Vizsgáld a Dhammát

(1986 feb. 3)

Mindenekelőtt szeretném kifejezni az örömömet, hogy eljöttetek ide, vizsgálni a Dhammát (természetes igazság, „ahogy a dolgok vannak“). Másodszor, szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy segítetek Szuan Mokkh¹-ot egy hasznos és érdemes hellyé tenni.

Ma erről a kérdésről szeretnék veletek beszélni: Mi hasznunk van a Dhamma vizsgálatából? Ha bármi hasznod lesz a buddhizmusból, automatikusan buddhista leszel, akár részt veszel egy felavatási szertartáson, akár nem. Felavatva lenni vagy sem, egy lényegtelen ügy. Az a lényeges, a fontos dolog, hogy lesz-e valami hasznos eredménye a Dhamma vizsgálatának.

Ezért azokról a dolgokról fogunk beszélni, amit nyerni fogsz a buddhizmusból. Csak akkor fogod tudni, hogy miről szól a buddhizmus, miután felismerted, hogy a buddhizmus a hasznodra vált. Amíg nem érted mi az amit a buddhizmus adott neked, addig nem igazán tudod megismerni a buddhizmust. Beszéljük meg tehát milyen dolgokat kapsz a buddhizmustól, így meg fogod érteni a buddhizmust, és automatikusan buddhista leszel.

Szeretném elmondani, hogy a legjobb, a legmagasabb rendű dolgot fogod kapni, amit egy emberi lénynek meg kell kapnia. Semmi sincs, amit ennél érdemesebb lenne megszerezni; ez mindent túlszárnyal. Nevezhetjük ezt a dolgot egyszerűen úgy, „Új Élet.“ A legjobb ha most ennek az Új Életnek a tulajdonságairól beszélünk.

Ahhoz, hogy megértsétek ami elhangzik majd, arra kérlek titeket, hogy felejtsetek el mindent. Kérlek felejtsétek el az összes vallást, dogmát és hitet amit valaha is vallottatok. Egyenlőre, tedd csak félre mindet. Ha inkább tudományos alapelvekben hiszel, jobban mint bármelyik úgynevezett vallásban, hagyd most békén még azokat is. Tedd az elmédet üressé, szabaddá és makulátlanná, hogy valami újat tudj hallani. Tulajdonképpen a buddhizmusnak és a tudománynak sok közös jellemzője és alapelve van, de a buddhizmus inkább a szív&elme² tudománya, nem annyira a fizikai dolgok tudománya. A buddhizmus egy spirituális tudomány. Ennél az oknál fogva lehet, hogy ez valami új dolog a számodra.

Dhamma Gyógyszer

Az első dolog amit szeretném ha megértenétek, hogy a buddhizmus, avagy Dhamma, egy gyógyszer ami bizonyos betegségek kezelésére való. Ez egy furcsa és különös gyógyszer, mert bárki szedheti, tekintet nélkül a vallására, nemzetiségére, etnikai hátterére, tanulmányaira, társadalmi osztályára vagy nyelvére. Bárki használhatja ezt a gyógyszert, mivel a Dhamma olyan mint a modern gyógyszerek, amik fizikai betegségeket gyógyítanak. Ezeket a gyógyszereket az egész világon bárki szedheti, nem számít milyen a vallása, származása, neme, szakmája vagy nyelve. Habár különböző kultúrákból származunk, használhatjuk ugyanazt a fajta gyógyszert. Vegyük például az aszpirint. Nem számít, hogy kik és hol vagyunk, bevehetünk egy-két szem aszpirint, hogy megszüntessük a fejfájást. A Dhamma ugyanilyen. Ez az univerzális gyógyszer.

