Fordította: Csíky Ferenc (info)

További fordítások: A páli fordító csoport

MN 140, PTS M III 237
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 140 Dhātuvibhaṅga Sutta

Az elemek bemutatása

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Magadha országban vándorolt és végül megérkezett Rádzsagahába. Ott odament a Bhaggava nevezetű fazekashoz és így szólt hozzá:

– Amennyiben nem kellemetlen a számodra, Bhaggava, egy éjszakát kívánok eltölteni a műhelyedben.

– Nem kellemetlen számomra, tiszteletreméltó uram, de már van ott egy hontalan. Ha ő beleegyezik, akkor annyi ideig maradsz, ameddig jólesik, tiszteletreméltó uram.

Akkoriban egy Pukkuszáti nevezetű törzsi vezető , volt ott, aki a Magasztosba vetett hit által vezérelve az otthonból az otthontalanságba távozott, és az alkalommal már a fazekas műhelyében tartózkodott. Akkor a Magasztos odament a tiszteletreméltó Pukkuszátihoz, és így szólt hozzá:

– Amennyiben nem kellemetlen a számodra, szerzetes, egy éjszakát kívánok eltölteni a műhelyben.

– A fazekas műhelye elég tágas, barátom. Maradj csak, tiszteletreméltó, ameddig jólesik.

Akkor a Magasztos belépett a fazekas műhelyébe, az egyik sarokban kikészített egy gyékényszőnyeget, keresztbefonva lábait, kiegyenesítve felsőtestét, éberségét megalapozva leült [a szerzetessel] szemben. A Magasztos az éjszaka nagy részét meditációban töltötte, valamint a tiszteletreméltó Pukkuszáti is az éjszaka nagy részét meditációban töltötte. Akkor a Magasztos [ezt] gondolta: „Ez a törzsi vezető olyan módon műveli magát, hogy az bizalmat kelt [bennem]. Meg kellene kérdeznem őt [efelől].”

Így ezt kérdezte a tiszteletreméltó Pukkuszátitól:

– Kinek a hatására indultál útnak, szerzetes? Ki a tanítód? Kinek a tanítását gyakorlod?

– Barátom, Gótama remete az, a szakják fia, aki a szakják törzséből indult útnak. Mostanság a következő kellemes híresztelés terjed a Magasztos Gótamáról, amelynek ilyen hatása van [azaz, hogy az ember az otthonból az otthontalanságba távozik]: „A Magasztos elérte [célját], tökéletesen megvilágosodott, tökéletes az igaz tudásban és életvitelben, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője az embereknek abban, hogy megzabolázzák [vágyaikat], az istenek és emberek tanítója, megvilágosodott, magasztos.” A Magasztos hatására indultam útnak, a Magasztos a tanítóm, a Magasztos tanítását gyakorlom.

– Azonban, szerzetes, hol él jelenleg a Magasztos, a [célját] elért és tökéletesen megvilágosodott?

– Ott, barátom, egy északi városban, amit Szávatthínak neveznek. A Magasztos, a [célját] elért és tökéletesen megvilágosodott jelenleg ott él.

– Azonban, szerzetes, láttad már ezelőtt valaha azt a Magasztost? Felismernéd, ha látnád őt?

– Nem, barátom, soha nem láttam ezelőtt a Magasztost, és nem is ismerném fel, ha látnám.

Akkor a Magasztos [ezt] gondolta: „Ez a törzsi vezető az én hatásomra távozott az otthonból az otthontalanságba. Át kellene adnom neki a tanítást.” Így a Magasztos a tiszteletreméltó Pukkuszáti felé fordult ekképpen:

– Szerzetes, átadom neked a tanítást. Hallgasd és figyelj jól arra, amit mondani fogok.

