Mahā-taṇhāsaṅkhaya Sutta

Így hallottam:

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, a Dzséta-ligetben Anáthapindika parkjában tartózkodott. Abban az időben egy Száti nevű szerzetes, aki a kévatta törzsből származott¹, erre az ártalmas meggyőződésre jutott: „A Magasztos tanítását úgy értelmezem, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra és ugyanaz marad, nem jön létre másik“.² Sok szerzetes tudomást szerzett erről, elmentek hozzá és megkérdezték tőle:

– Igaz-e Száti testvérem, hogy a Magasztos tanítását úgy értelmezed, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra és ugyanaz marad, nem jön létre másik?

– Pontosan így van.

Ekkor a szerzetesek le akarták beszélni Szátit erről az ártalmas meggyőződésről, ezért ellenvetéseket tettek, kérdezgették és győzködték:

– Semmiképp ne beszélj így, Száti testvérem! Ne gyalázd a Magasztost! Nem helyes a Magasztost rágalmazni! A Magasztos nem mondana ilyet! A Magasztos számos megközelítésben elmondta, hogy a tudat származva³ keletkezik, a forrása⁴ híján nem jön létre a tudat. Ám a kévatta Száti, noha a szerzetesek ellenvetéseket tettek, kérdezgették és győzködték, csökönyösen ragaszkodott ártalmas meggyőződéséhez: „A Magasztos tanítását úgy értelmezem, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra és ugyanaz marad, nem jön létre másik“.

Mivel a szerzetesek nem tudták lebeszélni Szátit ártalmas meggyőződéséről, elmentek a Magasztoshoz. Amikor odaértek, üdvözölték, oldalt leültek, és elmesélték neki mindezt.

– Uram, mivel nem tudtuk lebeszélni Szátit ártalmas meggyőződéséről, ezért mondtuk most el mindezt a Magasztosnak.

Akkor a Magasztos odahívta az egyik szerzetest:

– Menj, szerzetes, hívd ide az én nevemben a kévatta Száti szerzetest, és mondd meg neki, hogy a Mester hívatja.

A szerzetes el is ment Szátihoz, és odaérve azt mondta neki:

– Száti testvérem, hívat a Mester!

Száti engedelmesen elment a Magasztoshoz. Amikor odaért, üdvözölte és oldalt leült. Akkor a Magasztos megkérdezte tőle:

– Igaz-e Száti testvérem, hogy erre az ártalmas meggyőződésre jutottál: „A Magasztos tanítását úgy értelmezem, hogy újraszületéskor a jelenlegi tudatunk születik újra és ugyanaz marad, nem jön létre másik.“

– Igen, Uram.

– Száti, melyik tudatra is gondolsz?

– Erre, Uram, amelyik beszél, tud,⁵ és különféle dolgokban megtapasztalja a jó és bűnös cselekedetek gyümölcsét.

– Te megzavarodott ember, ugyan ki vagy te, hogy úgy értelmezed a Dharmát, mintha én így tanítottam volna? Hiszen számos megközelítésben elmondtam, hogy a tudat származva keletkezik, a forrása híján nem jön létre a tudat. És akkor, te zavarodott ember, rosszul ragadod meg a Dharmát, ezzel engem is gyalázol, magadat is tönkreteszed, sok tisztátalanságot nemzel, és mindez hosszú időn át szenvedést okoz neked és ártalmadra lesz.

Ekkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:

– Mit gondoltok, a kévatta Száti szerzetes akár csak homályosan is felfogott valamit ebből a Dharmából és életvezetésből?

– Ugyan dehogy, egyáltalán nem!

Ennek hallatán Száti elhallgatott, zavarba jött, magába roskadt, lehajtotta a fejét, és csak ült elvörösödve, válasz nélkül. Ekkor a Magasztos azt mondta neki:

– Te zavarodott ember, az ártalmas meggyőződésedről híresülsz majd el! Most akkor kifaggatom a szerzeteseket is.

– Ti is úgy értelmezitek a tanításomat, ahogy Száti, aki rosszul ragadja meg és ezzel engem is gyaláz, magát is tönkreteszi és sok tisztátalanságot nemz?

– Egyáltalán nem, Uram, hiszen a Magasztos számos megközelítésben elmondta, hogy a tudat származva keletkezik, a forrása híján nem jön létre a tudat.

– Helyes, szerzetesek, ti jól értelmezitek a tanításomat. Száti viszont rosszul ragadja meg és ezzel engem is gyaláz, magát is tönkreteszi és sok tisztátalanságot nemz. Mindez pedig hosszú időn át szenvedést okoz ennek a zavarodott embernek és ártalmára lesz.

Szerzetesek, a tudat annak megfelelő besorolást nyer, amely forrásból származva keletkezett. A színek⁶ tudata a látásból származva keletkezik, így látási tudatnak nevezzük. Ugyanígy a hangok tudatát hallási tudatnak, a szagok tudatát szaglási tudatnak, az ízek tudatát ízlelési tudatnak nevezzük. A tapintásérzetek tudata a testből származva keletkezik, így testi tudatnak nevezzük. A dolgok sajátosságainak tudata az elméből származva keletkezik, így elme-tudatnak nevezzük.