Úgy szoktuk mondani, hogy a Dhamma gyógyszer a betegségre vagy rógára. Szeretném, ha a páli „róga“ szót használnánk, mert egyértelmű és hasznos jelentése van. Habár általában úgy fordítják mint „betegség,“ róga szó szerint azt jelenti „ami szúr és hasogat,“ és így fájdalmat okoz. A „betegség“ szónak más vonatkozásai vannak, ezért használjuk inkább a „rógát.“ Jelentése határozott és ideillik: hasogat, szúr, keresztül döf. A Dhamma olyasmi ami meg tudja gyógyítani ezt a szúró és hasogató rógát.

Minket leginkább a spirituális róga érdekel. Nevezhetjük „spirituális betegségnek.“ A fizikai betegség a testet kínozza; a spirituális betegség az elmét vagy szellemet hasogatja. A Dhamma az utóbbi ellenszere. Ha nincsenek spirituális betegségeink, akkor teljes időpocsékolás eljönni ide és a Dhammát vizsgálni. Ezért mindenkinek közelről meg kell néznie őket, hogy ismerje mindkét fajta rógát: a fizikai betegséget, a test rógáját, és a spirituális betegséget, az elme, a szív, vagy szellem rógáját. Tehát, nézzetek magatokba – itt és most! – van bennetek spirituális betegség? Szabadok vagytok a betegségtől, vagy csak elviselitek?

Azzal kezdjük a Dhamma vizsgálatát, hogy elkezdjük megismerni a saját rógánkat. Magadba kell nézned és kutatnod, amíg nem kezded látni és felfedezni, hogy miként szenvedsz a spirituális betegségtől. Ehhez magadba kell nézned! Ha nem teszed, nem lesz meg a helyes alapod a Dhamma vizsgálatához. Ha nem értjük a rógát amitől szenvedünk, akkor a Dhammát csak ostoba és céltalan módon fogjuk vizsgálni. Valójában a legtöbbetek már ismeri valamennyire a spirituális betegségét, de ez az ismeret többnyire kevés, szétszórt vagy nem tiszta.

Beszéljünk még egy kicsit a betegségről, hogy tisztázzuk. Az összes probléma ami az elmét zavarja olyan probléma, ami a megöregedés, betegség és halál miatt jön létre. Ezek a spirituális betegség első tünetei. Az elménket olyan problémák zavarják, háborgatják, amik abból a tényből következnek, hogy mindannyian meg kell öregedjünk, meg kell betegedjünk, és meg kell halnunk. Az első dolog, hogy meg kell nézni ezeket a problémákat. Azután, van három általános, egyéb probléma: elszakadunk a dolgoktól amiket szeretünk; olyan dolgokat tapasztalunk amiket nem szeretünk; és olyan kívánságaink vannak amik nem teljesülnek. Ezek általános problémák, amik spirituális betegséghez vezetnek. Minden mást megelőzően, egyenként mindenkinek ismernie kell ezeket a problémákat avagy rógákat, amint azokat önmagában ténylegesen megtapasztalja.

Nézz Magadba

Ezért van az az alapelv, hogy a Dhammát vizsgálni és megismerni belsőleg kell, nem pedig külsőleg. Magától az élettől kell tanuljunk. Tanulj az összes dologból, amit ebben az ölnyi-hosszú testben tapasztalsz. Figyeljetek rá, hogy csak belül tanuljatok, és ne foglalkozzatok a külső tanulással. Azok a dolgok, amiket külső forrásból tanulunk sosem elegek. Csak azáltal érthetjük meg teljesen ezeket a spirituális betegségeket, hogy magunkba nézünk. A külső fajta tanulás és vizsgálódás, mint a könyvek olvasása, beszélgetés, és a beszédek hallgatása mint amit most is tesztek, nem tudnak többet adni annál, hogy elmagyarázzák a belső tanulás módszerét és eszközeit. Ez a külső tanulás csak arra tanít, hogyan fogj hozzá a belső tanuláshoz. Azután fognod kell magad és elkezdened azt a belső tanulást annak érdekében, hogy megértsd a Dhammát.

