Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

Mv 10.2.3-20, PTS Horner, vol. 4, pp. 489-498
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

Mv 10.2.3-20 Dīghāvu Vatthu

Díghávu herceg története

Szerzetesek. Egyszer, Váránasziban1 Brahmadatta uralkodott, ő volt Kászi királya, gazdag, sikeres, nagy vagyonnal bírt, nagy csapattal, sok-sok fogattal, számos tartománnyal, jól megrakott fegyver- és magtárakkal rendelkezett. Díghíti, Kószala királya viszont szegény volt, nem túl sikeres, csak kevés vagyonnal bírt, mindössze pár emberrel, néhány fogattal, egy-két tartománnyal, szegényesen ellátott fegyver- és magtárakkal rendelkezett. Így esett, hogy Brahmadatta, Kászi királya négy hadosztályos serege élén Díghíti, Kószala királya ellen vonult.

Díghíti, Kószala királya hallott róla, hogy: „Brahmadatta, Kászi2 királya – ahogy beszélik – négy hadosztályos hadserege élén ellenem vonul.” Ekkor ez a gondolat ötlött fel benne: „Brahmadatta király gazdag, sikeres…; jól megrakott fegyver- és magtárakkal rendelkezik, míg én szegény vagyok…; szegényesen ellátott fegyver- és magtárakkal rendelkezem. Nem vagyok képes ellenállni még az első támadásának sem. Mi lenne, ha kiszöknék a városból, mielőtt ideér?” Így első feleségével elszökött a városból. Ezután Brahmadatta király elfogta Díghíti király csapatait, lefoglalta fogatait, földjeit, fegyver- és magtárait, és uralkodóként élt felettük.

Időközben Díghíti király felesége kíséretében Váránasziba indult, és némi vándorlás után meg is érkeztek. A város szélén, egy fazekas házában telepedtek meg, vándoroknak álcázva magukat. Nem sokkal ezután az asszony várandós lett. Ez volt a várandóssági kívánsága: látni akart egy négy hadosztályos, jól felfegyverzett, fegyelmezett rendekbe szedett sereget, ahogy pirkadatkor a dísztéren áll, és inni akart abból a vízből, amibe a kardjukat mosták. El is mondta Díghíti királynak:

– Felség, várandós vagyok, és ez a várandóssági kívánságom: látni akarok egy négy hadosztályos, jól felfegyverzett, fegyelmezett rendekbe szedett sereget, ahogy pirkadatkor a dísztéren áll, és inni akarok abból a vízből, amibe a kardjukat mosták.

Erre ő így válaszolt:

– Hol találunk ilyen ínséges időben ilyen négy hadosztályos, felfegyverzett, rendekbe szedett sereget, amelyik pirkadatkor a dísztéren áll, és olyan vizet, amibe a kardjukat mossák?

– Ha nem kapom meg ezeket felség, meghalok.

Ekkoriban Brahmadatta király egyik tanácsadó brahmanja3 jó barátságban volt Díghíti királlyal. Így hát Díghíti király elment hozzá, és amikor megérkezett, ezt mondta neki:

– Az egyik hölgy ismerősöd, régi jó barátod várandós, és az a várandóssági kívánsága, hogy látni akar egy négy hadosztályos, felfegyverzett, rendekbe szedett sereget, amelyik pirkadatkor a dísztéren áll, és inni akar abból a vízből, amelyikbe a kardjukat mosták.

– Ebben az esetben hadd találkozzak vele!

Így Díghíti király hitvese elment Brahmadatta király tanácsadó brahmanjához. Mikor a brahman meglátta közeledni a távolban, felállt az ülőhelyéről, elrendezte köntösét az egyik vállán, majd kezeit üdvözlésre emelve háromszor ezt kiáltotta neki:

– Biztos, hogy Kószala királya fog megszületni méhedből! Biztos, hogy Kószala királya fog megszületni méhedből! Biztos, hogy Kószala királya fog megszületni méhedből! Ne aggódj királynőm, fogsz látni négy hadosztályos, felfegyverzett, rendekbe szedett sereget, amelyik pirkadatkor a dísztéren áll, és fogsz inni abból a vízből, amelyikbe a kardjukat mosták.

