MN 11 / M I 63

Cūḷasīhanāda Sutta

Rövidebb beszéd az oroszlánkiáltásról

Fordította:

Felolvasás:

Nagy Gergely Miklós

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / I.B. Horner / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Hadházi Zsolt

Forrás: Nyanamoli Thera és Bhikkhu Bodhi, angol

Szerzői jogok: Hadházi Zsolt, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam.1 Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, Anáthapindika kertjében, a Dzséta ligetben tartózkodott. Ott így szólította meg a szerzeteseket:

– Szerzetesek!

– Tisztelendő urunk! – válaszoltak. A Magasztos ezt mondta:

– Szerzetesek, csak itt van remete2, csak itt van második remete, csak itt van harmadik remete, csak itt van negyedik remete. Mások tanai3 híján vannak a remetéknek; ekképp kiáltsátok helyesen az oroszlánkiáltást4.

Lehetséges, szerzetesek, hogy más vallások vándorai5 megkérdezik: “De milyen [érv] erejével, vagy milyen [hitelesség] támogatásával mondják ezt a tisztelendők?” Más vallások vándorainak, akik ezt kérdezik, így lehet válaszolni:

“Barátaink, négy dolgot jelentett ki számunkra a Magasztos, aki tud és lát, tökéletessé lett és teljesen megvilágosodott; ezeket belátva magunkban ezt mondjuk: “Csak itt van remete, csak itt van második remete, csak itt van harmadik remete, csak itt van negyedik remete. Mások tanai híján vannak a remetéknek.” Mi ez a négy?

Bizodalmunk van a Tanítóban, bizodalmunk van a Dhammában, teljesítjük az előírásokat, és társaink a Dhammában kedvesek és megfelelők számunkra, legyenek akár világiak, akár [otthontalanságba] eltávozottak. Ez az a négy dolog, amit a Magasztos, aki tud és lát, tökéletessé lett és teljesen megvilágosodott, kijelentett számunkra, melyeket magunkban belátva úgy beszélünk, ahogy cselekszünk.

Lehetséges, szerzetesek, hogy más vallások vándorai így beszélnek: “Barátaink, nekünk is bizodalmunk van a Tanítóban, vagyis a mi Tanítónkban; nekünk is bizodalmunk van a Dhammában, vagyis a mi Dhammánkban; mi is teljesítjük az előírásokat, vagyis a mi előírásainkat; társaink a Dhammában kedvesek és megfelelők számunkra, legyenek akár világiak, akár [otthontalanságba] eltávozottak. Mi a különbség itt, barátaink, mi a másság, mi az eltérés köztetek és köztünk?

Más vallások vándorainak, akik ezt kérdezik, így lehet válaszolni: “Hogyan van az, barátaink, a cél az egy vagy sok?” Helyesen válaszolva, más vallások vándorai azt válaszolják: “Barátaink, a cél egy, nem sok.”6 “De, barátaink, a cél azé, aki sóvárgástól sújtott vagy aki mentes a sóvárgástól?” Helyesen válaszolva, más vallások vándorai azt válaszolják:

“Barátaink, a cél azoké, akik sóvárgástól mentesek, nem azoké, akik sóvárgástól sújtottak.”

“De, barátaink, a cél azoké, akik haragtól sújtottak, vagy akik mentesek a haragtól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a haragtól, nem azé, aki haragtól sújtott.”

“De, barátaink, a cél azé, aki tudatlanságtól sújtott vagy aki mentes a tudatlanságtól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a tudatlanságtól, nem azé, aki tudatlanságtól sújtott.”

“De, barátaink, a cél azé, aki vágytól sújtott vagy aki mentes a vágytól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a vágytól, nem azé, aki vágytól sújtott.”

“De, barátaink, a cél azé, aki ragaszkodástól sújtott, vagy aki mentes a ragaszkodástól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a ragaszkodástól, nem azé, aki ragaszkodástól sújtott.”

“De barátaink, a cél azé, aki lát vagy aki nem lát?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki lát, nem azé, aki nem lát.”

“De, barátaink, a cél azé, aki kedvel és ellenkezik, vagy azé, aki nem kedvel és nem ellenkezik?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki nem kedvel és nem ellenkezik, nem azé, aki kedvel és ellenkezik.”

