Fordította: Mihalik Dezső (info)

További fordítások: Fenyvesi Róbert

MN 152, PTS M III 298
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 152 Indriyabhāvanā Sutta

A képességek fejlesztése

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos a kaddzsangalák között tartózkodott a Bambusz ligetben. Egy fiatal brahman, Uttara, Párásziri tanítványa elment a Magasztoshoz, és megérkezésekor barátságosan üdvözölték egymást és meghajoltak. Ezután az udvarias üdvözlés után leült az egyik oldalra.

Ahogy ott ült, a Magasztos ezt mondta neki:

– Uttara, tanítja-e a követőit Párásziri, a brahman a képességek fejlesztésére?

– Igen, Gotama mester, tanítja.

– És hogyan tanítja követőit a képességek fejlesztésére?

– Ott az az eset, amikor a gyakorló nem lát formákat a szemével vagy hall hangokat a fülével [a nem–érzékelés elmélyülésében]. Így tanítja Párásziri, a brahman a követőit a képességek fejlesztésére.

– Ebben az esetben, Uttara, akkor egy vak ember is fejleszti képességeit és egy süket ember is fejleszti a képességeit, Párásziri, a brahman szavai szerint. Egy vak ember nem lát formákat a szemével és egy süket ember nem hall hangokat a fülével.

Amikor ezt mondta, a fiatal brahman, Uttara csendben és meghökkenve ült, vállai leroskadtak, fejét lehajtotta, szótlanul merengett. A Magasztos – miután észlelte, hogy Uttara csendben és meghökkenve ül, vállai leroskadnak, fejét lehajtja, szótlanul mereng – ezt mondta a tiszteletreméltó Ánandának:

– Ánanda, amit Párásziri, a brahman tanít a követőinek a képességek fejlesztéséről, az egy dolog, de a képességek felülmúlhatatlan fejlesztése a Magasztos1 Vinajájában valami teljesen más.

– Most van itt az ideje, ó Magasztos. Most van itt az ideje, ó Magasztos, hogy taníts a képességek felülmúlhatatlan fejlesztéséről. Hallva a Magasztost, a szerzetesek emlékezni fognak rá.

– Ebben az esetben Ánanda, hallgasd, és jól figyelj! Beszélek.

– Ahogy mondod, uram – válaszolt a tiszteletreméltó Ánanda a Magasztosnak.

A Magasztos ezt mondta:

– Nos, Ánanda, hogy áll a Magasztos Vinajájában a képességek felülmúlhatatlan fejlesztése? Van az az eset, ahol, amikor egy szerzetes formát lát szemével, ott felkél benne, ami kellemes, ami kellemetlen, ami kellemes és kellemetlen.

Észreveszi, hogy „ez a kellemes dolog felkélt bennem, ez a kellemetlen dolog felkélt bennem, ez a kellemes és kellemetlen dolog felkélt bennem. És amaz összetett, durva, függően keletkezett. De emez békés, ez kifinomult, ami annyit tesz, „egykedvűség”. Így a felkélt kellemes dolog, a kellemetlen dolog, és a kellemes és kellemetlen dolog megszűnik, és egykedvűség veszi át a helyét. Mint egy jó szemekkel rendelkező ember, aki bezárt szemeit kinyitja, vagy nyitott szemeit bezárja, ilyen gyorsan, ilyen sebesen, ilyen könnyen tűnik el a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dolog, nem számít, mire is vonatkozik, és veszi át helyét az egykedvűség. A Magasztos Vinajájában ezt hívják a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének szemmel felfogható formák szemlélésével.

