AN 10.93 / A V 185

Kiṃdiṭṭhika Sutta

A nézetek

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Ṭhānissaro

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: AN 10.93, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam! Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi közelében a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Ekkor Anáthapindika, a világi déltájban felkerekedett Szávatthiból, hogy meglátogassa a Magasztost, ám hirtelen ez a gondolat ötlött fel benne: „Ez nem a megfelelő idő arra, hogy találkozzak a Magasztossal, mivel ilyenkor elvonultságban időzik. És arra sem megfelelő idő, hogy szerzetesekkel találkozzak, akik ilyenkor a tudatuk tökéletesítésével [meditációval] vannak elfoglalva, és szintén elvonultságban időznek. Mi lenne, ha elmennék a más-meggyőződésű-vándoraszkéták parkjába?“ Így hát a más-meggyőződésű-vándoraszkéták parkja felé vette az irányt.

Ez alkalommal a más-meggyőződésű-vándoraszkéták összeverődtek egy csapatba, üldögéltek, és sokféle haszontalan dologról beszélgettek1, zsibongva, nagy ricsajt csapva. Amikor meglátták Anáthapindikát, a világit közeledni a messzi távolból, így csitítgatták egymást: „Legyünk csendben, uraim! Ne csapjunk semmiféle zajt se. Itt közeledik Anáthapindika, a világi Gótama remete tanítványa. Egyike Gótama remete tanítványainak, aki fehérbe öltözött2 és Szávatthiban él. Ezek az emberek a csendet kedvelik, elismerően beszélnek a csendről. Talán, ha csendben talál minket, azt fogja gondolni, megéri velünk tartania.“ Így aztán a vándoraszkéták elcsendesedtek.

Ekkor Anáthapindika, a világi megérkezett arra a helyre, ahol a más-meggyőződésű-vándoraszkéták tartózkodtak. Megérkezvén, udvariasan üdvözölte őket. Miután így udvariasan köszöntötték és üdvözölték egymást, leült melléjük. Ahogy ott ült, a vándoraszkéták így szólították meg:

— Áruld el nekünk világi, Gótama remetének mik a nézetei?
— Tiszteletreméltó urak, én nem ismerem teljesen, hogy mik a Magasztos nézetei.
— Jól van, tehát nem ismered teljesen, hogy Gótama remetének mik a nézetei. Akkor viszont azt áruld el nekünk, hogy a szerzeteseknek mik a nézetei? — Még azt sem ismerem teljesen, hogy a szerzeteseknek mik a nézetei.
— Rendben, tehát nem ismered teljesen, hogy Gótama remetének mik a nézetei, és még azt sem, hogy mik a szerzeteseknek. Akkor azt áruld el nekünk, hogy neked mik a nézeteid? — Az nem okoz különösebb gondot számomra, hogy kifejtsem nektek a nézeteimet. Mégis azt kérném tőletek, tiszteletreméltó urak, hogy fejtsétek ki egyenként az álláspontjaitokat, így még könnyebb lesz számomra, hogy kifejtsem a nézeteimet számotokra.

Miután ez elhangzott, a vándoraszkéták egyike így szólt Anáthapindikához, a világihoz:
A világegyetem örök. Csak ez az egy igaz, minden más értelmetlen. Ez az én nézetem.

Egy másik vándoraszkéta pedig ezt mondta Anáthapindikának:

A világegyetem nem örök. Csak ez az egy igaz, minden más értelmetlen. Ez az én nézetem.

Egy másik vándoraszkéta pedig ezt mondta Anáthapindikának:

A világegyetem véges…; A világegyetem végtelen…; A test és a lélek ugyanaz…; A test egy dolog, a lélek pedig egy másik dolog…; A Tathágata létezik a halál után…; A Tathágata nem létezik a halál után…; A Tathágata létezik is meg nem is a halál után…; A Tathágata sem létezik, sem nem létezik a halál után. Csak ez az egy igaz, minden más értelmetlen. Ez az én nézetem.

