Fordította: Kovács Zoltán (info)

További fordítások: Martinusz Mária

AN 3.65, PTS A I 188
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

AN 3.65 Kālāma Sutta

Káláma Szutta

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Kószala-földi vándorlása során, népes szerzetesi gyülekezetével kálámák (népének) Készaputta nevű városába érkezett. A Készaputtában lakó kálámák népe meghallotta, hogy ezt beszélik:

– A tiszteletre méltó Gótama remete, a sákják fia, aki az otthonból az otthontalanságba távozott, Készaputtába érkezett.

És Gótama mester jó hírneve így terjedt el:
„Ő a valóban Magasztos, tiszteletre méltó és teljesen önmagára ébredett, tökéletes az ismeretben és gyakorlásban, fennséges, ő a világmindenség tudója, a szelídségre kész emberek felülmúlhatatlan oktatója, az emberi és isteni lét tanítója, a felébredett, az áldott.

Ő, aki – a közvetlen tudás által – megismertette e világot jó és rossz szellemeivel, Brahmá-istenségeivel, papok és szerzetesek nemzedékeivel, uralkodóival és népeivel; csodálatra méltóan magyarázta a Tan elejét, csodálatra méltóan a közepét, csodálatra méltóan a végét; teljesen, tökéletesen, és páratlanul tisztán kifejtette a szent élet részleteit és lényegét. Ilyen kiválóságot látni, bizony nem mindennapi dolog.”

Így a készaputtai kálámák népe a Magasztos elé járult.

Némelyek érkezés után meghajoltak előtte, és az egyik oldalra leültek.
Némelyek előzékenyen köszöntötték őt, majd a baráti üdvözlést és udvariaskodást követően az egyik oldalra leültek. Némelyek az egyik oldalra leültek, és tenyerüket a szívük fölött összeillesztve üdvözölték őt.
Némelyek az egyik oldalra leültek, bemutatkoztak és megnevezték nemzetségüket.
Némelyek csendben az egyik oldalra leültek.

Ahogy ott ültek, a készaputtai kálámák népe így szólt a Magasztoshoz:

– Urunk, néhány pap és szerzetes jött Készaputtába. Kinyilvánították a saját tanításaikat és dicsőítették azokat, de helytelenítették, becsmérelték, lenézték és semmibe vették a másoktól származó tanokat.

Azután más papok és szerzetesek érkeztek Keszaputtába. Kinyilvánították a saját tanításaikat és dicsőítették azokat, de helytelenítették, becsmérelték, lenézték és semmibe vették a másoktól származó tanokat.

Teljes bizonytalanságban és kétségek között hagytak bennünket: vajon e tiszteletre méltó papok és szerzetesek közül melyek mondják az igazságot, és melyek hazudnak?

– Persze, hogy bizonytalanok vagytok, ti, kálámák népe! Persze, hogy kétségek között vergődtök! Ha megjelenik a kétség, akkor bizonytalanság születik.

Tehát ebben az esetben, kálámák népe, ne menjetek a szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok, logikai találgatások és következtetések, hasonlóságok, mérlegre tett megfontolások, valószínűségek vagy ama gondolat mentén, miszerint „e szerzetes a mi tanítónk”. Ha magatoktól rájöttök, hogy „ezek a dolgok haszontalanok, e dolgok ártalmasak, e dolgok bírálandók, s e dolgokat elfogadva az ember cselekedetei bajt okoznak és szenvedéshez vezetnek”, akkor e dolgokat elvethetitek.

Mit gondoltok, kálámák népe? Amikor mohóság ébred az emberben, az a hasznára vagy a kárára válik?

– A kárára, Urunk.

– Így e mohó embernek – akin erőt vesz a kapzsiság, elméjét hatalmába keríti a mohóság, élőlényeket öl, elveszi amit nem adtak neki, szemet vet más ember feleségére, hazudik, és másokat is rábír, hogy hasonlóképp cselekedjenek – mindez bajt és tartós szenvedést okoz.