A tűz is annak megfelelő besorolást nyer, amely forrásból származva ég. Ha rönkből származva ég a tűz, rönktűznek nevezzük. Ha rőzséből, szalmából, tehénlepényből, pelyvából vagy szemétből származva ég, akkor rőzsetűznek, szalmatűznek, tehénlepénytűznek, pelyvatűznek vagy szeméttűznek nevezzük. Ugyanígy a tudat is annak megfelelő besorolást nyer, amely forrásból származva keletkezett

Szerzetesek, világos, hogy ez [a tudat] egy létrejött dolog?

– Igen, Uram.

– Világos, hogy abból jön létre, ami táplálja?

– Igen, Uram.

– Világos, hogy ami létrejött, az tápláléka megszűntével meg fog szűnni?

– Igen, Uram.

– Szerzetesek, aki kételkedik benne, hogy ez egy létrejött dolog, ugye elbizonytalanodik⁷?

– Igen, Uram.

– Aki kételkedik benne, hogy táplálékából jön létre, ugye elbizonytalanodik?

– Igen, Uram.

– Aki kételkedik benne, hogy ami létrejött, tápláléka megszűntével meg fog szűnni, ugye elbizonytalanodik?

– Igen, Uram.

– Szerzetesek, aki viszont a valóságnak megfelelően, helyesen megérti és belátja mindezeket, annak ugye elmúlik a bizonytalansága?

– Igen, Uram.

– Ugye ti nem vagytok bizonytalanok mindezekben?

– Nem, Uram.

– Ugye a valóságnak megfelelően, helyesen értitek és jól látjátok mindezeket?

– Igen, Uram.

– Szerzetesek, ha viszont ragaszkodtok ehhez a tiszta és ragyogó nézethez, kérkedtek vele és sajátotokként dédelgetitek, akkor vajon értitek-e, amit megmutattam, hogy a Dharma olyan, mint a tutaj: átkelésre szolgál és nem arra, hogy az ember birtokba vegye?

– Akkor nem, Uram.

– De ha nem ragaszkodtok hozzá, akkor ugye megértettétek a tutaj-hasonlatot?

– Igen, Uram.

Ez a négy táplálék szolgál a létrejöttek fennmaradására, vagy a létesülni készülők támogatására. Melyik négy? Az elfogyasztható táplálék, akár durva, akár finom; az érintkezés a második, az elme hajlama a harmadik, a tudat a negyedik⁸.

És ez a négy táplálék, szerzetesek, miből ered, miből keletkezik, miből születik, miből jön létre?

Ez a négy táplálék a szomjúságból ered, a szomjúságból keletkezik, a szomjúságból születik, a szomjúságból jön létre.

És a szomjúság?

Az érzetből.

És az érzet?

Az érintkezésből.

És az érintkezés?

A hat területből⁹.

És a hat terület?

A námarúpából¹⁰.

És a námarúpa?

A tudatból.

És a tudat?

A meghatározottságokból.

És a meghatározottságok?

A meghatározottságok a nem-tudásból erednek, a nem-tudásból keletkeznek, a nem-tudásból születnek, a nem-tudásból jönnek létre.

Így hát, szerzetesek, a nem-tudásból fakadnak a meghatározottságok, azokból fakad a tudat, abból a námarúpa, abból a hat terület, abból az érintkezés, abból az érzet, abból a szomjúság, abból a sajátítás, abból a létesülés, abból a születés, abból az öregség és a halál; és létrejön a bánat, siránkozás, fájdalom, ború és baj. Így keletkezik ez a rakás színtiszta szenvedés.

‘Az öregség és a halál forrása a születés’ – így szól a tanítás. De vajon tényleg így van? Nektek mi a véleményetek?

– Az öregség és a halál forrása a születés, uram, nekünk is ez a véleményünk.

– ‘A születés forrása a létesülés, azé a sajátítás, azé a szomjúság, azé az érzet, azé az érintkezés, azé a hat terület, azé a námarúpa, azé a tudat, azé a meghatározottságok, azoké pedig a nem-tudás’ – így szól a tanítás. De vajon tényleg így van? Nektek mi a véleményetek?

– Nekünk is ez a véleményünk, uram.

– Helyes, szerzetesek!

Így hát ti is azt mondjátok, én is azt mondom: „ha van ez, lesz az is; ennek létrejötte miatt jön létre az“. Éspedig: a nem-tudásból fakadnak a meghatározottságok, azokból fakad a tudat, abból a námarúpa, abból a hat terület, abból az érintkezés, abból az érzet, abból a szomjúság, abból a sajátítás, abból a létesülés, abból a születés, abból az öregség és a halál; és létrejön a bánat, siránkozás, fájdalom, ború és baj. Így keletkezik ez a rakás színtiszta szenvedés.

