Phagguna testvér és a nővérek: illetlen meghittség és méltatlan harag
Így hallottam:
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthíban, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika parkjában tartózkodott. Abban az időben a tiszteletreméltó Mólija Phagguna túl sok időt töltött a nővérek társaságában. Olyannyira, hogy ha egy szerzetes a jelenlétében megszólta ezeket a nővéreket, akkor ő feldühödött, elvesztette a nyugalmát és perlekedni is kezdett. Ha pedig egy szerzetes e nővérek jelenlétében a tiszteletreméltó Mólija Phaggunát szólta meg, akkor ők dühödtek fel, elvesztették a nyugalmukat és perlekedni is kezdtek. Ennyire együtt voltak.
Akkor az egyik szerzetes elment a Magasztoshoz, köszönt, oldalt leült és beszámolt neki minderről.
Erre a Magasztos megkérte az egyik szerzetest:
– Menj, szerzetes, hívd ide a nevemben Mólija Phaggunát. Mondd meg neki, hogy a Mester hívatja.
A szerzetes el is ment Mólija Phaggunához, és azt mondta neki:
– Phagguna testvérem, hívat a Mester.
Mólija Phagguna engedelmesen elment a Magasztoshoz, köszönt és oldalt leült. Akkor a Magasztos megkérdezte tőle, igaz-e mindaz, amit hallott róla.
– Igaz, Uram.
Az igazi szerzetes belső meggyőződésből követi a tanítást
– Ugye, Phagguna, te tisztes család sarja vagy, és belső meggyőződésből távoztál az otthonból az otthontalan vándorlétbe?
– Igen, Uram.
– Nem illik hát hozzád, aki tisztes család sarja vagy, és belső meggyőződésből távoztál az otthonból az otthontalan vándorlétbe, hogy túl sok időt töltesz a nővérek társaságában. Ezért még ha valaki a jelenlétedben meg is szólja ezeket a nővéreket, vesd el az otthonba1 való vágyakat és gondolatokat.
1:Szó szerint: ‘a házba’, azaz a világi létbe. (Szemben a szerzetesi életet jelentő otthontalan vándorléttel.)
A haragelhárító mantra
Olyankor is így gyakorolj: „Tudatom nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a számon. Baráti szívvel jót akarok. Harag belül nem emészt.“ Így gyakorolj, Phagguna. És még ha valaki kézzel, agyaggörönggyel, bottal vagy karddal rávág a nővérekre, akkor is így gyakorolj.
Még ha téged szól is meg valaki; vagy ha kézzel, agyaggörönggyel, bottal vagy karddal rád vág, akkor is vesd el az otthonba való vágyakat és gondolatokat. Olyankor is így gyakorolj: „Tudatom nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a számon. Baráti szívvel jót akarok. Harag belül nem emészt.“ Így gyakorolj, Phagguna.
A korai közösséget még nem kellett fegyelmezni
Akkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:
– Hajdanában a szerzetesek elégedettséggel töltötték el a szívemet. Például így szóltam hozzájuk: „Jómagam napjában egyszer eszem ételt, és ezért mindenféle bajok nélkül, jó egészségben, kényelemben, erőm teljében vagyok. Tegyetek ti is így, nektek is javatokra válik.“ Azokat a szerzeteseket nem kellett utasítanom, elég volt, ha tudatosítottam bennük a dolgot.
Mint amikor sima földön egy keresztútnál áll egy kocsi, befogott telivér paripákkal: az ostor letéve. Majd felszáll a zabolátlan lovak megfékezésében ügyes mesterkocsis. Bal kézzel megfogja a gyeplőt, jobb kézzel pedig az ostort, ezzel tetszése szerint hajthatja a kocsit amerre akarja, vagy visszafoghatja2. Ugyanígy, azokat a szerzeteseket sem kellett utasítanom, elég volt, ha tudatosítottam bennük a dolgot.
A mai közösség állandó nyesegetésre szorul
E cél érdekében, szerzetesek, ti is vessétek el az ártalmasat, foglalkozzatok az üdvös dolgokkal: ily módon ti is gyarapodtok, növekszetek, bővelkedtek majd e Dharmában és Életvezetésben.