Ezután a brahman elment Brahmadatta királyhoz, és miután megérkezett, ezt mondta:

– Felség! Jelet láttam, ami szerint holnap pirkadatkor egy négy hadosztályos, felfegyverzett, rendekbe szedett seregnek kell a dísztéren állnia, és le kell hogy mossák a kardjukat. Brahmadatta király így utasította az embereit:

– Parancsolom, hogy tegyétek, amit a tanácsadó brahmanom mond!
Így Díghíti király első felesége láthatott egy négy hadosztályos, felfegyverzett, rendekbe szedett sereget, amelyik pirkadatkor a dísztéren áll, és ihatott abból a vízből, amelyikbe a kardjukat mosták.

Ezután egy egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit Díghávunak, Hosszúéltűnek neveztek el. Díghávu herceg egykettőre elérte a nagykorúságot. Ekkor ez a gondolat ötlött fel Díghíti királyban: „Ez a Brahmadatta, Kászi királya nagy kárt okozott nekünk. Elrabolta csapatainkat, fogatainkat, földjeinket, fegyver- és magtárainkat. Ha megtalál minket, biztosan megölet mindhármunkat. Miért ne küldeném el Díghávu herceget, hogy a városon kívül éljen?” Így hát Díghávu herceg elment a városon kívül élni, ahol kitanult mindenféle mesterséget.

Ekkoriban történt, hogy Díghíti király borbélya átpártolt Brahmadatta királyhoz. A borbély meglátta Díghíti királyt hitvesével együtt, ahogy Váránaszi külvárosában, egy fazekas házában élnek, vándornak álcázva magukat. Miután észrevette őket, szaladt Brahmadatta királyhoz, és miután megérkezett, így szólt:

– Felség! Díghíti, Kószala királya hitvesével együtt Váránaszi külvárosában, egy fazekas házában élnek, vándornak álcázva magukat.

Erre Brahmadatta király így utasította az embereit:

– Parancsolom, hogy fogjátok el Díghíti királyt, hitvesével együtt.

– Ahogy kívánod, felség – válaszolták, és elmentek Díghíti királyt és feleségét elfogni.
Ezután Brahmadatta király így utasította az embereit:

– Parancsolom, hogy miután Díghíti király és hitvese kezeit jó erős kötéllel szorosan hátrakötöztétek, és fejüket kopaszra borotváltátok, hurcoljátok végig őket hangos dobok kíséretében utcáról utcára, piactérről piactérre, hajítsátok ki őket a déli városkapun, majd ott, a várostól délre négyeljétek fel őket, és darabjaikat ássátok el mind a négy irányban, külön-külön gödrökbe!

– Ahogy kívánod, felség – válaszolták a király emberei, és Díghíti király és hitvese kezeit jó erős kötéllel szorosan hátrakötözték, fejüket kopaszra borotválták és végighurcolták őket hangos dobok kíséretében utcáról utcára, piactérről piactérre.

Ekkortájt ez a gondolat ötlött fel Díghávu hercegben: „Régóta nem láttam anyámat és apámat. Mi lenne, ha meglátogatnám őket?” Így tehát elment Váránasziba, ahol meglátta anyját és apját, amint épp – kezeik jó erős kötéllel szorosan hátrakötve, kopaszra borotválva – végighurcolják őket hangos dobok kíséretében utcáról utcára, piactérről piactérre. Odament hozzájuk. Díghíti király már messziről meglátta, és így szólt hozzá:

– Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni.

Miután ezt mondta, az emberek így szóltak:

– Díghíti király megbolondult. Őrültségeket beszél. Ki az a Díghávu? Miért mondta ezt: „Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni”?

