AN 5.49 / A III 57

Kosala Sutta

A kószalai

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Sándor Ildikó

Forrás: AN 5.49, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Sándor Ildikó, 2012

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Az angol fordító jegyzete:

Ebben a beszélgetésben a Buddha tanácsot ad arra, hogyan bánjunk a fájdalommal. A szutta végén a vers, amely megemlíti a gyászbeszédeket, kántálásokat és egyebeket is, elmondja, hogy ezeknek a temetkezési hagyományoknak az a célja, hogy a gyászolók érzéseit mederben tartsa. Buddha megjegyzése szerint, amíg ezek a hagyományok a célnak megfelelnek, addig kövessük ezeket. De amikortól már nem felelnek meg a célnak, mert észrevesszük, hogy érzéseink parttalanná válnak és elmerülünk a fájdalomban, akkor vissza kell térnünk saját életünk fontos teendőihez.


Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.

Ekkor a kószalai Paszénadi király ment a Magasztoshoz, és érkezéskor meghajolva előtte, leült az egyik oldalra. Éppen akkor halt meg Malliká királyné. Egy bizonyos személy lépett a királyhoz és a fülébe súgta:

– Felséges uram, Malliká királyné meghalt.

E szavak elhangzása után a kószalai Paszénadi király ott ült szerencsétlenül és lesújtva, vállait leejtve, szomorú arccal, komoran, szótlanul. A Magasztos látta a királyt ott ülni szerencsétlenül és lesújtva… szótlanul, és így szólt hozzá:

– Öt olyan dolog van, nagy király, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon. Melyik ez az öt?

‘Ami ki van téve az öregedésnek, ne öregedjen meg!’ Ez az, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon.

‘Ami ki van téve a betegségnek, ne legyen beteg!’ Ez az, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon.

‘Ami ki van téve a halálnak, ne haljon meg!’ Ez az, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon.

‘Ami ki van téve az elmúlásnak, ne múljon el!’ Ez az, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon.

‘Ami ki van téve a pusztulásnak, nem pusztuljon el!’ Ez az, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon.

Nos, előfordulhat egy tanulatlan átlagemberrel, hogy valami, ami ki van téve az öregedésnek, az megöregszik. Annak a megöregedésével, ami ki van téve az öregedésnek, ő nem ekként gondolkodik: ‘Ez nem csupán velem esik meg, hogy ami ki van téve az öregedésnek, az meg fog öregedni. Mert mindegyik lénnyel – amelyik volt a múltban és lesz a jövőben, mindig elmúlva és újrakeletkezve – megtörténik ez, hogy ami ki van téve az öregedésnek, az meg fog öregedni. És ha a megöregedésével annak, ami ki van téve az öregedésnek, én búsulok, bánkódom, jajveszékelek, verem a mellem és szinte tébolyult leszek, akkor nem bírok enni sem, a testem taszítóvá válik, hétköznapi dolgaim elvégezetlenek maradnak, mindezzel az ellenségeimnek örömet fogok okozni, a barátaimnak pedig boldogtalanságot.’ És így, a megöregedésével annak, ami ki van téve az öregedésnek, ő búsul, bánkódik, jajveszékel, veri a mellét és szinte tébolyult lesz. Ezt hívják a tanulatlan átlagembernek, akit eltalált a bánat mérgezett nyila, és gyötrelmet okoz magának.

Továbbá előfordulhat egy tanulatlan átlagemberrel, hogy valami, ami ki van téve a megbetegedésnek, megbetegszik… ami ki van téve a halálnak, meghal… ami ki van téve az elmúlásnak, elmúlik … ami ki van téve a pusztulásnak, elpusztul. Az elpusztulásával annak, ami ki van téve pusztulásnak, nem ekként gondolkodik: ‘Ez nem csupán velem történik meg, hogy ami ki van téve a pusztulásnak, az el fog pusztulni. Mert mindegyik lénnyel – amelyik volt a múltban és lesz a jövőben, mindig elmúlva és újrakeletkezve – megtörténik ez, hogy ami ki van téve a pusztulásnak, elpusztul. És ha az elpusztulásával annak, amit ki van téve a pusztulásnak, én búsulok, bánkódom, jajveszékelek, verem a mellem, és szinte tébolyult leszek, akkor nem bírok enni sem, a testem taszítóvá válik, hétköznapi dolgaim elvégezetlenek maradnak, mindezzel az ellenségeimnek örömet fogok okozni, a barátaimnak pedig boldogtalanságot.’ És így, ez elpusztulásával annak, ami ki van téve a pusztulásnak, ő búsul, bánkódik, jajveszékel, veri a mellét és szinte tébolyult lesz. Ezt hívják egy tanulatlan átlagembernek, akit eltalált a bánat mérgezett nyila, és gyötrelmet okoz magának.