– Rendben, barátom – válaszolta a tiszteletreméltó Pukkuszáti.
A Magasztos a következőt mondta:

– Szerzetes, ez a személy hat elemből, az érintkezés hat alapjából és az elmebeli vizsgálódás tizennyolc fajtájából áll, valamint négy támasz áll a rendelkezésére. A gondolatok árhulláma nem söpri el azt, aki ezekre [az alapokra] támaszkodik, és mikor a gondolatok árhulláma soha többé nem sepri el azt [a személyt], [akkor] nevezik a megnyugvásban [időző] bölcsnek. [Ennek a bizonyos] személynek nem kellene mellőznie a bölcsességet, meg kellene őriznie az igazságot, ki kellene fejlesztenie a lemondást és gyakorolnia kellene a megnyugvás [elérése] érdekében. Röviden ez az elemek bemutatása.

„Szerzetes, ez a személy hat elemből áll.” Így mondtam [az imént]. És [hogy] mivel kapcsolatban mondtam ezt? Ezek: a föld elem, a víz elem, a tűz elem, a levegő elem, a tér elem és a tudatosság elem. Nos, az előbbiekkel kapcsolatban mondtam ezt: „Szerzetes, ez a személy hat elemből áll.”

„Szerzetes, ez a személy az érintkezés hat alapjából áll.” Így mondtam [az imént]. És [hogy] mivel kapcsolatban mondtam ezt? Ezek: a szem [által történő] érintkezés alapja, a fül [által történő] érintkezés alapja, az orr [által történő] érintkezés alapja, a nyelv [által történő] érintkezés alapja, a test [által történő] érintkezés alapja és a tudat [által történő] érintkezés alapja. Nos, az előbbiekkel kapcsolatban mondtam ezt: „Szerzetes, ez a személy az érintkezés hat alapjából áll.”

„Szerzetes, ez a személy az elmebeli vizsgálódás tizennyolc fajtájából áll.” Így mondtam [az imént]. És [hogy] mivel kapcsolatban mondtam ezt? A látásnál egy forma a szemmel [érintkezik] valaki vizsgálja e formát, az élvezetet vált ki benne, valaki vizsgálja e formát, az szomorúságot vált ki benne, valaki vizsgálja e formát, az egykedvűséget vált ki benne. A hallásnál egy hang a füllel [érintkezik]… A szaglásnál egy illat az orral [érintkezik]… Az ízlelésnél egy íz a nyelvvel [érintkezik]… A tapintásnál egy érintés a testtel [érintkezik]… A megismerésnél egy tudat-tárgy a tudattal [érintkezik] valaki vizsgálja e tudat-tárgyat, az élvezetet vált ki benne, valaki vizsgálja e tudat-tárgyat, az szomorúságot vált ki benne, valaki vizsgálja e tudat-tárgyat, az egykedvűséget vált ki benne. Nos, az előbbiekkel kapcsolatban mondtam ezt: „Szerzetes, ez a személy az elmebeli vizsgálódás tizennyolc fajtájából áll.”

„Szerzetes, ennek a személynek négy támasz áll a rendelkezésére.” Így mondtam [az imént]. És [hogy] mivel kapcsolatban mondtam ezt? Ezek: a bölcsesség támasza, az igazság támasza, a lemondás támasza, valamint a megnyugvás támasza. Nos, az előbbiekkel kapcsolatban mondtam ezt: „Szerzetes, ennek a személynek négy támasz áll a rendelkezésére.”

„Ennek a [bizonyos] személynek nem kellene mellőznie a bölcsességet, meg kellene őriznie az igazságot, ki kellene fejlesztenie a lemondást és gyakorolnia kellene a megnyugvás [elérése] érdekében.” Így mondtam [az imént]. És [hogy] mivel kapcsolatban mondtam ezt?

Hogyan, szerzetes, nem kellene mellőzni a bölcsességet? Ezek az elemek vannak: a föld elem, a víz elem, a tűz elem, a levegő elem, a tér elem és a tudatosság elem.

