Így hallottam, egyszer a Magasztos Szávatí közelében a Dzséta ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ekkor, Tódejja fia, Szubha a tanítvány a Magasztoshoz járult, udvariasan üdvözölték egymást. A baráti üdvözlések után, Szubbha helyet foglalt jobbján. Ahogy ott ült, ezt kérdezte a Magasztostól:
– Gótama mester! Mi az oka, miért van az, hogy az emberek között, az emberi fajban vannak hitványak és kiválóak? Miért van az hogy az emberek között vannak rövid életűek és hosszú életűek, betegesek és egészségesek, csúfak és szépek, jelentéktelenek és befolyásosak, szegények és gazdagok, alacsony társadalmi helyzetűek és a felsőbb osztályhoz tartozóak, ostobák és eszesek? Szóval mi az oka, miért van az, hogy az emberek között, az emberi fajban vannak hitványak és kiválóak?
– Tanítvány! A lények saját tetteik gazdái, saját tetteik örökösei, saját tetteik szülöttei, saját tetteiktől függenek, és saját tetteik fognak ítélkezni felettük. A cselekedet az, ami különbséget tesz a lények között hitványság, illetve kiválóság tekintetében.
– Nem értem minden apró részletét Gótama mester rövid kinyilatkoztató beszédének, ha nem fejti ki részletesebben. Szeretném, ha Gótama mester kifejtené nekem a Dhammát, annak érdekében, hogy alaposan megérthessem rövid kinyilatkoztató beszédét!
– Jól van, tanítvány – válaszolt Gótama –, figyelj alaposan, hallgass, beszélni fogok!
– Ahogy mondod, Gótama mester.
A Magasztos így szólt:
– Tanítvány! Vegyünk egy nőt vagy férfit, aki az érző lények gyilkosa, kegyetlen, véreskezű, az érző lényekre irgalom nélkül halált vagy szolgaságot hoz. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után a nélkülözések síkján, rossz helyen, alsóbb birodalmakban születik újra, a pokolra kerül. De ha a test felbomlásakor, a halál után, ahelyett hogy a nélkülözések síkján, rossz helyen, alsóbb birodalmakban, a pokolban születne újra, mégis emberi alakot ölt, akkor rövid életű lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami rövid élethez vezet: érző lényeket gyilkolni, kegyetlenül, véreskezűen, az érző lényekre irgalom nélkül halált vagy szolgaságot hozni.
De most vegyünk egy olyan nőt vagy férfit, aki letett az érző lények gyilkolásáról, tartózkodik az érző lények gyilkolásától, és az érző lények érdekében leengedi a kezében a botot, leengedi kezében a kést, lelkiismeretes, irgalmas és kedves. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után jó helyre, mennyei birodalmakba születik újra. De ha a test felbomlásakor, a halál után, ahelyett hogy jó helyre, mennyei birodalmakba születne újra, mégis emberi alakot ölt, akkor hosszú életű lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami hosszú élethez vezet: letenni az érző lények gyilkolásáról, tartózkodni az érző lények gyilkolásától, az érző lények érdekében leengedni a kézben a botot, leengedni a kézben a kést, lelkiismeretesnek, irgalmasnak és kedvesnek lenni.
Most vegyünk egy nőt, vagy egy férfit, aki öklével, kemény görönggyel, furkósbottal vagy késsel bántalmaz érző lényeket. Ilyen tettek következtében a test felbomlásával, a halál után rossz helyekre születik újra. De ha a e helyett mégis emberi alakot ölt, akkor beteges lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami betegességhez vezet: az érző lényeket bántalmazni ököllel, kemény görönggyel, furkósbottal vagy késsel.
De most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki nem bántalmazza az érző lényeket az öklével, kemény görönggyel, furkósbottal vagy késsel. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával a halál után jó helyre születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, egészséges lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami egészséghez vezet: kerülni az érző lények bántalmazását ököllel, kemény görönggyel, furkósbottal vagy késsel.
Most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki mogorva és a legkisebb bírálatra is könnyen megbántódik, megsértődik, bosszút táplál, rosszindulatú és haragtartó, bosszúságot, ellenszenvet és keserűséget sugárzik. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után a nélkülözések síkján születik újra. De ha a e helyett mégis emberi alakot ölt, csúf lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami a csúfsághoz vezet: mogorvának lenni, és a legkisebb bírálatra is könnyen megbántódni, megsértődni és bosszút táplálni, rosszindulatúnak és haragtartónak, bosszúságot, ellenszenvet és keserűséget sugárzónak lenni.
