Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

További fordítások: Pressing Lajos

MN 119, PTS M III 88
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 119 Kāyagatāsati Sutta

A testet átható éberségről szóló tanítóbeszéd

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávathíban, a Dzséta-ligetben tartózkodott, Anáthapindika kertjében. Ekkor nagyszámú szerzetes, étkezés után, miután visszatértek alamizsnagyűjtő körútjukról, összegyűltek a közösségi teremben, és ez a beszélgetés bontakozott ki köztük:

– Hát nem nagyszerű, barátaim! Hát nem meglepő! Milyen nagyszerű eredmény, nagyszerű haszon, ahogy a testet áthatja az éberség, amikor fejlesztik és gyakorolják (azt), úgy, ahogy a Magasztos – aki tud, és aki lát, a kiváló, a teljesen és magától felébredett – mondta. És ennek a beszélgetésnek nem akart vége lenni.

A Magasztos késő délután felemelkedett ülőhelyéről, és a közösségi terembe ment, és miután megérkezett leült az előkészített ülőhelyre. Miután leült, ezt a kérdést intézte a szerzetesekhez:

– Milyen téma megvitatására gyűltetek itt össze, és mi volt az a beszélgetés, aminek nem akart vége lenni?

– Uram! Étkezés után, miután visszatértünk alamizsnagyűjtő körutunkról, összegyűltünk a közösségi teremben, és ez a beszélgetés bontakozott ki köztünk: “Hát nem nagyszerű, barátaim! Hát nem meglepő! Milyen nagyszerű eredmény, nagyszerű haszon, ahogy a testet áthatja az éberség, amikor fejlesztik és gyakorolják (azt), úgy, ahogy a Magasztos – aki tud, és aki lát, a kiváló, a teljesen és magától felébredett – mondta.” És ennek a beszélgetésnek nem akart vége lenni, mire a Magasztos megérkezett.

[Így szólt a Magasztos:]

– És az egész testet átható éberség hogyan fejleszthető, hogyan gyakorolható, azért hogy nagyszerű eredmény és nagyszerű haszon származzék belőle?

A légzés tudatossága

Amikor a szerzetes - elmenve a vadonba, egy fa árnyékába, vagy egy elhagyott kunyhóba – leül, lábait keresztbeteszi, testét kiegyenesíti, és éberségét maga elé idézi. Tudatosan lélegzik be, tudatosan lélegzik ki.

Hosszan belélegezve tudja, hogy hosszan lélegzik be, vagy hosszan kilélegezve tudja, hogy hosszan lélegzik ki. Röviden belélegezve tudja, hogy röviden lélegzik be, vagy röviden kilélegezve tudja, hogy röviden lélegzik ki. Az egész testet érezve lélegzik be, az egész testet érezve lélegzik ki, így gyakorol. A testi késztetéseket (a légzést) elnyugtatva lélegzik be, a testi késztetéseket elnyugtatva lélegzik ki, így gyakorol. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

Éberség a négy testhelyzetben

Továbbá, amikor sétál, tudja, hogy sétál. Amikor áll, tudja, hogy áll. Amikor ül, tudja, hogy ül. Amikor lefekszik, tudja, hogy lefekszik. Valamint akármilyen helyzetben legyen is a teste, teljesen tudatában van annak. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

Éberség minden testhelyzetben

Továbbá, amikor elmegy, vagy visszajön, éberen teszi. Amikor előrenéz, vagy visszanéz …, amikor behajlítja, vagy kinyújtja tagjait …, amikor külső köpenyét, felső ruháját és az alamizsnáscsészéjét viseli …, amikor eszik, iszik, rág és ízlel …, amikor vizel, vagy ürít …, amikor sétál, áll, ül és lefekszik, felkel, beszél vagy csendben marad, teljesen tudatában van annak. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A test alkotórészei feletti szemlélődés

