MN 13 / M I 83

Mahā-dukkhakkhandha Sutta

A tengernyi szenvedés

Fordította:

További változatok:

Vekerdi József / Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / I.B. Horner / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: A páli fordító csoport

Forrás: MN 13, páli

Szerzői jogok: A páli fordító csoport, 2011

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam:

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, a Dzséta-ligetben Anáthapindika parkjában tartózkodott. Egyik reggel számos szerzetes, miután felöltözött, vette szilkéjét és felsőruháját, elindult Szávatthiba alamizsnáért. De aztán úgy gondolták, hogy túl korán van még ehhez. Elhatározták hát, hogy felkeresik a máshitű vándoraszkéták parkját. Odaérve hozzájuk, barátságosan üdvözölték egymást, baráti és udvarias szavakat váltottak, majd oldalt leültek. Amikor elhelyezkedtek, a máshitűek így szóltak hozzájuk:

– Testvérek, Gótama törekvő a vágyak, a testek és az érzetek megértésére tanít – a mi tanításunk is erről szól. Hát akkor miben különleges, miben több és miben különbözik Gótama törekvő tőlünk? Miben más a tanítása és útmutatása?

A szerzetesek a máshitűek beszédét nem helyeselték, de nem is tiltakoztak, hanem ültükből felkeltek és elindultak, mondván „A Magasztostól fogjuk megtudakolni a dolgot.“

Bejárták Szávatthit alamizsnáért, majd az étkezés után, az alamizsnagyűjtésből visszatérve elmentek a Magasztoshoz, üdvözölték, oldalt leültek, és elmesélték neki mindezt.

– Szerzetesek, a máshitű vándoraszkéták kérdéseire válaszul ezt lehetne kérdezni: „A vágyak, a testek és az érzetek milyen élvezettel és milyen nyomorúsággal járnak? És hogyan lehet elszakadni tőlük?“ Ezt nem tudnák megmagyarázni, ráadásul bosszankodnának is. És miért? Mert nem érnek fel hozzá. Ezen a világon, az istenekkel, Márával, Brahmával együtt, az emberiségben a törekvőkkel és bráhmanákkal együtt, istenestül-emberestül nem látok senkit, aki e kérdések magyarázatával örvendezteti a szívét, kivéve a Táthágatát vagy a tanítványát, vagy aki tőlük hallotta.

Nos, milyen élvezet fakad a vágyakból, szerzetesek? A vágyak öt szálból fonódnak. Mi ez az öt?A látással, hallással, szaglással, ízleléssel és tapintással megismerhető, vágyott, kívánatos, kellemes, jóleső, élvezetes, gyönyörködtető formák, hangok, szagok, ízek és érintések – ebből az öt szálból fonódnak a vágyak. A vágyakból fakadó élvezet az a boldogság és derű, amely a vágyaknak eme öt szálából származva keletkezik.

És miért nyomorúságosak a vágyak, szerzetesek? Lám, akármilyen szakmából is él egy derék ember – számvevő, számtartó, hivatalnok, szántóvető, kereskedő, gulyás, íjász, királyi testőr, vagy más – ki van téve a hidegnek és a hőségnek; böglyök, szúnyogok, szél, tűző nap, csúszómászók gyötrik, éhség és szomj kínozza.

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És az a derék ember hiába töri magát, szorgoskodik, igyekszik, nem jut hozzá a vágyott javakhoz.Kesereg, gyötrődik, siránkozik, mellét verve zokog, teljesen összeomlik: „ó jaj, hiába töröm magam, igyekezetem haszontalan!“

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

Ha az a derék ember töri magát, szorgoskodik, igyekszik, és hozzájut a vágyott javakhoz,akkor viszont a megóvásuk okoz neki szenvedést és gondot: „nehogy elvegyék a javaim a hatalmasok, ellopják a tolvajok, eleméssze a tűz, elsodorja a víz, elvegyék szívtelen örököseim!“1 És hiába óvja-védi javait, elveszik a hatalmasok vagy ellopják a tolvajok, elemészti a tűz, elsodorja a víz, elveszik szívtelen örökösei. Kesereg, gyötrődik, siránkozik, mellét verve zokog, teljesen összeomlik: „még amim volt, az sincs már meg!“

