Fordította: Ripcse Judit (info)

MN 108, PTS M III 7
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 108 Gopakamoggallāna Sutta

Moggallána, a felügyelő tiszt

Hallottam1, hogy egy alkalommal a Tiszteletreméltó Ánanda, nem sokkal a Magasztos teljes kialvása után, Rádzsagaha közelében a Bambusz Ligetben, a Mókusok Parkjában tartózkodott.

Abban az időben Adzsátaszattu Védéhiputta, Magadha királya, Paddzsóta király támadásától tartva, megerősítette Rádzsagahát.

Kora reggel a Tiszteletreméltó Ánanda, köntösét magára öltve, kolduló csészéjét és köpönyegét kezében tartva Rádzsagahába indult alamizsnáért. Eszébe jutott, „Túl korai még alamizsnáért menni Rádzsagahába. Mi volna, ha meglátogatnám a bráhmana Mogggallánát, a felügyelő tisztet a rádzsagahai építkezés helyén?” Így elment Moggallána felügyelő tiszt őrhelyére. Moggallána felügyelő tiszt messziről látta, amint közeleg, és ezt mondta neki, „Jöjjön, Ánanda Mester. Rég volt már, hogy Ánanda Mester időt szakított arra, hogy meglátogasson. Üljön le, Ánanda Mester. Ez az ülőhely lett Önnek idekészítve.”

Így a Tiszteletreméltó Ánanda az odakészített ülőhelyre ült. Moggallána felügyelő tiszt egy alacsonyabb ülőhelyen egyik oldalán foglalt helyet.

Amiután oda leült, így szólt Tiszeletreméltó Ánandához: „Ánanda Mester, van-e olyan szerzetes, aki minden tekintetben azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel Gótama Mester – a kiválóan és helyesen megvilágosodott – rendelkezett?”

„Nem, bráhmana, nincs olyan szerzetes, aki minden tekintetben rendelkezne azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel Gótama Mester – a kiválóan és helyesen megvilágosodott – rendelkezett. Mert a Magasztos volt az ismeretlen ösvény feltárója, a létrehozatlan ösvény létrehozója, a megmagyarázatlan ösvény megmagyarázója, az ösvény ismerője, az ösvény szakértője, az ösvényben járatos. Most a tanítványai követik az ösvényt és a Magasztos után ők is rendelkeznek majd ezekkel a tulajdonságokkal.”

És amikor a Tiszteletreméltó Ánanda beszélgetése Moggallána felügyelő tiszttel délidőben félbeszakadt, a magadhai miniszter, a bráhmana Vasszakára a rádzsagahai építkezést ellenőrző körútja során odaért Moggallána felügyelő tiszt helyére. Megérkezésekor Tiszteletreméltó Ánandával udvariasan üdvözölték egymást. A barátságos és udvarias üdvözlés után leült egyik oldalára. Amint ott üllt, így szólt a Tiszteletreméltó Ánandához, „Milyen beszélgetést folytattak, amely félbeszakadt így délidőben?”

„Moggallána felügyelő tiszt ezt kérdezte tőlem, ’Ánanda Mester, van-e olyan szerzetes, aki minden tekintetben azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik , amelyekkel Gótama Mester – a kiválóan és helyesen megvilágosodott – rendelkezett?’ Amikor ezt kérdezte, így válaszoltam neki, ’Nem, bráhmana , nincs olyan szerzetes, aki minden tekintetben rendelkezne azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel Gótama Mester – a kiválóan és helyesen megvilágosodott – rendelkezett. Mert a Magasztos volt az ismeretlen ösvény feltárója, a létrehozatlan ösvény létrehozója, a megmagyarázatlan ösvény megmagyarázója, az ösvény ismerője, az ösvény szakértője, az ösvényben járatos. Most a tanítványai követik az ösvényt és a Magasztos után ők is rendelkeznek majd ezekkel a tulajdonságokkal.’ Ez a beszélgetést folytattam Moggallána felügyelő tiszttel, amely félbeszakadt délidőben, amikor Ön megérkezett.”