Továbbá amikor a szerzetes hangot hall fülével, ott felkél benne, ami kellemes, ami kellemetlen, ami kellemes és kellemetlen. Észreveszi, hogy „ez a kellemes dolog felkélt bennem, ez a kellemetlen dolog felkélt bennem, ez a kellemes és kellemetlen dolog felkélt bennem. És amaz összetett, durva, függően keletkezett. De emez békés, kifinomult, ami annyit tesz „egykedvűség”. Így a felkélt kellemes dolog, a kellemetlen dolog, és a kellemes és kellemetlen dolog megszűnik, és egykedvűség veszi át a helyét. Mint egy erős ember, aki könnyen csettint az ujjaival, ilyen gyorsan, ilyen sebesen, ilyen könnyen tűnik el a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dolog, nem számít, mire is vonatkozik, és veszi át a helyét egykedvűség. A Magasztos Vinajájában ezt hívják a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének füllel felfogható hangok szemlélésével.

Továbbá amikor a szerzetes szagot érez orrával, ott felkél benne, mi kellemes, mi kellemetlen, mi kellemes és kellemetlen. Észreveszi, hogy „ez a kellemes dolog felkélt bennem, ez a kellemetlen dolog felkélt bennem, ez a kellemes és kellemetlen dolog felkélt bennem. És amaz összetett, durva, függően keletkezett. De emez békés, ez finom, ami annyit tesz, „egykedvűség”. Ezzel a felkélt kellemes dolog, a kellemetlen dolog, és a kellemes és kellemetlen dolog megszűnik, és egykedvűség veszi át a helyét. Mint ahogy a vízcseppek gurulnak végig egy enyhén lejtő lótusz levelén és nem maradnak ott, ilyen gyorsan, ilyen sebesen, ilyen könnyen tűnik el a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dolog, nem számít, mire is vonatkozik, és veszi át a helyét egykedvűség. A Magasztos Vinajájában ezt hívják a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének orral felfogható szagok szemlélésével.

Továbbá amikor a szerzetes ízt érez nyelvével, ott felkél benne, mi kellemes, mi kellemetlen, mi kellemes és kellemetlen. Észreveszi, hogy „ez a kellemes dolog felkélt bennem, ez a kellemetlen dolog felkélt bennem, ez a kellemes és kellemetlen dolog felkélt bennem. És amaz összetett, durva, függően keletkezett. De emez békés, ez finom, ami annyit tesz, „egykedvűség”. Ezzel a felkélt kellemes dolog, a kellemetlen dolog, és a kellemes és kellemetlen dolog megszűnik, és egykedvűség veszi át a helyét. Mint egy erős ember, aki kiköpi a nyelve hegyére gyűjtött nyálkagombócot, ilyen gyorsan, ilyen sebesen, ilyen könnyen tűnik el a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dolog, nem számít, mire is vonatkozik, és veszi át a helyét egykedvűség. A Magasztos Vinajájában ezt hívják a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének nyelvvel felfogható ízek szemlélésével.

Továbbá amikor a szerzetes tapintható érzetet érzékel testével, ott felkél benne, mi kellemes, mi kellemetlen, mi kellemes és kellemetlen. Észreveszi, hogy „ez a kellemes dolog felkélt bennem, ez a kellemetlen dolog felkélt bennem, ez a kellemes és kellemetlen dolog felkélt bennem. És amaz összetett, durva, függően keletkezett. De emez békés, ez finom, ami annyit tesz, „egykedvűség”. Ezzel a felkélt kellemes dolog, a kellemetlen dolog, és a kellemes és kellemetlen dolog megszűnik, és egykedvűség veszi át a helyét. Mint egy erős ember, aki könnyen kinyújtja behajlított karját, vagy hajlítja be kinyújtott karját, ilyen gyorsan, ilyen sebesen, ilyen könnyen tűnik el a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dolog, nem számít, mire is vonatkozik, és veszi át a helyét egykedvűség. A Magasztos Vinajájában ezt hívják a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének testtel felfogható tapintható érzetek szemlélésével.