Mindannyiótokat arra kérem, hogy kezdjétek a vizsgálódást belülről úgy, hogy megvizsgáljátok a problémákat amiket a belső világotokban tapasztaltok. Nézzétek meg a problémákat amik a megöregedésből, betegségből, és halálból keletkeznek. Félünk az öregségtől, a betegségtől és a haláltól; sok különböző szinten, mindenféle problémák keletkeznek ezekből. Tisztán meg kell figyeljük ezeket a dolgokat, úgy mint ahogy egy geológus megvizsgál egy követ. Mint mikor a saját kezünkbe veszünk valamit, a fény felé tartjuk, és alaposan megvizsgáljuk amíg tisztán nem látjuk minden részletét. Ugyanígy, tisztán kell lássuk a problémákat amik a saját megöregedésünkből, betegségünkből és halálunkból keletkeznek. Továbbá meg kell vizsgáljuk a belőlük kialakuló problémákat, mint amikor elválasztva vagyunk a dolgoktól amiket szeretünk, találkozunk a dolgokkal amiket nem szeretünk, valamint kívánunk dolgokat és aztán nem kapjuk meg őket.

Az összes fent említett probléma eredménye dukkha (fájdalom, szenvedés, hiányosság, feszültség), mind testi és mentális. A dukkhának sok és különféle tünete és kiváltó feltétele van. Sok formában jelentkezik: bánat, szomorúság, elégedetlenség, nyomorúság, siránkozás, könnyek, idegesség, fájdalom, szerencsétlenség, gyötrelem, és a többi. Ezekre is megvannak a páli kifejezések, de nem az a fontos minek nevezzük őket. Nincs szükség rá, hogy tudjuk az összes nevüket, viszont azt tudnunk kell, hogy tényleg milyen érzés érezni ezeket a dolgokat, amikor megtapasztaljuk őket. Kezdetnek ismernetek kell ezeket magatokban. Ezek mind róga, a róga tünetei, és a róga eredményei, amit – akár egy betegséget – elkaptunk.

A Dhamma gyógyszer a rógára, a spirituális betegségre; ezért az ügy amit itt most tárgyalunk az elme és szellem ügye. A Buddha olyan ember volt, aki megismerte ezt a betegséget, gyógymódot talált rá, és felhasználta ezt a gyógymódot, hogy megszabadítsa magát a betegségtől. Mikor a Buddha meggyógyította magát, már tudott tanítani nekünk a rógáról, a gyógymódról, és a gyógymód alkalmazásáról. Értsétek így a Buddhát. Ha a spirituális betegségben szenvedsz, jobb ha érdekel ez a Dhamma³. Viszont ha bármelyikőtök teljesen szabad a spirituális betegségtől, az csak az idejét pocsékolja itt a Dhammára – az mehet haza. Ismétlem, bárki akiknek nincs spirituális betegsége, az bátran távozzon.

Kifejleszteni a Gyógymódot

Most beszéljünk a Dhamma vizsgálatáról, a gyógyszerről ami a spirituális betegséget gyógyítja. A Dhammának sok szintje és állomása van. Úgy kezdjük el tanulni mint bármely más közönséges témát⁴. Lehet, hogy kezdetben nincs semmilyen valós tudásunk a Dhammáról. Noha elolvastunk sok könyvet és hallgattunk beszédeket, nem ismerjük igazán a Dhammát. Azért vizsgálódunk, hogy tudjunk, és akkor lesz tudásunk. Ha egyszer már van némi tudásunk, azt használni kell. Röviden: ahhoz, hogy érjen valamit, tudnunk kell a Dhammát, és ha megvan a Dhamma, használni a Dhammát.