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És ugyanez a helyzet, amikor vitába keverednek a hatalmasok a hatalmasokkal, nemesek a nemesekkel, bráhmanák a bráhmanákkal, közemberek a közemberekkel, anya a fiával, fiú az anyjával, apa a fiával, fiú az apjával, fivér a fivérével, fivér a nővérével, nővér a fivérével, barát a barátjával. A veszekedés, viszály, vita hevében kézzel, sárral, bottal vagy akár fegyverrel mennek egymásnak. Akár meg is halhatnak vagy halálos kínokat szenvednek.

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És ugyanez a helyzet, amikor kardot és pajzsot ragadva, íjászfelszerelést magukra szíjazva, kétfelől felsorakozva, szálló nyilak és dárdák, villogó kardok közepette belevetik magukat a csatába. Nyíllal és dárdával döfik át a másikat, karddal levágják a fejét. Akár meg is halhatnak vagy halálos kínokat szenvednek.

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És ugyanez a helyzet, amikor az oldalukon új szövetségesek2 is belevetik magukat a csatába. Nyíllal és dárdával döfik át a másikat, trágyával beszórják, túlsúllyal lenyomják és karddal levágják a fejét. Akár meg is halhatnak vagy halálos kínokat szenvednek.

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És ugyanez a helyzet, amikor megszegik a szövetséget, fosztogatnak, rabolnak, csapdát állítanak egymásnak, bemennek a más asszonyához. Az ilyet aztán a királyok megfogják és elítélik, hogy bűnhődjék: megkorbácsoltatják, megvesszőztetik, megbotoztatják; kezét, lábát, vagy mindkettőt, fülét, orrát, vagy mindkettőt levágják; apránként aprítják, megskalpolják, felvágják a száját, izzó koszorút tesznek a fejére, megperzselik a kezét, darócba öltöztetik, háncsruhába bújtatják, antilopbőrt húznak rá3, horogra akasztják, húsából darabokat metszenek ki, fűrésszel vagdalják, kerékbe törik, péppé verik, forró olajjal locsolják, kutyákkal marcangoltatják szét, elevenen karóba húzzák, karddal a fejét levágják.4 Meghalnak vagy halálos kínokat szenvednek.

Ez is a vágyak megtapasztalható nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És ugyanez a helyzet, amikor testükkel, szavukkal és elméjükkel rosszat cselekszenek; így aztán a test szétesésével, a halál után aláhullanak, rossz sorsra, romlásra, kárhozatra jutnak.

Ez pedig a vágyak halál utáni nyomorúsága; tengernyi szenvedés, melynek oka a vágy, forrása a vágy, alapja a vágy – és maga is vágyak forrása.

És hogyan lehet a vágyaktól elszakadni, szerzetesek? A vágyak iránti sóvárgás és szenvedély megszelídítése és elhagyása révén.

Ha egy törekvő vagy bráhmana nem érti meg mindezt – hogy a valóságban ebben áll a vágyak élvezete, nyomorúsága és az elszakadás tőlük –, akkor képtelenség, hogy teljes mélységében megértse a vágyakat. És persze az is képtelenség, hogy valaki mást ráébresszen a vágyak mibenlétére, aki aztán teljes mélységében megérthetné azokat.

Ha egy törekvő vagy bráhmana megérti mindezt – hogy a valóságban ebben áll a vágyak élvezete, nyomorúsága és az elszakadás tőlük –, akkor lehetséges, hogy teljes mélységében megértse a vágyakat. És persze az is lehetséges, hogy valaki mást ráébresszen a vágyak mibenlétére, aki aztán teljes mélységében megértheti azokat.

