Természetes Gyógymód a Spirituális Betegségre

Szerző: Ácsán Buddhadásza
Fordította: Nyitrai Gábor
Forrás: www.suanmokkh.org
Eredeti mű címe: The Natural Cure for Spiritual Disease
Copyright by Nyitrai Gábor, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA

Mi változott

Ha hibákat, megjelenési vagy egyéb problémákat találsz, írj nekünk:
a-buddha-ujja-szerk@googlegroups.com

2012-07-01, v1.0, Első kiadás.

Tippek az Ebook olvasókhoz

Próbálgasd az eszköz vagy program beállításait, hogy a szöveg könnyen olvasható legyen a kijelződön:

  • Betűtípus (font): A páli szavak (pl. diṭṭhi, saṃsāra, viññāṅa) olyan betűket tartalmaznak, amit a legtöbb betűtípus nem. Ajánlott fontok:
    • Ha lehetséges, telepítsd és használd a Gentium font-ot, letölthető a http://scripts.sil.org/FontDownloadsGentium címen.
    • DejaVu Serif gyakori font és széles karakterkészletű, vagy valamilyen Garamond változat is jó.
  • Betűméret (fontsize): A hosszú sorokat nehéz követni. Állítsd úgy a betűméretet, hogy kb. 65-70 betű essen egy sorba.
  • Háttérvilágítás: Kíméld a szemed, a kijelzők gyakori alapbeállítása a "reflektor" fényerősség. Próbáld lejjebb venni a beállítást. Elég, ha olyan világos, mint egy jól megvilágított könyvlap.
  • Háttérszín: az ember szeme hamar belefárad az erős kontrasztba (fekete betűk égető fehér alapon). Válassz egy enyhén barnás, vagy egyéb finoman árnyalt világos háttérszínt. Vannak viszont, akik a sötét alapon világos betűket kedvelik.

Természetes Gyógymód a Spirituális Betegségre

"A tegnap csak egy emlék,
A holnap még ismeretlen,
A jelen pillanat: maga a felismerés."

Vizsgáld a Dhammát

(1986 feb. 3)

Mindenekelőtt szeretném kifejezni az örömömet, hogy eljöttetek ide, vizsgálni a Dhammát (természetes igazság, „ahogy a dolgok vannak”). Másodszor, szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy segítetek Szuan Mokkh1-ot egy hasznos és érdemes hellyé tenni.

Ma erről a kérdésről szeretnék veletek beszélni: Mi hasznunk van a Dhamma vizsgálatából? Ha bármi hasznod lesz a buddhizmusból, automatikusan buddhista leszel, akár részt veszel egy felavatási szertartáson, akár nem. Felavatva lenni vagy sem, egy lényegtelen ügy. Az a lényeges, a fontos dolog, hogy lesz-e valami hasznos eredménye a Dhamma vizsgálatának.

Ezért azokról a dolgokról fogunk beszélni, amit nyerni fogsz a buddhizmusból. Csak akkor fogod tudni, hogy miről szól a buddhizmus, miután felismerted, hogy a buddhizmus a hasznodra vált. Amíg nem érted mi az amit a buddhizmus adott neked, addig nem igazán tudod megismerni a buddhizmust. Beszéljük meg tehát milyen dolgokat kapsz a buddhizmustól, így meg fogod érteni a buddhizmust, és automatikusan buddhista leszel.

Szeretném elmondani, hogy a legjobb, a legmagasabb rendű dolgot fogod kapni, amit egy emberi lénynek meg kell kapnia. Semmi sincs, amit ennél érdemesebb lenne megszerezni; ez mindent túlszárnyal. Nevezhetjük ezt a dolgot egyszerűen úgy, „Új Élet.” A legjobb ha most ennek az Új Életnek a tulajdonságairól beszélünk.

Ahhoz, hogy megértsétek ami elhangzik majd, arra kérlek titeket, hogy felejtsetek el mindent. Kérlek felejtsétek el az összes vallást, dogmát és hitet amit valaha is vallottatok. Egyenlőre, tedd csak félre mindet. Ha inkább tudományos alapelvekben hiszel, jobban mint bármelyik úgynevezett vallásban, hagyd most békén még azokat is. Tedd az elmédet üressé, szabaddá és makulátlanná, hogy valami újat tudj hallani. Tulajdonképpen a buddhizmusnak és a tudománynak sok közös jellemzője és alapelve van, de a buddhizmus inkább a szív&elme2 tudománya, nem annyira a fizikai dolgok tudománya. A buddhizmus egy spirituális tudomány. Ennél az oknál fogva lehet, hogy ez valami új dolog a számodra.

Dhamma Gyógyszer

Az első dolog amit szeretném ha megértenétek, hogy a buddhizmus, avagy Dhamma, egy gyógyszer ami bizonyos betegségek kezelésére való. Ez egy furcsa és különös gyógyszer, mert bárki szedheti, tekintet nélkül a vallására, nemzetiségére, etnikai hátterére, tanulmányaira, társadalmi osztályára vagy nyelvére. Bárki használhatja ezt a gyógyszert, mivel a Dhamma olyan mint a modern gyógyszerek, amik fizikai betegségeket gyógyítanak. Ezeket a gyógyszereket az egész világon bárki szedheti, nem számít milyen a vallása, származása, neme, szakmája vagy nyelve. Habár különböző kultúrákból származunk, használhatjuk ugyanazt a fajta gyógyszert. Vegyük például az aszpirint. Nem számít, hogy kik és hol vagyunk, bevehetünk egy-két szem aszpirint, hogy megszüntessük a fejfájást. A Dhamma ugyanilyen. Ez az univerzális gyógyszer.

Úgy szoktuk mondani, hogy a Dhamma gyógyszer a betegségre vagy rógára. Szeretném, ha a páli „róga” szót használnánk, mert egyértelmű és hasznos jelentése van. Habár általában úgy fordítják mint „betegség,” róga szó szerint azt jelenti „ami szúr és hasogat,” és így fájdalmat okoz. A „betegség” szónak más vonatkozásai vannak, ezért használjuk inkább a „rógát.” Jelentése határozott és ideillik: hasogat, szúr, keresztül döf. A Dhamma olyasmi ami meg tudja gyógyítani ezt a szúró és hasogató rógát.

Minket leginkább a spirituális róga érdekel. Nevezhetjük „spirituális betegségnek.” A fizikai betegség a testet kínozza; a spirituális betegség az elmét vagy szellemet hasogatja. A Dhamma az utóbbi ellenszere. Ha nincsenek spirituális betegségeink, akkor teljes időpocsékolás eljönni ide és a Dhammát vizsgálni. Ezért mindenkinek közelről meg kell néznie őket, hogy ismerje mindkét fajta rógát: a fizikai betegséget, a test rógáját, és a spirituális betegséget, az elme, a szív, vagy szellem rógáját. Tehát, nézzetek magatokba – itt és most! – van bennetek spirituális betegség? Szabadok vagytok a betegségtől, vagy csak elviselitek?

Azzal kezdjük a Dhamma vizsgálatát, hogy elkezdjük megismerni a saját rógánkat. Magadba kell nézned és kutatnod, amíg nem kezded látni és felfedezni, hogy miként szenvedsz a spirituális betegségtől. Ehhez magadba kell nézned! Ha nem teszed, nem lesz meg a helyes alapod a Dhamma vizsgálatához. Ha nem értjük a rógát amitől szenvedünk, akkor a Dhammát csak ostoba és céltalan módon fogjuk vizsgálni. Valójában a legtöbbetek már ismeri valamennyire a spirituális betegségét, de ez az ismeret többnyire kevés, szétszórt vagy nem tiszta.

Beszéljünk még egy kicsit a betegségről, hogy tisztázzuk. Az összes probléma ami az elmét zavarja olyan probléma, ami a megöregedés, betegség és halál miatt jön létre. Ezek a spirituális betegség első tünetei. Az elménket olyan problémák zavarják, háborgatják, amik abból a tényből következnek, hogy mindannyian meg kell öregedjünk, meg kell betegedjünk, és meg kell halnunk. Az első dolog, hogy meg kell nézni ezeket a problémákat. Azután, van három általános, egyéb probléma: elszakadunk a dolgoktól amiket szeretünk; olyan dolgokat tapasztalunk amiket nem szeretünk; és olyan kívánságaink vannak amik nem teljesülnek. Ezek általános problémák, amik spirituális betegséghez vezetnek. Minden mást megelőzően, egyenként mindenkinek ismernie kell ezeket a problémákat avagy rógákat, amint azokat önmagában ténylegesen megtapasztalja.

Nézz Magadba

Ezért van az az alapelv, hogy a Dhammát vizsgálni és megismerni belsőleg kell, nem pedig külsőleg. Magától az élettől kell tanuljunk. Tanulj az összes dologból, amit ebben az ölnyi-hosszú testben tapasztalsz. Figyeljetek rá, hogy csak belül tanuljatok, és ne foglalkozzatok a külső tanulással. Azok a dolgok, amiket külső forrásból tanulunk sosem elegek. Csak azáltal érthetjük meg teljesen ezeket a spirituális betegségeket, hogy magunkba nézünk. A külső fajta tanulás és vizsgálódás, mint a könyvek olvasása, beszélgetés, és a beszédek hallgatása mint amit most is tesztek, nem tudnak többet adni annál, hogy elmagyarázzák a belső tanulás módszerét és eszközeit. Ez a külső tanulás csak arra tanít, hogyan fogj hozzá a belső tanuláshoz. Azután fognod kell magad és elkezdened azt a belső tanulást annak érdekében, hogy megértsd a Dhammát.

Mindannyiótokat arra kérem, hogy kezdjétek a vizsgálódást belülről úgy, hogy megvizsgáljátok a problémákat amiket a belső világotokban tapasztaltok. Nézzétek meg a problémákat amik a megöregedésből, betegségből, és halálból keletkeznek. Félünk az öregségtől, a betegségtől és a haláltól; sok különböző szinten, mindenféle problémák keletkeznek ezekből. Tisztán meg kell figyeljük ezeket a dolgokat, úgy mint ahogy egy geológus megvizsgál egy követ. Mint mikor a saját kezünkbe veszünk valamit, a fény felé tartjuk, és alaposan megvizsgáljuk amíg tisztán nem látjuk minden részletét. Ugyanígy, tisztán kell lássuk a problémákat amik a saját megöregedésünkből, betegségünkből és halálunkból keletkeznek. Továbbá meg kell vizsgáljuk a belőlük kialakuló problémákat, mint amikor elválasztva vagyunk a dolgoktól amiket szeretünk, találkozunk a dolgokkal amiket nem szeretünk, valamint kívánunk dolgokat és aztán nem kapjuk meg őket.

Az összes fent említett probléma eredménye dukkha (fájdalom, szenvedés, hiányosság, feszültség), mind testi és mentális. A dukkhának sok és különféle tünete és kiváltó feltétele van. Sok formában jelentkezik: bánat, szomorúság, elégedetlenség, nyomorúság, siránkozás, könnyek, idegesség, fájdalom, szerencsétlenség, gyötrelem, és a többi. Ezekre is megvannak a páli kifejezések, de nem az a fontos minek nevezzük őket. Nincs szükség rá, hogy tudjuk az összes nevüket, viszont azt tudnunk kell, hogy tényleg milyen érzés érezni ezeket a dolgokat, amikor megtapasztaljuk őket. Kezdetnek ismernetek kell ezeket magatokban. Ezek mind róga, a róga tünetei, és a róga eredményei, amit – akár egy betegséget – elkaptunk.

A Dhamma gyógyszer a rógára, a spirituális betegségre; ezért az ügy amit itt most tárgyalunk az elme és szellem ügye. A Buddha olyan ember volt, aki megismerte ezt a betegséget, gyógymódot talált rá, és felhasználta ezt a gyógymódot, hogy megszabadítsa magát a betegségtől. Mikor a Buddha meggyógyította magát, már tudott tanítani nekünk a rógáról, a gyógymódról, és a gyógymód alkalmazásáról. Értsétek így a Buddhát. Ha a spirituális betegségben szenvedsz, jobb ha érdekel ez a Dhamma3. Viszont ha bármelyikőtök teljesen szabad a spirituális betegségtől, az csak az idejét pocsékolja itt a Dhammára – az mehet haza. Ismétlem, bárki akiknek nincs spirituális betegsége, az bátran távozzon.