Továbbá amikor a szerzetes gondolatot érzékel értelmével, ott felkél benne, mi kellemes, mi kellemetlen, mi kellemes és kellemetlen. Észreveszi, hogy „ez a kellemes dolog felkélt bennem, ez a kellemetlen dolog felkélt bennem, ez a kellemes és kellemetlen dolog felkélt bennem. És amaz összetett, durva, függően keletkezett. De emez békés, ez finom, ami annyit tesz, „egykedvűség”. Ezzel a felkélt kellemes dolog, a kellemetlen dolog, és a kellemes és kellemetlen dolog megszűnik, és egykedvűség veszi át a helyét. Mint egy erős ember, aki vízcseppeket ejt egy egész nap hevített vas serpenyőre: lassan hullnak le, de gyorsan enyésznek és tűnnek el. Ilyen gyorsan, ilyen sebesen, ilyen könnyen tűnik el a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dolog, nem számít, mire is vonatkozik, és veszi át a helyét egykedvűség. A Magasztos Vinajájában ezt hívják a képességek felülmúlhatatlan fejlesztésének értelemmel felfogható gondolatok szemlélésével.

És a gyakorló hogyan követheti az utat? Van az az eset, amikor a szerzetesben szemével formát látva felkél, ami kellemes, ami kellemetlen, ami kellemes és kellemetlen. Megrémül, megszégyenül és megundorodik a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dologtól.

Van az az eset, amikor a szerzetesben, fülével hangot hallva…, orrával szagot szagolva…, nyelvével ízt érezve…, testével tapintható érzetet tapintva…, értelmével gondolatot érzékelve felkél, ami kellemes, ami kellemetlen, ami kellemes és kellemetlen. Megrémül, megszégyenül és megundorodik a felkélt kellemes, kellemetlen, kellemes és kellemetlen dologtól.

Így követheti a gyakorló az utat.

És hogyan nemes az ember fejlett képességek birtokában? Van az az eset, amikor a szerzetesben szemével formát látva felkél, ami kellemes, ami kellemetlen, ami kellemes és kellemetlen. Ha akarja, megmarad az utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami nem utálatos. Ha akarja, megmarad a nem utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami utálatos. Ha akarja, megmarad az utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami nem utálatos és utálatos. Ha akarja, megmarad a nem utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami utálatos és nem utálatos. Ha akarja – olyasmi jelenlétében, ami utálatos és nem utálatos –, elvágva magát mindkettőtől, egykedvű, éber és figyelmes marad.

Fülével hangot hallva…, orrával szagot szagolva…, nyelvével ízt érezve…, testével tapintható érzetet tapintva…, értelmével gondolatot érzékelve felkél, ami kellemes, ami kellemetlen, ami kellemes és kellemetlen. Ha akarja, megmarad az utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami nem utálatos. Ha akarja, megmarad a nem utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami utálatos. Ha akarja, megmarad az utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami nem utálatos és utálatos. Ha akarja, megmarad a nem utálatosság szemlélőjének olyasmi jelenlétében, ami utálatos és nem utálatos. Ha akarja – olyasmi jelenlétében, ami utálatos és nem utálatos –, elvágva magát mindkettőtől, egykedvű, éber és figyelmes marad.

Az ember ekként nemes fejlett képesség birtokában.

Tehát, Ánanda, tanítottam a képességek felülmúlhatatlan fejlesztéséről, a Magasztos Vinajája szerint, tanítottam, hogyan követheti a gyakorló az utat, és azt, hogyan nemes az ember fejlett képességek birtokában. Amit – tanítványai javát keresve, irántuk érzett együttérzésből – a tanítónak meg kell tennie, megtettem értetek. Arrafelé a fák töve [és] tágas helyek vannak. Gyakoroljatok meditációt, Ánanda! Ne legyetek figyelmetlenek! Később ne essetek megbánásba! Ez az üzenetünk mindnyájatok számára.

Ezt mondta a Magasztos. A tiszteletreméltó Ananda elégedett volt és élvezte a Magasztos szavait.


  1. szó szerint: a nemes (ariya)  ↩

Így készült:
Fordította: Mihalik Dezső
Forrás: MN 152, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Mihalik Dezső, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.