Vegyük át ezt a három dolgot újra. Lehet, hogy már rengeteget olvastunk és tanultunk a Dhammáról, és lehet, hogy sokat tudunk róla, de talán nem a megfelelő fajta tudással rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy valójában nincs Dhammánk. Ha a tudás nem a helyes tudás, nem fogjuk tudni használni. Ezért addig kell tanulnunk amíg elegendő mértékű helyes tudással nem rendelkezünk. Máskülönben nem fogjuk tudni használni. Kérlek vizsgáljátok meg ezt a tényt alaposan. Tehát kell, hogy legyen Dhammánk, helyesen és elegendő mértékben kell értenünk a Dhammát. De nem elég ha megvan ez a jó tudás, elegendő mértékű helyes tudásra van szükségünk, és gyorsnak is kell lennie. Ha nem gyors, sosem lesz elérhető ott és akkor amikor szükség van rá. Fürgének és járatosnak kell lennünk a Dhamma használatában.

Ha ez a tudás csupán valahol a tudatunk mélyén van, az nem gyógyítja meg a spirituális betegséget. Profinak kell lennünk benne; nagyon ügyesnek kell lennünk a helyes használatában. Fürgének, mozgékonynak és profinak kell lennünk azért, hogy képesek legyünk megérteni a már jelenlévő spirituális betegséget, és egyúttal bármilyen új spirituális betegséget is ami keletkezhet. Ha megvan ez a megértésünk, az egy jó kezdés ahhoz, hogy képessé váljunk használni a Dhammát a saját betegségünk meggyógyítására. Tehát vizsgáljátok a betegséget ami bennetek van. Ez az a fajta tudás amit ki kell fejlesszetek.

Csak Egy Tanítás

Tudnotok kell, hogy a Buddha csak egyetlen dologról beszélt és semmi másról: a dukkháról, és a dukkha kioltásáról. A Buddha csak a betegségről tanított és a betegség gyógymódjáról; nem beszélt semmi másról. Amikor az emberek más témákról tettek fel kérdéseket, a Buddha nem volt hajlandó sem a saját, sem a kérdezők idejét azokra a dolgokra pocsékolni. Manapság azzal töltjük az időnket, hogy mindenféle más dolgot vizsgálgatunk. Kár, hogy ennyire felkeltik a kíváncsiságunkat olyan ügyek, mint: „Újra fogok születni a halálom után?“ „Hol fogok újraszületni?“ „Mi fog történni?“ Kérlek ne pocsékoljátok az időtöket ezekre a dolgokra. Ahelyett, hogy egy csomó könyvet olvastok, használjátok ki a rendelkezésre álló időtöket arra, hogy a dukkhára összpontosítotok, és a dukkha teljes kioltására. Ezt a tudást kell felhalmozni, ezt a vizsgálódást kell gyakorolni. Ne törődjetek azzal, hogy bármi mást vizsgálgattok!

A Buddha csak a dukkháról tanított, és a dukkha teljes elmúlásáról. Azt tanította, hogy ezt a két dolgot a testünkön belül kell vizsgáljuk. Ezt csak addig tudod megtenni, amíg a test életben van. Amint a test meghal, többé már nem kell ezzel a problémával foglalkoznotok. De most, amíg van élet, állandóan, folyamatosan, magatokba nézve vizsgáljátok a dukkhát (a spirituális betegség) és a dukkha teljes kioltását (a spirituális betegség gyógymódját).

Az egész világon csak egy kevés érdeklődés van a dukkha és a dukkha vége iránt. A világ iskolái közül egy sem méltatja figyelemre. Az egyetemeken nem tanítják és nem vizsgálják. Az egyetlen dolog amit az iskolákban és egyetemeken tanítanak az okosság, hogyan kell sok tényt felhalmozni és mentális trükköket végezni velük. A diákok okosságot szereznek, és valamilyen megélhetési módot. Ezt jelenti a modern oktatás – okosnak lenni és sok pénzt keresni. A dukkhát és a dukkha kioltását teljesen figyelmen kívül hagyják. Mi úgy gondoljuk, hogy a mai világ minden oktatási rendszere hiányos. Tökéletlen, mert a legfontosabb tárgyakról megfeledkeznek; egy általános tudásalap és a megélhetési mód nem elegendőek. Van a tudásnak egy harmadik területe, amit az iskolák és egyetemek nem tanítanak: hogyan legyünk emberi lények. Miért hagyják ki azt, hogy mire van szükség ahhoz, hogy rendes emberi lények legyünk, vagyis olyan emberek akik szabadok a dukkhától? Mert egy rendes emberi lénynek nem kellene, hogy spirituális betegsége legyen, és a modern oktatás mindaddig hiányos és elégtelen lesz, amíg nem képes meggyógyítani a spirituális betegséget.