– Nem bolondultam meg, és nem beszélek őrültségeket. Ő, aki ismer, meg fogja érteni.
Ezután másodszor, majd harmadszor is ezt mondta:

– Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni. Miután harmadszor is ezt mondta, az emberek így szóltak:

– Díghíti király megbolondult. Őrültségeket beszél. Ki az a Díghávu? Miért mondta ezt: „Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni”?

– Nem bolondultam meg, és nem beszélek őrültségeket. Ő, aki ismer, meg fogja érteni.

Ezután a király emberei, miután végighurcolták Díghítit és hitvesét hangos dobok kíséretében utcáról utcára, piactérről piactérre, kihajították őket a déli városkapun, majd ott, a várostól délre felnégyelték őket, és darabjaikat elásták mind a négy irányban, külön-külön gödrökbe, melléjük őröket állítottak, majd távoztak. Díghávu herceg Váránasziban szerzett némi pálinkát, és az őröknek adta. Miután azok lerészegedtek, fát gyűjtött, és halotti máglyát épített. Anyja és apja holttestét a máglyára emelte, majd meggyújtotta. Ezután kezeit tiszteletet kifejező tartásba emelte, és háromszor megkerülte a máglyát.

Ezzel egyidőben Brahmadatta király felment a palotája tetején lévő teraszra. Onnan vette észre, hogy Díghávu herceg kezeit tiszteletet kifejező tartásba emelve, háromszor megkerüli a halotti máglyát, és ahogy nézte, ez a gondolat ötlött fel benne: „Nyilvánvalóan ez egy családtagja, vérrokona lehet Díghíti királynak. Ó, milyen sajnálatos, hogy nincs most itt senki, aki elmagyarázná, hogy mit is jelent mindez!”

Díghávu herceg, miután elment a vadonba, ahol megsiratta, meggyászolta szüleit, amennyire annak szükségét érezte, felszárította könnyeit, és Váránasziba indult. Egy, a palota tőszomszédságában lévő elefántistállóba ment, és ezt mondta a fő elefántidomárnak:

– Tanító, ki akarom tanulni ezt a mesterséget.

– Jól van ifjú, kitanulhatod.

Éjszaka, az utolsó őrjárat idején, Díghávu herceg lágy hangon egy dalt énekelt, amit lantjátékkal kísért, ott az elefántistállóban. Brahmadatta király, az utolsó éjjeli őrjárat idején, meghallotta az elefántistállóból hallatszódó, lágy hangon énekelt és lanttal kísért dalt. Ezután ezt kérdezte az embereitől:

– Ki volt az, aki az utolsó éjjeli őrjárat idején, ilyen lágy hangon énekel, és azt lanttal kíséri az elefántistállóban?

– Felség, egy ifjú, ennek és ennek az elefántidomárnak a tanítványa énekelt ilyen lágy hangon, és kísérte magát lanton az elefántistállóban az utolsó éjjeli őrjárat idején.

– Parancsolom, hogy vezessétek elébem azt az ifjút!

– Ahogy kívánod, felség – válaszolták, majd elmentek, hogy elővezessék Díghávu herceget.

Ezek után, Brahmadatta király így szólt Díghávu herceghez:

– Te voltál az, aki az utolsó éjszakai őrjárat idején olyan lágy hangon énekeltél lantkíséret mellett az elefántistállóban?

– Igen, felség.

– Azt parancsolom ifjú barátom, hogy énekelj, és játssz a lantodon!

– Ahogy kívánod, felség – válaszolt Díghávu herceg, aki abban a kegyben részesült, hogy lágy hangján énekelhetett, és játszhatott a lantján.

Ezután Brahmadatta király így szólt:

– Azt parancsolom, hogy maradj itt, és engem szolgálj, ifjú barátom!

– Ahogy kívánod, felség. – válaszolta Díghávu herceg.
A herceg reggel korábban kelt, és este később tért nyugovóra, mint Brahmadatta király, megtett mindent, amit az parancsolt, és mindig örömmel tette, beszédében udvarias volt. Nem is telt el sok idő, és Brahmadatta király közeli bizalmasává fogadta a herceget.