„Ánanda Mester, Gótama Mester jelölt-e ki bármilyen szerzetest (ezekkel a szavakkal), ’Ő lesz a döntőbírátok, miután eltávoztam,’ és akihez most fordulnak?” „Nem, bráhmana. Semmilyen szerzetest nem jelölt ki a Magasztos – aki tud, aki lát, aki kiválóan és helyesen megvilágosodott – (ezekkel a szavakkal) ’Ő lesz a döntőbírátok, miután eltávoztam’, és akihez most fordulunk.”

„Akkor van-e bármilyen szerzetes, akit a Szerzetesek Közössége felhatalmazott és az idősebb szerzetesek többsége kijelölt (ezekkel a szavakkal), ’Ő lesz a döntőbírátok, miután a Magasztos eltávozott’, és akihez most fordulnak?”

„Nem, bráhmana. Nincs semmilyen szerzetes, akit a Szerzetesek Közössége felhatalmazott és az idősebb szerzetesek többsége kijelölt (ezekkel a szavakkal), ’Ő lesz a döntőbírátok, miután a Magasztos eltávozott’, és akihez most fordulunk.”

„Döntőbíró nélkül, Ánanda Mester, mi biztosítja az egyetértést?”

„Bráhmana, nem vagyunk döntőbíró nélkül. Nekünk van döntőbíránk. A Tan a mi döntőbíránk.”

„Amikor azt kérdeztem, ’Ánanda Mester, Gótama Mester jelölt-e ki olyan szerzetest (ezekkel a szavakkal), „Ő lesz a döntőbírátok, miután eltávoztam,’’ és akihez most fordulnak?’ azt válaszolta, ’Nem, bráhmana. A Magasztos semmilyen szerzetest nem jelölt ki… és akihez mi fordulunk.’

„Amikor azt kérdeztem, ’Van-e olyan szerzetes, akit a Szerzetesek Közössége felhatalmazott… és akihez most fordulnak ?’ azt válaszolta, ’Nem, bráhmana . Nincs semmilyen szerzetes, akit a Szerzetesek Közössége felhatalmazott… és akihez most fordulunk.’

„Amikor azt kérdeztem, ’Döntőbíró nélkül, Ánanda Mester, mi biztosítja az egyetértést?’ azt válaszolta, ’Bráhmana, nem vagyunk döntőbíró nélkül. Nekünk van döntőbíránk. A Tan a mi döntőbíránk.’Akkor most hogyan értsem azt, amit mondott?”

„Bráhmana, van egy nevelési szabály,2 amit a Magasztos fektetett le – aki tud, aki lát, kiválóan és helyesen megvilágosodott – a Pátimokkha, amelyet törvénybe iktattak. Minden fél hónap utolsó napján3 mindannyian, akik egyes településekre támaszkodunk, egy helyen összegyűlünk. Összegyűlve, megkérjük a soron következőt (mondja el a Pátimokhhát). Ha, miközben mondja, egy szerzetes emlékszik egy vétségre, vagy kihágásra, a Tan szerint járunk el vele szemben, az előírás szellemében. Nem mi bánunk ezzel a tiszteletreméltóval4, inkább a Tan az, aki velünk bánik.

„Ánanda Mester, van-e olyan szerzetes, akit becsülnek, tisztelnek, nagyra tartanak, és előtte fejet hajtanak, akire – becsülve és tisztelve – támaszkodva élnek?”

„Igen, bráhmana, van egy olyan szerzetes, akit becsülünk, tisztelünk, nagyra tartunk és előtte fejet hajtunk, akire – becsülve és tisztelve – támaszkodva élünk.”

„Amikor azt kérdeztem, ’Ánanda Mester, Gótama Mester jelölt-e ki olyan szerzetest (ezekkel a szavakkal), „Ő lesz a döntőbírátok, miután eltávoztam,’’ és akihez most fordulnak?’ azt válaszolta, ’Nem, bráhmana. A Magasztos semmilyen szerzetest nem jelölt ki, akihez fordulunk.’