Mit Jelent Embernek Lenni?

Helyesen és jól tettétek, hogy eljöttetek ide részt venni a harmadik fajta oktatásban: hogyan legyünk problémáktól mentes emberi lények, hogyan legyünk szabadok a dukkhától. Jó dolog, hogy eljöttetek ide és érdekel benneteket ez a téma. Röviden, használjátok ezt a lehetőséget, hogy megtanuljátok mit jelent emberi lényként élni.

Ha valaki azt mondja neked, hogy még nem vagy ember, kérlek ne legyél emiatt mérges vagy szomorú. Először látnod és értened kell mit jelent embernek lenni. Ezért nézzük meg a „manuszaja“ szót, ami a páli szó az emberi lényre. Ez egy nagyon jó szó, mert nagyon hasznos jelentése van. Manuszaja azt jelenti „emelkedett-elméjű,“ olyan személy, akinek az elméje elég magas, hogy minden probléma fölött legyen. A problémák olyanok, mint az árvíz, de a magas elmét nem tudják elárasztani. Amikor valaki elméje magasra emelkedik, akkor mondhatjuk, hogy az a személy egy manuszaja.

Ahogy a dolgok vannak, vagyis a Dhamma az a tudás ami megmondja nekünk pontosan mit jelent embernek lenni. Minket az érdekel, hogy mit jelent teljes mértékben embernek lenni, nem pedig csupán emberi testben maskarázni. Embernek lenni annyi, mint minden probléma fölött lenni. Vizsgálódjatok és tanuljatok annak érdekében, hogy teljesen emberek legyetek. Vizsgálódjatok, gyakoroljatok és dolgozzatok azon, hogy kifejlesszetek egy olyan elmét, szívet és szellemet, ami minden probléma fölött van. Probléma alatt a dukkhát értjük, azt a dolgot, ami ha keletkezik, nem tudjuk eltűrni vagy elviselni. Mikor megtörténik, ki nem állhatjuk és küszködünk, csak hogy ne kelljen érezzük. Ez zaklatottságot okoz, kényelmetlenséget, boldogtalanságot és egészségtelenséget. Dukkha, a problémánk, azt jelenti „elviselhetetlenség, eltűrhetetlenség.“ Nem bírunk vele együtt lenni, nem bírunk belenyugodni.

Hadd ismételjem el újra: ha nincsenek problémáid, haza mehetsz. Nem kell itt pazarolnod az idődet a Dhammát vizsgálgatva. Azonban, ha véletlenül mégis akadna némi problémád, legyen az csak egyetlen kicsi probléma, vagy akár sok probléma, nézd meg őket jó alaposan. Maradj itt, hogy megtanuld hogyan kell nézni a problémákat.

Merem állítani, hogy mindegyikőtöknek van egy problémája, és azt is, hogy mindegyikőtöknek ugyanaz a problémája van. Ez az egy probléma ami mindannyiunkat aggaszt az, amiről korábban beszéltünk. Ez az a probléma, ami a megöregedés, betegség és halál miatt keletkezik. Röviden, nem kapjuk meg a dolgokat amiket akarunk. Nem tudjuk örökké fenntartani ezt a testet. Az élet sosem pontosan olyan amilyennek akarjuk, a dolgok nem mennek mindig úgy, ahogy szeretnénk. Ebben a problémában mindannyian egyezünk.

