(44) Ki fogja legyőzni a földet és
a halál birodalmát és az eget?
A Tan ösvényét ki találja meg,
akár a virágot a fürge szem?
(45) A kereső győzi le a földet és
a halál birodalmát és az eget.
A Tan ösvényét ő találja meg,
akár a virágot a fürge szem.
(46) Ha ráébred, hogy buborék a teste,
csak délibáb, szétfoszló, üres árnyék,
szétszórja Mára virág-nyilait mind,
s Halálkirálynak szeme nem talál rá.
(47) A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostobát
a halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.
(48) A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostoba
még be sem telt a kéjekkel, s már a halál lecsap reá.
(49) Virágból nektárt szív a méh, nem sérti meg, tovább repül.
Így járjon alamizsnáért házról házra a szerzetes.
(50) Ne más hibáit fürkéssze, hogy mit tett s mit nem tett amaz:
vizsgálja inkább önmaga mulasztását és tetteit.
(51) Mint színeivel pompázó, de illatatlan szép virág,
olyan meddő az ékes szó, ha nem cselekszik aszerint.
(52) Mint színeivel pompázó és édes illatú virág,
gyümölcsöző az ékes szó, ha aszerint cselekszik is.
(53) Ahogy halom virágszálból sokféle füzér fonható,
a halandóktól sokféle jócselekedet várható.
(54) Szél ellenében sem a jázmin-illat,
sem más virág vagy szantál szaga nem száll,
de jótett híre a szelet legyőzi,
igazak híre betölti a földet.
(55) Édes a jázmin, szantálfa vagy lótuszvirág illata,
de minden édes illatnál erény illata édesebb.
(56) A tagora, a szantálfa illata nem száll messzire,
ám az erényes tetteknek illata magas égbe száll.
(57) Aki erényes életben és törekvésében kitart,
azt óvja a helyes tudás, s a Kísértő nem lel reá.
(58) Ahogy az út szélére szórt szemétrakásból is kihajt
az édes illatú lótusz, a szemet gyönyörködtetőn,
(59) a Megvilágosult Szentség tanítványa is kiragyog
tudásával a vak világ szeméthalmából fényesen.