Kifejleszteni a Gyógymódot

Most beszéljünk a Dhamma vizsgálatáról, a gyógyszerről ami a spirituális betegséget gyógyítja. A Dhammának sok szintje és állomása van. Úgy kezdjük el tanulni mint bármely más közönséges témát4. Lehet, hogy kezdetben nincs semmilyen valós tudásunk a Dhammáról. Noha elolvastunk sok könyvet és hallgattunk beszédeket, nem ismerjük igazán a Dhammát. Azért vizsgálódunk, hogy tudjunk, és akkor lesz tudásunk. Ha egyszer már van némi tudásunk, azt használni kell. Röviden: ahhoz, hogy érjen valamit, tudnunk kell a Dhammát, és ha megvan a Dhamma, használni a Dhammát.

Vegyük át ezt a három dolgot újra. Lehet, hogy már rengeteget olvastunk és tanultunk a Dhammáról, és lehet, hogy sokat tudunk róla, de talán nem a megfelelő fajta tudással rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy valójában nincs Dhammánk. Ha a tudás nem a helyes tudás, nem fogjuk tudni használni. Ezért addig kell tanulnunk amíg elegendő mértékű helyes tudással nem rendelkezünk. Máskülönben nem fogjuk tudni használni. Kérlek vizsgáljátok meg ezt a tényt alaposan. Tehát kell, hogy legyen Dhammánk, helyesen és elegendő mértékben kell értenünk a Dhammát. De nem elég ha megvan ez a jó tudás, elegendő mértékű helyes tudásra van szükségünk, és gyorsnak is kell lennie. Ha nem gyors, sosem lesz elérhető ott és akkor amikor szükség van rá. Fürgének és járatosnak kell lennünk a Dhamma használatában.

Ha ez a tudás csupán valahol a tudatunk mélyén van, az nem gyógyítja meg a spirituális betegséget. Profinak kell lennünk benne; nagyon ügyesnek kell lennünk a helyes használatában. Fürgének, mozgékonynak és profinak kell lennünk azért, hogy képesek legyünk megérteni a már jelenlévő spirituális betegséget, és egyúttal bármilyen új spirituális betegséget is ami keletkezhet. Ha megvan ez a megértésünk, az egy jó kezdés ahhoz, hogy képessé váljunk használni a Dhammát a saját betegségünk meggyógyítására. Tehát vizsgáljátok a betegséget ami bennetek van. Ez az a fajta tudás amit ki kell fejlesszetek.

Csak Egy Tanítás

Tudnotok kell, hogy a Buddha csak egyetlen dologról beszélt és semmi másról: a dukkháról, és a dukkha kioltásáról. A Buddha csak a betegségről tanított és a betegség gyógymódjáról; nem beszélt semmi másról. Amikor az emberek más témákról tettek fel kérdéseket, a Buddha nem volt hajlandó sem a saját, sem a kérdezők idejét azokra a dolgokra pocsékolni. Manapság azzal töltjük az időnket, hogy mindenféle más dolgot vizsgálgatunk. Kár, hogy ennyire felkeltik a kíváncsiságunkat olyan ügyek, mint: „Újra fogok születni a halálom után?” „Hol fogok újraszületni?” „Mi fog történni?” Kérlek ne pocsékoljátok az időtöket ezekre a dolgokra. Ahelyett, hogy egy csomó könyvet olvastok, használjátok ki a rendelkezésre álló időtöket arra, hogy a dukkhára összpontosítotok, és a dukkha teljes kioltására. Ezt a tudást kell felhalmozni, ezt a vizsgálódást kell gyakorolni. Ne törődjetek azzal, hogy bármi mást vizsgálgattok!

A Buddha csak a dukkháról tanított, és a dukkha teljes elmúlásáról. Azt tanította, hogy ezt a két dolgot a testünkön belül kell vizsgáljuk. Ezt csak addig tudod megtenni, amíg a test életben van. Amint a test meghal, többé már nem kell ezzel a problémával foglalkoznotok. De most, amíg van élet, állandóan, folyamatosan, magatokba nézve vizsgáljátok a dukkhát (a spirituális betegség) és a dukkha teljes kioltását (a spirituális betegség gyógymódját).

Az egész világon csak egy kevés érdeklődés van a dukkha és a dukkha vége iránt. A világ iskolái közül egy sem méltatja figyelemre. Az egyetemeken nem tanítják és nem vizsgálják. Az egyetlen dolog amit az iskolákban és egyetemeken tanítanak az okosság, hogyan kell sok tényt felhalmozni és mentális trükköket végezni velük. A diákok okosságot szereznek, és valamilyen megélhetési módot. Ezt jelenti a modern oktatás – okosnak lenni és sok pénzt keresni. A dukkhát és a dukkha kioltását teljesen figyelmen kívül hagyják. Mi úgy gondoljuk, hogy a mai világ minden oktatási rendszere hiányos. Tökéletlen, mert a legfontosabb tárgyakról megfeledkeznek; egy általános tudásalap és a megélhetési mód nem elegendőek. Van a tudásnak egy harmadik területe, amit az iskolák és egyetemek nem tanítanak: hogyan legyünk emberi lények. Miért hagyják ki azt, hogy mire van szükség ahhoz, hogy rendes emberi lények legyünk, vagyis olyan emberek akik szabadok a dukkhától? Mert egy rendes emberi lénynek nem kellene, hogy spirituális betegsége legyen, és a modern oktatás mindaddig hiányos és elégtelen lesz, amíg nem képes meggyógyítani a spirituális betegséget.

Mit Jelent Embernek Lenni?

Helyesen és jól tettétek, hogy eljöttetek ide részt venni a harmadik fajta oktatásban: hogyan legyünk problémáktól mentes emberi lények, hogyan legyünk szabadok a dukkhától. Jó dolog, hogy eljöttetek ide és érdekel benneteket ez a téma. Röviden, használjátok ezt a lehetőséget, hogy megtanuljátok mit jelent emberi lényként élni.

Ha valaki azt mondja neked, hogy még nem vagy ember, kérlek ne legyél emiatt mérges vagy szomorú. Először látnod és értened kell mit jelent embernek lenni. Ezért nézzük meg a „manuszaja” szót, ami a páli szó az emberi lényre. Ez egy nagyon jó szó, mert nagyon hasznos jelentése van. Manuszaja azt jelenti „emelkedett-elméjű,” olyan személy, akinek az elméje elég magas, hogy minden probléma fölött legyen. A problémák olyanok, mint az árvíz, de a magas elmét nem tudják elárasztani. Amikor valaki elméje magasra emelkedik, akkor mondhatjuk, hogy az a személy egy manuszaja.

Ahogy a dolgok vannak, vagyis a Dhamma az a tudás ami megmondja nekünk pontosan mit jelent embernek lenni. Minket az érdekel, hogy mit jelent teljes mértékben embernek lenni, nem pedig csupán emberi testben maskarázni. Embernek lenni annyi, mint minden probléma fölött lenni. Vizsgálódjatok és tanuljatok annak érdekében, hogy teljesen emberek legyetek. Vizsgálódjatok, gyakoroljatok és dolgozzatok azon, hogy kifejlesszetek egy olyan elmét, szívet és szellemet, ami minden probléma fölött van. Probléma alatt a dukkhát értjük, azt a dolgot, ami ha keletkezik, nem tudjuk eltűrni vagy elviselni. Mikor megtörténik, ki nem állhatjuk és küszködünk, csak hogy ne kelljen érezzük. Ez zaklatottságot okoz, kényelmetlenséget, boldogtalanságot és egészségtelenséget. Dukkha, a problémánk, azt jelenti „elviselhetetlenség, eltűrhetetlenség.” Nem bírunk vele együtt lenni, nem bírunk belenyugodni.

Hadd ismételjem el újra: ha nincsenek problémáid, haza mehetsz. Nem kell itt pazarolnod az idődet a Dhammát vizsgálgatva. Azonban, ha véletlenül mégis akadna némi problémád, legyen az csak egyetlen kicsi probléma, vagy akár sok probléma, nézd meg őket jó alaposan. Maradj itt, hogy megtanuld hogyan kell nézni a problémákat.

Merem állítani, hogy mindegyikőtöknek van egy problémája, és azt is, hogy mindegyikőtöknek ugyanaz a problémája van. Ez az egy probléma ami mindannyiunkat aggaszt az, amiről korábban beszéltünk. Ez az a probléma, ami a megöregedés, betegség és halál miatt keletkezik. Röviden, nem kapjuk meg a dolgokat amiket akarunk. Nem tudjuk örökké fenntartani ezt a testet. Az élet sosem pontosan olyan amilyennek akarjuk, a dolgok nem mennek mindig úgy, ahogy szeretnénk. Ebben a problémában mindannyian egyezünk.

Tudományos Megközelítés

Mind olyan helyzetben vagyunk, amiben egy tudományos módszert kell használnunk a probléma megoldására. Egy kifejezetten tudományos megközelítést kell használjunk, mert a filozófia és a logika módszerei nem tudják megoldani a problémánkat5. Ezernyi filozófia van, amik mindenféle dologgal foglalkoznak amit csak el lehet képzelni, de egyik sem tudja megoldani a problémánkat. Az emberek a mai világban nagyon szeretik a filozófiákat, jól lehet velük szórakozni és érdekesek, de nem működnek. Emiatt egy tudományos módszerhez kell fordulnunk, ami meg tudja és meg fogja oldani a problémát.

Most ideje felidézni valamit amiről már valószínűleg hallottatok: a négy nemes igazságot (arija-szaccsa). Ez egy roppant lényeges téma, kérlek töprengjetek el rajta. A négy nemes igazság a buddhizmus tudományos alapelve az elmére. A négy nemes igazság lehetővé teszi, hogy a meghatározott problémát pontosan úgy vizsgáljuk ahogy az van, anélkül, hogy bármilyen elméletre hagyatkoznánk. Sokan jól ismeritek azt a szabványos tudományos módszert, miszerint javaslunk egy elméletet, majd kísérletekkel teszteljük azt. Az ilyen elméletek csupán a találgatás és becslés különböző formái. Az arija-szaccsa esetében nincs szükség ilyen ügyetlenkedésre. A valóságot közvetlenül tapasztaljuk és vizsgáljuk meg, nem pedig az elméletek, jóslatok, találgatások és becslések korlátain keresztül.

Mi tehát ez a négy nemes igazság, amin töprengenünk kell? A négy nemes igazság: * a dukkha * a dukkha oka, eredete * a dukkha kioltása, az ok kioltásán keresztül * az út, vagy ösvény ami kioltja a dukkhát azáltal, hogy véget vet az okának.

Ezek az arija-szaccsák. Jellemzőek rájuk a tudomány tulajdonságai, a tudomány ok-okozati érvelése, és a tudomány módszertana. Röviden annyit teszünk, hogy ezeket az igazságokat valós dolgokon alkalmazzuk, ahogy azok éppen történnek az életben, anélkül, hogy bármilyen elméletet használnánk.

Ha pusztán csak a könyveket olvasod, az nem tesz képessé arra, hogy végre is hajtsd ezt a tudományt. A könyvek még több elmélethez, elképzeléshez és véleményhez vezetnek. Még egy buddhizmusról szóló könyvben is, a négy nemes igazságból csak még több elmélet lesz. Az ilyesmi nem tudomány, csak filozófia, ami mindig arra bátorít minket, hogy elméletekkel játszadozzunk, és így gyakran megrekedünk a feltételezések, javaslatok és érvelések végtelen köreiben. Ebben nincs igaz Dhamma, nincs benne a ténylegesen kioltott dukkha valósága.

