Fordította: Sándor Ildikó (info)

MN 107, PTS M III 1
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 107 Gaṇakamoggallāna Sutta

Beszéd Ganaka-Moggalánához

Így hallottam:

Egy időben a Magasztos Szávatthi közelében, Migára édesanyjának palotájában tartózkodott, a Keleti Kolostorban. Ekkor egy pap, Ganaka-Moggallána, a számtan tanár, kereste őt fel. Üdvözletet váltott a Magasztossal, barátságos és udvarias szavak után illendően leült előtte. Miután illendő távolságban leült a Magasztos előtt, Ganaka-Moggallána, a számtant tanító pap ezeket mondta a Magasztosnak: „Jó Gótama, éppúgy, mint ahogyan ezen a palotán is látszik, hogy nem egy nap alatt épült fel, és látszik rajta a megépítéséhez szükséges tudás, és az ahhoz vezető fokozatos képzés és a fokozatos gyakorlás, és mint ahogyan a papok is fokozatos képzés, fokozatos gyakorlás után lesznek a Védák tudói, és mint ahogyan az íjászok is fokozatos képzés, fokozatos gyakorlás után lesznek íjászok, éppúgy a hozzánk hasonló matematikusok is fokozatos képzés és fokozatos gyakorlás után lesznek a számtan tudói. Jó Gótama, amikor mi tanítani kezdünk egy tanítványt, legelőször is megtanítjuk őt számolni: ’Egy az egy, kettő az kettő, három az három, négy az négy, öt az öt, hat az hat, hét az hét, nyolc az nyolc, kilenc az kilenc, tíz az tíz.’ Egészen százig megtanítjuk számolni, ó, jó Gótama. Vajon nem lehetséges, jó Gótama, a Tanra és a fegyelem tanítására vonatkozóan is hasonlóan fokozatos képzéssel és fokozatos gyakorlással lerakni az alapokat?”

„Lehetséges, pap, a Tanra és a fegyelem tanítására vonatkozóan is hasonlóan fokozatos képzéssel és fokozatos gyakorlással lerakni az alapokat. Még a képzett lóidomár is, ha kap egy gyönyörű telivért, legelőször is meg kell tanítania azt zablát viselni. És ezután következhet a további gyakorlás – éppúgy, pap, mint amikor a Beérkezett szelídíteni kezd egy embert, legelőször erre tanítja őt:

Erkölcsösség-erényesség

’Gyere, szerzetes, légy erkölcsös, éld az életedet a Szerzetesi Szabályzat1 szerint, felvértezve a helyes viselkedés, helyes testtartás tudásával. Lásd veszedelemnek a legkisebb hibát is, vállald fel őket, gyakorolj a gyakorlás szabályai2 szerint.’ Miután a szerzetes erkölcsös lesz, életét a Szerzetesi Szabályzat szerint éli, felvértezve a helyes viselkedés, helyes testtartás tudásával, veszedelmet látva a legkisebb hibában is, felvállalva őket, és gyakorol a gyakorlás szabályai szerint, a Beérkezett tovább tanítja:

Érzékek3 kordában tartása

’Gyere, szerzetes, légy őre az érzékeid kapuinak! Látván a formát4 a szemeddel, ne hagyd, hogy a látvány elragadjon, ne hagyd, hogy a részletek elragadjanak, mert ha őrizetlenül marad a szemed, akkor sóvárgás és csüggedés, gonosz, tudatlan gondolatok áramlanak be rajta. Éppen emiatt tartsd féken, őrizd a szemed, fejleszd a szemed feletti őrködés képességét! Hallván a hangot a füleddel, ne hagyd….stb. Szagolván a szagokat az orroddal, ne hagyd….. stb. Ízlelvén az ízeket a nyelveddel, ne hagyd, hogy ….stb. Érezvén az érintést a testen, ne hagyd, hogy ….stb. Gondolván a gondolatokat az elmédben, ne hagyd, hogy a részletek elragadjanak, mert ha őrizetlenül hagyod az elmédet, akkor sóvárgás és csüggedés, gonosz, tudatlan gondolatok áramlanak be rajta. Éppen emiatt tartsd féken, őrizd az elmédet, fejleszd az elméd fölötti őrködés képességét.’