Továbbá, a szerzetes a talpától felfelé, és a feje tetejétől lefelé így tekint erre a bőrrel burkolt, és különféle tisztátalan dolgokkal töltött testre: ’Ezt a testet haj, szőr, köröm, fogak, bőr, hús, inak, csontok, csontvelő, vesék, szív, máj, mellhártya, lép, tüdők, vastag- és vékonybél, gége, ürülék, epe, takony, genny, vér, izzadság, zsír, könny, bőrzsír, nyál, testnedv, izületi folyadék és vizelet alkotják.’ Ahogy egy mindkét végén nyitott zsákot, amiben különféle fajta magok vannak, mint búza, rizs, bab, veteménybab, szezámmag, hántolt rizs, egy jószemű ember kiöntene, felismerné, ’Ez búza, ez rizs, bab, veteménybab, szezámmag, hántolt rizs.’ Éppúgy a szerzetes a talpától felfelé, és a feje tetejétől lefelé így tekint erre a bőrrel burkolt, és különféle tisztátalan dolgokkal töltött testre: ’Ezt a testet haj, szőr, köröm, fogak, bőr, hús, inak, csontok, csontvelő, vesék, szív, máj, mellhártya, lép, tüdők, vastag- és vékonybél, gége, ürülék, epe, takony, genny, vér, izzadság, zsír, könny, bőrzsír, nyál, testnedv, izületi folyadék és vizelet alkotják.’ Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A négy alapelem

Továbbá, a szerzetes bármilyen testhelyzetben legyen is a testet alkotó alapelemeknek megfelelően szemléli a testet, így: ’Ebben a testben ez a föld elem, a víz elem, a tűz elem és a szél elem.’ Ahogy egy képzett mészáros, vagy annak segédje, miután leölte a marhát, kiülne egy útkereszteződésbe, felvágná azt darabjaira, éppúgy a szerzetes bármilyen testhelyzetben legyen is a testet alkotó összetevőknek (alapelemeknek) megfelelően szemléli a testet, így: ’Ebben a testben ez a föld elem, a víz elem, a tűz elem és a szél elem.’ Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A holttest feletti szemlélődések

Továbbá, ahogy (a szerzetes) meglát egy napos, két napos, három napos holttestet kihajítva a hullagyűjtő helyre, ami már felpuffadt, hamuszínű és oszlásban lévő, alkalmazza azt (a látványt) saját testére, így: ’ez a test, is ilyen, ez a természete, ez a jövője, ez az elkerülhetetlen sorsa’ …

vagy, ha meglát egy holttestet kihajítva a hullagyűjtő helyre, amit varjak, keselyűk, héják, kutyák és hiénák, és különféle más teremtmények téptek szét, … egy csontvázat amin még hús és vércafatok vannak és inak tartják össze, … egy hús nélküli csontvázat, amin még vérfoltok vannak, és amit még inak tartanak össze, … egy hús és vérfoltok nélküli csontvázat, amit még inak tartanak össze, … inaktól megfosztott, minden irányba szétszórt csontokat, - itt egy kézcsont, ott egy lábcsont, itt egy lábszárcsont, ott egy combcsont, itt egy csípőcsont, ott egy hátcsigolya, itt egy borda, ott egy mellcsont, itt egy vállcsont, ott egy nyakcsigolya, itt egy fog, ott egy koponya – kifehéredett csontokat, kissé kagylószínű csontokat, … amelyek már több mint egy éve gyűlnek, … amelyek már porrá törtek, alkalmazza azt (a látványt) saját testére, így ’ez a test, is ilyen, ez a természete, ez a jövője, ez az elkerülhetetlen sorsa.

Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A négy dzshána

Az első dzshána

Továbbá, (a szerzetes) teljesen elfordul az érzékiségtől, elfordul a haszontalan szellemi tulajdonságoktól, belép és megmarad az első dzshánában: elragadtatás és öröm ered ebből az elvonultságából, amit gondolatok és fogalomalkotás kísérnek. Átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet az elvonultságból eredő elragadtatással és örömmel. Ahogy egy képzett fürdőmester, vagy a segédje, amikor fürdősót önt egy bronzkádba, és összegyúrja, meghinti újra és újra vízzel, az így kapott fürdősó-golyó – átitatott, nedvesség hatja át, kívül-belül átitatott – mégsem cseppen le. Épp így a szerzetes is átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet az elvonultságból eredő elragadtatással és örömmel. Semmi sincs a testében, amit ne hatna át az elvonultságból eredő elragadtatás és öröm. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A második dzshána

Továbbá, lecsendesítve a gondolatokat és a fogalomalkotást, belép és megmarad a második dzshánában: ami a nyugalom, a gondolatoktól és fogalmaktól mentes tudat egységesüléséből eredő elragadtatás és öröm, belső bizonyosság. Átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet a nyugalomból eredő elragadtatással és örömmel. Ahogy egy tavat is, – amit belülről egy forrás táplál, amibe nem ömlik bele sem keletről, sem nyugatról, sem északról, sem délről folyó, amit az egek sem látnak el időről-időre bőségesen esővízzel, – a belőle fakadó hűvös forrás itatja és hatja át, önti el és tölti ki hűs vízzel. Nincs olyan része a tónak, amit a hűvös víz ne itatna át. Épp így a szerzetes is átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet a nyugalomból eredő elragadtatással és örömmel. Semmi sincs a testében, amit ne hatna át a nyugalomból eredő elragadtatás és öröm. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A harmadik dzshána

Továbbá, az elragadtatás elhalkultával megmarad a nyugalomban, tudatosan és éberen, és örömet érez a testében. Belép és megmarad a harmadik dzshánában, amiről a Magasztos azt mondta, hogy: ’nyugodt és tudatos, örömteli állapotban van.’ Átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet ezzel az elragadtatás nélküli örömmel. Akár egy lótuszokkal borított tóban, a lótuszvirágok a vízben születnek, abban nevelkednek, át vannak itatva a vízzel, a vízben virágoznak, át vannak itatva, át vannak hatva, el vannak öntve, ki vannak töltve hűs vízzel a gyökerétől a virág tetejéig, és semmi nincs ezekben a lótuszvirágokban, amit ne hatna át a hűs víz. Épp így a szerzetes is átitatja és áthatja, elönti és kitölti ezt a testet az elragadtatás nélküli örömmel. Semmi sincs a testében, amit ne hatna át az elragadtatás nélküli öröm. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A negyedik dzshána

Továbbá, elengedve az örömöt és a fájdalmat – a lelkesültség és aggodalom korábbi megszűntével – belép és megmarad a negyedik dzshánában: ami a nyugalom tisztasága és éberség, sem kellemes, sem fájdalmas. Ül, testét áthatja a tiszta, világos tudatosság. Akár az az ember, aki úgy ül, hogy testét feje búbjától a talpáig fehér ruha borítja, és nincs a testének egy kis része sem, amit a ruha ne borítana be. Épp így ül a szerzetes is, az egész testét áthatja a tiszta, világos tudatosság. Semmi sincs az egész testében, amit ne hatna átz a tiszta, világos tudatosság. Ha így éber, lelkes és eltökélt marad, lemondva a világi életre vonatkozó emlékekről és szándékokról, akkor e lemondás által a tudata befelé összpontosul, befelé fordul, egységesül, és egyhegyűvé válik. Így fejleszti egy szerzetes a testet átható éberséget.

A tudat teljessége

Szerzetesek! Aki kifejleszti és gyakorolja a testet átható éberséget, felöleli az összes tisztánlátásból eredő (különleges) képességet. Akár az az ember, aki tudatosságával áthatja a nagy óceánt, magába fogadja az összes folyót, ami az óceánba ömlik. Épp így aki kifejleszti és gyakorolja a testet átható éberséget, felöleli az összes tisztánlátásból eredő (különleges) képességet.