És milyen élvezet fakad a testekből, szerzetesek? Egy nemes, bráhmana vagy közember tizenöt-tizenhat év körüli lánya, aki nem túl magas, nem túl alacsony, nem túl sovány, nem túl kövér, nem túl sötét bőrű és nem is túl sápadt – ugye ebben a korában a legszebb és a legragyogóbb?

– Igen, Uram.

– Ez a testekből fakadó élvezet: az a boldogság és derű, amely e ragyogó szépségből származva keletkezik.

– És miért nyomorúságosak a testek, szerzetesek? Ha valaki ugyanőt később, nyolcvan, kilencven, százéves körüli néniként látja, akkor már vénséges vén, kétrét görbedt, hajlott, botra támaszkodik, reszketegen jár, mindene fáj, oda a fiatalsága, foga csorba, haja ősz, lenyírva,5 feje kopasz, bőre ráncos és foltos. Mit gondoltok, ugye eltűnt a hajdani ragyogó szépség és megjelent a nyomorúság?

– Igen, Uram.

– Ezért nyomorúságosak a testek.

És aztán valaki látja ugyanezt a nénit, amikor már nagybeteg, szenved, kínlódik, saját vizeletében és szennyében ázva fekszik, mások támogatják fel, mások fektetik le. Mit gondoltok, ugye eltűnt a hajdani ragyogó szépség és megjelent a nyomorúság?

– Igen, Uram.

– Ezért nyomorúságosak a testek.

És aztán valaki látja ugyanezt a nénit, amikor egy-, két- vagy háromnapos holttestét kivetették a halottkitevő helyre; felfúvódott, szederjes, oszlásnak indult.Mit gondoltok, ugye eltűnt a hajdani ragyogó szépség és megjelent a nyomorúság?

– Igen, Uram.

– Ezért nyomorúságosak a testek.

És aztán valaki látja ugyanezt a nénit, amikor holttestét kivetették a halottkitevő helyre; varjak, kányák, keselyűk, marabuk, kutyák, tigrisek, párducok, sakálok és különféle állatok marcangolják. Mit gondoltok, ugye eltűnt a hajdani ragyogó szépség és megjelent a nyomorúság?

– Igen, Uram.

– Ezért nyomorúságosak a testek.

És aztán valaki látja ugyanezt a nénit a halottkitevő helyen, amikor csontvázán még ott a hús és a vér; csontváza hústalan és véres; csupasz csontvázát az inak tartják össze; végül csontjai szerteszét hullottak – máshol a kéz, máshol a láb, a bokacsont, a csípő, a combcsont, a keresztcsont, a bordák, a hátcsigolyák, a lapocka, a nyakcsigolyák, az állkapocs, az arccsont és a koponya. Mit gondoltok, ugye eltűnt a hajdani ragyogó szépség és megjelent a nyomorúság?

– Igen, Uram.

– Ezért nyomorúságosak a testek.

És aztán valaki látja ugyanezt a nénit a halottkitevő helyen, amikor kagylóhéj színűre fehéredtek a csontjai; esztendős csontjait halomba rakták; korhadó csontjai elporladtak. Mit gondoltok, ugye eltűnt a hajdani ragyogó szépség és megjelent a nyomorúság?

– Igen, Uram.

– Ezért nyomorúságosak a testek.

És hogyan lehet a testektől elszakadni, szerzetesek? A testek iránti sóvárgás és szenvedély megszelídítése és elhagyása révén.

Ha egy törekvő vagy bráhmana nem érti meg mindezt – hogy a valóságban ebben áll a testek élvezete, nyomorúsága és az elszakadás tőlük –, akkor képtelenség, hogy teljes mélységében megértse a testeket. És persze az is képtelenség, hogy valaki mást ráébresszen a testek mibenlétére, aki aztán teljes mélységében megérthetné azokat.