– Így van, Urunk.

– No, és mit gondoltok, kálámák népe? Amikor gyűlölet ébred az emberben, az a hasznára vagy a kárára válik?

– A kárára, Urunk.

– Így e gyűlölködő embernek – akin erőt vesz a ellenszenv, elméjét hatalmába keríti a gyűlölet, élőlényeket öl, elveszi amit nem adtak neki, szemet vet más ember feleségére, hazudik, és másokat is rábír, hogy hasonlóképp cselekedjenek – mindez bajt és tartós szenvedést okoz.

– Így van, Urunk.

– No, és mit gondoltok, kálámák népe? Amikor káprázat ébred az emberben, az a hasznára vagy a kárára válik?

– A kárára, Urunk.

– Így e káprázattól elvakult embernek – akin erőt vesz a hamistudat, elméjét hatalmába keríti a káprázat, élőlényeket öl, elveszi amit nem adtak neki, szemet vet más ember feleségére, hazudik, és másokat is rábír, hogy hasonlóképp cselekedjenek – mindez bajt és tartós szenvedést okoz.

– Így van, Urunk.

– Tehát mit gondoltok, kálámák népe, hasznosak-e ezek a dolgok vagy haszontalanok?

– Haszontalanok, Urunk.

– Ártalmasak-e vagy ártalmatlanok?

– Ártalmasak, Urunk.

– Bírálandók-e vagy dicsérendők?

– Bírálandók, Urunk.

– Ha őket elfogadva cselekszünk, akkor bajt okoznak-e, és szenvedéshez vezetnek-e vagy sem?

– Ha őket elfogadva cselekszünk, akkor bajt okoznak, és szenvedéshez vezetnek. Mindezek alapján nekünk úgy tűnik.

– Tehát, ahogy mondtam, kálámák népe, ne menjetek a szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok, logikai találgatások és következtetések, hasonlóságok, mérlegre tett megfontolások, valószínűségek vagy ama gondolat mentén, miszerint „e szerzetes a mi tanítónk”. Ha magatoktól rájöttök, hogy „ezek a dolgok haszontalanok, e dolgok ártalmasak, e dolgok bírálandók, s e dolgokat elfogadva az ember cselekedetei bajt okoznak és szenvedéshez vezetnek”, akkor e dolgokat elvethetitek.

Így mondta mindezekkel kapcsolatban a Magasztos.

– Nos, kálámák népe, ne menjetek a szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok, logikai találgatások és következtetések, hasonlóságok, mérlegre tett megfontolások, valószínűségek vagy ama gondolat mentén, miszerint „e szerzetes a mi tanítónk”. Ha magatoktól rájöttök, hogy „ezek a dolgok hasznosak, e dolgok ártalmatlanok, e dolgok dicséretesek, s e dolgokat elfogadva az ember cselekedetei örömet okoznak és boldogsághoz vezetnek”, akkor magatokévá tehetitek e dolgokat és időzhettek bennük.

No, és mit gondoltok, kálámák népe? Amikor mohóságtól mentes állapot ébred az emberben, az a hasznára vagy a kárára válik?

– A hasznára, Urunk

– Így e mohóságtól mentes embernek – akin nem vesz erőt a kapzsiság, elméjét nem keríti hatalmába a mohóság, nem öl élőlényeket, nem veszi el amit nem adtak neki, nem vet szemet más ember feleségére, nem hazudik, és nem bír rá másokat, hogy hasonlóképp cselekedjene, – mindez örömet és tartós boldogságot okoz.

– Így van, Urunk.

– No, és mit gondoltok, kálámák népe? Amikor gyűlölet hiánya ébred az emberben, az a hasznára vagy a kárára válik?

– A hasznára, Urunk

– És e gyűlölettől mentes embernek – akin nem vesz erőt az ellenszenv, elméjét nem keríti hatalmába a gyűlölet, nem öl élőlényeket, nem veszi el amit nem adtak neki, nem vet szemet más ember feleségére, nem hazudik, és nem bír rá másokat, hogy hasonlóképp cselekedjenek – mindez örömet és tartós boldogságot okoz.

