Dutiyavedanā Sutta

Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:

„Ez a három érzés van. Melyik az a három? A kellemes érzés, a fájdalmas érzés és a semleges érzés. A kellemes érzésre úgy kell tekinteni, mint ami szenvedésteli. A fájdalmas érzésre úgy kell tekinteni, mint egy nyílra. A semleges érzésre úgy kell tekinteni, mint ami állandótlan. Ha egy szerzetes a kellemes érzésre úgy tekint, mint ami szenvedésteli, a fájdalmas érzésre úgy tekint, mint egy nyílra, a semleges érzésre úgy tekint, mint ami állandótlan, akkor róla elmondható, hogy ő egy nemes személy, aki helyesen lát, aki elvágta a vágyakozást, szétzúzta a bilincseket, és aki – az önhittségen helyesen keresztüllátva – véget vetett a szenvedésnek.“

Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:

Bárki, aki a kellemest
szenvedéstelinek,
a fájdalmast
nyílnak,
a békés semlegest
állandótlannak látja,
Ő egy olyan szerzetes,
aki helyesen lát.
Ezáltal ott megszabadul.

A közvetlen tudás mestere,
megbékélve,
ő egy bölcs,
elhagyta láncait¹.

Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.