Tudományos Megközelítés

Mind olyan helyzetben vagyunk, amiben egy tudományos módszert kell használnunk a probléma megoldására. Egy kifejezetten tudományos megközelítést kell használjunk, mert a filozófia és a logika módszerei nem tudják megoldani a problémánkat⁵. Ezernyi filozófia van, amik mindenféle dologgal foglalkoznak amit csak el lehet képzelni, de egyik sem tudja megoldani a problémánkat. Az emberek a mai világban nagyon szeretik a filozófiákat, jól lehet velük szórakozni és érdekesek, de nem működnek. Emiatt egy tudományos módszerhez kell fordulnunk, ami meg tudja és meg fogja oldani a problémát.

Most ideje felidézni valamit amiről már valószínűleg hallottatok: a négy nemes igazságot (arija-szaccsa). Ez egy roppant lényeges téma, kérlek töprengjetek el rajta. A négy nemes igazság a buddhizmus tudományos alapelve az elmére. A négy nemes igazság lehetővé teszi, hogy a meghatározott problémát pontosan úgy vizsgáljuk ahogy az van, anélkül, hogy bármilyen elméletre hagyatkoznánk. Sokan jól ismeritek azt a szabványos tudományos módszert, miszerint javaslunk egy elméletet, majd kísérletekkel teszteljük azt. Az ilyen elméletek csupán a találgatás és becslés különböző formái. Az arija-szaccsa esetében nincs szükség ilyen ügyetlenkedésre. A valóságot közvetlenül tapasztaljuk és vizsgáljuk meg, nem pedig az elméletek, jóslatok, találgatások és becslések korlátain keresztül.

Mi tehát ez a négy nemes igazság, amin töprengenünk kell? A négy nemes igazság:

• a dukkha
• a dukkha oka, eredete
• a dukkha kioltása, az ok kioltásán keresztül
• az út, vagy ösvény ami kioltja a dukkhát azáltal, hogy véget vet az okának.

Ezek az arija-szaccsák. Jellemzőek rájuk a tudomány tulajdonságai, a tudomány ok-okozati érvelése, és a tudomány módszertana. Röviden annyit teszünk, hogy ezeket az igazságokat valós dolgokon alkalmazzuk, ahogy azok éppen történnek az életben, anélkül, hogy bármilyen elméletet használnánk.

Ha pusztán csak a könyveket olvasod, az nem tesz képessé arra, hogy végre is hajtsd ezt a tudományt. A könyvek még több elmélethez, elképzeléshez és véleményhez vezetnek. Még egy buddhizmusról szóló könyvben is, a négy nemes igazságból csak még több elmélet lesz. Az ilyesmi nem tudomány, csak filozófia, ami mindig arra bátorít minket, hogy elméletekkel játszadozzunk, és így gyakran megrekedünk a feltételezések, javaslatok és érvelések végtelen köreiben. Ebben nincs igaz Dhamma, nincs benne a ténylegesen kioltott dukkha valósága.

A Valóságban Gyakorolj

Ha tudományosan akarjuk kezelni, akkor a valóságban kell gyakorolni és elfelejteni az elméleteket. Vizsgáld magát a valóságot: vizsgáld a dukkhát ahogy megtapasztalod. Lásd a dukkha okát úgy, hogy megtapasztalod az okát. Figyeld meg közvetlen személyes tapasztalaton keresztül az érme másik oldalát – a dukkha végét. Végül, vizsgáld meg mit kell tenned, hogy véget vess a dukkhának. Így tudományosan kezeljük a kérdést. Addig amíg nem ezt gyakorlod, filozófiát gyakorolsz. Csak filozófiai buddhizmusod lesz. Ne ragadjatok meg az elméletekben. Nézzetek magatokba, vizsgáljátok a belső világotok eseményeit, lássátok ezeket az igazságokat ahogy éppen megtörténnek. Ha csak szórakoztatod magad a buddhizmusról szóló ötletekkel, sosem találod meg a valódi lényeget.