Mi, szerzetes, a föld elem? A föld elem lehet belső és külső is. Mi a belső föld elem? Minden belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] tömör, megszilárdult és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik , azaz a haj, a testszőrzet, a körmök, a fogak, a bőr, a hús, az izmok, a csontok, a csontvelő, a vesék, a szív, a máj, a rekeszizom, a lép, a tüdő, a vastagbél, a vékonybél, a gyomortartalom, a bélsár, vagy bármi egyéb, ami belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] tömör, megszilárdult és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik; ezt nevezik belső föld elemnek. Na már most, mind a belső föld elem, mind a külső föld elem, egyszerűen [szólva] föld elem. És amit a valódi bölcsességgel, a maga valóságában kellene látni ennek kapcsán: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.” Amikor valaki a valódi bölcsességgel, a maga valóságában ezt így látja, az a föld elem bűvköréből megszabadul és elfogultság nélkül tekint a föld elemre.

Mi, szerzetes, a víz elem? A víz elem lehet belső és külső is. Mi a belső víz elem? Minden belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] víz, nedves és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik, azaz az epe, a váladék, a genny, a vér, az izzadság, a zsír, a könny, a háj, a nyál, a takony, az ízületi nedv, a vizelet, vagy bármi egyéb, ami belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] víz, nedves és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik; ezt nevezik belső víz elemnek. Na már most, mind a belső víz elem, mind a külső víz elem, egyszerűen [szólva] víz elem. És amit a valódi bölcsességgel, a maga valóságában kellene látni ennek kapcsán: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.” Amikor valaki a valódi bölcsességgel, a maga valóságában ezt így látja, az a víz elem bűvköréből megszabadul és elfogultság nélkül tekint a víz elemre.

Mi, szerzetes, a tűz elem? A tűz elem lehet belső és külső is. Mi a belső tűz elem? Minden belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] tűz, tüzes és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik, azaz ami által az ember melegszik, öregszik, ami elemészti az embert, amivel amit megettünk, megittunk, elfogyasztottunk és megízleltünk, teljesen megemésztődik, vagy bármi egyéb, ami belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] tűz, tüzes és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik; ezt nevezik belső tűz elemnek. Na már most, mind a belső tűz elem, mind a külső tűz elem, egyszerűen [szólva] tűz elem. És amit a valódi bölcsességgel, a maga valóságában kellene látni ennek kapcsán: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.” Amikor valaki a valódi bölcsességgel, a maga valóságában ezt így látja, az a tűz elem bűvköréből megszabadul és elfogultság nélkül tekint a tűz elemre.

Mi, szerzetes, a levegő elem? A levegő elem lehet belső és külső is. Mi a belső levegő elem? Minden belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] levegő, levegős és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik, azaz a felfelé mozgó szelek, a lefelé mozgó szelek, a hasban lévő szelek, a belekben lévő szelek, azok a szelek, amik a végtagok felé haladnak, a belégzés és a kilégzés, vagy bármi egyéb, ami belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] levegő, levegős és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik; ezt nevezik belső levegő elemnek. Na már most, mind a belső levegő elem, mind a külső levegő elem, egyszerűen [szólva] levegő elem. És amit a valódi bölcsességgel, a maga valóságában kellene látni ennek kapcsán: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.” Amikor valaki a valódi bölcsességgel, a maga valóságában ezt így látja, az a levegő elem bűvköréből megszabadul és elfogultság nélkül tekint a levegő elemre.

Mi, szerzetes, a tér elem? A tér elem lehet belső és külső is. Mi a belső tér elem? Minden belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] tér, térbeli és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik, azaz a füljárat, az orrlyuk, a szájnyílás, azon [nyílások], amiken keresztül megevett, megivott, elfogyasztott és megízlelt dolgokat lenyelünk, valamint ahol összegyűjtünk, és amiken keresztül alant kiválasztunk, vagy bármi egyéb, ami belül lévő, e [bizonyos] személy sajátja [,valami, ami] tér, térbeli és [amihez az a bizonyos személy] ragaszkodik; ezt nevezik belső tér elemnek. Na már most, mind a belső tér elem, mind a külső tér elem, egyszerűen [szólva] tér elem. És amit a valódi bölcsességgel, a maga valóságában kellene látni ennek kapcsán: „Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.” Amikor valaki a valódi bölcsességgel, a maga valóságában ezt így látja, az a tér elem bűvköréből megszabadul és elfogultság nélkül tekint a tér elemre.