Egy nap Brahmadatta király így szólt Díghávu herceghez:

– Azt parancsolom, ifjú barátom, hogy szerszámozd fel a fogatot! Vadászni megyek.

– Ahogy kívánod, felség – válaszolta Díghávu herceg, és felszerszámozta a fogatot majd így szólt Brahmadatta királyhoz:

– Fogatod előállt, felség. Most rajtad a sor, hogy azt tedd, amit jónak látsz.

Ezután Brahmadatta király felszállt a fogatra, amit Díghávu herceg hajtott. Mégpedig úgy irányította, hogy a király kísérete az egyik irányba menjen, míg a fogat egy másikba. Miután már jó messzire kerültek, Brahmadatta király így szólt Díghávu herceghez:

– Azt parancsolom, ifjú barátom, szerszámozd le a fogatot! Fáradt vagyok, megyek, lefekszem.

– Ahogy kívánod – válaszolta Díghávu herceg, és leszerszámozta a fogatot, majd lábát keresztbe téve leült. Ekkor Brahmadatta király lefeküdt, fejét Díghávu herceg ölébe hajtva. És mivel fáradt volt, rögtön el is aludt. Ekkor ez a gondolat ötlött fel Díghávu hercegben: „Ez a Brahmadatta, Kászi királya nagy kárt okozott nekünk. Elrabolta csapatainkat, fogatainkat, földjeinket, fegyver- és magtárainkat. És miatta gyilkolták meg anyámat és apámat. Itt a remek alkalom, hogy bosszút álljak.” Kihúzta a kardját a hüvelyéből. De ekkor ez jutott eszébe: „Az apám azt mondta, mielőtt meghalt: ’ Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni.’ Nem volna helyes, ha ellenszegülnék apám szavainak.” Így hát visszacsúsztatta a kardját a hüvelyébe.

Másodszor is…;

majd harmadszor is ez a gondolat ötlött fel Díghávu hercegben: „Ez a Brahmadatta, Kászi királya nagy kárt okozott nekünk. Elrabolta csapatainkat, fogatainkat, földjeinket, fegyver- és magtárainkat. És miatta gyilkolták meg anyámat és apámat. Itt a remek alkalom, hogy bosszút álljak.” Kihúzta a kardját a hüvelyéből. De ekkor ez jutott eszébe: „Az apám azt mondta, mielőtt meghalt: ’ Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni.’ Nem volna helyes, ha ellenszegülnék apám szavainak.” Így hát harmadszor is visszacsúsztatta a kardját a hüvelyébe.

Ekkor Brahmadatta király hirtelen felébredt. Rémült, zaklatott, nyugtalan és ijedt volt. Díghávu herceg ezt kérdezte tőle:

– Felség, miért ébredtél fel ilyen hirtelen, és miért vagy rémült, zaklatott, nyugtalan és ijedt?

– Én mondom, neked ifjú barátom, álmot láttam. Díghávu herceg, Díghítinek, Kószala királyának fia levágott egy éles karddal. Ekkor Díghávu herceg bal kezével megragadta Brahmadatta király fejét, míg jobbjával kihúzta kardját a hüvelyéből, és így szólt:

– Én vagyok, felség, Díghávu herceg, Díghítinek, Kószala királyának a fia. Nagy kárt okoztál nekünk. Elraboltad a csapatainkat, fogatainkat, fegyver- és magtárainkat. És miattad gyilkolták meg anyámat és apámat. Itt a remek alkalom, hogy bosszút álljak! Brahmadatta király fejét Díghávu herceg lábaihoz hajtotta, és így szólt:

– Hagyd meg az életem, drága Díghávu! Hagyd meg az életem, drága Díghávu!

– Ki vagyok én, hogy el merjem venni az életed, felség? Felség, te vagy az, akinek meg kéne hagyni az én életem.

