Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

MN 144, PTS M III 263
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 144 Channovāda Sutta

Tanács a tiszteletreméltó Cshannának

Egy alkalommal a Magasztos a mókusok szentélyénél tartózkodott Rádzsagahában, a bambuszligetben.
Ekkor a tiszteletreméltó Száriputta, a tiszteletreméltó Mahácsunda és a tiszteletreméltó Cshanna a Giddzsha hegycsúcson éltek. A tiszteletreméltó Cshanna komoly betegségben szenvedett. Este a tiszteletreméltó Száriputta abbahagyta elvonulását, a tiszteletreméltó Mahácsundához ment, és így szólt:

– Barátom, Csunda! Látogassuk meg a tiszteletreméltó Cshannát, érdeklődjünk hogyléte felől! A tiszteletreméltó Mahácsunda támogatta a tiszteletreméltó Száriputta javaslatát, így együtt Cshannához mentek. Miután barátian üdvözölték Cshannát, leültek mellé, majd a tiszteletreméltó Száriputta így szólt:

– Barátom, Cshanna! Hogy érzed magad? Életben fogsz maradni? A kellemetlen tünetek csillapodnak vagy erősödnek? Mit mutatnak a tünetek: tovább erősödnek a végig vagy végleg lecsillapodnak?

– Száriputta barátom! Nem érzem magam jól, nem maradok életben. A kellemetlen tünetek súlyosak, erősödnek, nem csillapodnak. A kellemetlen tünetek egyre csak erősödnek egész a végig. Száriputta barátom! Kínzó fejfájás gyötör. Úgy érzem, mintha egy erős ember egy abronccsal szorítaná a homlokom. Nem érzem magam jól, nem maradok életben. A kellemetlen tünetek súlyosak, erősödnek, nem csillapodnak. A kellemetlen tünetek erősödnek egész a végig. Száriputta barátom! Erős hasfájás gyötör, mintha a levegő ki-be járkálna a hasamban. Úgy érzem, mintha egy ügyes hentes vagy az inasa egy éles henteskéssel átmetszette volna a hasamat. Nem érzem magam jól, nem fogok életben maradni. A kellemetlen tünetek súlyosak, erősödnek, nem csillapodnak. A kellemetlen tünetek erősödnek egész a végig. Száriputta barátom! Erős láz járja át testem. Úgy érzem magam, mintha két erős ember, kezeimnél és lábaimnál fogva egy zsarátnokkal teli verembe húzott volna, ott perzselnének, égetnének. Nem érzem jól magam, nem fogok életben maradni. A kellemetlen tünetek erősödnek, nem csillapodnak. A kellemetlen tünetek erősödnek egész a végig. Száriputta barátom! Fegyvert fogok ragadni, hogy véget vessek életemnek.

– Barátom, Cshanna! Ne ragadj fegyvert, maradj életben! Azt kívánjuk, hogy életben maradj. Ha a tiszteletreméltó Cshanna nem talál megfelelő táplálékot, én majd szerzek neki. Ha tiszteletreméltó Cshanna nem talál megfelelő orvosságot, én majd szerzek neki. Ha tiszteletreméltó Cshanna nem talál megfelelő ápolót, én majd ápolom. Barátom, Cshanna! Ne ragadj fegyvert, maradj életben! Azt kívánjuk, hogy életben maradj.

– Száriputta barátom! Nem arról van szó, hogy híján lennék a megfelelő tápláléknak, orvosságnak vagy ápolónak. Inkább arról, hogy régóta beteljesítettem már a feladatomat, amit a Tanító bízott rám, [mégpedig] örömmel, elégedetlenség nélkül.

Száriputta barátom! Annak a tanítványnak [az esetében], aki örömmel beteljesítette feladatát, amit a Tanító rábízott, senki semmi kivetnivalót nem talál abban, ha fegyvert ragad az élete kioltására. Emlékezz erre!

– Barátom, Cshanna! Feltennék egy egyenes kérdést, ha a tiszteletreméltó Cshanna hajlandó lenne megválaszolni.

– Száriputta barátom! Válaszolni fogok rá.

– Barátom, Cshanna! Az érzékelésed, a szemed, a látó-tudatosságod és a látással felfogható dolgok egy „ént” alkotnak-e? Az „én” bennük van-e? Azok valamiféle „én”-ek?

Az érzékelésed, a füled, a halló-tudatosságod és a hallással felfogható dolgok egy „ént” alkotnak-e? Az „én” bennük van-e? Azok valamiféle „én”-ek?