De most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki nem mogorva, és még az erős bírálatra sem bántódik meg, nem sértődik meg és nem táplál bosszút, nem rosszindulatú, nem haragtartó, és nem sugárzik bosszúságot, ellenszenvet és keserűséget. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után jó helyre születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, szép lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami a szépséghez vezet: kerülni a mogorvaságot, még erős bírálatra sem bántódni meg, nem sértetődni meg és nem táplálni bosszút, nem lenni rosszindulatúnak, sem haragtartónak, és nem sugározni bosszúságot, ellenszenvet és keserűséget.
Most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki irigy. Mások sikereit, eredményeit, tiszteltségét, megbecsültségét, méltányoltságát és kiváltságait irigyli, sajnálja tőlük, és azokon rágódik. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után a nélkülözések síkjára születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, sosem fog kiválóságra szert tenni, bárhová szülessék is. Ez az út, ami a kiválóság elkerüléséhez vezet: irigynek lenni, mások sikereit, eredményeit, tiszteltségét, megbecsültségét, méltányoltságát és kiváltságait irigyelni, sajnálni tőlük, és azokon rágódni.
De most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki nem irigy. Mások sikereit, eredményeit, tiszteltségét, megbecsültségét, méltányoltságát és kiváltságait nem irigyli, nem sajnálja tőlük, és azokon nem rágódik. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után jó helyen születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, kiváló, megbecsült lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami kiválósághoz, megbecsültséghez vezet: Kerülni az irigységet, nem irigyelni mások sikereit, eredményeit, tiszteltségét, megbecsültségét, méltányoltságát és kiváltságait, nem sajnálni tőlük, nem rágódni azokon.
Most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki nem ajánl fel ételt, italt, ruhát, lábbelit, virágfüzért, füstölőt, balzsamot, fekhelyet, szállást vagy világítóeszközt a papoknak, vagy a remetéknek. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után a nélkülözések síkjára születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, szegény lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami szegénységhez vezet: ételt, italt, ruhát, lábbelit, virágfüzért, füstölőt, balzsamot, fekhelyet, szállást vagy világítóeszközt nem ajánlani fel a papoknak vagy remetéknek.
De most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki ételt, italt, ruhát, lábbelit, virágfüzért, füstölőt, balzsamot, fekhelyet, szállást vagy világítóeszközt ajánl fel a papoknak és a remetéknek. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásával, a halál után jó helyre születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, gazdag lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami gazdagsághoz vezet: ételt, italt, ruhát, lábbelit, virágfüzért, füstölőt, balzsamot, fekhelyet, szállást vagy világítóeszközt ajánlani fel a papoknak és a remetéknek.
Most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki öntelt és gőgös. Nem tiszteli a tiszteletre méltókat, nem kel fel ültéből az előtt, aki előtt fel kell kelni, nem kínálja ülőhellyel azt, akit ülőhellyel kell kínálni, nem engedi előre azt, akit előre kell engedni, nem hódol az előtt, aki előtt hódolni kell, nem méltányolja azt, aki méltánylásra méltó, nem becsüli meg azt, aki megbecsülésre méltó. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásakor, a halál után a nélkülözések síkján születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, alacsony társadalmi osztályba kerül, bárhová szülessék is. Ez az út, ami alacsony társadalmi osztályba való születéshez vezet: önteltnek és gőgösnek lenni. Nem tisztelni a tiszteletreméltót, nem felkelni az előtt, aki előtt fel kell kelni, nem kínálni ülőhellyel azt, akit ülőhellyel kell kínálni, nem engedni előre azt, akit előre kell engedni, nem hódolni az előtt, aki előtt hódolni kell, nem méltányolni azt, aki méltánylásra méltó, nem megbecsülni azt, aki megbecsülésre méltó.
De most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki nem öntelt és nem gőgös. Tiszteli a tiszteletre méltót, felkel az előtt, aki előtt fel kell kelni, ülőhellyel kínálja azt, akit ülőhellyel kell kínálni, előre engedi azt, akit előre kell engedni, hódol az előtt, aki előtt hódolni kell, méltányolja az arra érdemest, megbecsüli a megbecsülésre méltót. Ilyen tettek következtében, a test felbomlásakor, a halál után jó helyre születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, magas társadalmi osztályba kerül, bárhová szülessék is. Ez az út a magasabb társadalmi osztályba való születésnek: kerülni az önteltséget és a gőgöt. Tisztelni a tiszteletre méltót, felkelni az előtt, aki előtt fel kell kelni, ülőhellyel kínálni azt, akit ülőhellyel kell kínálni, előre engedni azt, akit előre kell engedni, hódolni az előtt, aki előtt hódolni kell, méltányolni az arra érdemest, megbecsülni a megbecsülésre méltót.
