűen egy ihletett vers (Thag 8.1)? A tanítás velejét a tartalom maga adja (SN 12.2) vagy az a mód, ahogy a tanító a hallgatóival kapcsolatot teremt maga az üzenet (MN 57)? A Buddha és a tanítványai által alkalmazott tanítási stílusok gazdag variációi mutatják igazán, hogy nincs a Dhamma tanításának rögzített módja; az alkalmazott módszer a helyzet által teremtett konkrét elvárástól és a hallgatóság szellemi érettségétől függ.

Mi az alaptanítás?

A tanítás, a Buddha háromrétű fokozatos oktatási módszerének melyik elemével hozható összefüggésbe: elsődlegesen az erény (MN 61), vagy az összpontosítás (AN 5.28), netán a bölcsesség (MN 140) fejlesztésére fókuszál? Az előadásmód egyezik-e azzal, ami más szuttákban található (pl. SN 12.15 és DN 31)? Mennyiben illeszkedik az adott tanítás a Buddha tanításaihoz használt saját „térképedbe“? Precízen passzol az eddigi megértésedhez vagy megkérdőjelezi a Dhammát érintő néhány alapvető feltételezésedet?

Hogyan végződik?

A hallgatója ott és akkor eléri a Megvilágosodást (SN 35.28) vagy szüksége van még egy kis időre, miután meghallgatta a tanítást (MN 57)? „Megtért“ az illető a Buddha útjára, bizonyosságát az alábbi visszatérő fordulattal fejezve ki: „Bámulatos, bámulatos! Mint amikor valaki felállítja azt, ami eddig fejjel lefelé volt…“ (MN 7)? Van, amikor egy gyertya ellobbanása már elég, hogy valakit a teljes Felébredéshez segítsen (Thig 5.112-116); de van olyan is, hogy maga a Buddha sem képes segíteni az illetőnek, hogy legyőzze a felhalmozott rossz kammáját (DN 2). A szutták számos ponton illusztrálják a kamma törvényének rendkívüli erejét és összetettségét.

Mit nyújt számomra a szutta?

Mind közül ez a legfontosabb kérdés, mivel arra sarkall, hogy a szívedbe fogadd a szuttát. Végül is a szív alakul át a tanítások hatására, nem az ész. Kérdezd meg magadtól: Tudok-e azonosulni a szuttákban található valamelyik helyzettel vagy szereplővel? A feltett kérdések vagy a tanítások nekem valók-e? Milyen tanulságot vonhatok le a szuttából? A tanítás kételyeket támaszt bennem a Felébredés elérésére irányuló képességeimmel kapcsolatban, vagy még nagyobb hittel és bizalommal tölt el a Dhammát illetően?


  1. Erről lásd a Jaszának mondott beszédet (Mv 1.1.5-8

  2. Az itt felsorolt könyvek és linkek angol nyelvűek. 

Felolvasás:

buddhafm.hu
buddhafm.hu

Felhasználás feltételei:

cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.