Erkölcsi alapokon megkülönböztetett kamma-fajták: üdvös és nem üdvös kammák

Buddha a kammákat erkölcsösségük szerint két különböző csoportra osztotta: üdvös kammák (kusala kamma) és nem üdvös kammák (akusala kamma). A nem üdvös kamma az a tett, amely ártalmas lelkileg és erkölcsileg elmarasztalandó. Az üdvös kamma az a tett, amely lelkileg hasznos és erkölcsileg dicséretes.

Szándék

Két alapvető ismérv különbözteti meg az üdvös és a nem üdvös kammákat. Az egyik a szándék, amely a tett mögött húzódik. Ha egy tett arra irányul, hogy valaki ártson vele saját magának, vagy ártson vele másoknak, vagy ártalmára legyen saját magának és másoknak is, akkor az nem üdvös kamma. Az a tett, amely javunkra válik, javára válik másoknak, vagy mindenkinek jót okoz, az üdvös kamma.

Gyökerek

A másik alapvető ismérv a tett gyökere. Minden tett meghatározott elmebéli tényezőkből keletkezik, amit gyökereknek hívunk. Ezek az okozati tényezők szolgálnak a tettek alapjául vagy ezek a tettek forrásai. Minden nem üdvös tett ¹ nem üdvös gyökérből nő: mohóság, ellenérzés és tévhit. A mohóság egy önző vágy, ami az egyéni kielégülésre irányul, és kapzsiságban, sóvárságban és ragaszkodásban jut kifejeződésre. Az ellenérzés nem más, mint a rosszindulat, gyűlölet, megbántódás, harag és a dolgok elutasító értékelése. A tévhit, pedig a tudatlanság, szellemi tisztátalanság és zavarodottság.

Az üdvös oldalnak is megtalálhatóak a gyökerei: mértékletesség, jó szándék és helyes tudás. A mértékletesség a ragaszkodás-mentességben és nagylelkűségben nyilvánul meg. A jó szándék a jóakaratban, barátságosságban és szerető kedvességben fejeződik ki. A helyes tudás a bölcsességben, megértésben és szellemi tisztaságban nyilvánul meg.

Ezen gyökerek miatt nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor megítéljük saját tetteinket vagy másokét. Ugyanis gyakran lehet ellentét a külső tett és azon belső állapot között, amelyből a tett születik: lehet, hogy kívülről úgy tűnik, sok jó dolgot teszünk másokért, de a sok jó dolog mögött meghúzódó hátsó szándék lehet az, hogy vágyunk a hírnévre és az elismerésre. Ez mohóság és sóvárság, ami viszont egyik fajtája a nem üdvös gyökérnek. Vagy valaki ülhet csendben meditálva, és kívülről nézve távolságtartónak látszik, de belül kifejleszthette az elme szerető kedvességét és az együttérzést. Lehet, hogy bírálják őt, hogy csak a saját jólétét keresi, de lehetséges, hogy több jótéteményt tett a világért, mint azok az aktív jótevők, akiket a hírnévre vágyás vezérel.

A kamma hatása olyan összetett és olyan kifinomult, hogy majdnem lehetetlen jóslásokba, előrejelzésekbe bocsátkozni a működésével kapcsolatban. Amit viszont bizonyossággal ismerünk, az a kifejlődésre, megérésre való hajlam, tendencia, de ez elég a tetteink irányításához és a helyes tettek megválasztásához.