Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

További fordítások: Mihalik Dezső

MN 152, PTS M III 298
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 152 Indriyabhāvanā Sutta

A képességek fejlesztése

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a kadzsangalaiak közt tartózkodott a Bambusz-ligetben. Ekkor az ifjú brahman Uttara, Párásziri1 tanítványa a Magasztoshoz ment, és amikor odaért hozzá, barátságosan, meghajlással üdvözölték egymást. Az üdvözlést követően leült mellé.

Ahogy ott ült, a Magasztos ezt a kérdést intézte hozzá:

– Uttara! Párásziri, a brahman tanítja a követőit a képességek fejlesztésére?

– Igen, Gótama mester, tanítja.

– És hogyan tanítja a követőit a képességek fejlesztésére?

– Van olyan eset, amikor az ember nem lát formákat a szemével, vagy nem hall hangokat a fülével [a nem–érzékelés révületében2]. Így tanítja Párásziri, a brahman a követőit a képességek fejlesztésére.

– Ezek szerint, Uttara, egy vak ember is, egy süket is kifejleszti a képességeit Párásziri szavai szerint. [Hiszen] egy vak ember sem lát formákat a szemével, egy süket sem hall hangokat a fülével.

Amikor ezt mondta [a Magasztos], az ifjú brahman Uttara zavartan, csendben, leesett vállakkal, lehorgasztott fejjel, tűnődve ült ott, és nem talált szavakat. A Magasztos észrevéve, hogy Uttara zavartan, csendben, leesett vállakkal, lehorgasztott fejjel, tűnődve ül ott, és nem talál szavakat, így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

– Ánanda! A képességek kifejlesztése, ahogyan azt Párásziri a brahman tanítja a követőinek, az egy dolog. De a képességek felülmúlhatatlan fejlesztése az érdemesek tanítása szerint, az valami teljesen más.

– Itt az idő, Magasztos, itt az idő, Jól Távozott, hogy a Magasztos tanítsa a képességek felülmúlhatatlan fejlesztését, az érdemesek tanítása szerint! Meghallgatván a Magasztost, a szerzetesek emlékezni fognak a szavaira.

– Ebben az esetben, Ánanda, figyelj alaposan, beszélni fogok!

– Ahogy kívánod, Uram! – válaszolt a tiszteletreméltó Ánanda. Ezután a Magasztos így szólt:

– Nos hát, Ánanda, hogyan is van a képességek felülmúlhatatlan fejlesztése egy érdemes tanítása szerint? Amikor a szerzetes lát a szemével egy formát, az kellemesnek, kellemetlennek vagy egyszerre kellemesnek és kellemetlennek tűnik. Ekkor felismeri, hogy „ez a kellemes, ez a kellemetlen vagy ez az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog keletkezett bennem. És ez összetett, durva, függésben keletkezett. Azonban emez békés, tökéletes, vagyis [maga az] egykedvűség.” Ezután a kellemes, a kellemetlen és az egyszerre kellemes és kellemetlen [dolog] megszűnik benne, az egykedvűségnek adva át a helyet. Ahogyan egy egészséges szemű ember a csukott szemét képes kinyitni, a kinyitott szemét képes becsukni, olyan szempillantás alatt, olyan gyorsan és könnyedén tűnik el akár a kellemes, akár a kellemetlen, akár az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog, és adja át a helyét az egykedvűségnek. Egy érdemes tanítása szerint ezt nevezik a szemmel érzékelhető formákra vonatkozó képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének.

Továbbá, amikor hall a fülével egy hangot, az kellemesnek, kellemetlennek vagy egyszerre kellemesnek és kellemetlennek tűnik. Ekkor felismeri, hogy „ez a kellemes, ez a kellemetlen vagy ez az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog keletkezett bennem. És ez összetett, durva, függésben keletkezett. Azonban emez békés, tökéletes, vagyis [maga az] egykedvűség.” Ezután a kellemes, a kellemetlen és az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog megszűnik benne, az egykedvűségnek adva át a helyet. Ahogyan egy erős ember is képes az ujjaival könnyedén csettinteni, olyan gyorsan és könnyedén tűnik el akár a kellemes, akár a kellemetlen, akár az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog, és adja át a helyét az egykedvűségnek. Egy érdemes tanítása szerint ezt nevezik a füllel érzékelhető hangokra vonatkozó képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének.