Akiben a testet átható éberség nincs kifejlesztve, nincs gyakorolva, abba Mára behatol, abban Mára megveti a lábát.

Tegyük fel, hogy egy ember egy kemény kőgolyót, egy kupac nedves agyagba hajít. Mit gondoltok, az a kemény golyó behatol-e a kupac nedves agyagba?

– Igen, urunk!

– Ugyanígy, akiben a testet átható éberség nincs kifejlesztve, nincs gyakorolva, abba Mára behatol, abban Mára megveti a lábát.

Most tegyük fel, hogy van egy darab kiszáradt, korhadt fadarab, és jön egy ember egy tűzcsiholó bottal, és így gondolkodik: “Tüzet gyújtok, meleget csinálok!” Mit gondoltok, meggyullad-e, ad-e meleget az a kiszáradt, korhadt fadarab, ha hozzádörzsöli a tűzcsiholó botot?

– Igen, urunk!

– Ugyanígy, akiben a testet átható éberség nincs kifejlesztve, nincs gyakorolva, abba Mára behatol, abban Mára megveti a lábát.

Most tegyük fel, hogy van egy üres, kongó vizeskancsó kitéve, és jön egy ember aki vizet cipel. Mit gondoltok, talál-e helyet, ahová a vizét öntse?

– Igen, urunk!

– Ugyanígy, akiben a testet átható éberség nincs kifejlesztve, nincs gyakorolva, abba Mára behatol, abban Mára megveti a lábát.

Tehát abba, akiben a testet átható éberség ki van fejlesztve és gyakorolva van, abba Mára nem tud behatolni, nem veti meg a lábát.

Tegyük fel, hogy egy ember egy cérnagombolyagot egy teljes egészében keményfából készült ajtónak hajít. Mit gondoltok, az a puha cérnagombolyag behatol-e a keményfából készült ajtóba?

– Nem, urunk!

– Ugyanígy, akiben a testet átható éberség ki van fejlesztve és gyakorolva van, abba Mára nem tud behatolni, nem veti meg a lábát.

Most tegyük fel, hogy van egy nedves, lédús fadarab, és jön egy ember egy tűzcsiholó bottal, és így gondolkodik: “Tüzet gyújtok, meleget csinálok!” Mit gondoltok, meggyullad-e, ad-e meleget az a nedves, lédús fadarab, ha hozzádörzsöli a tűzcsiholó botot?

– Nem, urunk!

– Ugyanígy, akiben a testet átható éberség ki van fejlesztve és gyakorolva van, abba Mára nem tud behatolni, nem veti meg a lábát.

Most tegyük fel, hogy van egy vizeskancsó kitéve, ami tele van vízzel a pereméig, annyira, hogy a varjak is ihatnak belőle, és jön egy ember, aki vizet cipel. Mit gondoltok, talál-e helyet, ahová a vizét öntse?

– Nem, urunk!

– Ugyanígy, akiben a testet átható éberség ki van fejlesztve és gyakorolva van, abba Mára nem tud behatolni, nem veti meg a lábát.

Lehetőség a magasabb tudások megszerzésére

Amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta a testet átható éberséget, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje, képes lesz azt megtapasztalni magában, bármikor, amikor lehetőség nyílik rá.

Tegyük fel hogy ki van téve egy vizeskorsó, színültig tele vízzel, annyira, hogy még a varjak is tudnak belőle inni. Ha jön egy erős ember, és valahogy felborítja, vajon kiömlik-e belőle a víz?

– Igen, urunk!

– Ugyanígy, amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta a testet átható éberséget, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje, képes lesz azt megtapasztalni magában, bármikor, amikor lehetőség nyílik rá.

