(273) Utak között a Nyolcágú, igazságok közt Négy Nemes,
tanok között szenvtelenség, emberek közt legjobb a bölcs.
(274) Ez az egy út van, nincs más út, mely tisztán látáshoz vezet.
Ha ezen az úton jártok, Márát megtéveszthetitek.
(275) Ha erre az útra léptek, szenvedésetek véget ér.
Utat mutattam nektek, és kihúztam a bajok nyilát.
(276) Nektek kell iparkodnotok; a Beérkezett csak tanít.
Aki elindult s elmélyed, Mára-hálóból szabadul.
(277) A létezők mind múlandók.1 Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.
(278) Szenvedés minden létezés. Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.
(279) A dolgoknak nincs ön-létük.2 Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.
(280) Aki nem kel fel, amikor kell kelni,
mert bár erős és fiatal, de lomha,
határozatlan, akarattalan, rest –
tudás útjára sohasem talál rá.
(281) Ha féken tartja a szavát s a tetteit,
és gondolatainak is mindig ura,
tisztán haladva eme hármas ösvényen
a Bölcs hirdette Nemes Úthoz érkezik.
(282) Tudást szül az elmélyülés. Lazaság oldja a tudást.
Létrejövés és megszűnés e kettősségét lássa meg,
s önmagát úgy irányítsa, hogy gyarapítsa a tudást.
(283) Az erdőt irtsad, ne a fát. Az erdő rejti a veszélyt.
Az erdőt, vágy bozótját irtsd, így haladj szenvedélytelen.
(284) Míg a férfi a vágyat a nő iránt
gyökerestül ki nem irtja, szerzetesek,
kötődik a léthez, éppen úgy,
ahogy anyjához a kis szopós borjú.
(285) Szakítsd szét önmagad szeretetét,
ahogy ősszel a lótuszt tépi kezed.
Csak a békére vivő utat keresd,
a Buddha-mutatta Nirvánát.
(286) „Az őszt majd itt és itt töltöm, a telet itt, a nyarat ott“.
Az Akadályra nem számít, s így tervezget az ostoba.
(287) Ám közben az utódokért és jószágért bolondulót
a Halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.
(288) Akit a Halál támad meg, nem védi meg ezer barát,
nem menthetik meg fiai, sem apja, sem rokonai.
(289) Ismerje fel e nagy kényszert az önmagán úr, tiszta bölcs,
s tisztítsa meg maga előtt a Nirvánába az utat.