– Így van, Urunk.

– No, és mit gondoltok, kálámák népe? Amikor káprázat-nélküliség ébred az emberben, az a hasznára vagy a kárára válik?

– A hasznára, Urunk.

– Így e káprázat nélküli embernek – akin nem vesz erőt a hamistudat, elméjét nem keríti hatalmába a gyűlölet, nem öl élőlényeket, nem veszi el amit nem adtak neki, nem vet szemet más ember feleségére, nem hazudik, és nem bír rá másokat, hogy hasonlóképp cselekedjenek – mindez örömet és tartós boldogságot okoz.

– Így van, Urunk.

– Tehát mit gondoltok, kálámák népe, hasznosak-e ezek a dolgok vagy haszontalanok?

– Hasznosak, Urunk.

– Ártalmasak-e vagy ártalmatlanok?

– Ártalmatlanok, Urunk.

– Bírálandók-e vagy dicsérendők?

– Dicsérendők, Urunk.

– Ha őket elfogadva cselekszünk, akkor örömet okoznak-e, és boldogsághoz vezetnek-e vagy sem?

– Ha őket elfogadva, cselekszünk, akkor örömet okoznak, és boldogsághoz vezetnek. Mindezek alapján nekünk úgy tűnik.

– Nos, kálámák népe, ne menjetek a szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok, logikai találgatások és következtetések, hasonlóságok, mérlegre tett megfontolások, valószínűség vagy ama gondolat mentén, miszerint „e szerzetes a mi tanítónk”. Ha magatoktól rájöttök, hogy „ezek a dolgok hasznosak, ezek a dolgok ártalmatlanok, ezek a dolgok dicséretesek, s e dolgokat elfogadva az ember cselekedetei örömet okoznak és boldogsághoz vezetnek”, akkor magatokévá tehetitek e dolgokat és időzhettek bennük.

Így mondta mindezekkel kapcsolatban a Magasztos.

– Nos, kálámák népe, az, aki egy nemes (gondolkodásúnak a) tanítványa – elkerülve a mohóságot, a rosszakaratot, káprázattól mentesen, éber és eltökélt állapotban időzik és – kiterjeszti az első világtáj [kelet] felé – éppen így a második, harmadik és negyedik égtáj felé is – a jóakarat szándékával átitatott tudatosságát. Ugyanígy kiterjeszti felfelé, lefelé, körös-körül, mindenhová, minden tekintetben, a mindent körülvevő világmindenség felé a jóakarat szándékával átitatott tudatosságát: bőséggel, széles körben, határtalanul, rosszindulattól mentesen, nélkülözve minden rosszakaratot.

Kiterjeszti az első világtáj [kelet] felé – éppen így a második, harmadik és negyedik égtáj felé is - a kiterjesztett, részvéttel átitatott tudatosságát. Ugyanígy kiterjeszti felfelé, lefelé, körös-körül, mindenhová, minden tekintetben, a mindent körülvevő világmindenség felé a részvéttel átitatott tudatosságát: bőséggel, széles körben, határtalanul, rosszindulattól mentesen, nélkülözve minden rosszakaratot.

Kiterjeszti az első világtáj [kelet] felé – éppen így a második, harmadik és negyedik égtáj felé is – a nagyrabecsüléssel átitatott tudatosságát. Ugyanígy kiterjeszti felfelé, lefelé, körös-körül, mindenhová, minden tekintetben a mindent körülvevő világmindenség felé a nagyrabecsüléssel átitatott tudatosságát: bőséggel, széles körben, határtalanul, rosszindulattól mentesen, nélkülözve minden rosszakaratot.

Kiterjeszti az első világtáj [kelet] felé – éppen így a második, harmadik és negyedik égtáj felé is – az egykedvűséggel átitatott tudatosságát. Ugyanígy kiterjeszti felfelé, lefelé, körös-körül, mindenhová, minden tekintetben a mindent körülvevő világmindenség felé az egykedvűséggel átitatott tudatosságát: bőséggel, széles körben, határtalanul, rosszindulattól mentesen, nélkülözve minden rosszakaratot.

