Fordította: Sándor Ildikó (info)

MN 19, PTS M I 114
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 19 Dvedhāvitakka Sutta

Kétféle gondolat

Hallottam, hogy egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban tartózkodott, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kolostorában. Így szólt a szerzetesekhez:

– Szerzetesek!

– Igen, Urunk – válaszolták a szerzetesek.

A Magasztos folytatta:

– Szerzetesek, amikor még csak megvilágosodásra váró Bódhiszatta voltam, eszembe jutott: „Miért nem próbálom meg a gondolataimat kétfelé osztani? Egyfelől léteznek érzéki vágyakkal teli gondolatok, ellenséges érzéssel teli gondolatok és ártó érzéssel teli gondolatok, másfelől léteznek lemondással áthatott gondolatok, jóindulattal áthatott gondolatok és nem ártó érzéssel áthatott gondolatok.

És ebben az összeszedett, lelkes és eltökélt állapotban maradva1, érzéki vágyakkal teli gondolatok keletkeztek bennem. Észleltem ezt: ’Érzéki vágyakkal teli gondolatok keletkeztek bennem; és ez szenvedést okoz nekem vagy szenvedést okoz másoknak vagy szenvedést okoz mindnyájunknak. Ez akadályozza a tisztánlátást, ez elősegíti a zaklatottságot, és nem vezet Megszabaduláshoz, eloldódáshoz.’

Amint megfigyeltem, hogy ez szenvedést okoz nekem, az érzés alábbhagyott. Amint megfigyeltem, hogy ez szenvedést okoz másoknak… szenvedést okoz mindnyájunknak… akadályozza a tisztánlátást, elősegíti a zaklatottságot, és nem vezet Megszabaduláshoz, eloldódáshoz, az érzés alábbhagyott. Ettől fogva, amikor érzéki vágyakkal teli gondolatok keletkeztek bennem, csak egyszerűen feladtam őket, megsemmisítettem, eloszlattam, elhagytam őket.

És ebben az összeszedett, lelkes és eltökélt állapotban maradva, ellenséges érzéssel teli gondolatok keletkeztek bennem. Észleltem ezt: ’Ellenséges érzéssel teli gondolatok keletkeztek bennem; és ez szenvedést okoz nekem vagy szenvedést okoz másoknak vagy szenvedést okoz mindnyájunknak. Ez akadályozza a tisztánlátást, ez elősegíti a zaklatottságot, és nem vezet Megszabaduláshoz, eloldódáshoz.’

Amint megfigyeltem, hogy ez szenvedést okoz nekem, az érzés alábbhagyott. Amint megfigyeltem, hogy ez szenvedést okoz másoknak… szenvedést okoz mindnyájunknak… akadályozza a tisztánlátást, elősegíti a zaklatottságot, és nem vezet Megszabaduláshoz, eloldódáshoz, az érzés alábbhagyott. Ettől fogva, amikor ellenséges érzéssel teli gondolatok keletkeztek bennem, csak egyszerűen feladtam őket, megsemmisítettem, eloszlattam, elhagytam őket.

És ebben az összeszedett, lelkes és eltökélt állapotban maradva, ártó érzéssel teli gondolatok keletkeztek bennem. Észleltem ezt: ’Ártó érzéssel teli gondolatok keletkeztek bennem; ez szenvedést okoz nekem vagy szenvedést okoz másoknak vagy szenvedést okoz mindnyájunknak. Ez akadályozza a tisztánlátást, ez elősegíti a zaklatottságot, és nem vezet Megszabaduláshoz, eloldódáshoz’

Amint megfigyeltem, hogy ez szenvedést okoz nekem, az érzés alábbhagyott. Amint megfigyeltem, hogy ez szenvedést okoz másoknak… szenvedést okoz mindnyájunknak… akadályozza a tisztánlátást, elősegíti a zaklatottságot, és nem vezet Megszabaduláshoz, eloldódáshoz, az érzés alábbhagyott. Ettől fogva, amikor ártó érzéssel telt gondolatok keletkeztek bennem, csak egyszerűen feladtam őket, megsemmisítettem, eloszlattam, elhagytam őket.