„Amikor azt kérdeztem, ’Van-e olyan szerzetes, akit a Szerzetesek Közössége felhatalmazott… és akihez most fordulnak?’ azt válaszolta, ’Nem, bráhmana. Nincs semmilyen szerzetes, akit a Szerzetesek Közössége felhatalmazott… és akihez most fordulunk’

„Amikor azt kérdeztem, ’Van-e, Ánanda Mester, olyan szerzetes, akit becsülnek, tisztelnek, nagyra tartanak, és előtte fejet hajtanak, akire – becsülve és tisztelve .. támaszkodva élnek?’ azt válaszolta, ’Igen, bráhmana, van egy olyan szerzetes, akit becsülünk, tisztelünk, nagyra tartunk és előtte fejet hajtunk, akire – becsülve és tisztelve – támaszkodva élünk.’ Akkor most hogyan értsem azt, amit mondott?”

„Bráhmana, tíz ösztönző tulajdonságot fejtett ki a Magasztos - aki tud, aki lát, kiválóan és helyesen megvilágosodott. Amelyikünkben ez a tíz tulajdonság megtalálható, azt becsüljük, tiszteljük, nagyra tartjuk, és előtte fejet hajtunk, akire – becsülve és tisztelve – támaszkodva élünk. Melyik ez a tíz?

(1) „Amikor egy szerzetes erényes. A Pátimokkhával összhangban tartja féken magát, tökéletes viselkedésében és cselekedetében. Képzi magát, betartja a nevelési szabályokat, a legkisebb hibában is veszélyt lát.”

(2) „Képes arra, hogy amit hallott, azt alkalmazza, és megőrizze. Amelyik tanítás csodálatos az elején, csodálatos a közepén, csodálatos a végén, amely – jelentésében és kifejezésében – a szent életet teljesen tökéletesnek és tisztának hirdeti: azokat gyakran hallgatja, megőrzi, megvitatja, felhalmozza, átgondolja, és mélyen nézeteibe építi.”

(3) „Elégedett ruházatával, az alamizsnával, szállásával és betegsége kezelésére szolgáló gyógyszereivel.”

(4) „Eléri – valahányszor akarja, megerőltetés nélkül, nehézség nélkül – a négy dzshánát, amely az elme magasabb állapota, kellemes tartózkodás az itt–és-most-ban.”

(5) „Különféle átlagon felüli képességeket5 valósít meg. Megsokszorosítja önmagát; megsokszorozottságából eggyé válik. Megjelenik. Eltűnik. Akadálytalanul úgy megy át falakon, bástyákon és hegyeken, mintha (üres) téren menne keresztül. A földfelszín alá hatol és fölé emelkedik, mintha vízben volna. Anélkül, hogy elmerülne, sétál a vízen, mintha szárazföld lenne. Keresztbetett lábakkal úgy száll a levegőben, mint egy repülő madár. Kezeivel megérinti és megsimítja még a napot és a holdat is, olyan hatalmas és erős. Testével még a Brahmák birodalmáig is hatást gyakorol.

(6) „Mindkét fajta hangot meghallja: istenit és emberit – isteni hallásával, tisztán és emberfeletti módon –, legyen az akár közel vagy távol.”

(7) „Ismeri más lények, más egyének tudatosságát, körülfogva a saját tudatosságával. Tudja a vággyal telt tudatról, hogy az vággyal telt tudat, és a vágytól mentes tudatról, hogy az vágytól mentes tudat. Tudja az ellenszenvvel bíró tudatról, hogy az ellenszenvvel bíró tudat, és az ellenszenv nélküli tudatról, hogy az ellenszenv nélküli tudat. Tudja a tévhitben lévő tudatról, hogy az tévhitben lévő tudat, és a tévhittől mentes tudatról, hogy az tévhittől mentes tudat. Tudja a korlátozott tudatról, hogy az korlátozott tudat, és a szétszórt tudatról, hogy az szétszórt tudat. Tudja a fejlett tudatról, hogy az fejlett tudat, a fejletlen tudatról, hogy az fejletlen tudat. Tudja a kiemelkedő tudatról, hogy az kiemelkedő tudat, a nem kiemelkedő tudatról, hogy az nem kiemelkedő tudat (az, amelyik nem a legmagasabb szinten van). Tudja az összpontosított tudatról, hogy az összpontosított tudat, a nem összpontosított tudatról, hogy az nem összpontosított tudat. Tudja a megszabadult tudatról, hogy az megszabadult tudat, és a nem megszabadult tudatról, hogy az nem megszabadult tudat.”