Nos, kálámák népe, az, aki egy nemes (gondolkodásúnak a) tanítványa – az elméje mentes a rosszindulattól, nélkülöz minden rosszakaratot, tiszta és szeplőtlen – négyféle vigaszt lelhet itt–és-most:

„Ha van másvilág, és van gyümölcse a jó és rossz tetteknek, akkor ezek szerint a halál után, a test felbomlását követően jó helyre, a mennybe kerülök.” Ez jelenti számára az első megnyugvást.

„De ha nincs másvilág, és nincsen gyümölcse a jó és rossz tetteknek, akkor itt, jelen életben könnyedén élek, baj nélkül, mentesen a rosszindulattól, nélkülözve minden rosszakaratot.” Ez jelenti számára a második megnyugvást.

„Ha valami gaztettet követtem el, ennek következményeként rossz dolog történik. De ha nem követtem el semmi rosszat, hogyan lehetne jutalmam a szenvedés?” Ez jelenti számára a harmadik megnyugvást.

„De ha semmi gaztettet nem követtem el, bűntelennek tekinthetem magam minden tekintetben.” Ez jelenti számára a negyedik megnyugvást. Az, aki egy nemes (gondolkodásúnak a) tanítványa – az elméje mentes a rosszindulattól, nélkülöz minden rosszakaratot, tiszta és szeplőtlen – négyféle vigaszt lelhet itt–és-most.

– Így van ez Magasztos, így van ez, ó, Beérkezett! Az, aki egy nemes (gondolkodásúnak a tanítványa) – az elméje mentes a rosszindulattól, nélkülöz minden rosszakaratot, tiszta és szeplőtlen – négyféle vigaszt lelhet itt–és-most:

„Ha van másvilág, és van gyümölcse a jó és rossz tetteknek, akkor ezek szerint a halál után, a test felbomlását követően jó helyre, a mennybe kerülök.” Ez jelenti számára az első megnyugvást.

„De ha nincs másvilág, és nincsen gyümölcse a jó és rossz tetteknek, akkor itt, a jelen életben könnyedén élek, baj nélkül, mentesen a rosszindulattól, nélkülözve minden rosszakaratot.” Ez jelenti számára a második megnyugvást.

„Ha valami gaztettet követtem el, ennek következményeként rossz dolog történik. De ha nem követtem el semmi rosszat, hogyan lehetne jutalmam a szenvedés?” Ez jelenti számára a harmadik megnyugvást.

„De ha semmi gaztettet nem követtem el, bűntelennek tekinthetem magam minden tekintetben.” Ez jelenti számára a negyedik megnyugvást. Az, aki egy nemes gondolkodásúnak a tanítványa, – az elméje mentes a rosszindulattól, nélkülöz minden rosszakaratot, tiszta és szeplőtlen, – négyféle vigaszt lelhet itt–és-most.

– Csodálatos, Urunk! Csodálatos! Mintha valaki talpra állítaná a megfordítottat, napvilágra hozná a rejtegetettet, utat mutatna az eltévelyedettnek, vagy lámpást gyújtana a sötétségben, hogy akinek van szeme, az lásson ugyanúgy, mint a Magasztos, aki – okfejtések sokaságának segítségével – megvilágosította a Tant. Menedékért folyamodunk a Magasztoshoz, menedékért folyamodunk a Tanhoz, és menedékért folyamodunk a Szerzetesek gyülekezetéhez. Emlékezzen ránk a Magasztos a mai naptól úgy, mint világi tisztelőire, akik oltalomért folyamodtak hozzá, s életük végéig követik Őt.

Így készült:
Fordította: Kovács Zoltán
Forrás: Thanissaro, Soma Thera, angol és német
Szerzői jogok: Kovács Zoltán, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.