Előfordulhat egy jól képzett, nemes tanítvánnyal, hogy valami, ami ki van téve az öregedésnek, megöregszik. Annak a megöregedésével, ami ki van téve az öregedésnek, ő ekként gondolkodik: ‘Ez nem csupán velem esik meg, hogy ami ki van téve az öregedésnek, az meg fog öregedni. Mert mindegyik lénnyel – amelyik volt a múltban és lesz a jövőben, mindig elmúlva és újrakeletkezve – megtörténik ez, hogy ami ki van téve az öregedésnek, az meg fog öregedni. És ha a megöregedésével annak, ami ki van téve az öregedésnek, én búsulok, bánkódom, jajveszékelek, verem a mellem, és szinte tébolyult leszek, akkor nem bírok enni sem, a testem taszítóvá válik, hétköznapi dolgaim elvégezetlenek maradnak, mindezzel az ellenségeimnek örömet fogok okozni, a barátaimnak pedig boldogtalanságot.’ És így, a megöregedésével annak, ami ki van téve az öregedésnek, ő nem búsul, nem bánkódik, nem jajveszékel, és nem veri a mellét és nem lesz szinte tébolyult. Ezt hívják egy jól képzett nemes tanítványnak, aki kihúzza a bánat mérgezett nyilát, amivel átütve a tanulatlan átlagember gyötrelmet okoz magának. Bánat nélkül, nyíl nélkül, a nemes tanítvány megtapasztalja a belülről fakadó teljes szabadságot.

Továbbá előfordul egy jól képzett tanítvánnyal, hogy valami, ami ki van téve a megbetegedésnek, megbetegszik… ami ki van téve a halálnak, meghal… ami ki van téve a befejezésnek, bevégződik… ami ki van téve a pusztulásnak, elpusztul. Az elpusztulásával annak, ami ki van téve pusztulásnak, ő ekként gondolkodik: ‘Ez nem csupán velem történik meg, hogy ami ki van téve a pusztulásnak, az el fog pusztulni. Mert mindegyik lénnyel – amelyik volt a múltban és lesz a jövőben, mindig elmúlva és újrakeletkezve – megtörténik ez, hogy ami ki van téve a pusztulásnak, elpusztul. És ha az elpusztulásával annak, amit ki van téve a pusztulásnak, én búsulok, bánkódom, jajveszékelek, verem a mellem, és szinte tébolyult leszek, akkor nem bírok enni sem, a testem taszítóvá válik, hétköznapi dolgaim elvégezetlenek maradnak, mindezzel az ellenségeimnek örömet fogok okozni, a barátaimnak pedig boldogtalanságot.’ És így, a pusztulásával annak, ami ki van téve a pusztulásnak, ő nem búsul, nem bánkódik, nem jajveszékel, nem veri a mellét és nem lesz szinte tébolyult. Ezt hívják egy jól képzett nemes tanítványnak, aki kihúzza a bánat ütötte mérgezett nyilat, amivel a tanulatlan átlagember gyötrelmet okoz magának. Bánat nélkül, nyíl nélkül, a nemes tanítvány megtapasztalja a belülről fakadó teljes szabadságot.

Ez az öt dolog, nagy király, ami fölött nem rendelkezhet sem remete, sem pap, sem déva, sem Mára, sem Brahmá, sem senki a világon.

Nem siránkozással,
nem jajveszékeléssel,
éred itt el a célod,
egyáltalán nem [ezekkel].
Ha tudják azt, hogy búsulsz és telve vagy fájdalommal,
ellenségeid örvendeznek.
De ha egy bölcs
tudatosan meghatározza a célját,
nem inog meg a balszerencsével szemben,
ellenségei bosszúsággal
látják rezzenéstelen arcát.
Ha eljön a gyászbeszédek,\ kántálások, szép mondások,
adományok és családi hagyományok ideje,
kövesd ezeket szorgalmasan a megfelelő módon.
De ha észreveszed, hogy ez már nem hasznos,
sem neked, sem másoknak,
nyugodj bele [a dolgok természetébe]
siránkozás nélkül ezzel a gondolattal:
‘Mi fontos dolgom van most?’

Így készült:

Fordítota: Sándor Ildikó

Forrás: AN 5.49, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Sándor Ildikó, 2012

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.