Bármin is gondolkodik vagy töpreng egy szerzetes, elméje, figyelme abba az irányba fog fordulni. Ha egy szerzetes továbbra is megtartja az érzéki vágyakkal telt gondolatait, feladva a lemondással telt gondolatokat, akkor elméje az érzéki vágyakkal teli gondolatok felé fordul majd. Ha egy szerzetes továbbra is megtartja az ellenséges érzéssel teli gondolatait, feladva a jóindulattal telt gondolatokat, akkor elméje az ellenséges érzéssel teli gondolatok felé fordul majd. Ha egy szerzetes továbbra is megtartja az ártó érzéssel teli gondolatait, feladva a nem ártó érzéssel telt gondolatokat, akkor elméje az ártó érzéssel teli gondolatok felé fordul majd.

Éppúgy, mint az esős évszak utolsó hónapjában, ősszel, amikor a termés érik, a tehénpásztornak a tehenei után kell néznie: meglapogatja és megböködi és átvizsgálja és idomítja őket egy bottal, erről az oldalról meg a másik oldalról is. Miért teszi ezt? Azért, mert előre látja a megkorbácsolást, amit kapna vagy börtönbüntetést vagy bírságot vagy a közösség megbélyegzését {ha engedné teheneit a veteménybe gázolni}. Ugyanígy én is előre láttam, hogy a helytelen képességek visszahúznak, lealacsonyítanak és beszennyeznek, és előre láttam, hogy a helyes képességek megjutalmaznak, és elősegítik a megtisztulást.

És ebben az összeszedett, lelkes és eltökélt állapotban maradva, lemondással áthatott gondolatok keletkeztek bennem. Észleltem ezt: ’Lemondással áthatott gondolatok keletkeztek bennem; és ez nem okoz szenvedést sem nekem, sem másoknak, sem senkinek. Ez táplálja a tisztánlátást, elősegíti a szenvedésnélküliséget, és Megszabaduláshoz, eloldódáshoz vezet. Ha ilyen módon gondolkodhatnék és mérlegelhetnék akár csak egy éjszakán keresztül… vagy csak egy napon keresztül… vagy csak egy napon és éjszakán keresztül; ebben nem látnék semmi veszélyt, kivéve azt, hogy a hosszú időn át tartó gondolkodás és mérlegelés kifárasztaná a testet. És amikor a test fáradt, az elme zavarodott lesz; és a zavarodott elme nem képes összpontosítani. {Belátván ezt, inkább} azonnal magamban lecsendesítettem az elmém, elnyugtattam, egyesítettem, összpontosítottam azt. Miért tettem ezt? Hogy {ne kelljen hosszú időn át gondolkodni és mérlegelni és ezzel a testet kifárasztani, és így} az elmém ne legyen zavarodott.2

És ebben az összeszedett, lelkes és eltökélt állapotban maradva, jóindulattal áthatott gondolatok keletkeztek bennem. Észleltem ezt: ’Jóindulattal áthatott gondolatok keletkeztek bennem; és ez nem okoz szenvedést sem nekem, sem másoknak, sem senkinek. Ez táplálja a tisztánlátást, elősegíti a szenvedésnélküliséget, és Megszabaduláshoz, eloldódáshoz vezet. Ha ilyen módon gondolkodhatnék és mérlegelhetnék akár csak egy éjszakán keresztül… vagy csak egy napon keresztül… vagy csak egy napon és éjszakán keresztül; ebben nem látnék semmi veszélyt, kivéve azt, hogy a hosszú időn át tartó gondolkodás és mérlegelés kifárasztaná a testet. És amikor a test fáradt, az elme zavarodott lesz; és a zavarodott elme nem képes összpontosítani. {Belátván ezt, inkább} azonnal magamban lecsendesítettem az elmém, elnyugtattam, egyesítettem, összpontosítottam azt. Miért tettem ezt? Hogy {ne kelljen hosszú időn át gondolkodni és mérlegelni és ezzel a testet kifárasztani, és így} az elmém ne legyen zavarodott.

