Aanāpānasati Sutta

¹…A légzés tudatosítása, szerzetesek, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, hatalmas gyümölcsöt hoz és hatalmas előnyökkel jár. A légzés tudatosítása, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti az Éberség Négy Alapzatát; az Éberség Négy Alapzata, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre fejleszti a hét meg világosodási tényezőt; a hét megvilágosodási tényező, ha valaki azt műveli és rendszeresen gyakorolja, tökélyre viszi a bölcsességet és a megszabadulást.

És hogyan műveljük és gyakoroljuk rendszeresen a légzés tudatosítását ahhoz, hogy az hatalmas gyümölcsöt hozzon és hatalmas előnyökkel járjon?

Nos, szerzetesek, kimenvén az erdőbe leül a szerzetes egy tiszta helyre, vagy egy fa alá, keresztbe tett lábakkal, testét egyenesen tartva, figyelő éberséggel. Egyszerűen csak éberen lélekzik be és éberen lélekzik ki.

Az első tetrád (a test szemlélése)

Hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’;

röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’.

‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’ – így gyakorolja magát. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’ – így gyakorolja magát.

‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ – így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva 1élekzem ki’ – így gyakorolja magát.

A második tetrád (az érzetek szemlélése)

‘Elragadtatást tapasztalva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘Üdvözült boldogságot tapasztalva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘A lelki-szellemi képzőerőket² tapasztalva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘A lelki-szellemi képzőerőket elnyugtatva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

A harmadik tetrád (a tudat szemlélése)

‘A tudatot tapasztalva 1élekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘A tudatot örömmel eltöltve lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘A tudatot összpontosítva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘A tudatot felszabadítva lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

A negyedik tetrád (a tudattartalmak szemlélése)

‘A mulandóságot szemlélve lélekzem be (lélekzem ki)’ - így gyakorolja magát.

‘Szenvedélymentesen szemlélődve lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘A megszűnést szemlélve lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát.

‘Az elhagyást szemlélve lélekzem be (lélekzem ki)’ – így gyakorolja magát

Így kell a légzés tudatosítását művelni és rendszeresen gyakorolni, szerzetesek, ahhoz, hogy az hatalmas gyümölcsöt hozzon és hatalmas előnyökkel járjon.

Az Éberség Alapzatainak tökélyre fejlesztése

És hogyan műveljük és gyakoroljuk rendszeresen a légzés tudatosítását ahhoz, hogy az tökélyre vigye az Éberség Négy Alapzatát?

I. Valahányszor a szerzetes éber tudatossággal lélekzik be, vagy lélekzik ki, hosszan, illetve röviden; avagy amikor a [légzés] testi működését tapasztalva, illetve e működést elnyugtatva gyakorol – minden ilyen alkalommal, szerzetesek, a testet tudatosítva szemléli a testet, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. A kilégzés és a belégzés ugyanis, én mondom néktek, szerzetesek, egyike a testi folyamatoknak.

II. Valahányszor a szerzetes elragadtatást tapasztalva, vagy üdvözült boldogságot tapasztalva, vagy a lelki-szellemi képzőerőket tapasztalva, vagy a lelki-szellemi képzőerőket elnyugtatva lélekzik be és lélekzik ki, miközben gyakorol – minden ilyen alkalommal, szerzetesek, az érzéseket tudatosítva szemléli az érzéseket, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. A be- és kilégzésre irányuló teljes figyelem ugyanis, én mondom néktek, egyike az érzéseknek.

III. Valahányszor a szerzetes a tudatot tapasztalva, vagy a tudatot örömmel eltöltve, vagy a tudatot összpontosítva, vagy a tudatot felszabadítva lélekzik be és lélekzik ki, miközben gyakorol – minden ilyen alkalommal tudatára ébredve a tudatának szemléli a tudatát, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. Akiből ugyanis hiányzik az éberség és tiszta tudatosság, én mondom néktek, az nem volna képes a légzés tudatosítását ilyen mértékben kifejleszteni.