“De, barátaink, a cél azé, aki élvezetet talál és gyönyörködik a sokasításban, vagy azé, aki nem talál élvezetet és nem gyönyörködik a sokasításban?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki nem talál élvezetet és nem gyönyörködik7 a sokasításban, nem azé, aki élvezetet talál és gyönyörködik a sokasításban.”8

Szerzetesek, ez a két nézet van: a létezés nézete és a nemlétezés nézete. Bármely remete vagy bráhmana, aki a létezés nézetére támaszkodik, magáévá teszi a létezés nézetét, elfogadja a létezés nézetet, az ellene van a nemlétezés nézetének. Bármely remete vagy bráhmana, aki a nemlétezés nézetére támaszkodik, magáévá teszi a nemlétezés nézetet, elfogadja a nemlétezés nézetet, az ellene van a létezés nézetének.9

Bármely remete vagy bráhmana, aki nem érti úgy az eredetet, az eltűnést, a jutalmat, a veszélyt és a menekvés útját10 ennek a két nézetnek az esetében, ahogyan azok vannak, az sóvárgástól sújtott, haragtól sújtott, tudatlanságtól sújtott, vágytól sújtott, ragaszkodástól sújtott, nem lát, kedveléstől és ellenkezéstől vezérelt és élvezetet talál és gyönyörködik a sokasításban. Nem szabadok a születéstől, az öregségtől és a haláltól, a szomorúságtól, a sirámtól, a fájdalomtól, a bánattól és az elkeseredettségtől; nem szabadok a szenvedéstől, én mondom.

Bármely remete vagy bráhmana, aki úgy érti az eredetet, az eltűnést, a élvezetet, a veszélyt és a menekvés útját ennek a két nézetnek az esetében, ahogyan azok vannak, az sóvárgástól mentes, haragtól mentes, tudatlanságtól mentes, vágytól mentes, ragaszkodástól mentes, lát, kedveléstől és ellenkezéstől nem vezérelt és nem talál élvezetet és nem gyönyörködik a sokasításban. Szabadok a születéstől, az öregségtől és a haláltól, a szomorúságtól, a sirámtól, a fájdalomtól, a bánattól és az elkeseredettségtől; szabadok a szenvedéstől, én mondom.

Szerzetesek, ez a négy fajtája van a ragaszkodásnak. Milyen négy? Ragaszkodás az érzéki élvezetekhez, ragaszkodás a nézetekhez, ragaszkodás a szabályokhoz és szertartásokhoz és ragaszkodás az én tanához.

Bár bizonyos remeték és bráhmanák azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését, nem írják le a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését.11 Leírják az érzéki élvezetekhez ragaszkodás teljes megértését anélkül, hogy leírnák a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Miért van ez? Azok a jó remeték és bráhmanák nem értik meg úgy a ragaszkodás e három esetét, ahogyan azok valójában vannak. Ezért, bár azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését, csak az érzéki élvezetekhez való ragaszkodás teljes megértését írják le anélkül, hogy leírnák a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Bár bizonyos remeték és bráhmanák azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését… leírják az érzéki élvezetekhez ragaszkodás és a nézetekhez ragaszkodás teljes megértését anélkül, hogy leírnák a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Miért van ez? Nem értenek meg két esetet… ezért csak az érzéki élvezetekhez ragaszkodás és a nézetekhez ragaszkodás teljes megértését írják le anélkül, hogy leírnák a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Bár bizonyos remeték és bráhmanák azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését… leírják az érzéki élvezetekhez ragaszkodás, a nézetekhez ragaszkodás és a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás teljes megértését anélkül, hogy leírnák az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Nem értenek meg egy esetet… ezért csak az érzéki élvezetekhez ragaszkodás, a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás teljes megértését írják le anélkül, hogy leírnák az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.12

Szerzetesek, egy olyan Dhammában és Fegyelemben13, mint ez, világos, hogy a Tanítóba vetett bizalom nem helyesen irányuló, a Dhammába vetett bizalom nem helyesen irányuló, az előírások teljesítése nem helyesen irányuló és az odaadás azok között, akik a Dhammában társak, nem helyesen irányuló.

Miért van ez? Mert ilyen az, mikor a Dhamma és Fegyelem rosszul kihirdetett és rosszul kifejtett, nem megszabadító, nem békéhez vivő, olyan fejtette ki, aki nem teljesen megvilágosodott.