Olyan ez, mint amikor egy falu vagy vásáros hely közelében van egy nagy szálaliget, amit benőtt a ricinuscserje3. De akad egy ember, aki a liget javát, hasznát, zavartalan fejlődését kívánja. Kivágja a görbe, erőt elszívó szála-sarjakat, kihordja őket, jól megtisztítja a liget belsejét; az egyenes, ép szála-sarjakat pedig megfelelően gondozza. Ily módon egy idő múlva a szálaliget gyarapodni, növekedni, bővelkedni kezd. Szerzetesek, vessétek hát el az ártalmasat, foglalkozzatok az üdvös dolgokkal: ily módon ti is gyarapodtok, növekszetek, bővelkedtek majd e Dharmában és Életvezetésben.
A gazdaasszony és a szolgálója: példázat a felszínes béketűrésről
Hajdanában, itt Szávatthíban élt egy Védéhiká4 nevű gazdaasszony, akinek jó híre volt: „Szelíd, nyugodt, békés asszony Védéhiká.“ Volt neki egy Kálí5 nevű ügyes, szorgos szolgálója, aki jól végezte a dolgát.
Egyszer aztán Kálí elgondolkodott: „Asszonyomnak jó híre van, szelíd, nyugodt, békés asszony Védéhiká. De vajon nem lehet, hogy igazából dühös természetű? Nem lehet, hogy csak én végzem olyan jól a dolgom, hogy a dühös természete nem mutatkozik meg? Megvizsgálom a dolgot.“
És egyszer Kálí szolgáló fényes nappal kelt fel. Akkor Védéhiká odaszólt neki:
– Ejnye, Kálí!
– Igen, asszonyom?
– Ej, miért fényes nappal kelsz fel?
– Hát, csak úgy, asszonyom!
– Igen, csak úgy? Fényes nappal kelsz fel, rossz szolgáló? – Védéhiká feldühödött, elvesztette a nyugalmát, szemöldökét összevonta. Ekkor Kálí elgondolkodott: „Igazából dühös természetű az asszonyom, nem béketűrő. Csak én végzem olyan jól a dolgom, hogy a dühös természete nem mutatkozik meg. Tovább vizsgálom az asszonyomat.“
És legközelebb Kálí szolgáló még később kelt fel. Akkor Védéhiká odaszólt neki:
– Ejnye, Kálí!
– Igen, asszonyom?
– Ej, miért ilyen későn kelsz fel?
– Hát, csak úgy, asszonyom!
– Igen, csak úgy? Ilyen későn kelsz fel, rossz szolgáló? – Védéhiká feldühödött, elvesztette a nyugalmát, magán kívül üvöltözött. Ekkor Kálí elgondolkodott: „Igazából dühös természetű az asszonyom, nem béketűrő. Csak én végzem olyan jól a dolgom, hogy a dühös természete nem mutatkozik meg. Tovább vizsgálom az asszonyomat.“
És legközelebb Kálí szolgáló még később kelt fel. Akkor Védéhiká odaszólt neki:
– Ejnye, Kálí!
– Igen, asszonyom?
– Ej, miért nappal kelsz fel?
– Hát, csak úgy, asszonyom!
– Igen, csak úgy? Nappal kelsz fel, rossz szolgáló? – Védéhiká feldühödött, elvesztette a nyugalmát, fogta a reteszrudat6, fejbevágta Kálít, be is törte a fejét. Akkor Kálí szolgáló betört, vérző fejjel fellármázta a szomszédokat:
– Nézzék, asszonyok, mit művelt a szelíd, nyugodt, békés asszony! Csak mert nappal keltem fel – feldühödik, elveszti a nyugalmát, fejbevág a reteszrúddal, egyetlen szolgálójának a fejét is betöri!?
És nemsokára a gazdaasszonynak rossz híre kelt: „Erőszakos, indulatos, békétlen asszony Védéhiká.“
A felszínes és az igazi szerzetesi béketűrés
Ugyanígy, van olyan szerzetes, aki bámulatosan szelíd, nyugodt és békés, de csak addig, amíg bántó szóval nem illetik. Mert ha a szerzetest bántó szóval illetik, akkor ismerszik meg, hogy szelíd, nyugodt és békés-e.