Ha a buddhizmust csak könyvekből tanulod, akármilyenek is legyenek a forrásaid, akárhogy is tanulsz, a végén mindig azzal az érzéssel fogod zárni, hogy a buddhizmus egy filozófia. Ez azért van, mert a legtöbb buddhista könyv szerzője filozófiaként közelíti meg a buddhizmust. Tényleg abban hisznek, hogy a buddhizmus egy filozófia, és ez teljes tévedés.

Felejtsd El a Filozófiát

Tedd félre a véleményt, hogy a buddhizmus egy filozófia, zárd egy fiók aljára annak érdekében, hogy közvetlenül vizsgálhasd meg az elmében, ahogy megtörténik a dukkha, a dukkha oka, a dukkha vége, és az út ami a dukkha végéhez vezet. Addig vizsgáld ezeket amíg meg nem tapasztalod némi dukkha kialvását. Amint ezt megtapasztalod, tudni fogod, hogy a buddhizmus semmi esetre sem filozófia.

Azonnal tudni fogod, hogy a buddhizmus egy tudomány. A tudomány szerkezetét, alapelveit és szellemiségét hordozza, nem a filozófiáét. Ugyanakkor azt is látni fogod, hogy ez egy vallás, aminek sajátságos karaktere van: egy vallás ami teljesen összeegyeztethető a modern tudománnyal. Minden amit igazán megértettek a tudományban, az egyeztethető a buddhizmussal, a vallással ami az elme és a szellem tudománya. Kérlek fogjátok fel így a buddhizmust.

Lehet, hogy azok közé tartozol akik úgy gondolják, hogy egy vallásnak mindenképp kell legyen egy Istene, és ha nincs Istene, az egyáltalán nem is vallás. A legtöbb ember szerint egy vallásban lennie kell legalább egy Istennek, esetleg soknak is. Az ilyen felfogás nem helyes. Egy bölcsebb nézőpont az, hogy két fajta vallás van: teista és ateista. A teista vallások előterjesztenek egy Istent mint a legmagasabb rendű dolgot, és a hitet, miszerint Isten minden másnál fontosabb. Tekintheted a buddhizmust ateistának, mivel nem állít fel semmilyen hitet egy Isten-személyben. A buddhizmusban azonban, van egy személytelen Isten, ami a tudományos alapelvek szerinti Természetes Igazság (szaccsa). Ez az Igazság a legmagasabb rendű dolog a buddhizmusban, egyenértékű a teista vallások Istenével vagy isteneivel.

Vizsgáld meg a „vallás“ szót: nem jelenti azt, hogy „hinni Istenben.“ Ha kikeresed ezt a szót egy jó szótárban, azt találod, hogy a latin „religare“-ből származik, ami azt jelenti „tartani magunkat a Legfelsőbb Dologhoz, függeni tőle, kötődni ahhoz.“ A korai nyelvészek úgy vélték, hogy religare a -ligare gyökből származik, vagyis „kötődni, függeni valamitől.“ Így a vallás azt jelentette, „egy kötelmi (fogadalmi) rendszer, ami az emberiség végső céljához vezet.“ Azóta a kutatók úgy határozzák meg, „egy kötelmeken keresztüli gyakorlás rendszere, ami az emberi lényeket a Legfelsőbb Dologhoz vezeti.“ A Legfelsőbb Dolgot nem szükséges „Istennek“ nevezni. Ha azonban ragaszkodsz ahhoz, hogy „Istennek“ nevezd, akkor értened kell, hogy az „Isten“ szó két dolgot jelenthet: Isten-személyt, és személytelen Istent.