A Valóságban Gyakorolj

Ha tudományosan akarjuk kezelni, akkor a valóságban kell gyakorolni és elfelejteni az elméleteket. Vizsgáld magát a valóságot: vizsgáld a dukkhát ahogy megtapasztalod. Lásd a dukkha okát úgy, hogy megtapasztalod az okát. Figyeld meg közvetlen személyes tapasztalaton keresztül az érme másik oldalát – a dukkha végét. Végül, vizsgáld meg mit kell tenned, hogy véget vess a dukkhának. Így tudományosan kezeljük a kérdést. Addig amíg nem ezt gyakorlod, filozófiát gyakorolsz. Csak filozófiai buddhizmusod lesz. Ne ragadjatok meg az elméletekben. Nézzetek magatokba, vizsgáljátok a belső világotok eseményeit, lássátok ezeket az igazságokat ahogy éppen megtörténnek. Ha csak szórakoztatod magad a buddhizmusról szóló ötletekkel, sosem találod meg a valódi lényeget.

Ha a buddhizmust csak könyvekből tanulod, akármilyenek is legyenek a forrásaid, akárhogy is tanulsz, a végén mindig azzal az érzéssel fogod zárni, hogy a buddhizmus egy filozófia. Ez azért van, mert a legtöbb buddhista könyv szerzője filozófiaként közelíti meg a buddhizmust. Tényleg abban hisznek, hogy a buddhizmus egy filozófia, és ez teljes tévedés.

Felejtsd El a Filozófiát

Tedd félre a véleményt, hogy a buddhizmus egy filozófia, zárd egy fiók aljára annak érdekében, hogy közvetlenül vizsgálhasd meg az elmében, ahogy megtörténik a dukkha, a dukkha oka, a dukkha vége, és az út ami a dukkha végéhez vezet. Addig vizsgáld ezeket amíg meg nem tapasztalod némi dukkha kialvását. Amint ezt megtapasztalod, tudni fogod, hogy a buddhizmus semmi esetre sem filozófia.

Azonnal tudni fogod, hogy a buddhizmus egy tudomány. A tudomány szerkezetét, alapelveit és szellemiségét hordozza, nem a filozófiáét. Ugyanakkor azt is látni fogod, hogy ez egy vallás, aminek sajátságos karaktere van: egy vallás ami teljesen összeegyeztethető a modern tudománnyal. Minden amit igazán megértettek a tudományban, az egyeztethető a buddhizmussal, a vallással ami az elme és a szellem tudománya. Kérlek fogjátok fel így a buddhizmust.

Lehet, hogy azok közé tartozol akik úgy gondolják, hogy egy vallásnak mindenképp kell legyen egy Istene, és ha nincs Istene, az egyáltalán nem is vallás. A legtöbb ember szerint egy vallásban lennie kell legalább egy Istennek, esetleg soknak is. Az ilyen felfogás nem helyes. Egy bölcsebb nézőpont az, hogy két fajta vallás van: teista és ateista. A teista vallások előterjesztenek egy Istent mint a legmagasabb rendű dolgot, és a hitet, miszerint Isten minden másnál fontosabb. Tekintheted a buddhizmust ateistának, mivel nem állít fel semmilyen hitet egy Isten-személyben. A buddhizmusban azonban, van egy személytelen Isten, ami a tudományos alapelvek szerinti Természetes Igazság (szaccsa). Ez az Igazság a legmagasabb rendű dolog a buddhizmusban, egyenértékű a teista vallások Istenével vagy isteneivel.

Vizsgáld meg a „vallás” szót: nem jelenti azt, hogy „hinni Istenben.” Ha kikeresed ezt a szót egy jó szótárban, azt találod, hogy a latin „religare”-ből származik, ami azt jelenti „tartani magunkat a Legfelsőbb Dologhoz, függeni tőle, kötődni ahhoz.” A korai nyelvészek úgy vélték, hogy religare a -ligare gyökből származik, vagyis „kötődni, függeni valamitől.” Így a vallás azt jelentette, „egy kötelmi (fogadalmi) rendszer, ami az emberiség végső céljához vezet.” Azóta a kutatók úgy határozzák meg, „egy kötelmeken keresztüli gyakorlás rendszere, ami az emberi lényeket a Legfelsőbb Dologhoz vezeti.” A Legfelsőbb Dolgot nem szükséges „Istennek” nevezni. Ha azonban ragaszkodsz ahhoz, hogy „Istennek” nevezd, akkor értened kell, hogy az „Isten” szó két dolgot jelenthet: Isten-személyt, és személytelen Istent.

A Buddhista Isten

Ha „Istennek” akarod nevezni, értened kell, hogy a buddhizmus Istene a természet törvénye. A Természet Törvénye – például az idappaccsajatá törvénye, ami az ok-okozat és a specifikus feltételesség törvénye – a buddhista Isten. Idappaccsajatá azt jelenti:

„Ezen a feltételen alapulva, ez van; Mivel ez keletezik, ez keletkezik.
Enélkül a feltétel nélkül, ez nincs; Mivel ez megszűnik, ez megszűnik.6

Ez a Legfelsőbb Dolog a buddhizmusban; ez, a Természet Törvénye, a buddhista Isten. A buddhizmusban nincs Isten-személy; a buddhizmus Istene egy személytelen Isten. Mivel a buddhizmusnak tehát van Istene, ezért vallás.

Sok buddhista nyugati író és kutató mondja, hogy nem vallás, mert nincs Istene. Szörnyű melléfogást követnek el, mert semmit sem tudnak a személytelen Istenről. Ha tudnák mit jelent, látnák, hogy valóságosabb és igazabb, mint bármilyen Isten-személy. Akkor nem azt írnák, hogy a buddhizmus nem vallás. Azt írnák, hogy a buddhizmus egy másfajta vallás. A vallások amikben Isten-személy van, az egyik fajta vallás, de a buddhizmus a másik fajta vallás, az a fajta amiben személytelen Isten van.

A legtöbb vallás hisz egy Teremtőben, aki általában egy egyéni Isten, valamilyen személy. A buddhista teremtő személytelen. Ez a személytelen Isten, a Dhamma avagy Természet Törvénye, az idappaccsajatá törvénye:

„Ha ez létezik, ez létrejön; ennek keletkezésével keletkezik ez.
Ha ez nem létezik, ez nem jön létre; ennek megszűnésével megszűnik ez.”

Ez az ok-okozat törvénye, az a természetes evolúciós folyamat, melyben ez okozza ezt, ami pedig ezt okozza, és így tovább végtelenbe nyúló folyamban. A buddhizmusnak van Teremtője, de az a személytelen Isten. Ha képes vagy megérteni a különbséget e között a két fajta Isten között – az ok-okozat személytelen törvénye és egy Teremtő-személy – akkor már könnyű lesz rájönnöd, hogy mi a buddhizmus.

Amikor ez megtörténik, rájössz, hogy ez az ügy a dukkháról és a kioltásáról a személytelen Isten törvényei szerint történik. Akkor helyesen fogod érteni a Dhammát és a Dhammával összhangban fogsz élni. Tudományként fogod látni, és nem csupán filozófiaként. A tudomány és filozófia közti különbség biztosítani fogja, hogy a buddhizmust helyesen gyakorlod, a Dhammának megfelelően.

Ha megvan ez a tudásod és felhasználod, megvan a gyógymódod a spirituális betegség meggyógyítására. Azzal, hogy beveszed ezt a gyógyszert, a szív felszabadul; megmentetté, vagyis minden dukkhától megszabadulttá válik. Minden vallás tanít a felszabadulásról, de csak a buddhizmus tanít arra, hogyan legyünk szabadok a korábban említett problémáktól. Így nincs probléma vagy dukkha ami eluralkodjon rajtunk; ezt nevezik „felszabadulásnak.” Kigyógyultunk a korábban említett összes betegségből.

Remélem, hogy értitek az általános alapelveket, a jelentésüket, és, hogy mi a buddhizmus valódi célja. Ha értitek, rendületlenül meg fogjátok oldani a problémáitokat, mert a megértésetek már a kezdetektől fogva helyes lesz.

Ha érted ami elhangzott, az utad sima lesz a gyakorlásban és a spirituális betegség meggyógyításában. Mivel kifutottunk az időből, a további részleteknek várniuk kell a következő beszédig. Mielőtt befejezném, szeretném kifejezni mennyire örülök, hogy láthatom mindannyiótok helyes cselekedetét, ahogy eljöttetek a spirituális betegség problémáján dolgozni.

És még egyszer, köszönöm nektek, hogy segítetek Szuan Mokkh-ot egy hasznos hellyé tenni.


  1. A kolostor, amit Ácsán Buddhadásza alapított. http://www.suanmokkh.org  ↩

  2. A buddhista szóhasználatban, ami a páli és szanszkrit nyelvekből ered, nem tesznek jelentős különbséget a szív és az elme között. Az intellektust és az érzelmeket nem tekintik egymás poláris ellentéteinek. Ehelyett az egészet a csitta szóval nevezi meg, amit úgy lehet fordítani mint „elme”, „szív”, vagy „szív&elme.” Ezt a három kifejezést szinonimaként használjuk.  ↩

  3. Itt, a Dhamma a természetes igazságot magát, és egyúttal a természetes igazság ismeretét is jelenti, ami lehetővé teszi, hogy véget vessünk a betegségnek, ami a dukkha.  ↩

  4. A tanulás itt nem csak intellektuális tanulás. Hozzá tartozik a gondolkodás, vizsgálódás, az elme és szív képzése, és a közvetlen tapasztalat. A hangsúly a képzésen és a tapasztalaton van.  ↩

  5. Ácsán Buddhadásza határozott különbséget tesz a filozófia és a tudomány között. A filozófiát úgy érti, mint puszta spekulációt amiből hiányzik a gyakorlati alkalmazás; a tudományt pedig mint amit közvetlenül meg lehet tapasztalni és gyakorláson keresztül igazolni.  ↩

  6. Vannak fordítók, akik ezeket a sorokat így értelmezik: „Ez … az …” de az eredeti páli kifejezetten így ismétli: „ez … ez …” Az olvasóra hagyjuk, hogy töprengjen ezen.  ↩

Használd a Dhammát, Gyakorold a Dhammát

(1986 feb. 6)

Szeretném elmondani, hogy boldog vagyok, hogy második alkalommal is beszélhetek veletek. A legutóbbi alkalommal arról beszéltünk, mit fogunk nyerni a Dhammából, a buddhizmusból. Ez alkalommal a Dhamma sikeres használatáról beszélünk, vagyis, hogy hogyan éljünk a Dhammával.

Amikor a Dhammáról beszélünk, arra a tudásra gondolunk amit a spirituális betegség meggyógyítása érdekében kell gyakorolnunk. Ezzel a gyakorlással kapcsolatban négy fontos dolgot (dhammát1) kell megértenünk. Ez a négy dolog:

  • szati – éberség, szemlélődő tudatosság,
  • szampadzsannya – bölcsesség élőben, azonnali felfogás,
  • szamádhi – összeszedettség, koncentráció,
  • pannyá – ösztönös bölcsesség, belátás.

Ha alaposan megfigyeled őket, észreveheted, hogy az ánápánaszati (éberség a légzésre) közben megteremtetted a feltételeket, ezeknek a dolgoknak a keletkezéséhez. Most részletesen megbeszéljük, hogyan lehet ezeket a dhammákat használni. Vegyük őket egyenként.

Szati

Szati (éberség, szemlélődő tudatosság, felidézés) a dolgok gyors tudatosítását és azoknak a dolgoknak a felidézését jelenti, amire éppen emlékezni kell. Gyorsnak kell lennie, mint egy nyílvesszőnek. Úgy is nézhetjük a szatit mint egy járművet, vagy más szállítóeszközt, a leggyorsabb fajtából valót. Ez a száguldó jármű nem anyagi dolgokat szállít, hanem bölcsességet és tudást. A szati viszi a pannyát (bölcsesség), hogy időben ott legyen mikor szükség van rá. A légzésre irányuló éberség gyakorlása közben a szatit teljes mértékben megeddzük.

