A szenvedés megszüntetéséről szóló Nemes Igazságnak két dimenziója is van: pszichológiai és filozófiai. Mindegyikkel foglalkozunk röviden.
Először a pszichológiai dimenzióról. Azt látjuk, hogy a boldogtalanság, elégedetlenség vagy szenvedés abból a feszültségből ered, hogy vágyakozunk valamire és a vágyott dolog hiányzik. Ennek a boldogtalanságnak a feloldására két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy megszerezzük a vágyott dolgot és birtokoljuk azt, a másik pedig az, hogy megszüntetjük a vágyakozást utána.
A Buddha tanításai ellentmondanak annak a bevett elképzelésnek, hogy boldoggá tesz minket, ha kielégítjük a vágyainkat. Ha alaposan megvizsgáljuk azt a boldogságot, amit úgy érünk el, hogy kielégítjük egy vágyunkat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a boldogság bizonytalan, ez a boldogság külső dolgoktól függ. A vágynak ezek a tárgyai semmiképpen nem állandók, és amikor meg kell válnunk tőlük, akkor boldogtalanok leszünk. Így még a boldogságunk közben is ki vagyunk téve a szenvedés támadásának. Ezért mutat rá a Buddha arra, hogy az igazi boldogságot a másik megközelítés segítségével érhetjük el: úgy, hogy megszüntetjük a vágyainkat.
Ha megszüntetjük a vágyakozást, akkor az elménk elégedett és boldog marad, bármilyenek is a külső körülményeink. A Buddha azt mondja, hogy ezt az elvet a sóvárgás teljes felszámolásáig alkalmazni lehet. Ez a sóvárgás megszüntetése, a dukkha vége itt és most.