Mértékletesség az evésben

Amikor a szerzetes már jól őrzi érzékeinek kapuit, a Beérkezett tovább tanítja őt, mondván: ’Gyere, szerzetes, légy mérsékelt az étkezésedben, figyelj arra, hogy miért is eszel; ne egyél szórakozásból, élvezetből vagy saját szépséged miatt; csak annyit egyél, hogy elég legyen a testednek és tovább tudja tenni a dolgát, sértetlenül, ezekkel a gondolatokkal: Ez a mértékletesség le fogja rombolni a régi érzéseket és nem enged helyettük újakat keletkezni, így fenn is maradok, és kifogástalanul és kényelmesen élek.’

Éberség5

Továbbá, pap, amikor már a szerzetes mértékletessé vált az evésben, a Beérkezett tovább tanítja őt mondván: ’Gyere, szerzetes, törekedj éberségre; napközben, amikor fel-alá lépkedsz, amikor leülsz, hogy megtisztítsd elmédet az akadályoztató gondolatoktól; törekedj éberségre az éjszakai virrasztás közepén, feküdj le jobb oldaladra oroszlán pózba, egyik lábad nyugodjon a másik lábon, figyelmes, tiszta tudattal, elmélkedve az újra felkelés gondolatán; az utolsó éjszakai virrasztás idején, amikor felkelsz, amikor fel-alá lépkedsz, amikor leülsz, hogy megtisztítsd az elmédet az akadályoztató gondolatoktól.’

Figyelmes, tiszta tudat6

Továbbá, pap, amikor már a szerzetes az éberség szándékát kifejlesztette magában, a Beérkezett tovább tanítja őt, mondván: ’Gyere, szerzetes, legyen a tudatod figyelmes és tiszta, cselekedj tiszta tudattal, akár érkezel vagy távozol, cselekedj tiszta tudattal, akár előre nézel vagy körbenézel, cselekedj tiszta tudattal, akár behajlítod a karodat, akár kinyújtod azt, cselekedj tiszta tudattal, akár viseled a felső köpenyed, vagy fogod a táladat vagy a ruházatodat, cselekedj tiszta tudattal, akár eszel, iszol, rágcsálsz, ízlelsz bármit, cselekedj tiszta tudattal, akár a szükségleted végzed, cselekedj tiszta tudattal, akár sétálsz, állsz, ülsz, alszol, ébren vagy, beszélsz vagy csendben vagy.’

Az öt akadály legyőzése7

Továbbá, pap, amikor már a szerzetes tudata figyelmes és tiszta, a Beérkezett tovább tanítja őt, mondván: ’Gyere, szerzetes, válassz egy elhagyatott helyet az erdőben, egy fa gyökerénél, egy hegy oldalában, egy völgyben, egy barlangban, egy temetőben, egy erdei ligetben, a síkságon, vagy egy szalmarakáson.’ Visszatérve az alamizsnagyűjtésből, étkezés után, a szerzetes leül keresztbe tett lábbal, egyenes háttal, felkelti a figyelmét önmaga előtt. Megszabadulván a sóvárgástól, hosszan időzik sóvárgástól mentes elmével, teljesen megtisztítva elméjét a sóvárgástól. Megszabadulván a rosszakarat romlottságától, hosszan időzik jóindulatú elmével, könyörületesen és irgalmasan minden lény iránt, teljesen megtisztítva elméjét a rosszakarattól. Megszabadulván a tunyaságtól és tompultságtól, hosszasan időzik tunyaság és tompultság nélkül; észlelvén a fényt, figyelmes és tiszta tudattal tisztítja meg elméjét a tunyaságtól és tompultságtól. Megszabadulván a nyugtalanságtól és aggodalomtól, hosszan időzik nyugodtan; az elme belső nyugalmával teljesen megtisztítja az elméjét a nyugtalanságtól és aggodalomtól. Megszabadulván a kétségektől, hosszan időzik kétségek nélkül; zavarodottság nélkül, üdvös állapot elérésével teljesen megtisztítja elméjét a kétségektől.