Szampadzsannya

A második dhamma a szampadzsannya. Szampadzsannya a bölcsességet jelenti, amint ott helyben szembenéz egy problémával, majd azonnal kezeli és kiirtja azt a problémát – ez a bölcsesség élőben. Mindig csak az adott szituációhoz vagy eseményhez köthető, az abban a helyzetben alkalmazható bölcsességet jelenti. Azonban lehet, hogy találkoztál már különféle, más fordításokkal a szampadzsannyára, ami elég zavaró tud lenni. Azt javaslom, hogy úgy emlékezz rá mint „bölcsesség élőben.” Vagy még jobb, ha a páli szót jegyzed meg, akkor biztosan nem zavarodsz össze. A „bölcsesség” szó sok jelentést és értelmezést fog össze, még csak el sem kezdhetjük felbecsülni mindazt amit magába foglal. Viszont, a „szampadzsannya” szó jelentése sokkal korlátozottabb. Ez pontosan az a bölcsesség, ami éppen ahhoz a problémához szükséges amivel szembekerülünk. Ez az aktív, élő bölcsesség nem általános, mindig az adott helyzeten múlik.

Ugyanez igaz a „Dhamma” szóra, aminek elképesztően változatos jelentései vannak, attól függően, hogy éppen hogyan használják. Amikor a Dhammát egy bizonyos probléma, esemény vagy szituáció megoldására használjuk, akkor egy bizonyos Dhammáról van szó ami ahhoz a szituációhoz tartozik. Ekkor a jelentése csak arra az alkalomra és annak körülményeire korlátozódik. Ebben az esetben, a problémamegoldó Dhammára a legpontosabb és legmegfelelőbb kifejezés a „dhamma-szaccsa” (Dhamma-Igazság). Dhamma-szaccsa az a bizonyos dhamma amit a pillanatnyi helyzet kíván, amivel éppen meg kell birkózzunk, legyen az a spirituális betegség rohama, vagy a spirituális betegség lehetséges kiváltó okainak jelenléte. Annyit jelent, hogy pont a megfelelő dolgot használjuk egy bizonyos helyzetben vagy eseménykor.

Hasonlíthatjuk a dhammát a gyógyszeres dobozunkhoz. Mindenféle pirulát, kapszulát, olajat, port és szirupot tartunk benne, ami esetleg később jól jöhet. Mikor tényleg megbetegszünk, ki kell válasszuk a sok közül azt a gyógyszert ami hatékonyan kezelni fogja a betegséget. Nem vehetjük be az összeset; csak azt vesszük be amire itt és most szükség van a betegségünk meggyógyítására. Ugyanígy van a Dhammával is. Érthető, hogy hihetetlen mennyiségű dolog van amit Dhammának vagy pannyának nevezhetünk, de egyszerre csak egy kis részét alkalmazzuk. Csak azt a részét használjuk ami megoldja a pillanatnyi helyzetet. Tudd azt a Dhammát, azt a pannyát használni, ami éppen aktuális az adott helyzetben vagy problémához. Azt a Dhammát, vagy bölcsességet hívjuk „szampadzsannyának,” ami azt a helyzetet vagy problémát irányítja.

Szamádhi

A harmadik dhamma a szamádhi. Ez szó szerint azt jelenti „jól megalapozott elme, helyesen fenntartott elme, helyes alapokon nyugvó szamádhi-elme.” A Buddha a lehető legtágasabb jelentést adta a szamádhinak, mikor úgy határozta meg mint „az egypontú elme (ekaggata-citta2) aminek a tárgya a nibbána.”

Figyeljük meg a szamádhi három jellemzőjét: pariszuddhi (tisztaság), szamáhita (szilárdság, stabilitás, rendíthetetlenség), kammanaya (aktivitás, cselekvéskészség, munkakészség). Így, ha tudni akarod, hogy az elme a szamádhi állapotában van-e vagy sem, vizsgáld meg rajta ezt a három jellemzőt. Nézd meg, hogy vajon tiszta, stabil és aktív-e.

Amikor a szamádhi erejéről vagy energiájáról beszélünk, arra gondolunk ahogy az elme minden energiáját egyetlen pontra fókuszálja. Ez hasonló a nagyítólencséhez, ami a Nap sugarait egyetlen pontra tudja fókuszálni, és ott fellobban egy láng. Hasonlóképpen, amikor az elme ereje egyetlen pontban gyűlik össze, akkor egypontú. A szamádhi elme nagyon erőteljes energiát hoz létre, ami erősebb mint bármilyen más erő. Két módon tudjuk leírni ezt a roppant koncentrált elmét: Az egyik az indrija, ami „uralkodót” vagy „vezért” jelent. A második a bala, ami „erőt” jelent. Tehát van szamádhi-indrija és szamádhi-bala, az elme ami uralkodik és minden más dolognál erősebb.

A szamádhinak együtt kell dolgoznia a bölcsességgel. Szamádhi olyan, mint egy kés súlya, és a bölcsesség olyan, mint az élessége. Egy késnek két dologra van szüksége ahhoz, hogy bármit is rendesen elvágjon: súlyra és élességre. Az olyan kés ami nehéz, de tompa mint egy kalapács, nem tud elvágni semmit és csak felfordulást csinál. Másrészről, egy nagyon éles kés aminek nincs súlya, mint egy borotvapenge, ugyan úgy nem tudja elvágni amit kell. Egy késnek mindkét tulajdonságra szüksége van; az elme ugyanilyen. Ahhoz, hogy megtegye amit kell, az elmének szamádhira és pannyára is szüksége van. Feltehetnénk a kérdést, hogy mi az ami vág, a kés súlya vagy az élessége? Ha ezt megérted, könnyebb lesz megértened, hogy a Dhamma hogyan vág keresztül a problémákon, vagyis, a mentális szennyeződéseken. A szampadzsannya működésének pillanatában szamádhi és pannyá együttműködnek, hogy keresztül vágjanak a problémán. Egymásba kapcsolódó dolgokról van szó, és a gyakorlatban elválaszthatatlanok.

Pannyá

Már csak egy dhammáról kell beszéljünk: a pannyá (bölcsesség, ösztönös tudás, belátás). Ez a szó tág jelentéssel bír, és sok mindent foglal magába. Szó szerint, azt jelenti „teljesen ismerni,” de nem mindent amit csak meg lehet ismerni, hanem csak azokat a dolgokat amiket szükséges ismerni. Pannyá a teljes és megfelelő ismerete mindennek amit szükséges ismerni. Mindazon dolgok közül, amiket megismerhetnénk, pannyá csak azokra a dolgokra utal amiket tudnunk kell, arra a tudásra ami meg tudja oldani a problémáinkat. Például, nem szükséges ismernünk az atommag működését, vagy a világűrt. Csak azt kell tudnunk mi oltja ki a dukkhát (a spirituális betegséget) közvetlenül az elménkben.

Mindössze azokat a dolgokat kell ismerjük, amik a dukkha kioltásáról szólnak. Ez az állítás egyezik a Buddhával, aki azt mondta, hogy ő nem beszél más témákról, ő csak a dukkháról beszél és a dukkha végéről. Van egy gyönyörű, sokat jelentő páli idézet, amit szeretném ha hallanátok:

Pubbe caha bhikkhave etarahica dukkhañceva paññapemi dukkhassa ca nirodha.
Bhikkhuk! A múltban is és a jelenben is, csakis a dukkháról beszélek és a dukkha teljes megszűnéséről.

A Buddha nem említette a jövőt, mert az nem létezik. Ami a múltat és a jelent illeti, csak ezt a két dolgot tanította.

Azok közül amit ismernünk kell, beszéljünk a bölcsesség négy fontos részéről. Az első téma amit ki szeretnék emelni, a létezés négy jellemzője (ti-lakkhana): aniccsa (állandótlanság, változás), dukkha (nem kielégítő jelleg), és anatta (nem–én, én nélküliség). Ezekről a jellemzőkről sok könyvben lehet részletes leírást találni. Ma csak röviden összefoglaljuk őket.

Minden ami összeáll, felbomlik

Aniccsa azt jelenti, hogy minden összetett dolog folyamatosan változik. Fontos megjegyezni, hogy ez csak a felépített, kialakult, késztetett, összetett dolgokra vonatkozik. Ami nem felépített, nem kialakult, nem késztetett, nem összetett, annak nem jellemzője az aniccsa. Az állandótlanság csak azokra a dolgokra vonatkozik, amik feltételeken és kiváltó okokon alapulva jönnek létre. Ez az „összeállt dolog” kifejezés fontos, jól teszed ha megtanulod az eredeti páli kifejezést: „szankhára.” Szankhára azt jelenti „kialakítani, összeállni, késztetni,” vagyis, a sok milliónyi dolog folyamatosan új dolgokat vált ki. Ez a tulajdonság, vagy folyamat, minden jelenségre igaz, mint például ezekre a fákra körülöttünk. Különféle kiváltó okok álltak bennük össze. Új dolgok keletkeznek, növekednek és fejlődnek, a levelek kihajtanak és lehullanak, szüntelen változás van. Szankhára ez a folytonos kialakulás. Bármit, ami feltételeken és kiváltó okokon keresztül jött létre, szankhárának nevezünk. Az pedig további feltételeket hoz létre amikből egyéb dolgok keletkeznek, és azokat is szankhárának hívjuk. Így szankhára lesz a feltételekből létrejött dolog, és a feltételeket létrehozó dolog is, mind a kiváltó okok és a kiváltott dolgok.

Hasonlíthatjuk a szankhárák végtelen összeállását a téglákhoz a falban. Minden tégla egy másik téglát tart, és az a tégla is egy másikat, ami megint más téglákat tart és így tovább az egymást követő téglasorokon át. Minden téglát más téglák tartanak fenn, az pedig fenntart más téglákat; a többi téglával egyszerre fenntartó és fenntartott kapcsolatban van. Így a szankhárának három jelentése van, igeként és főnévként. Az első jelentése, mint ige, a képzés folyamatát, kiváltó szerepet, összeállást jelenti. Második jelentése az ebben a folyamatban képzett, kiváltott dolgokra utal, a harmadik jelentése pedig a folyamat működését irányító feltételekre és kiváltó okokra utal. Ilyen tág a szankhára jelentése.

Figyeld meg ezt a feltételes képződést; mindenben meg fogod látni. Enélkül a tény nélkül, miszerint dolgok folyamatosan képződnek és képeznek más dolgokat, nem lenne létezés, sem élet. Élet és létezés csak ezen keresztül lehetséges, a feltételek állandó késztetésén és átalakulásán keresztül. Azonban ezek a késztetések néha nagyon árnyaltak és nem vesszük észre. Akár rejtettek is lehetnek, mint egy sziklában. Minden egyes sziklában szakadatlan késztetés folyik, de mikor ránézel, lehet, hogy nem fedezed fel azonnal. Ettől még keresd, lásd a feltételek szüntelen késztetését minden létező dologban.

A legjobb hozzáállás, ha a feltételes késztetéseket önmagunkban figyeljük meg. Az egész itt történik a testünkben. Láthatjuk magunkban a feltételes késztetést, láthatjuk a dolgokat amiket a késztetések kiváltanak, és láthatjuk a dolgokat amik a késztetést működtetik. Magunkba nézve láthatjuk a szankhárákat. Itt van a test-halmaz (rúpa-khandha3) késztetése; itt van az érzés-halmaz (védaná-khandha4) késztetése; itt van az észlelés-halmaz (szannyá-khandha5) késztetése; itt van a mentális-késztetések-halmaz (szankhára-khandha6) késztetése; és végül itt van a tudatosság-halmaz (vinnyána-khandha7) késztetése8. Ez az öt fontos lét-csoport, vagy lét-halmaz, és az állandó feltételes késztetéseik mind jól láthatóak a saját, élő testünkön belül.