Miután ezek elhangzottak, Anáthapindika, a világi így szólt a vándoraszkétákhoz:
— Ami azt a tiszteletreméltót illeti, aki azt mondja, hogy: „A világegyetem örök. Csak ez az egy igaz, minden más értelmetlen. Ez az én nézetem“, az ő nézete a saját helytelen figyelméből vagy mások szavaiból eredt. Tehát most létrejött egy ilyen nézet, ami összetett, szándékolt, függésben keletkezett. Ami létrejött, az összetett, szándékolt és függésben keletkezett, tehát állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedésteli. Így hát, tiszteletreméltó uram, épp ehhez a szenvedéshez ragaszkodik, épp ennek a szenvedésnek veti alá magát. (Ugyanígy az összes többi nézettel.)

Miután ezek elhangzottak, a vándoraszkéták így szóltak Anáthapindikához, a világihoz:
— Mi mindannyian, egyesével kifejtettük neked az álláspontunkat. Most mondd el, neked magadnak milyen nézeteid vannak! — Ami létrejött, az összetett, szándékolt és függésben keletkezett, tehát állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedésteli. Ami szenvedésteli, az nem én, nem az enyém, nem az én „én“-em. Ez az én nézetem. — Tehát, világi, ami létrejött, az összetett, szándékolt és függésben keletkezett, tehát állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedésteli. Így hát, te magad is épp ehhez a szenvedéshez ragaszkodsz, épp ennek a szenvedésnek veted alá magad. — Tiszteletreméltó uraim, ami létrejött és összetett, szándékolt és függésben keletkezett, az állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedésteli. Ami szenvedésteli, az nem én, nem az enyém, nem az én „én“-em. Jól látom ezt, helyes ítélőképességgel, úgy ahogyan az valójában van, és látom a legmagasabb szintű kiutat is ebből, úgy ahogyan az valójában van.

Miután ezek elhangzottak, a vándoraszkéták hallgatásba burkolóztak, elképedtek, összegörnyedve ültek, fejüket lehajtva, tűnődve, szavukat feledve.

Anáthapindika, a világi miután nyugtázta, hogy a vándoraszkéták hallgatásba burkolóztak, elképedtek…, szavukat feledve, felkerekedett és a Magasztoshoz ment. Megérkezvén leborult a Magasztos előtt, majd leült mellé. Ahogy ott ült, elmesélte a Magasztosnak az egész beszélgetést, ami közte és a vándoraszkéták között zajlott.

A Magasztos így válaszolt:
— Helyes világi, helyes. Hát így kell időről időre rácáfolni azokra a bolondokra a Dhamma segítségével. Ezután a Dhammáról szóló beszéddel tanította, biztatta, ösztönözte és bátorította Anáthapindikát, a világit. Miután a Magasztos Dhamma-beszéddel tanította, biztatta, ösztönözte és bátorította Anáthapindikát, a világit, az felkelt ültéből, leborult a Magasztos előtt, elindult, a Magasztos felé mindig a jobb oldalát mutatva. Nem sokkal ezután, a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket: — Szerzetesek! Nektek is, akik — a tanítások és a fegyelmi szabályok által — régóta átlátjátok a Dhammát, ilyen módon kellene időről időre rácáfolni a más-meggyőződésű-vándoraszkétákra a Dhamma segítségével, így, ahogyan azt Anáthapindika, a világi tette.


  1. Lásd AN 10.69 „…mint például a királyok, a rablók, az államminiszterek; a hadseregek, a veszélyek és a csaták; az étel, az ital; a ruhák, a bútorok, a cicomák és az illatszerek;a rokonság; a járművek, a várak, a városok és a falvak; a nők és a hősök; az utcai és a piaci pletykák; a halottakról szóló legendák; a tarka történetek; a világ és a tengerek teremtményei, és arról, hogy a dolgok (valóban) léteznek-e és vagy sem.“ 

  2. Aki letette a 8 fogadalmat (Lásd Snp 2.14, ezek általában a próbaidős szerzetesek, de lehetnek világiak is). 

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert

Forrás: AN 10.93, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.