És ebben az összeszedett, lelkes és eltökélt állapotban maradva, nem ártó érzéssel áthatott gondolatok keletkeztek bennem. Észleltem ezt: ’Nem ártó érzéssel áthatott gondolatok keletkeztek bennem; és ez nem okoz szenvedést sem nekem, sem másoknak, sem senkinek. Ez táplálja a tisztánlátást, elősegíti a szenvedésnélküliséget, és Megszabaduláshoz, eloldódáshoz vezet. Ha ilyen módon gondolkodhatnék és mérlegelhetnék akár csak egy éjszakán keresztül… vagy csak egy napon keresztül… vagy csak egy napon és éjszakán keresztül; ebben nem látnék semmi veszélyt, kivéve azt, hogy a hosszú időn át tartó gondolkodás és mérlegelés kifárasztaná a testet. És amikor a test fáradt, az elme zavarodott lesz; és a zavarodott elme nem képes összpontosítani. {Belátván ezt, inkább} azonnal magamban lecsendesítettem az elmém, elnyugtattam, egyesítettem, összpontosítottam azt. Miért tettem ezt? Hogy {ne kelljen hosszú időn át gondolkodni és mérlegelni és ezzel a testet kifárasztani, és így} az elmém ne legyen zavarodott.

Bármin is gondolkodik vagy töpreng egy szerzetes, elméje, figyelme abba az irányba fog fordulni. Ha egy szerzetes továbbra is megtartja a lemondással áthatott gondolatait, feladva az érzéki vágyakkal teli gondolatait, akkor elméje a lemondással áthatott gondolatok felé fordul majd. Ha egy szerzetes továbbra is megtartja a jóindulatú érzéssel áthatott gondolatait, feladva az ellenséges érzéssel teli gondolatait, akkor elméje a jóindulattal áthatott gondolatok felé fordul majd. Ha egy szerzetes továbbra is megtartja a nem ártó érzéssel áthatott gondolatait, feladva az ártó érzéssel teli gondolatait, akkor elméje a nem ártó érzéssel áthatott gondolatok felé fordul majd.

Éppúgy, mint ahogyan a száraz és forró évszak utolsó hónapjában az összes terményt behordják a falvakba, a tehénpásztor utánanéz teheneinek: Akár mialatt egy fa árnyékában pihen, akár a mezőn, csak egyszerűen odafigyel „azokra a tehenekre”. Ugyanígy én is csak egyszerűen odafigyeltem „azokra az elmebéli dolgokra”.

Lankadatlan kitartás keletkezett bennem és letisztult a figyelmem. A testem békés volt és nyugodt, az elmém összpontosított és egyhegyű. Teljesen visszavonulva az érzékektől, visszavonulva a nem üdvös dolgoktól, beléptem az első dzshánába és ott időztem: elragadtatás és öröm született a visszavonulásból, megragadott gondolatok és megtartott gondolatok által kísérve. Lecsendesítve a megragadott gondolatokat és a megtartott gondolatokat, beléptem a második dzshánába, és ott időztem: elragadtatás és öröm született az összpontosításból; az összpontosított és belső biztonságban lévő, nyugodt tudat ébersége mentes a megragadott és megtartott gondolatoktól. Elhalványítva az elragadtatást, egykedvű maradtam, figyelmes és éber, megtapasztalva magamban az örömöt. Beléptem a harmadik dzshánába és ott időztem. Amiről azt mondják a Bölcsek: ’’Örömteli életet él az, aki felülemelkedett egykedvűségben és éberségben tartózkodik.” Feladva a korábbi örömöt és fájdalmat, beléptem a negyedik dzshánába és ott időztem, áthatva az éberség és egykedvűség tisztaságával, sem szenvedést, sem örömöt nem érezve.