Érintkezési Pontok

Vizsgáld meg az átviteli, avagy érintkezési pontokat: most a szem működik, most a fül működik, most az orr működik, most a nyelv működik, most a bőr működik, most az elme működik. Egyenként teljesítik a kötelességüket és elvégzik a munkájukat. Amikor valamelyik éppen működik, abban a pillanatban szankhára van. Ezek a pontok jelentik a helyet, időt, és módot ahogy a késztetést megfigyelhetjük. Ha csak a testet figyeljük, már ott is szüntelen feltételes késztetést és állandó változást látunk. A sejtek elhalnak és újak keletkeznek, így nem telik sok időbe mire az összeset újak váltják fel. Még a létezésnek ezeken a fizikai területein is teljes mértékben a szankhára jegyei mutatkoznak. Hat belső érzékszerv van ebben a testben: a szem, fül, orr, nyelv, test, és az elme. Ezek találkoznak a külső érzék-tárgyakkal: formák, hangok, szagok, ízek, tapintható dolgok, és elme-tárgyak. Amikor az érzékszerv kapcsolatba kerül a megfelelő érzék-tárggyal – például a szem lát egy formát, vagy a fül hall egy hangot – azonnal késztetés történik. Látja a formát, hallja a hangot, szagolja a szagot. Ezt úgy nevezzük „phassza,” kapcsolat vagy érintkezés. Itt kezdődik a késztetés; és ebből egy sor további szankhára keletkezik. Az érzékszerv és érzék-tárgy találkozása készteti a phasszát. Phassza készteti a védanát (érzés: a kellemes, kellemetlen, vagy semleges reakciók az érzéki benyomásokra). Védaná segít késztetni a szannyát, mert az észlelések és a dolgok beazonosítása az érzések befolyásán keresztül keletkezik. Az érzett dolgok beazonosításra és osztályozásra kerülnek. Ezután szannyá készteti a különféle gondolatokat és a gondolkodást, az érzelmekkel együtt. Emiatt teszünk ezt vagy azt. Aztán jönnek a tettek eredményei, amik további gondolkodáshoz vezetnek, ami további tettekhez vezet, és így tovább. Ez egy példa arra, amit „késztetés” alatt értünk. Láthatjuk, hogy állandóan ez a fajta késztetés megy végbe, még a saját testünkben is. Sosem áll meg, sosem pihen, sosem szünetel. Folytatódik akár alszunk, akár ébren vagyunk. Ez a szakadatlan áramlás, ez a szüntelen folyam, ez az a jellemző, amit aniccsának hívunk.

Dukkha-ság

Amikor tisztán látjuk az aniccsa jellemzőt, akkor már könnyű megérteni a második jellemzőt, ami a dukkha – nem kielégítő jelleg, elviselhetetlenség, csúnyaság, érdemtelenség. Ha azt akarjuk, hogy a dolgok a mi elképzeléseink szerint történjenek, dukkhát fogunk érezni. A dolgok valójában sosem azok amit mi akarunk, mert sosem hagyják abba a változást elég hosszú ideig ahhoz, hogy valóban valamiként létezzenek. Ennélfogva van az a problémánk, hogy a dolgok elégtelensége (dukkha) vég nélküli. Olyan nehéz megbirkózni ezzel a rengeteg késztetéssel, ennyi változó dolog közepette. Ez az a jellemző, ami a dukkha.

Ha közelről megnézzük, azt látjuk, hogy mi magunk is állandótlanok, fájdalommal teliek és nem-kielégítőek vagyunk. A dolgok amiket szeretünk, amik kielégítenek minket, mind aniccsa és dukkha. A dolgok amiket nem szeretünk, mind aniccsa és dukkha. Az összes szankhára között semmi sincs, ami niccsa (állandó) és adukkha (kielégítő, elviselhető). Látnunk kell magunkon ezt az aniccsát és dukkhát.

Amikor teljesen átlátjuk az állandótlanságot, amikor teljességében látjuk a nem-kielégítő jelleget – tisztán és nyilvánvalóan – akkor automatikusan látjuk, hogy minden dolog anatta (nem–én). Nincs semmilyen állandó én, amit „önmagamnak” nevezhetnénk. Az összes változás és késztetés között, nincs semmilyen egyéni entitás vagy örök lényeg, amit „én”-nek hívhatnánk. Minden anatta, vagyis nem–én. A dolgok léteznek, nem azt mondjuk, hogy nem léteznek. Ami van, az van; de minden ami van, az nem–én. Ne értsük ezt félre, ne gondoljuk, hogy nekünk van „énünk” (atta). Csak a változás folyama van. Ennyit jelent az aniccsára, dukkhára, anattára vonatkozó megértés, avagy pannyá.

Üresség

A második téma a szunnyatá (üresség) fogalmára vonatkozó megértés, avagy pannyá. Mikor látjuk a három jellemzőt, az aniccsát, dukkhát és anattát, mikor felismerjük, hogy az összes dolog nem–én, akkor megértjük, hogy minden dolog nem–én, üres mindentől ami az „én” jelentésével bírhatna, és mentes mindentől amit „én”-nek kellene nevezni. Ez a szunnyatá jelentése. A szunnyatá jellemző magában foglalja és összefogja az előző három jellemzőt.

A szunnyatá jelentése jobb, tágasabb, könnyebb, és hasznosabb mint bármilyen más szóé, amit az életünk és gyakorlásunk alapelvének választhatunk, de csak ha értjük a jelentését a Dhamma szintjén, a szati-pannyá nyelvén (éberség és bölcsesség). Nem szabad félreértenünk anyagi értelmezéseken keresztül, mint „semmi sem létezik,” vagy „minden egy vákuum.” A Buddha rámutatott, hogy az ilyen nihilista nézetek a helytelen megértés egyik szélsőségei. Szunnyatá nem nihilizmus, vagy semminek tekintés. Minden létezik, de üres és mentes mindentől amit „én”-nek lehetne nevezni. Ezért mondjuk, hogy minden üres, ez az „üresség” jelentése a Dhamma nyelvén. Ha látjuk az ürességet, az magában foglalja az aniccsát, dukkhát, és az anattát is. Nem kell nekünk annyi minden, három dologból már rendetlenség lehet. Csak egy dolog – üresség – elegendő ahhoz, hogy megelőzze a mentális szennyeződéseket9.

Amikor látjuk az ürességet a dolgokban amiket szeretünk, nem szeretjük többé. Amikor látjuk az ürességet a dolgokban amiket gyűlölünk, nem gyűlöljük többé. Ekkor nincs szeretet és nincs gyűlölet, nincs kedvelés és nincs ellenszenv, nincs boldogság (szukha) és nincs dukkha. Csak kiegyensúlyozottság van, középen élünk, csendben és szabadon. Ez a gyümölcse annak, ha igazán látjuk a dolgok ürességét. Ha nem látjuk az ürességet mindenben, akkor egyes dolgokat szeretni fogunk, másokat utálni. Amíg van szeretet és gyűlölet, addig az elme a szeretett és gyűlölt dolgokhoz való ragaszkodás rabja marad. A szunnyatá teljes, átfogó megértésével az elme megszabadul, és többé már nem rabja ezeknek a dolgoknak. Az üresség a valódi szabadság.

A szunnyatá a nibbána szinonimája. A nibbána üresség. Mikor az elme felismeri az ürességet, nincsenek szennyeződések. Mikor nincsenek szennyeződések, nincs a szenvedélyek és sóvárgások tüze. Mikor nincs tűz, nibbána van, ami „ellobbanást, kialvást” jelent. Így, amikor szunnyatá van, akkor a tűz ellobbant, nibbána van. A Buddha azt mondta, „Tekintsetek a világra mindig olyan dologként, mint ami üres az éntől (atta) és az enyémtől (attaniya).” Ez a pannyá második része.

A Természet Törvénye

A harmadik téma amit meg szeretnék említeni a specifikus feltételesség (idappaccsajatá), ami azt jelenti:

„Mivel ez van, ez van;
mivel ez keletkezik, ez keletkezik;
mivel ez nincs, ez nincs;
mivel ez elmúlik, ez elmúlik.”

Ezeket a feltételeket nevezik „idappaccsajatának,” a törvényt, miszerint a dolgok kiváltó okok és feltételek szerint történnek. Nevezhetjük függő-keletkezésnek is (paticcsa-szamuppadá), mert idappaccsajatá és paticcsa-szamuppadá ugyanazt jelenti, a bölcsességnek ugyanazt az alapelvét kell vizsgálni, látni, és megérteni. Látni fogod, hogy a világon minden állandó mozgásban van, hogy az egész világ folyamatosan örvénylik. Ez egy mély és összetett téma. Sok könyv foglalkozik vele nagy részletességgel, különösen a függő-keletkezés felől megközelítve azt. Mivel ma nincs sok időnk, jobb ha a könyvekben nézel majd utána.

Ilyen-ség

Ezzel elérkeztünk a negyedik, és egyben utolsó témához: tathatá (ilyenség, így-ség). „Csupán így,” „egyszerűen ilyen”: minden olyan amilyen és semmilyen módon nem különbözik ettől az ilyenségtől. Ezt hívják úgy, „tathatá.” Amikor így, a tathatán keresztül látjuk a dolgokat, akkor egyúttal látjuk az aniccsát, dukkhát és anattát, látjuk a szunnyatát és látjuk az idappaccsajatát. Tathatá magában foglalja mindet – csupán így, csak így, nem-másképpen-ség. Ennél semmi jobb nincs, semmi magasabb rendű nincs mint ez az ilyenség. Ösztönös szinten felismerni a tathatát annyit tesz, mint látni minden dolog igazságát, valóságukban látni azon dolgokat, amik eddig megtévesztettek minket. Tévhiteinket az összes olyan dolog okozza, amik a megkülönböztetés és kettősség keletkezését váltják ki bennünk: jó és rossz, boldogság és szomorúság, nyerni és veszíteni, szeretni és utálni, stb. A világban sok ellentétpár létezik. Azáltal, hogy nem látjuk a tathatát, lehetővé tesszük ezeknek a dolgoknak, hogy rászedjenek minket és elhitessék velünk a kettősséget: ez és az, kedvelni és eltaszítani, meleg és hideg, férfi és nő, szennyes elme és megvilágosodott elme. Ez a tévhit okozza az összes problémánkat. Csapdába zárnak ezek az ellentétek, és nem látjuk a dolgok igazságát. Elkövetjük a „szeretem” vagy „nem-szeretem” hibáját, ami aztán a szennyeződésekhez vezet, mert nem látjuk a tathatát.

Állandóan és mély szinten látnunk kell, hogy a „jó” egy szankhára, és a „gonosz” is egy szankhára. A kellemes és kellemetlen érzések, szukha és dukkha, mindkettő egy szankhára. Megszerezni és elveszíteni, nyerni és veszteni, ezek mind szankhárák. Nincs semmi, ami ne szankhára lenne. Így minden ugyanolyan – tathatá. Minden dolog egyszerűen ilyen; éppen így, nem másképp van. Továbbá azt is mondhatjuk, hogy a menny is egy szankhára, és a pokol is egy szankhára. Így a menny és a pokol, mindkettő tathatá – éppen így van. Az elménknek menny és pokol fölött kellene lennie, a jó és rossz fölött, az öröm fölött és a dukkha fölött, minden tekintetben. Tathatá a megértés, avagy pannyá negyedik területe, a bölcsesség egy területe amit elegendően magas fokra kell fejleszteni. Folyton vizsgálnunk kell a valóságot mind a fizikai-materiális szinten, és a mentális-spirituális szinten is, amíg a tudásunk és bölcsességünk megfelelő szintű, természetes és állandó.

Tehát most már ismerjük ezt a négy dhammát: szati, szampadzsannya, szamádhi, és pannyá. Most meg kell ismerjük, hogyan kell alkalmazni őket úgy, hogy helyes, sikeres, és hasznos pannyáként működjenek. Vagyis most az a kérdés, hogy hogyan használjuk a Dhammát, a buddhizmust a mindennapi életünkben.

