Bhikkhu Vagga

(360) Hasznos a szemet fékezni, hasznos fékezni a fület,
hasznos a szaglást fékezni, és fékezni a nyelvet is.

(361) Hasznos a testet fékezni, hasznos megfékezni a szót,
fékezni a gondolatot, mindenünket fékezni jó.
Magát fékező szerzetes a szenvedéstől szabadul.

(362) Megköti kezét, megköti lábát,
megköti szavát, megköti eszét,
befelé fordul, magánosan él,
elégedetten az igaz szerzetes.

(363) Ha szerény, bölcs igéket szól, minden szaván uralkodik,
a Tant jól megvilágítja: édes a szerzetes szava.

(364) Örömét a Tanban lelő, és a Tanon elmélkedő,
a Tant követő szerzetes a Jó Tantól nem szakad el.

(365) Ne kevesellje, amit kap, ne irígyeljen másokat.
A mást irígylő szerzetes világosságra nem jut el.

(366) Ha keveset kapott, de azt nem kevesli a szerzetes,
az istenek is dícsérik kitartó, tiszta életét.

(367) Aki semmilyen névhez és alakhoz nem ragaszkodik,
s ami nincs, azért nem bánkódik, az az igazi szerzetes.¹

(368) Hogyha barátság tölti el a Buddha-hívő szerzetest,
eléri a boldog békét, hol nincsen születés kényszere.

(369) Ürítsd ki hajód, szerzetes! Üresen könnyebben halad.
Szenvedély s gyűlölet nélkül a Nirvánába jutsz hamar.

(370) Ötöt vágj el, ötöt vess el, ötöt fejlessz ki.
Az öttől szabad szerzetes neve: átkelt a tengeren.

(371) Szerzetes, elmélkedj, ne légy tunya!
Ne járjon eszed hiú élvezeten!
Nehogy izzó vasat nyelj majd odaát,
sikoltva: „Nagyon fáj! Éget a tűz!“

(372) Nincs elmélyülés nélkül tudás, tudás nélkül elmélyülés.
Akiben mindkettő megvan, a Nirvánához áll közel.

(373) A csitult lelkű szerzetes üresen álló házba lép,
s nem-emberi gyönyört nyújt az Igaz Tan látása neki.

(374) Hogyha átéli, hogy a test összetevődik s szertehull,
halált nem ismerő, boldog tudás jut osztályrészeül.

(375) A tisztán látó szerzetes az úton így induljon el:
érzékeit fékezze meg, legyen mindig elégedett,
keressen tiszta életű, buzgó, törekvő társakat.

(376) Legyen mindig barátságos, illően élje életét,
s a szenvedésnek véget vet. Végtelen lesz az öröme.

(377) Mint a jázmin lehullatja elhervadó virágait,
éppúgy hulljon le rólatok a szenvedély s a gyűlölet.

(378) Aki beszédben, tettben és gondolatban békésen él,
világ csábjai nem bántják, arra mondják, hogy megpihent.

(379) Magaddal buzdítsd magadat, magadhoz mérjed magadat,
magad magaddal őrizzed, szerzetes, így boldog leszel.

(380) Mert maga ura mindenki, a megmentője önmaga.
Törd be önmagadat, mint az idomító a jó lovat.

(381) A szerzetesnek Buddha bölcs tanítása nyugalmat ad,
az új létet megszüntető boldogság hona vár reá.

(382) Ha Buddha tanát hirdeti a szerzetes, bár ifjú még,
a világra fényt áraszt, mint felhőtlen égboltról a Hold.