Amikor elmém ebben az összpontosított, megtisztított, ragyogó, feddhetetlen, szennyeződésektől mentes, rugalmas, szilárd állapotban volt, és elértem a rendíthetetlenséget, ráirányítottam az elmémet a mostanit megelőző életeim felidézésére. Visszaemlékeztem a sokféle életeimre, egy születésre, kettőre… ötre… tízre, ezerre, százezerre… Sok világegyetem összehúzódására, sok világegyetem kitágulására, sok világegyetem összehúzódására és kitágulására: ’Itt ez volt a nevem, ebbe a törzsbe tartoztam, így néztem ki. Ezeket ettem, ezeket az élvezeteket és kínokat tapasztaltam, így végződött az életem. Kilépve ebből az állapotból, amott keletkeztem újra. Ott ez volt a nevem, ebbe a törzsbe tartoztam… Kilépve ebből az állapotból, újrakeletkeztem másutt.’ Így emlékeztem vissza a sokféle életemre, formájában és részleteiben.

Ez volt az első tudás, amit elértem az éjszaka első harmadában. A tudatlanság szertefoszlott, tudás keletkezett; a sötétség szertefoszlott, világosság keletkezett – ahogy az történik azzal, aki összpontosított, lelkes és eltökélt.

Amikor az elmém ebben az összpontosított, megtisztított, ragyogó, feddhetetlen, szennyeződésektől mentes, rugalmas, szilárd állapotban volt, és elértem a rendíthetetlenséget, ráirányítottam az elmémet az élőlények elmúlásának és újraszületésének a megismerésére. Láttam – megtisztított és az emberin túlhaladó, isteni látásom által – a lényeket elmúlni és újraszületni, és észrevettem, hogy vannak köztük alávalók és tökéletesek, szépek és csúnyák, szerencsések és szerencsétlenek, mindegyik a kammájuknak megfelelően. ’Ezek a lények – akik felruházva rossz cselekedettel, rossz beszéddel, rossz gondolkodással, ócsárolva a Bölcseket, helytelen nézeteket vallva és helytelen nézetek hatására cselekednek – a test részeire esésével, haláluk után, újraszületnek a nélkülözés síkján, rossz helyen, alacsonyabb birodalomban, a pokolban. De azok a lények – akik felruházva jó cselekedetekkel, jó beszéddel, jó gondolkodással, akik nem ócsárolják a Bölcseket, akik helyes nézeteket vallanak és helyes nézetek hatására cselekednek – a test részeire esésével, haláluk után, újraszületnek jó helyen, mennyei világban.’ Láttam – megtisztított és az emberin túlhaladó, isteni látásom által – a lényeket elmúlni és újraszületni, és észrevettem, hogy vannak köztük alávalók és tökéletesek, szépek és csúnyák, szerencsések és szerencsétlenek, mindegyik a kammájuknak megfelelően.

Ez a volt a második tudás, amit elértem az éjszaka második harmadában. A tudatlanság szertefoszlott, tudás keletkezett; a sötétség szertefoszlott, világosság keletkezett – ahogy az történik azzal, aki összpontosított, lelkes és eltökélt.

Amikor az elmém ebben az összpontosított, megtisztított, ragyogó, feddhetetlen, szennyeződésektől mentes, rugalmas, szilárd állapotban volt, és elértem a rendíthetetlenséget, ráirányítottam az elmémet az elmebéli szennyeződések megismerésére. Észrevettem azt, ahogy az valójában van, hogy ’Ez a szenvedés… Ez a szenvedés eredete… Ez a szenvedés megszüntetése… Ez az út vezet a szenvedés megszüntetéséhez… Ezek a szennyeződések… Ez a szennyeződések eredete… Ez a szennyeződések megszüntetése… Ez az út vezet a szennyeződések megszüntetéséhez…’ A szívem3, ezt felismerve, ezt belátva, megszabadult az érzéki vágyak szennyeződésétől, a létezés szennyeződésétől, a tudatlanság szennyeződésétől. Ezzel a megszabadulással felismertem: ’Megszabadultam’. Felismertem: ’A születésnek vége, a szent életet beteljesítettem, a feladatot elvégeztem. Semmi sem hoz vissza erre a világra.’

Ez volt a harmadik tudás, amit elértem az éjszaka utolsó harmadában. A tudatlanság szertefoszlott, tudás keletkezett; a sötétség szertefoszlott, világosság keletkezett – ahogy az történik azzal, aki összeszedett, lelkes és eltökélt.