Mindennapi Élet

Hogyan fogjuk őket használni a hétköznapi világunkban? A gyors válasz az, hogy ezen a négy dhammán keresztül kell élnünk a világban. Helyesen fel kell használjuk ezt a négy dhammát, hogy szembenézzünk az összes szituációval és problémával, amik nap-mint-nap történnek. Bármikor, ha olyan helyzet jön létre ami problémákhoz vagy dukkhához vezethet – mint amikor a szem lát egy formát, a fül hall egy hangot, az elme gondol egy gondolatot – ott kell legyen a szati, az éberség. Szati felismeri, hogy valami történik, és felidézi a pannyát, ami ahhoz az eseményhez tartozik. Szati azonnal odaszállítja az adott helyzethez szükséges bölcsességet, még időben, hogy kezelni tudjunk bármilyen lehetséges problémát. Az éberség az első.

Szampadzsannya az, amikor ezt a bölcsességet alkalmazzuk az adott élményre. Szati időben kiszállította, és a bölcsesség-előben kezeli a pillanatnyi helyzetet. Aztán, rögtön amint szampadzsannya munkához lát, a szamádhi ereje lendületet és energiát ad a bölcsességnek, és így az keresztül tud vágni a problémán. Amilyen erősen van jelen szamádhi, a bölcsesség–élőben olyan hatékonyan lesz képes megoldani a problémát. Pannyá úgy viselkedik, mint a felhalmozott tudás és belátás tárháza, amiből szati bölcsességet merít az érzéki benyomások kezeléséhez.

Amikor ez a négy dhamma így együttműködik, látni fogjuk, hogy abban a pillanatban nagyon intelligensen viselkedünk. Annyira okosak vagyunk, mert képesek vagyunk ott helyben szembenézni a helyzettel anélkül, hogy problémák keletkeznének. Nem válunk egyik ellentétpár rabjává sem. Ez a szabad élet, ami békés és nyugodt. Ez a legjobb dolog, amit az emberi lényeknek meg kell szerezniük.

Összefoglalva, elegendő pannyával kell rendelkeznünk, folyton használnunk kell a szatit, helyesen és hatékonyan kell alkalmaznunk a szampadzsannyát, valamint megfelelően és kellő erővel kell alkalmaznunk a szamádhit. Használjuk együtt ezt a négy dhammát, hatékonyan és helyesen minden helyzetben ami velünk történik. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan használjuk a Dhammát sikeresen.

Remélem mindannyian megpróbáljátok majd használni ezt a négy dhammát az életetekben. Semmi mással nem tudjátok igazolni, hogy az időt, az erőfeszítést, és a költségeket érdemes volt az ideutazásra fordítani. Remélem nem tartozással távoztok innen, hanem profitot csináltok az ittlétetekből.


  1. A ‘dhamma’ szó legalapvetőbb jelentése ‘dolog.’ Itt olyan értelemet kap, mint ‘tudati minőség’ vagy ‘erény’. A dhamma szónak ilyen módon rengeteg jelentése, vonatkozása, különböző szintű értelmezése lehet.  ↩

  2. Az „ekaggata-citta” és „ekaggata” kifejezések nem ugyanarra utalnak, más környezetben használják őket. Az utóbbi kifejezés a jhāna (az elmélyülés egy megzavarhatatlan foka) egy tényezője. Az előbbi értelmezése pedig „az elme ami egyetlen célra vagy tárgyra összpontosul.”  ↩

  3. rūpa: forma, alak, anyagi test  ↩

  4. vedanā: az érzéki benyomás hatására keletkező kellemes / kellemetlen / semleges érzés, érzet  ↩

  5. saññā: észlelés, a dolgok beazonosítása a tulajdonságaik, jellegzetességeik alapján  ↩

  6. saṅkhāra: mentális késztetések; (főleg tudati, de lehet bármilyen más) feltétel, feltételekből létrejött képződmény, feltételeken alapuló dolog  ↩

  7. viññāṇa: tudatosság, a hat érzékszerv (szem, fül, orr, nyelv, test és elme) általi felfogása valaminek  ↩

  8. khandha egyszerűen annyit jelent ‘halmaz, csoport, halom’: ez az Öt Léthalmaz olyan felosztás, amelyeken keresztül minden létező dolgot vizsgálhatunk (próbálj meg olyasmire gondolni, ami ezen az öt khandhán kívül esik!). Más a szerepük, mint az atomokra, molekulákra osztásnak: előnyük az, hogy azonnal, közvetlen tapasztalati úton megismerhetőek, és így használhatóak a meditációban.  ↩

  9. Kilesa: az elmét elhomályosító, megrögzött, kártékony tényezők. „Szennyeződésnek” nevezik őket, mert beszennyezik a velük kapcsolatos tudati tényezőket. A tíz kilesa: mohóság, gyűlölet, tévhit, önhittség, spekulatív vélemények, kétség, szellemi tompaság, nyugtalanság, szégyentelenség, morális lelkiismeretlenség.  ↩

A Dhamma gyakorlásának gyümölcsei

(1986 feb. 11)

Nagyon örülök, hogy harmadjára is alkalmam van beszélni veletek. Az első alkalommal arról beszéltünk, hogyan vizsgáljuk a Dhammát. Második alkalommal arról, hogyan gyakoroljuk a Dhammát. Ma arról fogunk beszélni, hogy milyen gyümölcsei és eredményei vannak a Dhamma gyakorlásának.

Amikor a Dhamma gyakorlásának eredményeit nézzük, két kategóriába sorolhatjuk őket: az első, egy problémáktól mentes, boldog élet. A második az a képesség, hogy ezt az életet a legsikeresebb és leggyümölcsözőbb módon használjuk, annak megfelelően amire szükségünk van. Másképp fogalmazva, a két fajta eredmény a boldogság, és ennek a boldogságnak a használata, a szükségeink szerint. Ezt a kettőt együtt hívhatjuk úgy, „Új Élet.” A Dhamma gyakorlásából egy Új Életet nyerünk.

Az első eredménnyel kezdjük, a problémáktól mentes, boldog élettel. Fel kell idézned, hogyan történnek az élet eseményei, és meg kell figyelned, látnod kell a tényt, hogy az élet egyre tovább folytatódó folyamata az ösztöneinket követi, és ezt a folyamatot az ösztönök az ereje befolyásolja, amiket képtelenek vagyunk irányítani. Mivel nincsenek irányítás alatt, az ösztönök úgynevezett „szennyeződésekhez” (kilésza1) vezetnek. Mielőtt tovább megyünk, ezeket a szennyeződéseket kell megvizsgáljuk amíg tisztán nem értjük őket, mivel az összes spirituális betegség együtt jár velük.

Szennyezett Irányítás

Mikor szennyeződések keletkeznek, az élet – a Dhamma nyelvén szólva – fájdalommal teli, vagyis, dukkha. Újra és újra átéltük már a dukkhát amiről szó van. Annyira hozzászoktunk már, hogy a legtöbben normálisnak tekintjük, nem is látjuk mi vele a probléma! Tanuljunk meg különbséget tenni két fajta élet között: az élet amikor a szennyeződések irányítanak és befolyásolnak minket, és az élet amikor nem a szennyeződések játsszák a karmestert. Értenünk kell mindkét fajta életet. Ha képtelen vagy látni és megérteni a szennyeződéseket, akkor nagyon nehéz lesz, ha nem egyenesen lehetetlen, hogy gyakorold a Dhammát, és az a hasznodra legyen. Nem fogod tudni hogyan hasonlítsd össze a szennyeződésekkel teli életet, és az életet ami szabad a szennyeződésektől, hogy lásd mennyire különbözik a kettő. Ezért kérem tőletek azt, hogy próbáljátok megérteni a szennyeződéseket, ahogy azok éppen keletkeznek a saját életetekben, még ha idegesítenek is benneteket. Vizsgáljátok és ismerjétek ki őket ahogy magatokban keletkeznek. Amilyen mélységben és teljességben ismeritek őket – ahogy a megértésetek egyre jobban elmélyül bennük, - olyan mértékben fogjátok érteni és hasznosítani a Dhammát, egy cseppet sem jobban.

Elködösítő Akadályok

Az első akadály (nívarana), az érzéki vágy, a mohósághoz tartozik. A második, az ellenszenv, pedig a haraghoz. A fennmaradó három a tévhithez tartozik. A harmadik nívarana a thína-middha, mikor az elméből hiányzik az energia, ezért gyenge, fáradt, lomha, zsibbadt, álmos vagy kábult. Amikor az elmének kevés az energiája, hiányzik belőle a tisztánlátás, frissesség, ragyogás, és éberség. Sok jele van a tompa, behúzódott, lusta elmének, amiket mind össze lehet foglalni úgy, mint az energikusság, a szellemi energia hiánya. Ide tartozik a lomhaság és álmosság amit akkor érzünk, mikor többet eszünk a kelleténél. A thína-middha (lomhaság-kábultság) által akadályozva nehéz gondolkodni, vizsgálódni, figyelni, meditálni, vagy bármit is csinálni.

A negyedik nívarana a harmadik ellentéte. Ez az akadály, az uddhaccsa-kukkuccsa, az a nyugtalanság és szétszórtság, amikor az elme össze-vissza csapong, ideges, aggódik, zaklatott. Tekinthetjük úgy is, mint egyfajta idegi rendellenességet. Az eddigi meditációitok során biztos vagyok benne, hogy már mindannyian találkoztatok ezzel az elszabadult gondolati tevékenységgel. Egy példa erre a nyughatatlanságra és zaklatottságra, amikor nem tudunk éjjel elaludni, mert az elme egyszerűen nem nyugszik meg, nem lassít le és pihen, hanem mindenfelé jár, ezen meg azon gondolkodik, bármin, mindenen gondolkodik. Ez a fölösleges nyugtalanság nem hagyja az elmét eljutni a békéhez és pihenéshez amire szüksége van. Mikor az elme a világon mindenről gondolkodni akar, minden témába folyton bevonja magát, lehetetlen elvégezni még egy olyan egyszerű feladatot is, mint megírni egy levelet.

Ezzel elérkeztünk az utolsó nívaranához, ami a vicsikiccshá, habozás, bizonytalanság és kétség. Vicsikiccshá a dolgok bizonyosságát, helyességét, biztonságosságát megkérdőjelező kétség. Annyi, mint bizonytalannak lenni abban, hogy mi a valóban helyes és biztonságos. Ilyenkor hiányzik belőlünk a meggyőződés és bizalom abban ami történik és amit csinálunk. Azok akik olyan vallást követnek amelyben a hit alapvető követelménynek számít, a hit Istenben vagy bármiben, ritkán találkoznak ezzel az akadállyal. Azok viszont, akik olyan vallást követnek mint a buddhizmus, aminek az egyéni meggyőződés az alapja, sokkal könnyebben találják magukat szembe a kétséggel.

Ez a bizonytalanság, a hit és bizalom hiánya, a kétség azzal kapcsolatban aki vagy, amid van, amit csinálsz. Például, lehetnek kétségeink a vagyonunkkal kapcsolatban, a pénzügyi helyzetünkkel, vagy akár a személyes biztonságunkkal kapcsolatban is. Kételkedhetünk azokban a dolgokban amikben részt veszünk: „Helyes ez? Így kell lennie? Biztonságos? Támaszkodhatok rá?” Ez a kétség gyakran a mindennapi ügyeket érinti, de érintheti a Dhammát vagy Természetes Igazságot is. „Tényleg igaz? Van bármi haszna?” Akár abban is kételkedhetsz, hogy létezik egyáltalán olyasmi mint Igazság, vagy az Igazság felismerésében, vagy a saját képességedben a felismerésére. Ha a kétség a mindennapi dolgokban megakadályoz minket abban, hogy helyesen használjuk őket, akkor mennyivel jobban akadályoz a kétség a Dhammában. Ha azt gondoljuk, „Mi van ha ezek csak szavak? Honnan tudjam, hogy igaz? Ezt nem is tanítják az egyetemeken,” akkor képtelenek leszünk előnyös dolgokat megvalósítani és hasznosítani a Dhammát.