Szerzetesek, mikor a Tathágata, aki tökéletessé lett és teljesen megvilágosodott, azt állítja, kifejti a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését, akkor teljesen leírja a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését: leírja az érzéki élvezetekhez ragaszkodás, a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.14

Szerzetesek, egy olyan Dhammában és Fegyelemben, mint ez, világos, hogy a Tanítóba vetett bizalom helyesen irányuló, a Dhammába vetett bizalom helyesen irányuló, az előírások teljesítése helyesen irányuló és az odaadás azok között, akik a Dhammában társak, helyesen irányuló.

Miért van ez? Mert ilyen az, mikor a Dhamma és Fegyelem jól kihirdetett és jól kifejtett, megszabadító, békéhez vivő, olyan fejtette ki, aki teljesen megvilágosodott.

Nos, a ragaszkodás eme négy fajtájának mi a forrása, mi az eredete, miből születtek és jöttek létre? A ragaszkodás e négy fajtájának a vágy a forrása, a vágy az eredete, a vágyból születtek és jöttek létre.15 A vágynak mi a forrása…? A vágynak az érzés a forrása… Az érzésnek mi a forrása…? Az érzésnek az érintkezés a forrása… Az érintkezésnek mi a forrása…? Az érintkezésnek a hatféle alap a forrása… A hatféle alapnak mi a forrása…? A hatféle alapnak a név-alak a forrás… A név-alaknak mi a forrása…? A név-alaknak a tudat a forrása… A tudatnak mi a forrása…? A tudatnak a késztetések a forrása… A késztetéseknek mi a forrása…? A késztetéseknek a tudatlanság a forrása, a tudatlanság az eredete, a tudatlanságból született és jött létre.

Szerzetesek, mikor a tudatlanságot elhagyta és az igaz tudás megjelent egy szerzetesben, akkor a tudatlanság elmúlásával és az igaz tudás megjelenésével többé nem ragaszkodik az érzéki élvezetekhez, többé nem ragaszkodik a nézetekhez, többé nem ragaszkodik a szabályokhoz és szertartásokhoz, többé nem ragaszkodik az én tanához.16 Mikor nem ragaszkodik, akkor nem zaklatott. Mikor nem zaklatott, akkor személyesen eléri a Nibbánát. Megérti: “A születést elpusztítottam, a szent életet leéltem, amit meg kellett tenni, megtettem, nem kerülök többé semmilyen létállapotba.”17

Ez az, amit a Magasztos mondott. A szerzetesek a Magasztos szavaitól elégedettek és boldogok voltak.


  1. E szuttáról Bhikkhu Anālayo tanulmánya: The Lion’s Roar in Early Buddhism - A Study based on the Ekottarika-āgama Parallel to the Cūḷasīhanāda-sutta 

  2. samaṇa: remete 

  3. parappavāda: más/ellenkező tanok, tévtanok 

  4. A kommentár szerint az oroszlánkiáltás (sīhanāda) jelentése a legfőbb kiáltás (seṭṭhanāda), a félelem nélküli kiáltás (abhitanāda) és a cáfolhatatlan kiáltás (appaṭināda). Hozzáteszi: A kiáltás arról, hogy a négyféle remete csak itt létezik a legfőbb kiáltás. Hogy másokban nincs félelem, mikor valaki előáll ilyen állítással a félelem nélküli kiáltás. Minthogy a rivális tanítók egyike sem tud felállni és azt mondani: “Ezek a remeték a mi közösségünkben is léteznek”, ezért ez a cáfolhatatlan kiáltás. 

  5. paribbājaka: vándoraszkéta 

  6. Kommentár: Bár más vallások követői is az arahantságot – mint ami általánosan a szellemi tökéletességet jelenti – mondják célnak, másfajta megvalósításokra utalnak célként a saját nézeteik szerint. Így a bráhmanák a Brahmá-világot tartják célnak, a nagy aszkéták a Sugárzó Ragyogás isteneit, a vándorok a Sugárzó Dicsőség isteneit és az ádzsivikák az észleléstől mentes állapotot, amit ők “végtelen tudatnak” (anantamanasa) hívnak. 