Ha egy törekvő vagy bráhmana megérti mindezt – hogy a valóságban ebben áll a testek élvezete, nyomorúsága és az elszakadás tőlük –, akkor lehetséges, hogy teljes mélységében megértse a testeket. És persze az is lehetséges, hogy valaki mást ráébresszen a testek mibenlétére, aki aztán teljes mélységében megértheti azokat.

És milyen élvezet fakad az érzetekből, szerzetesek? Nos, egy szerzetes, távol a vágyaktól, távol a nem üdvös minőségektől eléri az elemzéssel és fontolgatással kísért, az eltávolodásból eredő, örömtől boldog első elmélyedést, és abban időzik. Olyankor nem gondol a saját bajára, sem a máséra, sem a közös bajokra: a sérthetetlenség érzete tölti el. Bizony mondom én, az érzetekből fakadó élvezetek között ez a sérthetetlenség a legkitűnőbb.

Miután lecsendesült az elemzés és fontolgatás, eléri a belső, letisztult derűt, az elme összpontosulását, az elemzés és fontolgatás nélküli, szamádhiból születő, örömtől boldog második elmélyedést és abban időzik. Az öröm iránti sóvárgástól is [megszabadulva], egykedvű, tudatosan figyelmes állapotba kerül. Testével pedig azt a boldogságot érzi, amiről a nemesek azt mondják, hogy „az egykedvű és tudatos ember a boldogságban időzik“ – így eléri a harmadik elmélyedést és abban időzik. Miután a boldogságot és a fájdalmat is elhagyja, a derű és a ború pedig már korábban eltűnt, eléri a fájdalomtól és boldogságtól mentes negyedik elmélyedést, az egykedvűség és a tudatosság tisztaságát, és abban időzik. E három elmélyedésben sem gondol a saját bajára, a máséra sem, a közös bajokra sem: a sérthetetlenség érzete tölti el. Bizony mondom én, az érzetekből fakadó élvezetek között ez a sérthetetlenség a legkitűnőbb.

És miért nyomorúságosak az érzetek, szerzetesek? Mert mulandóak, szenvedésteliek és elkerülhetetlenül megváltoznak – ezért nyomorúságosak.

És hogyan lehet az érzetektől elszakadni, szerzetesek? Az érzetek iránti sóvárgás és szenvedély megszelídítése és elhagyása révén.

Ha egy törekvő vagy bráhmana nem érti meg mindezt – hogy a valóságban ebben áll az érzetek élvezete, nyomorúsága és az elszakadás tőlük –, akkor képtelenség, hogy teljes mélységében megértse az érzeteket. És persze az is képtelenség, hogy valaki mást ráébresszen az érzetek mibenlétére, aki aztán teljes mélységében megérthetné azokat.

Ha egy törekvő vagy bráhmana megérti mindezt – hogy a valóságban ebben áll az érzetek élvezete, nyomorúsága és az elszakadás tőlük –, akkor lehetséges, hogy teljes mélységében megértse az érzeteket. És persze az is lehetséges, hogy valaki mást ráébresszen az érzetek mibenlétére, aki aztán teljes mélységében megértheti azokat.

Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek pedig lelkesen üdvözölték a Magasztos szavait.


  1. Nem halál utáni öröklésről van szó, hanem amikor a fiúk önálló családot alapítottak, akkor volt szokás felosztani az apai tulajdont. 

  2. Az addāvalepanā szó szerint: „nedves kenőcsű segítők“, feltehetőleg a frissen felvitt harci színekre utal. 

  3. Ez utóbbiak vagy megcsúfolásra szolgáltak, vagy egyfajta kényszerremeteséget jelenthetnek. 

  4. A kínzásfajták többségének jelentése teljesen bizonytalan. 

  5. Az özvegyasszonyoknak le kellett nyírni a hajukat. 

Így készült:

Fordítota: A páli fordító csoport

Forrás: MN 13, páli

Szerzői jogok: A páli fordító csoport, 2011

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.