Az érzékelésed, az orrod, a szagló-tudatosságod és a szaglással felfogható dolgok egy „ént” alkotnak-e? Az „én” bennük van-e? Azok valamiféle „én”-ek? Az érzékelésed, a nyelved, az ízlelő-tudatosságod az ízleléssel felfogható dolgok egy „ént” alkotnak-e? Az „én” bennük van-e? Azok valamiféle „én”-ek?

Az érzékelésed, a tested, a tapintó-tudatosságod a tapintással felfogható dolgok egy „ént” alkotnak-e? Az „én” bennük van-e? Azok valamiféle „én”-ek?

Az érzékelésed, az elméd, a gondolkodó-tudatosságod a gondolkodással felfogható dolgok egy „ént” alkotnak-e? Az „én” bennük van-e? Azok valamiféle „én”-ek?

– Száriputta barátom! A szem, a látó-tudatosság és a látással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! A fül, a halló-tudatosság, és a hallással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Az orr, a szagló-tudatosság és a szaglással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! A nyelv, az ízlelő-tudatosság és az ízleléssel felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! A test, a tapintó-tudatosság és a tapintással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Az elme, a gondolkodó tudatosság és a gondolattal felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük.

– Barátom, Cshanna! Látva, hogy mi a szem, a látó-tudatosság, mik a látással felfogható dolgok, felismerted-e, hogy a szem, a látó-tudatosság és a látással felfogható dolgok nem én vagyok? Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük?

Barátom, Cshanna! Látva, hogy mi a fül, mi a halló-tudatosság és mik a hallással felfogható dolgok, felismerted-e, hogy a fül, a halló-tudatosság, a hallással felfogható dolgok nem én vagyok? Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük?

Barátom, Cshanna! Látva, hogy mi az orr, mi a szagló-tudatosság és mik a szaglással felfogható dolgok, felismerted-e, hogy az orr, a szagló-tudatosság, a szaglással felfogható dolgok nem én vagyok? Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük?

Barátom, Cshanna! Látva, hogy mi a nyelv, mi az ízlelő-tudatosság és mik az ízeléssel felfogható dolgok, felismerted-e, hogy a nyelv, az ízlelő-tudatosság, az ízleléssel felfogható dolgok nem én vagyok? Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük?

Barátom, Cshanna! Látva, hogy mi a test, mi a tapintó-tudatosság és mik a tapintással felfogható dolgok, felismerted-e, hogy a test, a tapintó-tudatosság, a tapintással felfogható dolgok nem én vagyok? Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük?

Barátom, Cshanna! Látva, hogy mi az elme, mi a gondolkodó-tudatosság és mik a gondolattal felfogható dolgok, felismerted-e, hogy az elme, a gondolkodó-tudatosság, a gondolattal felfogható dolgok nem én vagyok? Nem vagyok bennük, nincs „én”-jük?

– Száriputta barátom! Látva a szem megszűnését, a látó-tudatosság megszűnését, a látással felfogható dolgok megszűnését felismertem, hogy a szem, a látó-tudatosság és a látással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük és nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Látva a fül megszűnését, a halló-tudatosság megszűnését, a hallással felfogható dolgok megszűnését felismertem, hogy a fül, a halló-tudatosság, és a hallással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük és nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Látva az orr megszűnését, a szagló-tudatosság megszűnését, a szaglással felfogható dolgok megszűnését felismertem, hogy az orr, a szagló-tudatosság, a szaglással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük és nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Látva az íz megszűnését, az ízlelő-tudatosság megszűnését, az ízleléssel felfogható dolgok megszűnését felismertem, hogy az íz, az ízlelő tudatosság, az ízleléssel felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük és nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Látva a test megszűnését, a tapintó-tudatosság megszűnését, a tapintással felfogható dolgok megszűnését felismertem, hogy a test, a tapintó-tudatosság, a tapintással felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük és nincs „én”-jük.

Száriputta barátom! Látva az elme megszűnését, a gondolkodó-tudatosság megszűnését, a gondolattal felfogható dolgok megszűnését felismertem, hogy az elme, a gondolkodó-tudatosság, a gondolattal felfogható dolgok nem én vagyok. Nem vagyok bennük és nincs „én”-jük.