– Ha így állunk, drága Díghávu, akkor te meghagyod az én életem, és én meghagyom a te életed.
Így hát Brahmadatta király és Díghávu herceg életben hagyták egymást, és kezet fogva esküt tettek, hogy soha nem ártanak a másiknak.

Ezután Brahmadatta király így szólt Díghávu herceghez:

– Drága Díghávu! Szerszámozd fel a fogatot! Elmegyünk innen.

– Ahogy kívánod felség. – válaszolta Díghávu herceg, és felszerszámozta a fogatot majd így szólt Brahmadatta királyhoz:

– Fogatod előállt felség. Most rajtad a sor, hogy azt tedd, amit jónak látsz.
Ezután Brahmadatta király felszállt a fogatra, amit Díghávu herceg hajtott. Mégpedig úgy irányította, hogy nemsokára találkoztak a király kíséretével.

Ezután Brahmadatta király Váránasziba ment, ahol összehívta minisztereit és tanácsadóit, és így szólt hozzájuk:

– Ha meglátnátok Díghávu herceget, Díghítinek, Kószala királyának fiát, mit tennétek vele?
A miniszterek különböző módon nyilatkoztak:

– Levágnánk a kezét, felség.

– Levágnánk a lábát, felség.

– Levágnánk a kezét is meg a lábát is, felség.

– Levágnánk a fülét, felség.

– Levágnánk az orrát, felség.

– Levágnánk a fülét és az orrát, felség.

– Levágnánk a fejét, felség.
Ezután a király így szólt:

– Én mondom nektek, ez itt Díghávu herceg, Díghítinek, Kószala királyának a fia. Nem engedem, hogy bármit is tegyetek vele. Ő meghagyta az életem, és én meghagytam az övét. Ezután Brahmadatta király Díghávu herceghez szólt:

– Mit akart mondani azzal az apád, mielőtt meghalt, hogy: „Díghávu drágám! Ne légy távolba látó! Ne légy közelre látó! Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni”?

– Amit apám, mielőtt meghalt, mondott nekem: „Ne légy távolba látó!”, [azt jelenti, hogy:] ne fűtsön sokáig a bosszú. Amit apám, mielőtt meghalt, mondott nekem: „Ne légy közelre látó!”, [azt jelenti, hogy:] ne kapkodjam el egy baráttal való szakítást. Amit apám, mielőtt meghalt, mondott nekem: „Az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni. Az erőszakot csak erőszakmentességgel lehet felszámolni”, [azt jelenti, hogy:] az anyám és az apám miattad haltak meg. Ha én elvenném felséged életét, azok, akik felséged jólétét kívánják, elvennék az életem. És azok, akik az én jólétemet kívánják, elvennék az ő életüket. Tehát ily módon az erőszakot nem lehet erőszakkal felszámolni.

Most azonban az életem biztosítva van felséged által, és felséged élete is biztosítva van énáltalam. Tehát ily módon lehet az erőszakot az erőszakmentességgel felszámolni. Ezt mondta nekem az apám, mielőtt meghalt.

Ezután Brahmadatta király így szólt:

– Hát nem csodálatos?! Hát nem elképesztő?! Mennyire bölcs ez a Díghávu herceg, mivel képes teljes jelentésében megérteni azt, amit neki az apja tömören mondott.

Ezután visszaadta a hercegnek az apja csapatait, fogatait, földjeit, fegyver- és magtárait, és hozzáadta a lányát feleségül.

Szerzetesek, ilyen a béketűrése és a kedvessége egy olyan királynak, aki a jogarral és a karddal bánik. Most hát engedjétek fényeteket felragyogni, hogy ti is, akik már előrehaladtatok a tan és a fegyelmi előírások ismeretében, ezzel megegyező béketűréssel és kedvességgel rendelkezzetek!


  1. A mai Benáresz  ↩

  2. (angol nyelvű link)  ↩

  3. brāhmaṇa: bráhmana, brahman  ↩

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: Mv 10.2.3-20, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2010
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 08:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.