Tegyük fel, hogy van egy víztároló kád, amit ékekkel támasztottak ki, hogy megálljon a földön, és színültig tele van, annyira, hogy még a varjak is tudnak belőle inni. Ha egy erős ember valahogy kiveri az ékeket alóla, vajon kiömlik-e belőle a víz?

– Igen, urunk!

– Ugyanígy, amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta a testet átható éberséget, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje, képes lesz azt megtapasztalni magában, bármikor, amikor lehetőség nyílik rá.

Tegyük fel, hogy áll egy harci kocsi egy négyes útelágazásnál, befogva telivérekkel, kocsisokkal készenlétben, és egy ügyes kocsihajtó, lovak megszelídítője jönne, és befogná őket, egyik kezében a gyeplőt, másikban a korbácsot tartva, hajtaná őket előre és vissza, vagy bárhová, bármelyik útra amelyikre csak akarja. Ugyanígy, amikor valaki kifejlesztette és gyakorolta a testet átható éberséget, akkor a hat magasabb tudás bármelyike felé irányítsa is a tudatát, hogy megismerje és felismerje, képes lesz azt megtapasztalni magában, bármikor, amikor lehetőség nyílik rá.

A tíz eredmény

Szerzetesek! Az, aki ápolta, kifejlesztette, gyakorolta a testet átható éberséget, keményen tartva a gyeplőt, alaposan, szilárdan, erősen és magabiztosan, tíz eredményre számíthat. Melyik ez a tíz?

[1] Uralja a bosszúságot és az örömöt, és a bosszúság és az öröm nem uralkodik el rajta. Győzedelmes lesz bármilyen bosszúsággal találja is szembe magát.

[2] Uralja a félelmet és a rettegést, és a félelem és a rettegés nem uralkodik el rajta. Győzedelmes lesz bármilyen bosszúsággal találja is szembe magát.

[3] Ellenáll a hidegnek, hőségnek, éhségnek, szomjúságnak, böglyök és szúnyogok csípésének, szélnek és napsütésnek, a csúszómászóknak, a gyalázkodó, sértő szavaknak. Olyan, aki tűri a testi érzéseket, amik lehetnek akár fájdalmasak, hasítóak, szúróak, tüzesek, undorítóak, kellemetlenek vagy halálosak is.

[4] Eléri, amikor csak akarja, gond és nehézség nélkül a négy dzshánát, az itt és mostban való kellemes tartózkodásból adódó magasabb szintű szellemi állapotokat.

[5] Sokféle természetfeletti képességgel rendelkezik. Egyként sokká válik, sokként egyé válik. Feltűnik, eltűnik. Akadálytalanul hatol át a falakon, erődítményeken és hegyeken, mintha üres tér lenne. Alábukik a földbe, majd kiemelkedik onnan, mintha víz lenne. Vízen jár, nem merül el, mintha az szilárd talaj lenne. Keresztbetett lábakkal repül a levegőben, ahogy a madár szárnyal. Kezeivel megérinti és megsimogatja akár a napot és a holdat is, határozottan, erősen. Testével hatást gyakorol még olyan messzire is, mint ahol a Brahma-világok vannak.

[6] Kifinomult, és az emberit meghaladó isteni hallásával hallja az összes hangot, istenit és emberit, távolit és közelit.

[7] Ismeri más lények, más személyek tudatosságát, mivel felöleli a sajátjával. A szenvedéllyel teli tudatot szenvedéllyel telinek ismeri fel, a szenvedélyektől mentes tudatot szenvedélyektől mentesnek ismeri fel. Az idegenkedéssel teli tudatot idegenkedéssel telinek ismeri fel, az idegenkedéstől mentes tudatot idegenkedéstől mentesnek ismeri fel. A káprázatban lévő tudatot káprázatban lévőnek ismeri fel, a káprázattól mentes tudatot káprázattól mentesnek ismeri fel. A korlátolt tudatot korlátoltnak ismeri fel, a szétszórt tudatot szétszórtnak ismeri fel. A kiterjedt tudatot kiterjedtként ismeri fel, a nem kiterjedt (beszűkült) tudatot nem kiterjedtnek ismeri fel. A felsőbbrendű tudatot [ami még nem a legmagasabb szint] felsőbbrendűnek ismeri fel, a nem felsőbbrendű tudatot nem felsőbbrendűnek ismeri fel. Az összpontosított tudatot összpontosítottként ismeri fel, a nem összpontosított tudatot nem összpontosítottként ismeri fel. A felszabadult tudatot felszabadultként ismeri fel, a fel nem szabadult tudatot fel nem szabadultként ismeri fel.