Ezután a tiszteletreméltó Mahácsunda így szólt a tiszteletreméltó Cshannához:

– Barátom, Cshanna! A folyamatos figyelmet is hozzá kéne még adnod, a Magasztos felosztásának megfelelően. Aki letelepedett, megváltozik, ami nem telepedett le, nem változik1. Amikor nincs változás, öröm van2. Amikor öröm van, nincs hajlam3. Amikor nincs hajlam, nincs jövés-menés4. Amikor nincs jövés-menés, nincs elmúlás és nincs keletkezés5. Amikor nincs elmúlás és nincs keletkezés, akkor nincs itt, nincs ott, és nincs a kettő között sem6. Ez a szenvedés vége.

A tiszteletreméltó Száriputta és a tiszteletreméltó Mahácsunda miután ily módon tanácsot adtak a tiszteletreméltó Cshannának, felálltak ülőhelyükről és távoztak. Nem sokkal ezután Cshanna fegyvert ragadott és véget vetett az életének.

Ezután a tiszteletreméltó Száriputta a Magasztoshoz ment, kifejezte tiszteletét, leült mellé, és ezt kérdezte:

– Tiszteletreméltó uram! A tiszteletreméltó Cshanna véget vetett az életének, milyen vándorlásokon megy át a halál után?

– Száriputta! Hát nem nyilvánította ki Bhikkhu Cshanna a hibátlanságát a jelenlétedben?

– Tiszteletreméltó uram! Pabbadzsirában, a Vaddzsik falujában élnek a tiszteletreméltó Cshanna barátainak családjai, jóakarói és korábbi rokonai.

– Száriputta! Lehet, hogy a tiszteletreméltó Cshanna barátainak családjai, jóakarói és korábbi rokonai vannak, de én mondom, semmi kivetnivaló nincs ebben a tekintetben [a tiszteletreméltó Cshanna tettében]. Száriputta! Ha valaki feladja ezt a testét, és egy másikat vesz, azt mondom, az hiba. [Ebben] A bhikkhuban ez a hiba nincs meg. Bhikkhu Cshanna hibátlanul élte le az életét.

Így szólt a Magasztos, és a tiszteletreméltó Száriputta örült a Magasztos szavainak.


  1. Ami letelepedett, megváltozik, ami nem telepedett le nem változik: „nissitassa calitaṃ. Anissitassa calitaṃ na’tthi”. Miközben a bhikkhu a tudatát képzi, a tudat különböző „pihenőhelyeket” alakít ki. Amikor még van ilyen pihenőállomás, van változás is, amikor már nincs, akkor változás sincs. Ahogyan azt a Magasztos tanította, a bhikkhunak sehol sem szabad megtelepednie. Ez a tudat kioltásának tanítása.  ↩

  2. Amikor nincs változás, öröm van. ’calite asati passaddhi’ A változás, az érzések változása, mint a mentális érzékelés egyik vagy másik kapujával való kapcsolat következménye. Amikor nincs ilyen változás, akkor jelentkezik az öröm. Az öröm különösen fontos tényezője a tudat fejlesztésének, amennyiben nem tér el a helyes ösvénytől.  ↩

  3. Amikor öröm van, nincs hajlam ’passaddhiyā sati nati na hoti.’ E miatt a hajlam miatt hajlunk erre, vagy arra. Aki örül, élvezi az ösvényt, és nem tér le róla. Teljes bizonyosságot nyer az ösvényről, többé már tanítóra sincs szüksége.  ↩

  4. Amikor nincs hajlam, nincs jövés-menés ‘natiyā asati āgatigati na hoti.’ A jövés-menés állandó tényezője a tudatnak. Mindig az érdeklődése helyére megy. A tudatnak ez a tulajdonsága, hogy állandóan visszatér egy pontra, az a tényező, ami kikövezi az ember útját egy eljövendő újralétesülés felé.  ↩

  5. Amikor nincs jövés-menés, nincs elmúlás, és nincs keletkezés „āgatigatiyā asati cutūpapāto na hoti”. Amikor a tudatnak ez a jövő-menő természete már nincs hatással, az elmúlás és a keletkezés sem következik be.  ↩

  6. Amikor nincs elmúlás, és nincs keletkezés, akkor nincs itt, nincs ott, és nincs a kettő között sem ’cutūpapāte asati n’eva idha na huraṃ na ubhayaṃ antarena.’ Amikor a tudat nem múlik el (mivel) nem keletkezik, és a kettő között sincs, az a szenvedés vége.  ↩

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: MN 144 Upalavanna Szerzetesnő, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.