A Buddhista Isten

Ha „Istennek“ akarod nevezni, értened kell, hogy a buddhizmus Istene a természet törvénye. A Természet Törvénye – például az idappaccsajatá törvénye, ami az ok-okozat és a specifikus feltételesség törvénye – a buddhista Isten. Idappaccsajatá azt jelenti:

„Ezen a feltételen alapulva, ez van; Mivel ez keletezik, ez keletkezik.
Enélkül a feltétel nélkül, ez nincs; Mivel ez megszűnik, ez megszűnik.⁶“

Ez a Legfelsőbb Dolog a buddhizmusban; ez, a Természet Törvénye, a buddhista Isten. A buddhizmusban nincs Isten-személy; a buddhizmus Istene egy személytelen Isten. Mivel a buddhizmusnak tehát van Istene, ezért vallás.

Sok buddhista nyugati író és kutató mondja, hogy nem vallás, mert nincs Istene. Szörnyű melléfogást követnek el, mert semmit sem tudnak a személytelen Istenről. Ha tudnák mit jelent, látnák, hogy valóságosabb és igazabb, mint bármilyen Isten-személy. Akkor nem azt írnák, hogy a buddhizmus nem vallás. Azt írnák, hogy a buddhizmus egy másfajta vallás. A vallások amikben Isten-személy van, az egyik fajta vallás, de a buddhizmus a másik fajta vallás, az a fajta amiben személytelen Isten van.

A legtöbb vallás hisz egy Teremtőben, aki általában egy egyéni Isten, valamilyen személy. A buddhista teremtő személytelen. Ez a személytelen Isten, a Dhamma avagy Természet Törvénye, az idappaccsajatá törvénye:

„Ha ez létezik, ez létrejön; ennek keletkezésével keletkezik ez.
Ha ez nem létezik, ez nem jön létre; ennek megszűnésével megszűnik ez.“

Ez az ok-okozat törvénye, az a természetes evolúciós folyamat, melyben ez okozza ezt, ami pedig ezt okozza, és így tovább végtelenbe nyúló folyamban. A buddhizmusnak van Teremtője, de az a személytelen Isten. Ha képes vagy megérteni a különbséget e között a két fajta Isten között – az ok-okozat személytelen törvénye és egy Teremtő-személy – akkor már könnyű lesz rájönnöd, hogy mi a buddhizmus.

Amikor ez megtörténik, rájössz, hogy ez az ügy a dukkháról és a kioltásáról a személytelen Isten törvényei szerint történik. Akkor helyesen fogod érteni a Dhammát és a Dhammával összhangban fogsz élni. Tudományként fogod látni, és nem csupán filozófiaként. A tudomány és filozófia közti különbség biztosítani fogja, hogy a buddhizmust helyesen gyakorlod, a Dhammának megfelelően.

Ha megvan ez a tudásod és felhasználod, megvan a gyógymódod a spirituális betegség meggyógyítására. Azzal, hogy beveszed ezt a gyógyszert, a szív felszabadul; megmentetté, vagyis minden dukkhától megszabadulttá válik. Minden vallás tanít a felszabadulásról, de csak a buddhizmus tanít arra, hogyan legyünk szabadok a korábban említett problémáktól. Így nincs probléma vagy dukkha ami eluralkodjon rajtunk; ezt nevezik „felszabadulásnak.“ Kigyógyultunk a korábban említett összes betegségből.

Remélem, hogy értitek az általános alapelveket, a jelentésüket, és, hogy mi a buddhizmus valódi célja. Ha értitek, rendületlenül meg fogjátok oldani a problémáitokat, mert a megértésetek már a kezdetektől fogva helyes lesz.

Ha érted ami elhangzott, az utad sima lesz a gyakorlásban és a spirituális betegség meggyógyításában. Mivel kifutottunk az időből, a további részleteknek várniuk kell a következő beszédig. Mielőtt befejezném, szeretném kifejezni mennyire örülök, hogy láthatom mindannyiótok helyes cselekedetét, ahogy eljöttetek a spirituális betegség problémáján dolgozni.

És még egyszer, köszönöm nektek, hogy segítetek Szuan Mokkh-ot egy hasznos hellyé tenni.