Keresztények számára a kétség lehet Istennel, a Bibliával vagy Jézus Krisztussal kapcsolatos. Buddhisták számára a Buddhát, a szutták szövegeit, a Dhammát vagy a gyakorlást érintheti. Mikor a leghalványabb kétségünk van abban, hogy minden jól halad és az élet biztonságos, akkor ennek a nívaranának a befolyása alatt vagyunk. Nézz jól, mélyen magadba és lásd, hogy lehet, hogy vicsikiccshá állandóan ott van a tudatalattinkban.

Élet az Akadályok nélkül

Ezt az öt dolgot együttvéve az Akadályoknak nevezik. Milyen az elme, mikor szabad a nívaranáktól? Mikor az elme szabad mind az öt akadálytól, milyen a szellemi életünk? Vizsgáld ezt az elmét, és tudd meg milyen. Nevezhetjük az ilyen életet „Új Életnek”?

Itt, a nívaranáktól való szabadságot nevezzük Új Életnek. Továbbá, az Új Életnek mentesnek kell lennie a kilészáktól is. A félig kialakult szennyeződéseket nívaranáknak nevezik. A teljesen kifejlődött szennyeződéseket kilészáknak nevezik. Ahhoz, hogy valóban Új Élet lehessen, a kilészáktól is mentes kell legyen. Most ezért részletesebben is szemügyre vesszük a kilészákat. Jól felismerhetőek az elmére gyakorolt befolyásuk tüneteiről. Ezeket könnyen meg lehet tapasztalni és tisztán megismerhetőek. Viszont nem szükséges, hogy a szennyeződések összes pici részletét megismerjük. Elég csak a fő tüneteiket ismernünk, mint ahogy az elektromos áramot magát sem látjuk, és talán nem is értjük az áramot, de látjuk az erejét, a jeleit, a hatását a különböző elektromos eszközökön és felszerelésen. Hasonlóan, talán sosem látjuk magukat a szennyeződéseket, de a fő tüneteikből megtanulhatunk mindent amire szükségünk van, az elmére gyakorolt hatásukból. Sok és különféle tüneteik vannak, de nincs szükség kitárgyalni az összeset. A legfontosabbakról fogunk beszélni, azokról amik a legtöbb problémát okozzák az életünkben.

Problémás Szeretet

Az első ilyen problémás tünet a szeretet. Amikor szeretet keletkezik az elmében, elveszik valami? Van valami, amit az elmének el kell szenvednie és el kell viselnie? Van valamilyen teher vagy nehézség, amit magára vesz? Ennek a szeretet nevű dolognak milyen hatásai vannak az elmére? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian értjük ezt a jelenséget, mivel mindannyian átéltük már valamilyen formáját annak, amit „szeretetnek” nevezünk. Korábban említettük a róga jelentését, ami a kilésza szinonimája, tehát „valami ami szúr és hasogat.” Összekapcsolható a szeretettel ez a szúró, hasogató, tépő fájdalom? Hogy megtudjuk, semmi másra nem kell figyelnünk csak a saját tapasztalatainkra. Nézd meg és lásd te magad. A szennyeződések egyéb jelentései: „dolgok amik égetnek”; „dolgok amik megkötnek, megbéklyóznak, leláncolnak”; és „dolgok amik uralnak és bebörtönöznek.” Ezek közül a jelentések közül illik bármelyik arra amit „szeretetnek” hívunk? Látnod kell, hogy ez egy probléma vagy sem. Habár sokan áldásnak és boldogságnak tekintik a szeretetet, a Dhamma nézőpontjából nem más mint a nyugalom teljes hiánya, tehát hatalmas zaklatottság. Vizsgáld meg közelről, és ismerd fel magad, hogy a szeretet okoz-e problémákat vagy sem. Ne hidd el amit mi mondunk, és ne hidd el az egész romantikus kampányt sem a TV-ben, regényekben, vagy a pop zenében.

Rendszerint, amit „szeretetnek” nevezünk, a nem-tudástól (aviddzsá) függően keletkezik, ami a legnagyobb szennyeződés. Habár igaz, hogy bizonyos helyzetekben egy olyan szeretet keletkezik ami a bölcsességből ered vagy az irányítja, de amint elhatározzuk, hogy „ez szeretet,” már problémát hozunk létre. Többé már nem lesz békés és örömteli. Azáltal, hogy ráragasztjuk a „szeretet” címkét, bölcsességből tudatlanságba csap át. A szeretet szörnyű dilemmája abból az ösztönünkből származik, ami a fajfenntartásra és szaporodásra késztet minket. Nézd meg jó közelről a hatásait. Látod a problémákat amiket okoz, és a kínokat amikbe belerángat minket? Egyúttal gondolj arra is, milyen jól jönnénk ki akkor, ha szabadok lennénk ettől a problémától. Még a nem-szexuális szeretet is, mint amit a gyerekeink, vagy szüleink, barátaink iránt érzünk, is problémákba sodor minket azzal, hogy tönkreteszi a békességünket és boldogságunkat. A nem-szexuális szeretetet legalább annyira kontrollálni kell, mint a szexuális szeretetet. Máskülönben nincs béke. Ha azt mondanánk, „tégy mindent úgy ahogy egy szerető tenné, de tedd anélkül, hogy közben szeretnél,” elhinnéd, hogy ez lehetséges? Tudnál így tenni, minden szennyeződés nélkül?

Van olyan szeretet, ami Dhamma. Ezek a mettá (barátságosság, szerető-kedvesség), és karuna (együttérzés), de helyesnek kell lenniük, ha el akarjuk kerülni a problémákat. Mettá és karuna beszennyeződik a megkülönböztetés, elfogultság és ragaszkodás által, és akkor már dukkha. Mikor nem vagyunk képesek szeretni, nem vagyunk képesek azt szeretni amit akarunk, ezek mind dukkha. Mindezek nem helyesek. Még az a szeretet is, ami közvetlenül nem szennyezett, aminek semmi köze a szexhez vagy érzékiséghez, ez is közvetetten beszennyeződhet az én–érzet, az egó, az önzés által. Még a szeretet magasabb szintű formáinak, mint a mettának és karunának, is helyesnek kell lenniük.

Röviden, a szeretet egy probléma, nem békés és nem örömteli. Irányítás alatt kell legyen, vagy ha lehetséges, el kell hagyni. Akkor az elme nem lesz összezavart. Át kell alakítsuk a szennyezett-szeretet Dhamma-szeretetté. Egy olyan életet, amin nem uralkodik a szeretet, ami a befolyásán kívül van, nevezhetjük az ilyen életet „Új Életnek”? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian meg tudjátok találni erre a választ.

Harag és Utálat

Beszéljünk most a szeretet ellentétéről: a haragról, a rosszakaratról. Milyen érzés, mikor létrejön? Ez egy másik fajta tűz, ami megégeti az elmét. Belénk hasít, bebörtönöz, uralkodik rajtunk és béklyóba zárja az elmét. Mind nagyon jól ismerjük a haragot, ismerjük a rengeteg problémát amit okoz. Nem akarunk felmérgesedni, de mégis megtesszük. Nem akarunk mérgesek lenni, de mégis azok maradunk. Tudjátok jól, hogy mennyire felkavarja az embert a harag. Ha irányítani tudjuk, milyen békés lenne az? Kérlek töprengjetek el ezen.

A harmadik szennyeződés az utálat, ami különbözik a haragtól, habár mindkettő a nem-kedvelés vagy elutasítás egy formája. Mikor valami csúnya, piszkos vagy visszataszító kerül elénk, azt utáljuk. Nem tudunk uralkodni magunkon, egyszerűen utáljuk az undorító, utálatos dolgokat. Ez így van, mert nem tudjuk elviselni az utálat okát, és így az utálat égeti, megszállja és kínozza az elménket. Most gondold el, milyen lenne, ha nem lenne semmi utálni való és semmi szeretni való. Semmi szeretet, semmi utálat – milyen békés boldogság lenne az! Akár csak egy Arahant (a magát tökéletesre fejlesztett emberi lény). Az Arahant felette áll mind az utálat és nem-utálat érzésének. A felszabadult elmének nincs problémája az „utálatos” vagy „csúnya” dolgokkal, mert a Dhammát teljesen megvalósító elme számára, ami teljességében felismeri a Dhammát, nem létezik semmi utálatos és semmi nem-utálatos. Ne értsd félre úgy, hogy azt gondolod veszélyes utálattól mentesnek lenni, mert szükségünk van az utálatra, hogy megvédjük magunkat a veszélyektől. Az utálat maga a veszély! A legjobb nem utálni, de úgy látszik sosem tanulunk. Így az utálat szomorú példái tovább folytatódnak a világunkban. A fehér bőrű emberek utálják a fekete bőrű embereket. Mi a mentség egy ilyen problémára? Nem kellene ilyen problémákat létrehoznunk. Ha helyes a megértésünk, nem lesz szükség az utálatra, és nem fogunk utálni.

Az Élet Félelmei

A negyedik szennyeződés a félelem. Ebben mindenki osztozik, mind félünk valamitől. Félelem keletkezik az ostobaságból, az önzésből, az Én sóvárgásaiból, amely kívánja azokat a dolgokat amiket nem kaphat meg. És ezért félünk! Manapság a félelem minden lehetséges fajtája körülvesz minket, különösen a nukleáris háború és a megsemmisülés félelme. Mikor félünk, esetlenekké válunk. Amikor félelem van bennünk, elveszítjük az éberségünket és bölcsességünket (szati-pannyá), és a képességünket, hogy megküzdjünk a problémáinkkal és megvédjük magunkat. Félelem nélkül élni sokkal jobb.

A félelem az egoizmus ösztönéből ered, egy ösztönös szinten szükségünk van a félelemre. Ha elégtelen a tudásunk és bölcsességünk, lehetetlen irányítani ezt az ösztönt. A Dhamma vizsgálatán és gyakorlásán keresztül elegendő bölcsességet fejlesztünk ki, így irányítani tudjuk ezt az ösztönt, és a félelem nem jön létre. Az anatta (nem–én) megértése és belátása teszi lehetővé, hogy szabadok legyünk a félelemtől, segít kiirtani a félelmet, és megvéd attól, hogy a jövőben újra létrejöjjön. Biztos, hogy mindannyian látjátok, hogy a félelemnek egyáltalán semmi haszna nincs, hogy mindig dukkhához vezet. Képesnek kell legyünk bármit megtenni, amikor félelmetes és ijesztő dolgokkal nézünk szembe. Akkor sokkal jobb helyzetben leszünk ahhoz, hogy kezeljük az ilyen dolgokat, és sikeresek legyünk az életünk ügyeiben. Ha egy ellenséggel kell harcolnunk, de nem tudunk félelem nélkül küzdeni, a helyzetünk egyáltalán nem alkalmas arra, hogy hatékonyan küzdjünk. A képességeink meggyengülnek, a bölcsességünk elszáll, az éberségünk lassú lesz. Bármilyen ellenfél is legyen, le fog győzni minket. Félelem nélkül, képesek vagyunk használni a bölcsességünket, éberségünket és a képességeinket, hogy legyőzzük az ellenséget. Nézz szembe minden ijesztő dologgal félelem nélkül. A félelem nélküli életnek roppant nagy haszna van.

Pozitív Szennyeződések

A kilészák egyéb formái is léteznek, egyik ilyen az aggodalom és szorongás a szeretett dolgaink miatt. A thai és páli nyelven ezt úgy hívják „alaja-avarana.” Ez a nyugtalan aggódás valami miatt amit szeretünk, amikor folyton róla gondolkodunk, hiányoljuk, folyton azon jár az eszünk. Ez az, amikor az elme csak pörög körbe-körbe, és nem tudja megállni, hogy ezekről a dolgokról gondolkodjon. Ha az elme nem tud megállni, éjjel nem tudunk tőle aludni, nappal pedig fejfájást okoz.