(8) „Visszaemlékszik többféle korábbi életére6, egy születésre, két születésre, három születésre, négy, öt,tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer (születésre), a kozmikus összehúzódás világkorszakára, a kozmikus tágulás világkorszakára, a kozmikus összehúzódás és tágulás világkorszakára (visszaemlékszik). ’Ott ez volt a nevem, ebbe a törzsbe tartoztam, így néztem ki. Ezt ettem, ezt az örömöt és fájdalmat tapasztaltam, így végződött az életem. Azt az állapotot elhagyva, amott újra létesültem. Amott az volt a nevem, abba törzsbe tartoztam, úgy néztem ki. Ezt ettem, ezt az örömöt és fájdalmat tapasztaltam, így végződött az életem. Azt az állapotot elhagyva, ott újra létesültem.’ Így emlékszik többféle korábbi életének szokására és részletére.

(9) „Látja – isteni szemeivel, tisztán és emberfeletti módon –, ahogy a lények elmúlnak és újra megjelennek, és kammájuknak megfelelően különbséget tesz alsóbbrendű és felsőbbrendű, szép és csúnya, szerencsés és szerencsétlen között: ’Ezek a lények – akik helytelenül viselkedtek testben, beszédben és tudatban, akik gyalázták a bölcseket, helytelen nézeteik voltak és cselekedeteiket helytelen nézeteik befolyásával végezték – a test felbomlásakor, a halál után, a nélkülözés síkján jelentek meg újra, rossz helyen , az alsóbb birodalmakban, a pokolban. De azok a lények – akik helyesen viselkedtek testben, beszédben és tudatban, akik nem gyalázták a bölcseket, akiknek helyes nézeteik voltak és cselekedeteiket helyes nézeteik befolyásával végezték – a test felbomlásakor, a halál után, jó helyen jelentek meg, a mennyei világban. ’Így – isteni szemeivel, tisztán és emberfeletti módon – látja, ahogy a lények elmúlnak és újra megjelennek, és kammájuknak megfelelően különbséget tesz alsóbbrendű és felsőbbrendű, szép és csúnya, szerencsés és szerencsétlen között.

(10) „Elhagyva az elmebéli szennyeződéseket, az elmebeli megszabadulás és bölcsesség általi megszabadulás szennyeződés-mentes állapotában marad, amelyet megismert és önmaga megvalósított itt–és-most.

„Ez, bráhmana, az a tíz ösztönző tulajdonság, amit kifejtett a Magasztos – aki tud, aki lát, a kiválóan és helyesen megvilágosodott. Amelyikünkben ez a tíz tulajdonság megtalálható, azt becsüljük, tiszteljük, nagyra tartjuk, és előtte fejet hajtunk, akire – becsülve és tisztelve – támaszkodva élünk.”

Amikor ez elhangzott, a magadhai miniszter, Vasszakára bráhmana7 Upananda tábornokhoz fordult és így szólt, „Mit gondol, tábornok ? Ezek a tiszteletreméltó személyek becsülik-e, ami megbecsülendő, tiszteletben tartják-e, ami tiszteletben tartandó, nagyra tartják-e, ami nagyra tartandó, mélyen tisztelik-e, ami mélyen tisztelendő? Természetesen becsülik, ami becsülendő, tiszteletben tartják, ami tiszteletben tartandó, nagyra tartják, ami nagyra tartandó, mélyen tisztelik, ami mélyen tisztelendő. Mert ha nem becsülnék, nem tartanák tiszteletben, nem tartanák nagyra vagy nem tisztelnék mélyen az ilyen személyt, akkor milyen személyt becsülnének, tartanának tiszteletben, tartanának nagyra, tisztelnének mélyen; akkor milyen személyre támaszkodva élnének, akit becsülnek és tisztelnek, nagyra tartanak, és mélyen tisztelnek?”

