Samādhi Sutta

– Szerzetesek! Ez az összpontosítás négy kifejlesztése. Melyik ez a négy?

Az összpontosítás kifejlesztése, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, az itt-és-mostban való kellemes időzéshez vezet. Az összpontosítás kifejlesztése, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, a tudáshoz és tisztánlátáshoz vezet. Az összpontosítás kifejlesztése, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, tudatossághoz és éberséghez vezet. Az összpontosítás kifejlesztése, amelyik kifejlesztve és gyakorolva a túláradások¹ végéhez vezet.

És melyik az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva az itt-és-mostban való kellemes időzéshez vezet? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonult az érzékiségtől, visszavonult az erénytelen tulajdonságoktól – az első dzsánába lép, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az elvonultságból, amelyekkel együtt jár a gondolkodás és fogalomalkotás. A gondolkodás és fogalomalkotás elcsendesülésével a második dzsánába lép, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összeszedett, egységesült éberségből, ami mentes a gondolkodástól és a fogalomalkotástól, belső bizonyosságra tesz szert. Az elragadtatás kifakulásával, az egykedvűségben időzik, tudatosan és éberen, és örömöt érez a testében. (Így) a harmadik dzsánába lép és ott időzik, amiről a Magasztos azt mondta: ‘egykedvűen és éberen, kellemes (állapotban) időzik’ Az öröm és a fájdalom elhagyásával – a lelkesedés és az aggodalom korábbi eltűnésével egyetemben – a negyedik dzsánába lép és ott időzik: a tiszta egykedvűség és éberség (állapotában, ami) sem kellemes, sem fájdalmas. Ez az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, az itt-és-mostban való kellemes időzéshez vezet.

És melyik az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, a tudáshoz és tisztánlátáshoz vezet? Amikor egy szerzetes fényt érzékel, és elhatározza, hogy egész nap érzékeli (a nap bármelyik órájában). A nappal ugyanolyan lesz számára, mint az éjszaka, az éjszaka ugyanolyan lesz, mint a nappal. Nyitott és akadálytalan ébersége által kifejleszti a megtisztított tudatot. Ez az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, a tudáshoz és tisztánlátáshoz vezet.

És melyik az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, tudatossághoz és éberséghez vezet? Amikor egy szerzetes tudja, hogyan keletkeznek az érzések, tudja, hogyan állnak fenn, és tudja, hogyan tűnnek el. Tudja, hogyan keletkeznek a gondolatok, tudja, hogyan állnak fenn, és tudja, hogyan tűnnek el. Ez az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva, tudatossághoz és éberséghez vezet.

És melyik az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva a túláradások végéhez vezet? Amikor a szerzetes a ragaszkodás öt halmazának keletkezésére és megszűnésére összpontosítva időzik: ‘Ilyen a forma, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése. Ilyen az érzés, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése. Ilyen az érzékelés, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése. Ilyenek a késztetések, ilyen a keletkezésük, ilyen a megszűnésük. Ilyen a tudatosság, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése.’ Ez az a kifejlesztése az összpontosításnak, amelyik kifejlesztve és gyakorolva a túláradások végéhez vezet.

Ez az összpontosítás négy kifejlesztése.

És ez kapcsolatban van azzal, amit a Punnaka kérdései a túlpartra jutásról című beszédben (Sn. 5.3²) állítottam:

‘Ő, aki mélyére hatolt
közelnek és távolnak a világban,
akiben semmi nincs
ami a világot háborgatná –
kinek hibái elillantak,
vágytalan, háborítatlan,
békés –
Én mondom, ő az,
aki átkelt a születésen, öregségen.’