(256) Nem Törvény szerint él, aki hebehurgyán ítélkezik.
Okos ember mérlegeli a hasznosat s a károsat.
(257) Aki egyforma törvénnyel, gondosan vezet másokat,
azt Törvény őrének mondják; a Törvényben jár, és okos.
(258) Attól senki se lesz bölccsé, hogy túlzottan sokat beszél.
Azt mondják bölcsnek, aki nem bánt másokat, nyugodt, szelíd.
(259) Nem az a Törvény őrzője, aki folyton arról beszél.
Aki keveset tud róla, de követi tetteivel,
nem felejtkezik el róla, a Törvény igaz őre az.
(260) Nem az ősz fürtök adják meg a Vének1 rangját senkinek.
Hiába vénült meg – mondják –, csak az évei szálltak el.
(261) Akit igazság, nem-bántás, a Tan s mérséklet ékesít,
szenny nem tapad rá, mondják: a Vének sorába tartozik.
(262) Nem lesz a testi szépségtől s elbűvölő szavaitól
önző, hazug, irígy ember tiszteletet parancsoló.
(263) Aki mindezt levetkőzte, elmetszette gyökerüket,
az a bűntelen, bölcs ember tiszteletet parancsoló.
(264) Léha, hazug ember nem lesz borotvált fejtől szerzetes.
Lehet-e szerzetes, akit eltölt a vágy és kapzsiság?
(265) De aki nagy vagy kis vétket kiirt magából teljesen,
azt vétkei kiirtása igaz szerzetessé teszi.
(266) Nem a koldulás teszi a kolduló szerzeteseket:
a Törvény megtartásától s nem amattól lesz szerzetes.
(267) Aki felülemelkedik jón s rosszon, megtartóztató,
mindent felmérve vándorol, az az igazi szerzetes.
268-9. A hallgatástól nem lesz bölcs, aki gondatlan, ostoba.
Aki a rosszat és a jót mérlegeli, mint mérlegen,
elkerüli a rosszat, és követi a jót, az a bölcs.
Fel tudja mérni mindkettőt, ezért érdemel bölcs nevet.2
(270) Senki sem igazán nemes, ha élők életének árt.
Nem-ártás, élet-kímélés érdemli a nemes nevet.
271-2. Pusztán erényes életmód, lemondás és sok tanulás.
a magányba vonulás és a révületbe merülés
ne töltsön el e tévhittel, szerzetesek: „Boldog vagyok,
megváltottam magam“ – amíg él bennetek az indulat.