Egy másik kilésza az irigység. Ez magától megtörténik, ösztönösen. Megtörténik a gyerekekben is, anélkül, hogy bárki erre tanította volna őket. Az irigység óriási probléma annak aki érzi, de egyáltalán nem probléma az irigység tárgya számára. Az előbbi érzi a dukkhát, az utóbbi nem.

Végül eljutottunk a kisajátításhoz és a fukarsághoz. Ha ez túl erőssé válik, féltékenység lesz belőle, különösen szexuális féltékenység. Ez az önzés egy újabb formája. Gyakran megtörténik a házasságokban. A férj nem akarja, hogy a felesége más férfiakkal beszéljen; a feleség pedig féltékenyen aggódik, hogy egy másik nő elcsalja tőle a férjét. Mindannyian jól ismerjük ezt a fájdalmat és szenvedést.

Ez csak hat példa volt a szennyeződésekre. Sokkal többet is felhozhatnánk, de nincs túl sok időnk. Ez a néhány példa azonban elég, hogy szemléltesse a mondanivalónkat: ha szabadok lennénk a szennyeződések minden tünetétől és okától, milyen egészségesek, könnyedek, boldogok és békések lehetnénk? Rajtatok múlik, hogy felfedezzétek milyen érzés ez, de már most is el tudjátok képzelni az értékét. Az elme ami teljesen szabad a szennyeződések tüneteitől, az élet egy teljesen új módját jelenti. Ez a béke és szabadság, ez a hűs nyugalom és boldogság az Új Élet egyik jelentése.

Használni az Új Életet

Most a hátralévő idő alatt, megbeszéljük az Új Élet egy másik jelentését. Képesnek kell lennünk helyesen használni a létezésnek ezt az új módját – ami a szennyeződésektől való szabadságból ered, - hogy megfeleljen a szükségleteinknek. Az Új Élet alkalmazásának első része az, hogy boldoggá tesszük az elmét bármilyen helyzetben. Például a légzésre való tudatosság (ánápánaszati) sikeres gyakorlásán keresztül lehetséges őszinte boldogságot elérni bárhol, bármikor. A légzésmeditáció helyes fejlődésével befolyásolni és irányítani tudjuk az elmét. Azonnali boldogságot kapunk, amikor csak szükségünk van rá.

Az Új Élet használatának második része az, hogy miközben teljességében gyakoroljuk a Dhammát, ez hozzásegíti az érzékszerveket – a szem, fül, orr, nyelv, test, és elme – ahhoz, hogy hatékonyabban működjenek, mintha „isteniek” lennének. Ez alatt csak annyit értünk, hogy az átlagosnál jobb képességűek és hatékonyságúak. A szem hatékonyabb az átlagosnál, az orr és a többi is hatékonyabb, többre képes, mintha „isteni” lenne. Az „isteni” (dibba) egyszerűen annyit jelent, „átlagon felüli.”

Nem uralkodnak rajtad az élmények

A harmadik rész a képesség, hogy irányítani tudod az élményeid - vagyis az elmét - olyan módon, hogy az mindig a helyes nézőpont állapotában legyen. Ennek a képességnek három eleme van: irányítani a védanát2, irányítani a szannyát3, és irányítani a vitakkát4. Irányítani a védanát azt jelenti, hogy megelőzöd a védanától függő szennyeződések kialakulását, vagy, hogy visszafogod az érzékeid és nem érzel olyasmit amit nem akarsz (az ‘érzés, védaná,’ nem vonatkozik az érzelmekre). A szannyát – a dolgok észlelése, értékelése, osztályozása – is lehet irányítani, hogy ne vezessen dukkhához. Irányítani a vitakkát (gondolatok formálása, belső párbeszéd) azt jelenti, hogy úgy irányítjuk a gondolatokat, hogy azok vagy helyesek legyen, vagy egyáltalán ne legyenek gondolatok. Az érzéseket, észleléseket és gondolkodást lehetséges irányítani, mert rendelkezésünkre áll a Dhamma.

Az védana irányítására példa az, amikor ínycsiklandó ételt eszünk. Ha az étel nagyon finom, ostobává válunk és eluralkodik rajtunk az íz élvezete, mert az elmét megtéveszti a finom íz. Ha elegendő Dhamma van az elmében, irányítani tudjuk az érzéseket amik a finom étel nyomán keletkeznek. Ilyenkor nem téveszti meg az elmét a finom íz, nem eszünk többet a kelleténél, és nem csinálunk belőle problémát. Látjuk, hogy az egész „csak ilyen, éppen ilyen,” nem ostobaságon és tévedésen keresztül látjuk. Az ínycsiklandó étel nem győz le minket, nem irányít minket, nem lesz a főnökünk, nem teszünk miatta semmi butaságot. Nem akarjuk arra kényszeríteni, hogy ne legyen finom. Ha finom, akkor finom marad, de a finom íz nem tud irányítani minket. Mi irányítjuk a finom ízt úgy, hogy az ne uralkodjon el rajtunk és vegyen rá minket valamilyen rossz vagy ostoba dologra.

Nagyon könnyen láthatjuk, hogy a mai világban mindenfelé, az emberek rabjai a finom ízeknek. Sok időt töltenek azzal, hogy olyan ínycsiklandó dolgokat készítsenek amiknek semmi célja azon kívül, hogy felkeltsék a vágyat és sóvárgást. Ebből kifolyólag, versengünk ezekért a dolgokért. Végül felosztjuk a világot, hogy a birtokunkba kerüljenek ezek a dolgok, és vég nélkül háborúzunk kizárólag azért, mert elvesztettük felettük az irányítást és a finomság rabjai vagyunk. A „Sátán” (a keresztény ördög) és „Mára” (a buddhista kísértő) szavak a saját ostobaságunkat jelképezik a finomsággal kapcsolatban. Tudnunk kell, hogy az érzéseket (védaná) lehetséges irányítani.

Most beszéljünk a szannyá (észlelés, osztályozás) irányításáról. Korábban esetleg nem emlékeztünk dolgokra, vagy nem tudtuk tisztán felidézni őket. Mostantól fogva, kiváló memóriánk lesz, és tiszta emlékezetünk. Elsajátítjuk a szannyá irányítását, és az elme nem tesz hamis megkülönböztetéseket és hamis észrevételeket, vagyis olyanokat amik dukkhával sújtanak minket. Például, a szannyát lehet úgy irányítani, hogy a dolgokat nem tekintjük nőknek vagy férfiaknak valónak. Emiatt szabadok leszünk azoktól a problémáktól, amik a „férfias” és „nőies” megkülönböztetésből adódnak. Az elme hűs nyugalommal szemlél mindent. A szannyá irányítását elsajátítani azt jelenti, hogy mindig fenntartjuk a valódi, helyes szannyát. Onnan tudod, hogy nem torzult hanem helyes, hogy semmilyen dukkhát nem okoz.

A vitakka irányítása a gondolatok irányítása. Amint megjelenik valamilyen szannyá, az gondolkodásra ösztönöz, hogy mit jelent számunkra az a szannyá, és ezért gondolkodunk. Ha nincs irányítás alatt, a gondolkodás rossz irányba megy és dukkha születik belőle. Ezért úgy irányítjuk a gondolkodást, hogy az mindig helyes és hasznos irányba menjen: olyan gondolatokat táplálunk, amik mögött az érzékiség magunk mögött hagyása áll, nem akarunk ártani vagy bántani másokat, úgy gondolkodunk, hogy még akaratlanul se okozzunk gondot másoknak. Ha ennél többet akarunk, abbahagyhatjuk a gondolkodást úgy ahogy van. Például, ha belépünk a szamádhi (egypontú koncentráció) vagy szamápatti (mély koncentrációs elmélyülés) állapotába, minden tekintetben megállíthatjuk a gondolkodást. Képesek vagyunk irányítani a vitakkát: ha akarunk gondolkodunk, ha nem akarunk nem gondolkodunk. Olyan irányban tudunk gondolkodni ahogy gondolkodnunk kellene. Semmi rossz nem történik, és nincs dukkha. Ezt jelenti a vitakka irányítása.

Eltávolítani a szennyeződések gyökerét

A negyedik, és egyben végső része az elme irányításának, amikor magukat a szennyeződéseket közvetlenül irányítjuk, tehát irányítjuk a dukkhát és megelőzzük a keletkezését. Amikor elegendő Dhamma van jelen az elmében, és kellő jártasságot szereztünk a Dhammában, lehetséges irányítani a ragaszkodást (upadána). Ez az irányítás megelőzi a ragaszkodást a „jóhoz” és a ragaszkodást a „gonoszhoz.” Ragaszkodás nélkül, nincs dukkha. Nem hagyjuk, hogy upadána keletkezzen, és akkor az „Én” fogalma, ami a szennyeződések gyökere, nem születik meg. Az „Én” fogalma nélkül, nem lesznek szennyeződések. Mihelyst irányítást nyerünk a szennyeződések felett, azonnal végük van. Ez az utolsó jó eredmény, a negyedik fajta jártasság, a ragaszkodások irányítása, ami automatikusan irányítja a dukkhát.

Ezekkel a módszerekkel, teljes jártasságot szerzünk az életben, és bölcsen használjuk, hogy learathassuk az összes megfelelő eredményt. Ilyen a békés, hűs és örömteli Új Élet. Például, megvan a képességünk, hogy boldogok legyünk amikor csak szükségünk van rá. Pompás érzékeink vannak – szem, fül, orr, nyelv, test, és elme – akár „isteninek” is nevezhetjük őket. Valamint irányítani tudjuk az érzéseket, észleléseket, és a gondolatokat. Végül, irányítjuk a ragaszkodást, hogy az soha többé ne keletkezzen. Ennélfogva, az összes probléma megszűnik! Még a leghalványabb, legcsekélyebb esély sincs rá, hogy szennyeződések keletkezzenek, vagy, hogy dukkha legyen. Ezekkel a képességekkel, az életet a legjótékonyabb módon éljük, és sikeresen megvalósítjuk, bármi is legyen amit meg kell tenni. Ha őszintén megfontolod, tudni fogod magadban, hogy ez az Új Élet legteljesebb jelentése: a legmagasabb rendű új élet. Ez az, amit a Dhamma helyes és sikeres alkalmazása nyomán nyertek.

Az első dolog, hogy vizsgáld a Dhammát. A második, hogy gyakorold a Dhammát, és a harmadik, hogy megjelenjenek az életedben a Dhamma gyakorlásának gyümölcsei. Lásd ezeket tisztán, és alaposan fontold meg a hasznát. Ebben mindegyikőtök csak magára támaszkodhat. Saját magatokon múlik, hogy felismerjétek a Dhamma gyakorlásának jelentését, módját, és az eredményeit.

Végezetül, szeretném kifejezni az örömömet, hogy elkezdtétek vizsgálni, gyakorolni, és befogadni a Dhammát. Még egyszer, utoljára: köszönöm nektek. Köszönöm mindannyiótoknak, hogy eljöttetek ide, hasznát vettétek a helynek, és segítettetek hasznossá tenni. Nem kell semmiért köszönetet mondanotok nekünk, de kérlek engedjétek meg, hogy mi megköszönjük nektek.


  1. Kilesa: az elmét elhomályosító, megrögzött, kártékony tényezők. „Szennyeződésnek” nevezik őket, mert beszennyezik a velük kapcsolatos tudati tényezőket. A tíz kilesa: mohóság, gyűlölet, tévhit, önhittség, spekulatív vélemények, kétség, szellemi tompaság, nyugtalanság, szégyentelenség, morális lelkiismeretlenség.  ↩

  2. vedanā: az érzéki benyomás hatására keletkező kellemes / kellemetlen / semleges érzés, érzet  ↩

  3. saññā: észlelés, a dolgok beazonosítása a tulajdonságaik, jellegzetességeik alapján  ↩

  4. vitakka: gondolat, gondolkodás  ↩


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.