IV. Valahányszor a szerzetes a mulandóságot, a szenvedélymentességet, a megszűnést, vagy az elhagyást szemlélve lélekzik be és lélekzik ki, miközben gyakorol – minden ilyen alkalommal a tudattartalmakat tudatosítva szemléli a tudattartalmakat, átlelkesülten, tiszta tudatossággal és éberen, túljutván a világi dolgokkal kapcsolatos vágyakozáson és bánkódáson. Bölcsen a tapasztalás tárgyává téve a vágyakozás és a bánkódás³ elhagyását, tökéletes felülemelkedett egykedvűséggel szemlélődik.

Így kell a légzés tudatosítását művelni és rendszeresen gyakorolni, szerzetesek, ahhoz, hogy az tökélyre vigye az Éberség Négy Alapzatát.

És hogyan fejleszti tökélyre az Éberség Négy Alapzatának művelése és rendszeres gyakorlása a hét megvilágosodási tényezőt⁴?

Valahányszor a szerzetes a testet, az érzéseket, a tudatot és a tudattartalmakat tudatosítva szemlélődik, átlelkesülten, … homály nélküli éberség alakul ki benne. És ahogy kialakul benne a homály nélküli éberség, a szerzetesben ezzel egyben létrejön az »éberség« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel egyben fejleszti az »éberség« megvilágosodási tényezőjét; ezzel egyben tökélyt ér el az »éberség« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

Ahogy így éberen szemlélődik, bölcsen szemügyre veszi, megvizsgálja, kutatja a szóban forgó tárgyat; s miközben így tesz, a szerzetesben létrejön a »valóság-vizsgálat« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel egyben fejleszti a »valóság-vizsgálat« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt a »valóság-vizsgálat« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

Miközben bölcsen szemügyre veszi, vizsgálja, kutatja a szóban forgó tárgyat, nem lankadó erő ébred benne. És ahogy ez a nem lankadó erő felébred benne, a szerzetesben ezzel létrejön az »erő« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti az »erő« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt az »erő« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

Amikor már duzzad az erőtől, nem evilági elragadtatás ébred benne. És ahogy az erőtől duzzadó szerzetesben nem evilági elragadtatás ébred, ezzel létrejön benne az »elragadtatás« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti az »elragadtatás« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt az »elragadtatás« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

Az elragadtatással eltöltött szerzetes teste és tudata megnyugszik. És ahogy az elragadtatással eltöltött szerzetes teste és tudata megnyugszik, ezzel létrejön benne a »nyugvás« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti a »nyugvás« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt a “nyugvás« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

A nyugvó és boldog szerzetes tudata összpontosítottá válik. És ahogy a nyugvó és boldog szerzetes tudata összpontosítottá válik, ezzel létrejön benne az »összpontosítás« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti az »összpontosítás« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt az »összpontosítás« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

Az ilyen módon összpontosított tudatára a szerzetes tökéletes felülemelkedett egykedvűséggel tekint. És ahogy a szerzetes tökéletes felülemelkedett egykedvűséggel tekint az ilyen módon összpontosított tudatára, ezzel létrejön benne a »felülemelkedett egykedvűség« megvilágosodási tényezője; a szerzetes ezzel fejleszti a »felülemelkedett egykedvűség« megvilágosodási tényezőjét; ezzel ér el tökélyt a »felülemelkedett egykedvűség« megvilágosodási tényezőjének a fejlesztésében.

Ilyen módon fejleszti tökélyre az Éberség Négy Alapzatának művelése és rendszeres gyakorlása a hét megvilágosodási tényezőt.

És hogyan viszi tökélyre a hét megvilágosodási tényező művelése és rendszeres gyakorlása a bölcsességet és a megszabadulást?

Nos, szerzetesek, a szerzetes kifejleszti az éberség, a valóság-vizsgálat, az erő, az elragadtatás, a nyugvás, az összpontosítás és a felülemelkedett egykedvűség megvilágosodási tényezőit, amelyek az elszakadásra alapozódnak, a szenvedélymentességre alapozódnak, a megszűnésre alapozódnak, és elhagyást eredményeznek.

Ilyen módon viszi tökélyre a hét megvilágosodási tényező művelése és rendszeres gyakorlása a bölcsességet és a megszabadulást.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek pedig a szívükben boldogsággal telve örvendeztek a Magasztos szavain.