Brāhmaṇa Vagga

(383) Szüntesd meg, bráhmana¹, bátran az áramlást,

taszíts el magadtól minden vágyat!
A szankhárák teljes kioltódása nyomán
megismered a Teremtetlent!

(384) Amikor a bráhmana túljut
a kettős természetű dharmákon,
mindent megismer, és az összes
béklyója megsemmisül.

(385) Nincs számára túlsó part, nincs innenső part,
és nincs innenső-túlsó part sem,
félelem-nélküli, függetlenné vált:
őt hívom én bráhmanának.²

(386) Szüntelen meditációba mélyedt,
megszabadult a tisztátalanságtól,
megtette, amit meg kellett tennie,
megszabadult a vágytól, elérte a legfőbb célt,
őt hívom én bráhmanának.

(387) A nappal fényét a Naptól kapja,
az éjszakának a Hold ad fényt;
a harcos fényét a fegyverektől kapja,
a bráhmanának a meditáció ad fényt;
a Felébredett viszont önerejéből ragyog,
éjjel és nappal szüntelenül.

(388) Megszabadult a bűntől, ezért hívják bráhmanának;
békességben él, ezért hívják szerzetesnek;
megszabadult minden tisztátalanságtól,
ezért hívják remetének.

(389) Senki ne emeljen kezet a bráhmanára,
de ő se engedje szabadjára a haragját soha!
Legyen átkozott, aki megöl egy papot,
de legyen átkozott a pap is,
ha szabadjára engedi a haragját!

(390) Nem jár rosszul az a bráhmana,
aki visszatartja magát a gyönyöröktől;
minél inkább hiányzik belőle az ártás szándéka,
annál inkább csillapul a szenvedése.

(391) Sem a testével, sem a szavával,
sem a gondolatával nem okoz szenvedést,
mindhármon uralkodik,
őt hívom én bráhmanának.

(392) Ismerje meg a Tant, amit a tökéletesen
megvilágosodott Buddha tanított,
tisztelje a Törvényt, ahogyan a bráhmana
tiszteli az áldozat tüzét!

(393) Nem a haj, nem a családi kötelék,
nem a kaszt tesz valakit bráhmanává.
Akiben igazság és erény lakozik,
az az áldott, az a bráhmana.

(394) Mi haszna a kócos hajnak, mi haszna
az antilopruhának³, te ostoba,

ha csak a külsőd tisztítgatod, a bensőd viszont
áthatolhatatlan szenny borítja?

(395) Aszott testét erek borítják,
ruhája a föld pora,
meditál az erdő mélyén:
ím, egy igazi bráhmana.

(396) Én nem azt hívom bráhmanának,
aki annak született, akinek jó a származása,
aki vagyont halmozott fel,
mert ettől csak gőgös⁴ lesz az ember;

én azt hívom bráhmanának, akinek nincs semmije,
és nem is ragaszkodik semmihez.

(397) Elszakított minden köteléket,
nem fél többé semmitől, legyőzte
a hozzátapadást, függetlenné vált,
őt hívom én bráhmanának.

(398) Miután minden szíját, kötelékét,
béklyóját szétszaggatta,
megszűnt számára minden akadály,
felébredt: ő a bráhmana.

(399) Bár ártatlan, mégis elviseli
a gyalázkodást, a kínzást és a fogságot,
a türelem és a megbocsátás erejével
szembeszáll az erőszakkal: ő a bráhmana.

(400) Kinek szívében nincs harag, fogadalmait betartja,
erényes, megszabadult a vágytól,
megfékezte az érzékeit, az utolsó testében él:
azt hívom én bráhmanának.

(401) Nem tapad a gyönyörökhöz,
ahogyan a vízcsepp sem tapad a lótuszlevélhez,
sem a mustármag a tű hegyéhez:
őt hívom én bráhmanának.

(402) Még itt, e Földön átéli a szenvedés
megszűnését, leráz magáról minden
visszahúzó terhet, és kiszabadul:
őt hívom én bráhmanának.