  7. anurodha-pativirodha: kedvelés és ellenkezés, vonzódással reagálni sóvárgás miatt és viszolygással harag miatt. 

  8. papañca: sokasítás, bonyolítás. A kommentár szerint, általánosan olyan tudati tevékenységeket jelent, amiket vágy, önhittség és nézetek vezérelnek, de ide csak a vágy és nézetek vonatkoznak. 

  9. Egyetlen nézet elfogadása, ami ellenkezéssel jár a másikkal szemben, összeköti az előző állítást, mi szerint a cél azé, aki nem kedvel és nem ellenkezik. 

  10. A kommentár nyolc feltételt említ, ami eredetükként (samudaya) szolgál ezen nézeteknek: az öt halmaz, a tudatlanság, a kapcsolat, az észlelés, a gondolat, az ostoba figyelem, a rossz barátok és más hangja. Ezek eltűnése (atthangama) a folyamba lépés útja, ami eltöröl minden téves nézetet. Ezek élvezete (assāda) úgy értendő, mint a pszichológiai szükség kielégülése, amit a nézet táplál, különösen a létvágy táplálása az örökkévalóság nézetével és a nemlétvágy táplálása a megsemmisülés nézetével. A veszélyük (ādinava) a folyamatos kötöttség, ami velük jár azáltal, hogy megakadályozzák a helyes nézet elfogadását, ami a megszabaduláshoz vezet. A menekvés (nissaraṇa) tőlük a Nibbána. 

  11. A kommentár úgy magyarázza a teljes megértést (pariññā) itt, mint túljutás (samatikkama), utalva arra a kommentariális fogalomra, hogy “teljes megértés, mint elhagyás” (pahāna-pariññā). 

  12. Ez a rész világosan mutatja, hogy a lényegi megkülönböztető tényezője a Buddha Dhammájának az “én tanához való ragaszkodás teljes megértése”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyedül a Buddha képes megmutatni, hogyan jussunk túl az én minden nézetén az éntelenség (anatta) igazságába való behatolás kifejlesztésével. 

  13. Dhamma-Vinaya 

  14. Kommentár: A Buddha megtanítja, hogyan hagyjuk el az érzéki élvezetekhez ragaszkodás az arahantság útján, miközben a ragaszkodás másik három fajtáját megszünteti a folyamba lépés útja. A folyamba lépés útja azért szünteti meg a három másik ragaszkodást, mert ez a három mind a helytelen nézet formái és minden helytelen nézetet legyőzünk ezen a fokon. Bár a kijelentés, hogy az érzéki élvezetekhez ragaszkodást elhagyjuk az arahantság útjával különösen hangozhat, annak a ténynek a fényében, hogy az érzéki élvezeteket már megszüntette a vissza nem térő, a szuttához tartozó Tiká (alkommentár) megmagyarázza, hogy a jelen szövegkörnyezetben a káma, vagyis érzéki élvezet kifejezés úgy értendő, mint ami magában foglalja a vágy minden formáját, s a vágy finomabb fajtáit csak az arahantság elérése szünteti meg. 

  15. Ezt a részt azért magyarázza, hogy megmutassa, hogyan kell elhagyni a ragaszkodást. A ragaszkodást visszavezeti, a függő keletkezés láncolatán keresztül, a gyökérokához (mūla hetu), ami a tudatlanság, majd pedig a tudatlanság elpusztítását mutatja be, mint a ragaszkodás megszüntetésének módja. 

  16. A páli kifejezést: n’eva kāmupādānaṃ upādiyati, úgy lehetne fordítani szó szerint: ṅem ragaszkodik az érzéki élvezetek ragaszkodásához“, de ez inkább összezavarná a jelentését, mintsem megvilágítaná azt. Az upadana szó a páliban a tárgya a saját igei alakjának, míg a “ragaszkodásához” angolul (és magyarul) nem az. A legkönnyebb megoldás értelem szerint fordítani, semmint megpróbálni újrālkotni a kifejezést fordításban. 

  17. Ez a bevett kánoni kinyilvánítása az arahantságnak. 

Felolvasás:

Nagy Gergely Miklós

Így készült:

Fordítota: Hadházi Zsolt

Forrás: Nyanamoli Thera és Bhikkhu Bodhi, angol

Szerzői jogok: Hadházi Zsolt, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.