És ezek után ami megmarad, az a kitisztult és fénylő tudatosság. Mi az, amit valaki felismer a tudatosság révén? Valaki ezt ismeri fel: ,,[Ez] kellemes.”; valaki ezt ismeri fel: ,,[Ez] kellemetlen.”; valaki ezt ismeri fel: ,,[Ez] nem is kellemetlen és nem is kellemes.” Függésben egy olyan érintkezéstől, ami kellemest érez, kellemes érzet keletkezik. Amikor valaki kellemes érzést érez, megérti: „Kellemes érzést érzek.” Megérti: „A kellemes érzés érzetét keltő érintkezés megszüntetésével, az annak megfelelő érzés – a kellemes érzés, ami a kellemest érző érintkezéstől függően keletkezik – abbamarad és lecsendesedik.

Függésben egy olyan érintkezéstől, ami kellemetlent érez, kellemetlen érzet keletkezik. Amikor valaki kellemetlen érzést érez, megérti: „Kellemetlen érzést érzek.” Megérti: „A kellemetlen érzés érzetét keltő érintkezés megszüntetésével, az annak megfelelő érzés – a kellemetlen érzés, ami a kellemetlent érző érintkezéstől függően keletkezik – abbamarad és lecsendesedik.

Függésben egy olyan érintkezéstől, ami nem is kellemetlent és nem is kellemest érez, nem is kellemetlen és nem is kellemes érzet keletkezik. Amikor valaki nem is kellemetlen és nem is kellemes érzést érez, megérti: „Nem is kellemetlen és nem is kellemes érzést érzek.” Megérti: „A nem is kellemetlen és nem is kellemes érzés érzetét keltő érintkezés megszüntetésével, az annak megfelelő érzés – a nem is kellemetlen és nem is kellemes érzés, ami a nem is kellemetlent és nem is kellemest érző érintkezéstől függően keletkezik – abbamarad és lecsendesedik.

Szerzetes, épp úgy, mint két gyújtós érintkezéséből, dörzsöléséből hő keletkezik és tűz csiholódik, valamint a két gyújtós [egymástól való]] szétválasztásával és elválasztásával a keletkező hő abbamarad és lecsendesedik ; így hát függésben egy olyan érintkezéstől, ami kellemest érez… ami kellemetlent érez… ami nem is kellemetlent és nem is kellemest érez, nem is kellemetlen és nem is kellemes érzet keletkezik…. Megérti: „A nem is kellemetlen és nem is kellemes érzés érzetét keltő érintkezés megszüntetésével, az annak megfelelő érzés … abbamarad és lecsendesedik.

És ezek után ami megmarad, az az egykedvűség, ami kitisztult és fénylő, formálható, jól kezelhető és ragyogó. Tegyük fel, szerzetes, hogy egy gyakorlott aranyműves vagy annak segédje előkészítené a kemencét, felmelegítené az olvasztótégelyt, a fogóval megragadna némi aranyat és beletenné az olvasztótégelybe. Időről időre [fújtatóval] fújtatna, időről időre vizet hintene, időről időre megszemlélné. Az arany [aztán] elkezdene tisztulni, egyre tisztulna, teljesen kitisztulna, hibátlanná , szennyeződésektől mentessé, formálhatóvá , jól kezelhetővé és ragyogóvá válna. Akkor valamilyen ékszert kívánna készíteni belőle, akár aranyláncot, akár fülbevalót, akár nyakláncot, vagy egy aranyfüzért, az megfelelne a célnak. Így hát, szerzetes, csak az egykedvűség, ami megmarad, [ami] kitisztult és fénylő, formálható, jól kezelhető és ragyogó.