Ezután Vasszakára bráhmana, a magadhai miniszter így szólt a Tiszteletreméltó Ánandához, „De most hol a szállása, Ánanda Mester?”

„Most a Bambusz Ligetben lakom, bráhmana .”

„Úgy hiszem, Ánanda Mester, hogy a Bambusz Liget elragadó, csendes, zajtalan, elszigetelt, emberi lényektől távoli, és elvonulásra alkalmas.”

„Természetesen, bráhmana , a Bambusz Liget elragadó, csendes, zajtalan, elszigetelt, emberi lényektől távoli, és elvonulásra alkalmas az önhöz hasonló őrök és védelmezők miatt.”

„Természetesen, Ánanda Mester, a Bambusz Liget elragadó, csendes, zajtalan, elszigetelt, emberi lényektől távoli, és elvonulásra alkalmas azon tiszteletreméltók miatt, akik képesek elmebéli elmélyülésre8, akiknek az elmebéli elmélyülés a szokásukká vált. Önök, a tiszteletreméltóak rendelkeznek mindkét képességgel: elmebéli elmélyüléssel és az elmebéli elmélyülés is a szokásukká vált.”

„Tiszteletreméltó Ánanda, egyszer Gótama Mester Vészáli közelében a Csúcsos Tetejű Pavilonban, a Nagy Erdőben tartózkodott. Ellátogattam hozzá a Csúcsos Tetejű Pavilonba, a Nagy Erdőbe, ahol az elmebéli elmélyülés különböző módjairól beszélt. Gótama Mester mind az elmebéli elmélyüléssel és az elmebéli elmélyülés szokásával is rendelkezett. Sőt, az elmebéli elmélyülés minden fajtáját dicsérte.”

„Bráhmana, nem arról volt szó, hogy a Magasztos az elmélyülés minden fajtáját dicsérte, sem arról, hogy az elmélyülés minden fajtáját bírálta volna. Milyen fajta elmebéli elmélyülést nem magasztalt? Amikor egy bizonyos személyt tudatosságban időzve hatalmába keríti az érzéki szenvedély, leragad az érzéki szenvedélynél. Nem találja a kiutat az érzéki szenvedélyből, mivel az aktuálisan jelen van, amióta az keletkezett. Az érzéki szenvedélyre összpontosítva elmerül benne, elpazarolja energiáját, romlásba dől, teljesen beleveszik az érzéki szenvedélybe.

„Tudatosságban időzve hatalmába keríti a rosszindulat…

„Tudatosságban időzve hatalmába keríti a lustaság és álmosság…

„Tudatosságban időzve hatalmába keríti a nyugtalanság és idegesség…

„Tudatosságban időzve hatalmába keríti a bizonytalanság, leragad a bizonytalanságnál. Nem találja a kiutat a bizonytalanságból, mivel az aktuálisan jelen van, amióta az keletkezett. A bizonytalanságra összpontosítva, elmerül benne elpazarolja energiáját, romlásba dől, teljesen beleveszik a bizonytalanságba. Ez az a fajta tudati elmélyülés, amit a Magasztos nem dicsért9.

„És milyen fajta elmebéli elmélyülést dicsért? Amikor egy szerzetes – teljesen visszavonulva az érzéki élvezetektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól – belép az első dzshánába és ott időzik: elragadtatás és öröm születik a visszavonultságból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Lecsillapítva a megragadott gondolatait és megtartott gondolatait, belép a második dzshánába, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik az összpontosításból; a teljes belső nyugalmat elérve az összpontosított elme mentes a megragadott gondolatoktól és a megtartott gondolatoktól. Elhalványítva az elragadtatást, egykedvű marad, figyelmes és éber, örömet érez testében. Belép a harmadik dzshánába és ott időzik, amiről a Bölcsek azt mondják: ,Boldog az, aki felemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik’. Elhagyva korábbi örömeit, fájdalmait, belép a negyedik dzshánába és ott időzik: a felülemelkedett egykedvűség és az éberség tisztasága és a sem nem–öröm, sem nem-fájdalom állapotában. Ez az a fajta elmebéli elmélyülés, amelyet a Magasztos dicsért.

