(116) Mindig jóra iparkodjék, rossztól tartsa távol magát.
Aki a jóra rest, annak szíve rosszban gyönyörködik.
(117) Hogyha az ember rosszat tesz, többször ne ismételje meg.
Ne találja kedvét benne; rossz halmozása kínt okoz.
(118) Hogyha az ember jót tesz, azt többször is ismételje meg.
Találja a kedvét benne; jó halmozása boldogít.
(119) Míg a gaztett nem érik be, javát láthatja a gonosz,
de ha beérik gaztette, majd kárát látja a gonosz.
(120) Míg a jótett nem érik be, kárát láthatja az igaz,
de ha beérik jótette, majd javát látja az igaz.
(121) Ne vegye könnyen rossztettét, mondván: „Úgysem ér engem el“.
Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele,
a balga rosszal megtelik, hogyha apránként gyűjti is.
(122) Ne vegye könnyen jótettét, mondván: „Úgysem ér engem el“.
Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele,
az okos jóval megtelik, hogyha apránként gyűjti is.
(123) Mint a veszélyes utat a kis számú, kincses karaván,
mint mérget az éltét féltő, kerülje az igaz a bűnt.
(124) A mérget kézbe foghatja, ha nincs a kezén sérülés,
ép bőrön nem jut át méreg. Aki nem vét, nem éri baj.
(125) Aki ártatlan, tiszta szívű, jámbor,
senki se bántó, igaz embert megsért,
arra a gazra visszahull a bűne,
mint széllel szemben levegőbe szórt por.
(126) Van, aki anyaméhbe jut, pokolba jutnak a gazok,
égbe jutnak az igazak, Nirvánába a vágytalan.
(127) Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol elbújhatna bűnétől a bűnös.
(128) Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol megbújhatna élő a haláltól.