Ekképpen megérti: „Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tér alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám , akkor ez az én egykedvűségem a [végtelen tér] alapja által megtámasztva, ahhoz ragaszkodván, nagyon hosszú ideig maradna fenn. Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tudatosság alapjára… a semmi alapjára… a sem érzékelés, sem nem–érzékelés alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, akkor ez az én egykedvűségem a [a sem érzékelés, sem nem–érzékelés] alapja által megtámasztva, ahhoz erősen ragaszkodván , nagyon hosszú ideig maradna fenn.”

Ekképpen megérti: „Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tér alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, ez feltételekhez kötött lenne. Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tudatosság alapjára… a semmi alapjára… a sem érzékelés, sem nem–érzékelés alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, ez feltételekhez kötött lenne.” Semmilyen feltételt sem hoz létre vagy nem alkot semmilyen, a létezés vagy a nem-létezés irányába vivő késztetést. Attól fogva, hogy semmilyen feltételt sem hoz létre vagy nem alkot semmilyen, a létezés vagy a nem-létezés irányába vivő késztetést, semmihez sem ragaszkodik ezen a világon. Amikor nem ragaszkodik, akkor nincs felizgatva. Amikor nincs felizgatva, személyesen valósítja meg a nibbánát. Ekképpen megérti: „A születést elpusztította, a szent életet leélte, amit meg kellett tennie, azt megtette, nincs több [újjászületés] semelyik létformában.”

Ha kellemes érzést érez, megérti: „Ez [az érzés] mulandó; nincs, mihez ragaszkodnom [ebben az érzésben]; nincs benne [olyan, amiben] örömöm leljem.” Ha kellemetlen érzést érez, megérti: „Ez [az érzés] mulandó; nincs, mihez ragaszkodnom [ebben az érzésben]; nincs benne [olyan, amiben] örömöm leljem.” Ha nem is kellemetlen és nem is kellemes érzést érez, megérti: „Ez [az érzés] mulandó; nincs, mihez ragaszkodnom [ebben az érzésben]; nincs benne [olyan, amiben] örömöm leljem.”

Ha kellemes érzést érez, közönyösen fordul felé; ha kellemetlen érzést érez, közönyösen fordul felé; ha nem is kellemetlen és nem is kellemes érzést érez, közönyösen fordul felé. Amikor egy testben végződő érzést érez, megérti: „Egy testben végződő érzést érzek.” Amikor egy életben végződő érzést érez, megérti: „Egy életben végződő érzést érzek.” Megérti: „A test feloszlásánál és az élet végén, minden, amit érzek, abban nem lelem örömöm, hűsítő kiegyensúlyozottság lesz [osztályrészem].” Szerzetes, miként az olajlámpás égésének az olaj és kanóc a feltétele, és amikor az olaj és a kanóc elhasználódik, ha nem kerül [bele] több tüzelőanyag, a tüzelőanyag hiányában kialszik; így hát amikor [valaki] egy testben végződő érzést érez … egy életben végződő érzés érez, megérti: „Egy életben végződő érzést érzek.” Megérti: „A test feloszlásánál és az élet végén, minden, amit érzek, abban nem lelem örömöm, hűsítő kiegyensúlyozottság lesz [osztályrészem].”

Tehát egy szerzetes, ezen bölcsességnek birtokában birtokolja a bölcsesség legfőbb támaszát. Ezért, szerzetes, ez a legfőbb nemes bölcsesség, nevezetesen, valamennyi szenvedés megsemmisítésének ismerete.