(403) Mély tudású, bölcs, meg tudja
különböztetni a helyes utat a helytelentől,
elérte a legfőbb célt:
őt hívom én bráhmanának.

(404) Sem a családban élők, sem a szerzetesek
társaságát nem keresi,
alig van vágya, otthontalanul vándorol:
őt hívom én bráhmanának.

(405) Nem emel kezet
semmilyen élőlényre,
nem öl, és másokat sem késztet ölni:
ő a bráhmana.

(406) Megőrzi békéjét a békétlenek között,
vágy nélkül él
a vágyűzött emberek között:
őt hívom én bráhmanának.

(407) Akiről úgy hull le a szenvedély,
a gyűlölet, a gőg, a képmutatás,
mint a tű hegyéről a mustármag,
azt hívom én bráhmanának.

(408) A szavaiban nincs durvaság,
a megértést segítik és igazak,
soha nem sért meg senkit sem:
őt hívom én bráhmanának.

(409) Nem veszi el, amit e földön nem adtak neki

– legyen az kicsi vagy nagy, hosszú
vagy rövid, nagyszerű vagy silány –
őt hívom én bráhmanának.

(410) Sem itt e földön, sem a túlvilágon
nem vágyik semmire,
nem támaszkodik semmire,
függetlenné vált: ő a bráhmana.

(411) Megismervén a Teremtetlent, nem vágyódik már
semmi másra, megszűnt minden kétsége,
belevetette magát a Halál-nélküli mélységeibe,
őt hívom én bráhmanának.

(412) Még itt, e földön megszabadult
a jó- és rosszhoz tapadás bilincsétől,
szívében nincs szomorúság, szenvedély
nélküli, tiszta, őt hívom én bráhmanának.

(413) Szeplőtelen, akár a Hold, tiszta,
nyugodt és derűs, letisztult,
a gyönyörök létesülése
kialudt benne: ő a bráhmana.

(414) Itt, a földön legyőzte
a szamszára járhatatlan mocsarát,
átjutott, elérte a túlsó partot;
meditációba mélyedve megszabadult
a vágytól, a kétségtől, a ragaszkodástól,
kioltódott minden szenvedélye: ő a bráhmana.

(415) Otthontalanul vándorolva
sikerült megszabadulnia a vágyaktól,
a vágy létesülésének a lehetősége is
kialudt benne: ő a bráhmana.

(416) Otthontalanul vándorolva
sikerült megszabadulnia a szomjtól,
a szomj felmerülésének a lehetősége is
kialudt benne: ő a bráhmana.

(417) Hátrahagyván minden
földi és égi köteléket
minden béklyótól
megszabadult: ő a bráhmana.

(418) Megszabadulván a gyönyörtől és a kíntól lecsendesült;
a továbblétesülés írmagját is megsemmisítette,
legyőzött minden világot.
E hőst hívom én bráhmanának.

(419) Felismerte a lények pusztulását és keletkezését,
soha, semmiféle módon
nem tapad hozzá semmihez,
jól távozott el, felébredett: ő a bráhmana.

(420) Sem isteni, sem angyali, sem emberi lények
nem ismerik az útját,
legyőzött minden szenvedélyt,
e szentet hívom én bráhmanának.

(421) Nincs semmi előtte, nincs semmi utána,
nincs semmi középütt.
Semmije sincs, minden vágya megszűnt,
őt hívom én bráhmanának.

(422) A hatalmas bikát, a legnemesebbet,
a hőst, a nagy risit, a győzedelmest,
aki a vágyain úrrá lett és megfürödhetett,⁵

e Felébredettet hívom én bráhmanának.

(423) Ismeri a korábbi lakhelyét,
keresztüllát a Mennyen és a Poklon,
a létesülés lánca véget ért benne,
s a tudás teljessé lett és minden
tökéletesség beteljesült –
e bölcset hívom én bráhmanának.