Továbbá, amikor szagol az orrával egy szagot, az kellemesnek, kellemetlennek vagy egyszerre kellemesnek és kellemetlennek tűnik. Ekkor felismeri, hogy „ez a kellemes, ez a kellemetlen vagy ez az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog keletkezett bennem. És ez összetett, durva, függésben keletkezett. Azonban emez békés, tökéletes, vagyis [maga az] egykedvűség.” Ezután a kellemes, a kellemetlen és az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog megszűnik benne, az egykedvűségnek adva át a helyet. Ahogyan a vízcsepp pereg le finoman a lótusz levélről, nem marad ott, olyan gyorsan és könnyedén tűnik el akár a kellemes, akár a kellemetlen vagy az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog, és adja át a helyét az egykedvűségnek. Egy érdemes tanításában ezt nevezik a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének, az orral érzékelhető szagok tekintetében.

Továbbá, amikor ízlel a nyelvével egy ízt, az kellemesnek, kellemetlennek vagy egyszerre kellemesnek és kellemetlennek tűnik. Ekkor felismeri, hogy „ez a kellemes, ez a kellemetlen vagy ez az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog keletkezett bennem. És ez összetett, durva, függésben keletkezett. Azonban emez békés, tökéletes, vagyis [maga az] egykedvűség.” Ezután a kellemes, a kellemetlen és az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog megszűnik benne, az egykedvűségnek adva át a helyet. Ahogyan egy erős ember könnyedén képes kiköpni a nyelve hegyén összegyűlt nyálat, olyan gyorsan és könnyedén tűnik el akár a kellemes, akár a kellemetlen akár az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog, és adja át a helyét az egykedvűségnek. Egy érdemes tanítása szerint ezt nevezik a nyelvvel érzékelhető ízekre vonatkozó képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének.

Továbbá, amikor érint a testével egy tárgyat, az kellemesnek, kellemetlennek vagy egyszerre kellemesnek és kellemetlennek tűnik. Ekkor felismeri, hogy „ez a kellemes, ez a kellemetlen vagy ez az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog keletkezett bennem. És ez összetett, durva, függésben keletkezett. Azonban emez békés, tökéletes, vagyis [maga az] egykedvűség.” Ezután a kellemes, a kellemetlen és az egyszerre kellemes és kellemetlen [dolog] megszűnik benne, az egykedvűségnek adva át a helyet. Ahogyan egy erős ember is könnyedén képes kinyújtani a behajlított, vagy behajlítani a kinyújtott karját, olyan gyorsan és könnyedén tűnik el akár a kellemes, akár a kellemetlen akár az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog, és adja át a helyét az egykedvűségnek. Egy érdemes tanítása szerint ezt nevezik a testtel érzékelhető tárgyakra vonatkozó képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének.

Továbbá, amikor megalkot az elméjével egy gondolatot, az kellemesnek, kellemetlennek vagy egyszerre kellemesnek és kellemetlennek tűnik. Ekkor felismeri, hogy „ez a kellemes, ez a kellemetlen vagy ez az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog keletkezett bennem. És ez összetett, durva, függésben keletkezett. Azonban emez békés, tökéletes, vagyis [maga az] egykedvűség.” Ezután a kellemes, a kellemetlen és az egyszerre kellemes és kellemetlen [dolog] megszűnik benne, az egykedvűségnek adva át a helyet. Ahogyan egy erős ember képes két-három csepp vizet cseppenteni egy egész nap hevített serpenyőbe: lassan cseppennek le, de gyorsan tűnnek el. Ilyen gyorsan és könnyedén tűnik el akár a kellemes, akár a kellemetlen akár az egyszerre kellemes és kellemetlen dolog, és adja át a helyét az egykedvűségnek. Egy érdemes tanítása szerint ezt nevezik az elmével érzékelhető gondolatokra vonatkozó képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének.