Dzshánák

Megszabadulván ettől az öt akadálytól, amelyek az elme szennyeződései és ártalmasak az ösztönös bölcsességre, a szerzetes távol tartja magát az érzékek élvezetétől, távol tartja magát az elme tudatlan állapotától, és belépve a meditáció első szintjére, ott marad. Ezt az első szintet a kezdő gondolatok és a csapongó gondolatok kísérik, az eltávolodottságból születik, és elragadó és örömteli érzést ad. Csillapítva a kezdeti gondolatokat és a csapongó gondolatokat, az elméjét önmagában lenyugtatva és egyetlen pontra szegezve, a szerzetes belép a meditáció második szintjére, és ott marad. A második szint mentes a kezdeti gondolatoktól és a csapongó gondolatoktól, az összpontosításból születik, és elragadó és örömteli érzést ad. Az elragadtatás elcsendesítésével hosszasan időzik az egykedvűségben; odafigyelő és tiszta tudatú, és megtapasztalja magában ezt az örömteliséget, amiről azt mondják: ’Örömteli életet él az, aki egykedvű és éber’; és belép a meditáció harmadik szintjére, és ott marad. Megszabadulván a szenvedéstől, lemondva előző gyönyöreiről és fájdalmairól, belép a meditáció negyedik szintjére, és ott marad. Ezen a szinten nincs sem szenvedés, sem öröm, ezt a szintet teljesen megtisztította az egykedvűség és éberség.

Pap, ez az utasításom azoknak a szerzeteseknek, akik még tanulnak, és akik a tökéletességet még nem érték el, akik sóvárognak a ragaszkodások elhagyása után. De azon tökéletes8 szerzetesek számára, akik a fekélyeket elpusztították, akik megélték életüket, megtették, amit megtettek, eldobták terheiket, elérték céljukat, a béklyókat véglegesen megsemmisítették, és akik megszabadultak a bevégzett alapos tudás által – ezek a dolgok hozzájárulnak ahhoz, hogy itt és most a nyugalomban tartózkodnak, éppúgy, mint az éberséghez és a tiszta tudatossághoz.”

Miután ez elhangzott, Ganaka-Moggallána, a számtant tanító pap, így szólt a Magasztoshoz:

„Vajon a jó Gótama által ilyen módon buzdított és útba igazított tanítványok mindegyike eléri a legfelsőbb célt, a Nibbánát vagy vannak, akik nem érik el?”

„Némely tanítványom, pap, buzdításom és útbaigazításom hatására eléri a legfelsőbb célt, a Nibbánát; és vannak, akik nem érik el.”

„Mi az oka, jó Gótama, hogyan lehetséges ez, hiszen Nibbana létezik, az út Nibbanába létezik, jó Gótama mint tanító létezik, és mégis némely tanítvány, akiket jó Gótama buzdított és útba igazított, elérik a legfelsőbb célt, Nibbánát, de vannak, akik nem érik el?”

„Nos, pap, ennél a pontnál viszontkérdést tennék fel neked. Ha gondolod, válaszolhatsz nekem erre. Mit gondolsz, pap, ismered az utat Rádzsagahába?”

„Igen, uram, ismerem az utat Rádzsagahába.”

„És mit gondolsz erről: Tegyük fel, egy ember Rádzsagahába szeretne elmenni. Hozzád érve, megkérdezné tőled: ’El akarok jutni Rádzsagahába, uram, mutasd meg az utat oda!’ Így felelnél neki:’Nézd, jó ember, ez az út megy Rádzsagahába; menj egy rövid ideig ezen az úton. Miután mentél egy rövid ideig, látni fogsz egy falut; menj tovább egy rövid ideig; miután mentél, meglátsz egy várost; menj tovább. Miután megint mentél rövid ideig, meg fogod látni Rádzsagahát, a gyönyörű parkjaival, gyönyörű erdeivel, gyönyörű földjeivel, gyönyörű tavaival. De annak ellenére, hogy buzdítottad és útba igazítottad őt, esetleg mégis rossz úton indul el és nyugati irányba tér. Aztán egy másik ember szeretne elmenni Rádzsagahába. Hozzád érve, megkérdezné tőled: ’El akarok jutni Rádzsagahába, uram, mutasd meg az utat oda!’ (stb….) Ő buzdításod és útbaigazításod hatására elérne biztonságban Rádzsagahába. Mi ennek az oka, pap, hogyan lehetséges ez, hiszen Rádzsagaha létezik, Rádzsagahába vezető út létezik, létezel te, mint tanácsadó és mégis, az egyik ember buzdításod, útbaigazításod ellenére rossz úton indul el és nyugat felé tér, míg a másik elér Rádzsagahába biztonságban?”