Most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki mikor egy papot, vagy remetét meglátogat, nem kéri ki tanácsát ekképp: „Tiszteletre méltó uram! Mi a helyes? Mi a helytelen? Mi a megvetendő? Mi a kifogástalan? Miben fejlődjek? Mit ne fejlesszek? Milyen tetteket követtem el, melyek hosszan tartó ártáshoz és szenvedéshez fognak vezetni? Vagy milyen tetteket cselekedtem, melyek hosszan tartó jóléthez és boldogsághoz fognak vezetni?“ Ilyen tett (mulasztás) következtében, a test felbomlásával, a halál után a nélkülözések síkjára születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, ostoba lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami ostobasághoz vezet: egy pap vagy remete meglátogatása alkalmával elmulasztani tanácsát kikérni ekképp: „Tiszteletre méltó uram! Mi a helyes? Mi a helytelen? Mi a megvetendő? Mi a kifogástalan? Miben fejlődjek? Mit ne fejlesszek? Milyen tetteket követtem el, melyek hosszan tartó ártáshoz és szenvedéshez fognak vezetni? Vagy milyen tetteket cselekedtem, melyek hosszan tartó jóléthez és boldogsághoz fognak vezetni?“
De most vegyünk egy nőt vagy férfit, aki mikor meglátogat egy papot vagy remetét, kikéri tanácsát ekképp: „Tiszteletre méltó uram! Mi a helyes? Mi a helytelen? Mi a megvetendő? Mi a kifogástalan? Miben fejlődjek? Mit ne fejlesszek? Milyen tetteket követtem el, melyek hosszantartó ártáshoz és szenvedéshez fognak vezetni? Vagy milyen tetteket cselekedtem, melyek hosszantartó jóléthez és boldogsághoz fognak vezetni?“ Ilyen tettek következtében jó helyre születik újra. De ha e helyett mégis emberi alakot ölt, éles eszű lesz, bárhová szülessék is. Ez az út, ami éleseszűséghez vezet: egy pap vagy remete meglátogatásakor kikérni a tanácsát ekképp: „Tiszteletre méltó uram! Mi a helyes? Mi a helytelen? Mi a megvetendő? Mi a kifogástalan? Miben fejlődjek? Mit ne fejlesszek? Milyen tetteket követtem el, melyek hosszantartó ártáshoz és szenvedéshez fognak vezetni? Vagy milyen tetteket cselekedtem, melyek hosszan tartó jóléthez és boldogsághoz fognak vezetni?
Így hát, tanítvány!
A rövid élethez vezető út teszi az embert rövid életűvé, a hosszú élethez vezető út teszi az embert hosszú életűvé. A betegséghez vezető út teszi az embert beteggé, az egészséghez vezető út teszi az embert egészségessé. A csúfsághoz vezető út teszi az embert csúffá, a szépséghez vezető út teszi az embert széppé.
A befolyás-nélküliséghez vezető út teszi az embert befolyás nélkülivé, a befolyással bíráshoz vezető út teszi az embert befolyásossá. A szegénységhez vezető út teszi az embert szegénnyé, a gazdagsághoz vezető út teszi az embert gazdaggá. Az alacsony társadalmi helyzethez vezető út teszi az embert alacsony társadalmi helyzetűvé, a magas társadalmi helyzethez vezető út teszi az embert magas társadalmi helyzetűvé. Az ostobasághoz vezető út teszi az embert ostobává, az éleseszűséghez vezető út teszi az embert éles eszűvé.
A lények saját tetteik gazdái, saját tetteik örökösei, saját tetteik szülöttei, saját tetteiktől függenek, és saját tetteik fognak ítélkezni felettük. A cselekedet az, ami különbséget tesz a lények között hitványság, illetve kiválóság tekintetében.
Miután ezek a szavak elhangzottak, Szubha a tanítvány, Tódejja fia így szólt a Magasztoshoz:
– Csodálatos Gótama mester, csodálatos! Mint mikor valaki felállítja azt, ami elborult, leleplezi azt, ami elrejtett, mint mikor valaki útbaigazítja a tévelygőt, vagy lámpával világít a sötétben, hogy azok, akik képesek rá lássanak. Épp így tesz Gótama mester is, aki számos példázaton keresztül teszi világossá a Dhammát.
Menedéket veszek Gótama mesternél, a Dhammánál és a szerzetesek közösségénél. Emlékezzen rám Gótama mester, mint világi követőjére, aki menedékért jött egyszer s mindörökre!