Nem arra a szerzetesre mondom, hogy szépen beszél, aki azért beszél szépen, azért használ szép szavakat, hogy ellássák felsőruhával, alamizsnával, ülőhellyel-fekhellyel és a betegség ellátására való orvossággal. És miért? Mert ha nem látják el mindezekkel, akkor az ilyen szerzetes nem beszél szépen, nem használ szép szavakat. Arra a szerzetesre mondom, hogy szépen beszél, aki azért beszél szépen, azért használ szép szavakat, mert a Dharmát megbecsüli, nagyra tartja, magasztalja, tiszteli és elismeri. Ezért, szerzetesek, így gyakoroljatok: „Azért fogunk szépen beszélni, azért használunk szép szavakat, mert a Dharmát megbecsüljük, nagyra tartjuk, magasztaljuk, tiszteljük és elismerjük.“ Mások ötféleképpen illethetnek szóval benneteket: jókor vagy nem jókor; a valóságnak megfelelően vagy nem megfelelően; kedvesen vagy durván; hasznosan vagy haszontalanul; baráti szívvel vagy haragból. [De akármennyire rosszul is szól hozzátok valaki,]olyankor is így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Baráti szívvel jót akarunk. Harag belül nem emészt. Ezt a személyt pedig baráti érzülettel bíró tudattal töltjük el. Továbbá erre támaszkodva a világ egészét is baráti érzülettel bíró tudattal, tágas, terjedelmes, mérhetetlen béketűréssel és erőszakmentességgel töltjük el.“7 Így gyakoroljatok, szerzetesek.
A föld, az ég, a Gangesz és a macskabőr szütyő: négy példázat a kikezdhetetlenül békés tudatról
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy jön egy ember kapával és kosárral, és így beszél: „Én ezt az egész földet földtelenné teszem8.“ És mindenfelé ás, hányja a földet, köpköd és ráhugyozik: „Földtelen leszel, földtelen leszel!“
– Mit gondoltok, szerzetesek, vajon ez az ember az egész földet földtelenné tudja tenni?
– Dehogyis, Uram.
– És miért?
– Azért, mert a Föld mélységes, felmérhetetlen, nem könnyű földtelenné tenni; így hát az az ember csak bosszúságot és fáradságot szerez magának.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Baráti szívvel jót akarunk. Harag belül nem emészt. Ezt a személyt pedig baráti érzülettel bíró tudattal töltjük el. Továbbá erre támaszkodva a világ egészét is a földhöz hasonlatos tudattal, tágas, terjedelmes, mérhetetlen béketűréssel és erőszakmentességgel töltjük el.“ Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy jön egy ember lakkot, okkert, indigót vagy karmazsint hoz, és így beszél: „Én az eget kifestem, beszínezem.“
– Mit gondoltok, szerzetesek, vajon ez az ember ki tudja festeni az eget, be tudja színezni?
– Dehogyis, Uram.
– És miért?
– Azért, mert az égnek nincs színe, nincs felszíne, nem könnyű kifesteni, beszínezni; így hát az az ember csak bosszúságot és fáradságot szerez magának.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Baráti szívvel jót akarunk. Harag belül nem emészt. Ezt a személyt pedig baráti érzülettel bíró tudattal töltjük el. Továbbá erre támaszkodva a világ egészét is az éghez hasonlatos tudattal, tágas, terjedelmes, mérhetetlen béketűréssel és erőszakmentességgel töltjük el.“ Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy jön egy ember égő szalmacsomóval, és így beszél: „Én ezzel az égő szalmacsomóval a Gangesz folyót felszárítom, felperzselem.“
– Mit gondoltok, szerzetesek, vajon ez az ember ezzel az égő szalmacsomóval a Gangesz folyót fel tudja szárítani, fel tudja perzselni?
– Dehogyis, Uram.
– És miért?
– Azért, mert a Gangesz mélységes, felmérhetetlen, nem könnyű égő szalmacsomóval felszárítani, felperzselni; így hát az az ember csak bosszúságot és fáradságot szerez magának.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Baráti szívvel jót akarunk. Harag belül nem emészt. Ezt a személyt pedig baráti érzülettel bíró tudattal töltjük el. Továbbá erre támaszkodva a világ egészét is a Gangesz folyóhoz hasonlatos tudattal, tágas, terjedelmes, mérhetetlen béketűréssel és erőszakmentességgel töltjük el.“ Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Képzeljétek el, szerzetesek, hogy van egy dörzsöléssel jól kikészített, megpuhított, gyapottal bélelt macskabőr szütyő – a hangot lefojtja, nem csörög. Jön egy ember egy fa- vagy cserépdarabbal, és így beszél: „Ettől a fa- vagy cserépdarabtól ez a macskabőr szütyő hangot ad, megcsördül.“9
– Mit gondoltok, szerzetesek, vajon ez a macskabőr szütyő hangot ad, megcsördül attól a fa- vagy cserépdarabtól?