És hogyan képzi magát az a gyakorló, aki az Utat követi? Amikor a szemmel egy formát lát, egy kellemes, egy kellemetlen vagy egy egyszerre kellemes és kellemetlen [inger] keletkezik a szerzetesben. [Ekkor] elborzad, megszégyenül és megundorodik attól a kellemes, kellemetlen vagy egyszerre kellemes és kellemetlen dologtól.

Amikor a füllel egy hangot hall…, az orral egy szagot szagol…, a nyelvvel egy ízt ízlel…, a testtel egy tárgyat érint…, az elmével egy gondolatot alkot, egy kellemes, egy kellemetlen vagy egy egyszerre kellemes és kellemetlen [inger] keletkezik a szerzetesben. [Ekkor] elborzad, megszégyenül és megundorodik attól a kellemes, kellemetlen vagy egyszerre kellemes és kellemetlen dologtól.

Így képzi magát az a gyakorló, aki az Utat követi.

És hogyan [bánik] egy érdemes a kifejlesztett képességeivel? Amikor a szemével egy formát lát, egy kellemes, kellemetlen vagy egyszerre kellemes és kellemetlen [inger] keletkezik a szerzetesben.

Ha akarja, az utálatosságot érzékeli egy nem utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, a nem utálatosságot érzékeli egy utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, az utálatosságot érzékeli egy egyszerre nem utálatos és utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, a nem utálatosságot érzékeli egy egyszerre utálatos és nem utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, elvágja magát mind az utálatos, mind a nem utálatos [ingerektől], és [ha azokat érzékeli] egykedvű, éber és tudatos marad.

Amikor a füllel egy hangot hall…, az orral egy szagot szagol…, a nyelvvel egy ízt ízlel…, a testtel egy tárgyat érint…, az elméjével egy gondolatot alkot, egy kellemes, kellemetlen vagy egyszerre kellemes és kellemetlen [inger] keletkezik a szerzetesben.

Ha akarja, az utálatosságot érzékeli egy nem utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, a nem utálatosságot érzékeli egy utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, az utálatosságot érzékeli egy egyszerre nem utálatos és utálatos [inger] jelenlétében.
Ha akarja, a nem utálatosságot érzékeli egy egyszerre utálatos és nem utálatos [inger] jelenlétében. Ha akarja, elvágja magát mind az utálatos, mind a nem utálatos [ingerektől], és [ha azokat érzékeli] egykedvű, éber és tudatos marad.

Így bánik egy érdemes a kifejlesztett képességeivel.

Tehát, Ánanda, megtanítottam neked, hogyan fejleszti egy érdemes felülmúlhatatlanul a képességeit. Megtanítottam neked, hogyan képzi magát az a gyakorló, aki az Utat követi. És megtanítottam neked, hogyan [bánik] egy érdemes a kifejlesztett képességeivel.

Amit egy tanító tehet, a tanítványok fejlődését szem előtt tartva, az irántuk érzett rokonszenvtől hajtva, azt most megtettem érted. Ott egy fa töve! Ott egy üres kunyhó! Gyakorold a dzshánákat, Ánanda! Ne légy hanyag, nehogy később megbánd! Ez a mondanivalóm mindannyiótok számára.

Így szólt a Magasztos. A tiszteletreméltó Ánanda elégedett volt, örült a Magasztos szavainak.


  1. Párásziri vagy Párászivi (Thanissaro), a BDoPPN szerint Párászarija (Pārāsariya)  ↩

  2. Ez az az angol fordító értelmező betoldása a szövegbe.  ↩

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: MN 152, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.