Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:
„Némelyeken erőt vesz két nézőpont1, néhány emberi és isteni lényen. Egyesek leragadnak, mások túlszaladnak; viszont akiknek van szemük, azok látnak.“
„És hogyan ragadnak le egyesek? Emberi és isteni lények élvezik a létesülést2, örömüket lelik benne, kielégíti őket a létesülés. Mikor a Dhamma a létesülés megszűnésének kedvéért elhangzik, az ő tudatuk nem áll rá, nem tisztul le tőle, nem nyugszik meg benne, nem határozzák el magukat mellette. Így tehát, egyesek leragadnak.
„És hogyan szaladnak túl mások? Megborzadva, megalázva, elundorodva ettől a létesüléstől, a nem-létesülés tetszik nekik: ’Mikor ez az én a test felbomlásával a halál után elpusztul, felbomlik és nem létezik a halál után, ez békés, kiváló, megfelelő! Így tehát, egyesek túlszaladnak.“
„És hogyan látnak, akiknek van szemük? Van az az eset, mikor egy szerzetes látja, hogy ami létrejön, miként jön létre. Azt ami létrejött, úgy látva, mint ami létrejött, gyakorol az elfordulásért attól ami létrejött, a szenvedélytelenségért annak irányába ami létrejött, a megszűntetésért annak ami létrejött. Így tehát, akiknek van szemük, azok látnak3.“ Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:
Kik meglátták
azt ami létesült
úgy mint ami létesült,
és azt ami hátrahagyta
azt ami létesült,
megszabadulnak az igazsággal,
ahogy valójában van
az ami létesült,
a létesülés vágyát
elapasztva.
Mikor megértették
azt ami létesült,
és mentesek
a létesülés és nem-létesülés vágyától,
a létesült nem-létesülésével
a szerzeteseknek
nincs többé létesülése.
Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.