– Dehogyis, Uram.
– És miért?
– Mert az egy dörzsöléssel jól kikészített, megpuhított, gyapottal bélelt macskabőr szütyő, ami a hangot lefojtja, nem csörög. Nem könnyű elérni, hogy hangot adjon, megcsördüljön egy fa- vagy cserépdarabtól. Így hát az az ember csak bosszúságot és fáradságot szerez magának.
– Ugyanígy, szerzetesek, akárhogy is illet szóval benneteket valaki, ti mindenképpen így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Baráti szívvel jót akarunk. Harag belül nem emészt. Ezt a személyt pedig baráti érzülettel bíró tudattal töltjük el. Továbbá erre támaszkodva a világ egészét is a macskabőr szütyőhöz hasonlatos tudattal, tágas, terjedelmes, mérhetetlen béketűréssel és erőszakmentességgel töltjük el.“ Így gyakoroljatok, szerzetesek.
A fűrész-hasonlat intelme
Még ha rabló gonosztevők kétkezes fűrésszel valakinek egyik tagját a másik után vágják is le – aki ilyenkor haragot táplál a szívében, az ezzel nem az én tanításomat követi. Olyankor is így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Baráti szívvel jót akarunk. Harag belül nem emészt. Ezt a személyt pedig baráti érzülettel bíró tudattal töltjük el. Továbbá erre támaszkodva a világ egészét is baráti érzülettel bíró tudattal, tágas, terjedelmes, mérhetetlen béketűréssel és erőszakmentességgel töltjük el.“ Így gyakoroljatok, szerzetesek.
Ez volt a fűrész-hasonlat intelme. Tartsátok folyton az eszetekben! Szerzetesek, ha enyhébb vagy vaskosabb szóval illetnek benneteket, láttok-e abban olyat, amit ne tudnátok elviselni?
– Dehogyis, Uram.
– Így hát ezt az intelmet, a fűrész-hasonlatot, tartsátok folyton az eszetekben, sokáig hasznotokra lesz és javatokra válik.
Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek pedig lelkesen üdvözölték a Magasztos szavait.
Azaz a jól képzett lovakat a szakértő irányító nem kell, hogy ráncigálja, üsse-verje, üvöltözzön velük. A gyeplő legfinomabb jelzését is követik. ↩
Ricinus communis: lágyszárú, de akár fa nagyságúra is megnövő, ellenálló, gyomként viselkedő növény. A szerzeteseket az erénytől eltérítő külső hatásokat jelképezi. ↩
Védéhiká, vagyis Vidéha országából való: a faluban tehát nyilván idegen. ↩
Kálí, vagyis ‘fekete’, valószínűleg sötét bőrű, talán lenézett rasszból való. A faluban tehát ő is idegen. ↩
Valószínűleg a tolóreteszhez hasonlóan működő, az ajtó bezárására való, sodrófányi farúd lehetett. ↩
A tartalmilag is idegenszerű, mahájána jellegű szövegdarab az eredetiben is hasonló bikkfanyelven van. ↩
Nem teljesen világos: vagy tönkretenni, meggyalázni akarja az egész földet, vagy csupán elhányni mindenestül. ↩
A hasonlat értelme nem teljesen világos. Az itt adott értelmezés a kínai fordításra alapoz (köszönet Dr. Kósa Gábornak). Úgy gondoljuk, hogy vagyonbiztonsági szempontból fontos lehetett a tökéletes hangelnyelő bugyelláris. Ezt akarja egy fa- vagy cserépdarabot beletéve csörömpölésre bírni az oktondi ember a példázatban. A ránk maradt páli változat alapján elképzelhető, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy az oktondi a kaparással puhává, nem nyikorgóvá cserzett bőrt ellentétes irányú kaparással újra merevvé, nyikorgóvá akarja tenni: „Én ezt a dörzsöléssel jól kikészített, megpuhított, gyapot puhaságú macskabőr szütyőt ezzel a fa- vagy cserépdarabbal recsegőssé, nyikorgóvá teszem.“ ↩