Tegyük fel, szerzetesek, hogy ebben a vadonban volna egy széles, alacsonyan fekvő mocsár, ahol nagyszámú szarvascsorda élne; és egy bizonyos ember tűnne fel, nem azzal a szándékkal, hogy segítsen rajtuk, nem azzal a szándékkal, hogy jót tegyen velük, nem azzal a szándékkal, hogy kiszabadítsa némelyiket a rabságból. Lezárná a biztonságos, nyugalmas ösvényt, amely a jólétükbe vezet, és nyitna egy hamis ösvényt, kitenne hímeknek való csalétket, elhelyezne nőstényeknek való csalétket4, és ez a nagyszámú szarvascsorda, a későbbiekben, romlásba és szerencsétlenségre jutna. Akkor, tegyük fel, hogy egy bizonyos ember jelenne meg, ugyanannál a nagyszámú szarvascsordánál, azzal a szándékkal, hogy segítsen rajtuk, azzal a szándékkal, hogy jót tegyen velük, azzal a szándékkal, hogy kiszabadítsa némelyiket a rabságból. Feltárná a biztonságos, nyugalmas ösvényt, ami jólétükbe vezet, lezárná a hamis ösvényt, eltávolítaná a hímeknek való csalétket, megsemmisítené a nőstényeknek való csalétket, és ez a nagyszámú szarvascsorda, a későbbiekben, növekedésnek indulna, gyarapodna, bővelkedne.

Ezt a hasonlatot annak érdekében hoztam, hogy érthetőbbé tegyem a lényeget: ’A széles, alacsonyan fekvő mocsár’ az érzéki vágyat jelenti. ’A nagyszámú szarvascsorda’ a létezést jelenti. ’Az ember, nem segítő szándékkal, nem jótevő szándékkal, nem rabságból kimenekítő szándékkal’ jelenti Márát, a Gonoszt. ’A hamis ösvény’ jelenti a nyolcrétű helytelen utat, úgymint a helytelen nézet, helytelen elhatározás, helytelen beszéd, helytelen cselekedet, helytelen életmód, helytelen erőfeszítés, helytelen tudatosság, helytelen összpontosítás. ’A hímeknek való csalétek’ jelenti a szenvedélyt és élvezetet. ’A nőstényeknek való csalétek’ jelenti a tudatlanságot. ’Az ember, segítő szándékkal, jótevő szándékkal, rabságból kimenekítő szándékkal’ jelenti a Beérkezettet, a Magasztost, az önerejéből Megébredtet. ’A biztonságos, nyugalmas ösvény’ jelenti a Nemes Nyolcrétű Ösvényt, úgymint a helyes nézet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életmód, helyes erőfeszítés, helyes tudatosság, helyes összpontosítás.

Így, szerzetesek, feltártam a biztonságos, nyugodalmas ösvényt, lezártam a hamis ösvényt, eltávolítottam a hímeknek való csalétket, megsemmisítettem a nőstényeknek való csalétket. Amit egy tanítónak meg kell tennie – aki a tanítványai jólétéről gondoskodik, irántuk tanúsított együttérzéssel –, azt megtettem értetek. Amott vannak a fák gyökerei, amott az üres hajlékok. Hát gyakoroljatok5, szerzetesek. Ne legyetek meggondolatlanok. Nehogy később megbánjátok. Ez az üzenetem nektek.

Ezeket mondta a Magasztos. A szerzetesek örömmel és megelégedetten hallgatták szavait.


  1. samādhi: elmélyülés  ↩

  2. A gondolatok kordában tartásáról szól az ezt követő MN 20 szutta is.  ↩

  3. citta: szív, elme, tudat  ↩

  4. Ez a hasonlat jelenik meg a MN 25-ben is.  ↩

  5. Azaz meditáljatok, gyakoroljátok a dzshánákat.  ↩

Így készült:
Fordította: Sándor Ildikó
Forrás: MN 19, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Sándor Ildikó, 2010
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.