„Jó Gótama, ezen már én is sokat gondolkodtam, mivel magam is tanító vagyok, aki utat mutat.”

„Éppen így, pap, a Nibbána létezik, az út Nibbánába létezik, és én, mint tanító, létezem. De némelyik tanítványom buzdításom és útbaigazításom hatására eléri a legfelsőbb célt, a Nibbánát, némelyik azonban nem éri el. És én mit tegyek, pap, ebben a dologban? Hiszen a Beérkezett is tanító, aki utat mutat.”

Amikor ez elhangzott, a számtant tanító pap, Ganaka-Moggallána beszélni kezdett a Magasztosnak:

„Jó Gótama, azok a személyek, akik ezt a fajta életmódot választva, meggyőződés nélkül távoznak el otthonukból az otthontalanságba, akik ravaszak, csalók, álnokok, akik kiegyensúlyozatlanok és felfuvalkodottak, akik sunyik, trágár beszédűek és fecsegők, akik nem őrzik érzékszerveik kapuit, akik nem ismernek mértéket az evésben, akik nem törekszenek éberségre, akik közömbösek a remeteség iránt, akik nem hajlandóak tiszteletben tartani a tanulást, akik dúskálni szeretnek a javakban, fegyelmezetlenek, akik visszaesők, kihúzzák magukat az elkülönülés terhe alól, akik lusták, erőtlenek, zavart figyelműek, nem tiszta tudatúak, nem összpontosított elméjűek, akik ostobák, eszelősek – a jó Gótama ezekkel a személyekkel nem vállal közösséget. De azok a tiszteletreméltó családból származó fiatal emberek, akik meggyőződésből hagyták el otthonukat és az otthontalanságba távoznak, akik nem ravaszak, nem tisztességtelenek vagy álnokok, akik nem kiegyensúlyozatlanok vagy felfuvalkodottak, akik nem sunyik, trágár beszédűek vagy fecsegők, akik jól őrzik érzékeik kapuit, akik ismerik a mértéket az evésben, akik éberségre törekszenek, vágyakozva a remeteség után, akik tiszteletben tartják a tanulást, akik megelégszenek a kevéssel is, nem fegyelmezetlenek, nem visszaesők, akik kedvelik az elkülönülést, akik tele vannak erővel, határozottak, eltökéltek, felkelt bennük a figyelem, tiszta tudatúak, elméjük összpontosított és egyhegyű, akik nem eszelősek, hanem bölcsek – a jó Gótama ezekkel a személyekkel vállal közösséget.

Mint ahogy arra, hogy a gyökeréből illatot nyerjenek, a tupelófa a legkiválóbb, hogy a kérgéből illatot nyerjenek, a vörös szantálfa a legkiválóbb, hogy a virágából illatot nyerjenek, a jázmin a legkiválóbb – ugyanígy a mai tanok közül a jó Gótama tanítása a legkiválóbb. Kiváló, jó Gótama, kiváló. Mint ahogy valaki talpra állítja a felborultat vagy kitakarja azt, ami takarásban volt, vagy megmutatja az utat az eltévedtnek vagy olajmécsest gyújt a sötétben, hogy akinek van látása, láthassa a formákat – éppen így világította meg a Tant sok oldalról a jó Gótama. Menedékért folyamodom Gótamához, a Tanhoz és a Szerzetesi Rendhez. Jó Gótama, fogadjon el engem követőjeként életem végéig.”


  1. pātimokkha  ↩

  2. sikkhāpada  ↩

  3. indriya  ↩

  4. fizikai-anyagi testet  ↩

  5. jāgara  ↩

  6. sati-sampajañña  ↩

  7. nīvaraṇa  ↩

  8. arahant  ↩

Így készült:
Fordította: Sándor Ildikó
Forrás: MN 107 I.B Horner, angol
Szerzői jogok: Sándor Ildikó, 2010
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.