„Úgy tűnik, Tiszteletreméltó Ánanda, hogy Gótama Mester azokat a tudati képességeket bírálta, amelyek rászolgáltak a bírálatra, és azokat dicsérte, amelyek rászolgáltak a dicséretre.”

„Nos, Ánanda mester, nekem most mennem kell. Sok a feladatom, sok dolgot kell még elintéznem.”

„Akkor tedd, bráhmana, amiről azt gondolod, hogy ideje megtenned.”

Így a bráhmana Vasszakára, a magadhai miniszter, Tiszteletreméltó Ánanada szavaitól elragadtatva, és örvendezve felállt a helyéről és eltávozott.

Nem sokkal távozása után, Moggallána, a felügyelő tiszt így szólt Tiszeletreméltó Ánandához, „Ánanda Mester, még mindig nem válaszolta meg a kérdésemet.”

„Nem az előbb mondtam el, bráhmana ? Nincs olyan szerzetes, aki minden tekintetben azokkal a tulajdonságokkal rendelkezne, amelyekkel Gótama Mester – a kiválóan és helyesen megvilágosodott – rendelkezett. Mert a Magasztos volt az ismeretlen ösvény feltárója, a létrehozatlan ösvény létrehozója, a megmagyarázatlan ösvény megmagyarázója, az ösvény ismerője, az ösvény szakértője, az ösvényben10 járatos. Most a tanítványai követik az ösvényt és a Magasztos után ők is rendelkeznek majd ezekkel a tulajdonságokkal.”


  1. A[z angol] fordító megjegyzése: Ez a beszélgetés nem sokkal Buddha halála után a korai buddhista közösség életéből ad képet. Bemutatja egyrészről a kolostori közösség és a politikai erők közötti viszonyt: a szerzetesek udvariasak és előzékenyek a politikai tisztviselőkhöz, de e beszélgetés megléte mutatja, hogy a szerzetesek nem aggódtak azon, hogy a tisztviselőket egy kissé együgyűnek ábrázolják. Másrészről bemutatja, hogy a korai buddhizmusban nem voltak még meg azok a későbbi buddhista tradíciók, mint az átadási vonal vezetőjének kijelölése, a szavazás útján választott egyházfők, vagy a tudati szennyeződések használata koncentrációs gyakorlat tárgyaként.  ↩

  2. A tanítványokat az úton támogató szabályok, amelyek a Szamszárából kivezetnek.  ↩

  3. uposatha: Ejtsd: upószatha. A hagyomány szerint minden teliholdkor és újhold éjjelén a szerzetesek virrasztást tartanak, felidézik a Pátimokkha (pāṭimokkha) szabályait. Még a recitáció előtt mindenki önvizsgálatot tart, hogy megszegte-e valamelyiket, és ha igen, akkor azt megvallja egy idősebb szerzetesnek; a szó a szanszkrit upavasatha páli megfelelője, amely felkészülést, rákészülést jelent, eredetileg a szóma–áldozat előestéjét nevezték így.  ↩

  4. Tehát nem ők rónak valamilyen büntetést a vétséget elkövetőre, hanem a Dhamma maga.  ↩

  5. abhiññā: Ejtsd: abhinnyá. Hagyományosan 6 vagy 10 természetfeletti képesség, kifejtésüket lásd itt a szövegben.  ↩

  6. Szó szerint: előző otthonaira.  ↩

  7. Itt is az illető születéséről, társadalmi „rangjáról” van szó, nem a foglalkozásáról.  ↩

  8. jhāna: Ejtsd: dzshána.  ↩

  9. Ez az 5 akadály (nīvaraṇa). Kifejtésüket lásd pl. SN 46.55.  ↩

  10. A megszabaduláshoz vezető Nemes Nyolcrétű Ösvényről van szó.  ↩

Így készült:
Fordította: Ripcse Judit
Forrás: MN 108, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Ripcse Judit, 2010
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: June 21, 2012, at 07:54 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.