[8] Visszaemlékszik sok-sok előző életére [előző otthonaira], úgymint egy születéssel, két születéssel, három születéssel, négy, öt, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, száz, ezer, százezer születéssel korábbra, a számos összehúzódó kozmikus világkorokkal, számos táguló kozmikus világkorokkal, számos összehúzódó és táguló kozmikus világkorokkal korábbra, [felidézve maga előtt:] ’Ott ez és ez volt a nevem, ehhez és ehhez a családhoz tartoztam, így és így néztem ki. Ilyen volt az ételem, ilyen és ilyen örömöt és fájdalmat éreztem, és így ért véget az életem. Eltávozván abból az állapotból, újralétesültem amott. Ott ez és ez volt a nevem, ehhez és ehhez a családhoz tartoztam, így és így néztem ki. Ilyen volt az ételem, ilyen és ilyen örömöt és fájdalmat éreztem, és így ért véget az életem. Eltávozván abból az állapotból, újralétesültem itt.’ Így emlékszik vissza számos előző életére, annak körülményeire és részleteire.

[9] Kifinomult, és az emberit meghaladó isteni szemével látja a lényeket eltávozni, és újra feltűnni, és felismeri mennyire alacsonyrendűek vagy magasrendűek, szépek vagy csúnyák, szerencsések vagy szerencsétlenek, kammájuknak megfelelően: ’Ezek a lények, akik helytelenül bántak a testükkel, beszédükkel és tudatukkal, akik becsmérelték a Magasztost, helytelen nézeteket vallottak, és annak megfelelően cselekedtek, testük felbomlásával, haláluk után a nélkülözés síkján, rossz helyen, alacsonyabb világokban, vagy a pokolban létesülnek újra. De azok a lények, akik helyesen bántak a testükkel, a beszédükkel és a tudatukkal, akik nem becsmérelték a Magasztost, akik helyes nézeteket vallottak, és annak megfelelően is cselekedtek, testük felbomlásával, haláluk után jó helyeken, a mennyei világban létesülnek újra.’ Így, kifinomult, és az emberit meghaladó isteni szemével látja a lényeket eltávozni, és újra feltűnni, és felismeri mennyire alacsonyrendűek vagy magasrendűek, szépek vagy csúnyák, szerencsések vagy szerencsétlenek, kammájuknak megfelelően.

[10] A tudati szennyeződések (indulatok)1 megszüntetésével, a szennyeződésektől mentes tudatosság-kioltás2 és megkülönböztetés-kioltás3 állapotaiban tartózkodik, megismerve és megvalósítva ezeket magában azonnal, itt és most.

Szerzetesek! Az, aki ápolta, kifejlesztette, gyakorolta a testet átható éberséget, keményen tartva a gyeplőt, alaposan, szilárdan, erősen és magabiztosan, erre a tíz eredményre számíthat.

Így szólt a Magasztos. A szerzetesek elégedettek voltak, örültek a Magasztos szavai hallatán.


  1. āsavā: befolyások, indulatok, a tudat legmélyebben gyökerező mozgató erői  ↩

  2. ceto-vimutti: a tudat/szív megszabadítása a meditációs elmélyedések révén  ↩

  3. paññā-vimutti: bölcsesség (a 3 jellegzetesség belátása) általi megszabadulás  ↩

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: MN 119, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.