A [szenvedéstől] való megszabadulása, lévén, hogy az igazságon alapszik, rendíthetetlen. Az, ami hamis [,a valóságnak nem megfelelő dolog], szerzetes, [az], ami hamis természettel bír, és az, ami igaz [,a valóságnak megfelelő dolog, az,] ami igaz természettel bír – [azaz] Nibbána. Tehát egy szerzetes, ezen igazságnak birtokában birtokolja az igazság legfőbb támaszát. Ezért, szerzetes, ez a legfőbb nemes igazság, nevezetesen a Nibbána, az ami igaz természettel bír. Az imént, mikor [az, aki] még tudatlan volt, ragaszkodásokat vett fel és bontakoztatott ki magában; most felhagyván azokkal, a gyökereiknél elvágta azokat, mintha pálmarönköket készítene, azoktól megszabadulva ilyenképpen soha többé nem lesz kitéve annak, hogy [azok] a jövőben [újra] megjelenjenek. Tehát egy szerzetes, ezen lemondásnak birtokában birtokolja a lemondás legfőbb támaszát. Ezért, szerzetes, ez a legfőbb nemes lemondás, nevezetesen, valamennyi ragaszkodásról [való] lemondás.

Az imént, mikor [az, aki] még tudatlan volt, sóvárgást, vágyakozást, erős vágyat tapasztalt; most felhagyván azokkal, a gyökereiknél elvágta azokat, mintha pálmarönköket készítene, azoktól megszabadulva ilyenképpen soha többé nem lesz kitéve annak, hogy [azok] a jövőben [újra] megjelenjenek. Az imént, mikor [az, aki] még tudatlan volt, haragot, rossz szándékot és gyűlöletet tapasztalt; most felhagyván azokkal, a gyökereiknél elvágja azokat, mintha pálmarönköket készítene, azoktól megszabadulva ilyenképpen soha többé nem lesz kitéve annak, hogy [azok] a jövőben [újra] megjelenjenek. Az imént, mikor [az, aki] még tudatlan volt, tompaságot és téveszmét tapasztalt; most felhagyván azokkal, a gyökereiknél elvágja azokat, mintha pálmarönköket készítene, azoktól megszabadulva ilyenképpen soha többé nem lesz kitéve annak, hogy [azok] a jövőben [újra] megjelenjenek. Tehát egy szerzetes, ezen megnyugvásnak birtokában birtokolja a megnyugvás legfőbb támaszát. Ezért, szerzetes, ez a legfőbb nemes megnyugvás, nevezetesen, a vágy, a gyűlölet és a téveszme lecsillapítása.

Nos, ez az, amivel kapcsolatban ezt mondtam: „Ennek a [bizonyos] személynek nem kellene mellőznie a bölcsességet, meg kellene őriznie az igazságot, ki kellene fejlesztenie a lemondást és gyakorolnia kellene a megnyugvás [elérése] érdekében.”

„A gondolatok árhulláma nem söpri el azt, aki ezekre [az alapokra] támaszkodik, és mikor a gondolatok árhulláma soha többé nem sepri el azt [a személyt], [akkor] nevezik a megnyugvásban [időző] bölcsnek.” Így mondtam. És [hogy] mivel kapcsolatban mondtam ezt?

Szerzetes, az [az elgondolás, hogy] „Én vagyok.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én ez [és ez] vagyok.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én [a jövőben] létezni fogok.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én nem fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én formával rendelkezőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én formátlanként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én észlelőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én nem–érzékelőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én észlelőként fogok létezni.” egy képzet. Az [az elgondolás, hogy] „Én sem észlelőként sem nem–érzékelőként fogok létezni.” egy képzet. A képzet egy betegség, a képzet egy rákfene, a képzet egy fullánk. Azt, aki meghaladja valamennyi képzetet, szerzetes, a megnyugvásban [időző] bölcsnek nevezik. És a megnyugvásban [időző] bölcs nem születik [újjá], nem öregszik, nem hal meg; nem inog meg és nem lesz izgatott. Mivel semmi sincs jelen benne, ami megszülethetne. [Ha] nem jön létre a születés, hogyan lenne [lehetséges] az öregedés? [Ha] nincs öregedés, hogyan is halna meg? [Ha] nincs halál, hogyan is inogna meg? [Ha] nem inog meg, miért kellene izgatottnak lennie? Nos, ez az, amivel kapcsolatban ezt mondtam: „A gondolatok árhulláma nem söpri el azt, aki ezekre [az alapokra] támaszkodik, és mikor a gondolatok árhulláma soha többé nem sepri el azt [a személyt], [akkor] nevezik a megnyugvásban [időző] bölcsnek.” Szerzetes, tartsd meg emlékezetedben a hat elem rövid kifejtését.

Ezután a tiszteletreméltó Pukkuszáti [ezt] gondolta:
„Valóban a Tanító eljött hozzám! A Fenséges eljött hozzám! A Teljesen Megvilágosodott eljött hozzám!”

Akkor felállt ülőhelyéről, elrendezte felső ruháját az egyik vállán, a Magasztos lábainál fejével a földet érintve így szólt:

– Tiszteletreméltó uram, vétség győzedelmeskedett felettem, mint egy bolond, zavarodott és hebehurgya, a Magasztost „barátomnak” merészeltem nevezni. Tiszteletreméltó uram, kérem, bocsássa meg vétségem, bizonyosságot teszek, hogy ettől a jövőben tartózkodni fogok.

– Valóban, szerzetes, vétség győzedelmeskedett feletted, mint egy bolond, zavarodott és hebehurgya, „barátomnak” merészeltél nevezni. De mivel látod ilyenfajta vétkedet, és a tanításnak megfelelően kijavítod azt, megbocsátok. Hiszen ez a Nemes Emberek Fegyelmében való növekedés amikor valaki így látja a vétségét, a tanításnak megfelelően kijavítja azt, és vállalkozik, hogy a jövőben tartózkodni fog tőle.

– Tiszteletreméltó uram, szeretnék a teljes felvételben részesülni a Magasztosnak alárendelve.

– Hanem, az alamizsnás tálkád és a felső ruhád elkészült-e, szerzetes?

– Tiszteletreméltó uram, az alamizsnás tálkám és a felső ruhám nem készült el teljesen.

– Szerzetes, a Tathágaták nem adnak olyasvalakinek teljes felvételt, akinek az alamizsnás tálkája és a felső ruhája nem készült el teljesen.

Akkor a tiszteletreméltó Pukkuszáti, örült és örvendezett a Magasztos szavainak, felállt ülőhelyéről, és miután hódolatát fejezte ki a Magasztos felé, annak jobb oldala mentén elhaladván elindult, hogy alamizsnás tálkát és felső ruhát keressen. Akkor, míg a tiszteletreméltó Pukkuszáti az alamizsnás tálkát és a felső ruhát keresgélte, egy elkóborolt tehén megölte.

Abban az időben számos szerzetes ment oda a Magasztoshoz, és miután hódolatukat fejezték ki irányában, elhelyezkedtek az egyik oldalán és így szóltak hozzá:

– Tiszteletreméltó urunk, Pukkuszáti, a törzsi vezető, akinek a Magasztos rövid tanítást adott, meghalt. Mi volt az ő rendeltetése? Mi az ő jövőbeni útja?

– Szerzetesek, Pukkuszáti, a törzsi vezető bölcs volt. A tanítás alapján gyakorolt és nem zavart meg engem a tanítás magyarázatában. Az öt alsó béklyó megsemmisítésével, Pukkuszáti, a törzsi vezető spontán módon felbukkant [a Tiszta Birodalomban ] és ott el fogja érni a végső nibbánát, anélkül, hogy egyszer is visszatérne abból a világból.

Ezeket mondta a Magasztos. A szerzetesek elégedettek voltak és örvendeztek a Magasztos szavainak.

Így készült:
Fordította: Csíky Ferenc
Forrás: MN 140, Bhikkhu Bodhi, angol
Szerzői jogok: Csíky Ferenc, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: July 03, 2014, at 05:52 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.