Ha viszont a teljes szenvedélymentesség révén megszűnik a nem-tudás¹¹, akkor megszűnnek a meghatározottságok, emiatt megszűnik a tudat, és így a námarúpa is, majd a hat terület, az érintkezés, az érzet, a szomjúság, a sajátítás, a létesülés, a születés, az öregség és a halál; és megszűnik a bánat, siránkozás, fájdalom, ború és baj. Így szűnik meg ez a rakás színtiszta szenvedés.

– ‘A születés megszűntével megszűnik az öregség és a halál’ – így szól a tanítás. De vajon így van ez? Nektek mi a véleményetek?

– A születés megszűntével megszűnik az öregség és a halál, uram, nekünk is ez a véleményünk.

– ‘A születés megszűnik a létesülés megszűnése miatt, emez a sajátítás, ez a szomjúság, ez az érzet, ez az érintkezés, ez a hat terület, ez a námarúpa, ez a tudat, ez a meghatározottságok, ezek pedig a nem-tudás megszűnése miatt szűnnek meg’ – így szól a tanítás. De vajon tényleg így van? Nektek mi a véleményetek?

– Nekünk is ez a véleményünk, uram.

– Helyes, Szerzetesek! Így hát ti is azt mondjátok, én is azt mondom: „ha nincs ez, nem lesz az sem; ennek a megszűnése miatt szűnik meg az“. Éspedig: a nem-tudás megszűnése miatt megszűnnek a meghatározottságok, emiatt megszűnik a tudat, és így a námarúpa is, majd a hat terület, az érintkezés, az érzet, a szomjúság, a sajátítás, a létesülés, a születés, az öregség és a halál; és megszűnik a bánat, siránkozás, fájdalom, ború és baj. Így szűnik meg ez a rakás színtiszta szenvedés.

Szerzetesek, ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor vajon a múlt felé fordultok-e, hogy léteztetek-e a múltban vagy nem, kik voltatok, milyenek voltatok, és miből mivé lettetek?

– Dehogyis, uram.

– Ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor vajon a jövő felé fordultok-e, hogy lesztek-e a jövőben vagy nem, kik lesztek, milyenek lesztek, és miből mivé lesztek?

– Dehogyis, Uram.

– Ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor vajon bizonytalankodtok-e most, a jelenbeli önmagatokkal kapcsolatban, hogy tényleg léteztek-e vagy nem, mik vagytok, milyenek vagytok, honnan jött ez a lény és hová jut?

– Dehogyis, Uram.

– Ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor mondjátok-e ezt: „Nagy a mi Mesterünk, a Tanító tekintélye miatt beszélünk így.“

– Dehogyis, Uram.

– Ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor mondjátok-e ezt: „egy törekvő így beszél, és mi is igazi törekvők vagyunk, ezért beszélünk így.“

– Dehogyis, Uram.

– Ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor választanátok-e másik tanítót?

– Dehogyis, Uram.

– Szerzetesek, ha ezt tudjátok és belátjátok, akkor résztvennétek-e mindenféle törekvők és bráhmanák rítusaiban és ünnepeiben?

– Dehogyis, Uram.

– Ugye, szerzetesek, csak azt mondjátok, amit ti magatok ismertek, láttok, tudtok?

– Igen, Uram.

– Rendben, szerzetesek. Beavattalak benneteket ebbe a Dharmába, ami jelen világbeli, azonnali, megtapasztalásra hívó, feltárulkozó, és amit a bölcsek magukban felismerhetnek. Mindaz amit mondtam, az abból fakad, hogy a Dharma ilyen.

Szerzetesek, három dolog együttlététől fogan meg a magzat. Amikor az anya és az apa együtt vannak, de az anya nincs termékeny idejében és gandhabba¹² sincs, akkor a magzat nem fogan meg. Amikor az anya és az apa együtt vannak, az anya termékeny idejében van, de gandhabba nincs, a magzat akkor sem fogan meg. Amikor az anya és az apa együtt vannak, az anya termékeny idejében van, és gandhabba is van – e három dolog együttlététől a magzat megfogan.

Az anya a magzatot kilenc vagy tíz hónapon át aggódva oltalmazza méhében nehéz teherként. Kilenc vagy tíz hónap múlva az anya aggódva megszüli nehéz terhét. Az újszülöttet saját vérével táplálja. Hiszen az anyatej, szerzetesek, nem más, mint vér¹³. Ahogy a gyermek cseperedik és képességei kifejlődnek, különféle gyermekjátékokkal játszik: horoggal, bottal¹⁴, pörgettyűvel, forgóval, levélből készült vékával, kocsival, nyíllal. Ahogy a gyermek cseperedik és képességei kifejlődnek, gyönyörűségét leli az öt érzéki élvezetben: a látással, hallással, szaglással, ízleléssel és tapintással megismerhető, vágyott, kívánatos, kellemes, jóleső, élvezetes, gyönyörködtető formákban, hangokban, szagokban, ízekben és érintésekben.

A kellemes színekhez, hangokhoz, szagokhoz, ízekhez és érintésekhez¹⁵ vonzódik, a kellemetlenektől viszolyog – testi tudatossága nincs, felfogása behatárolt. Nem tudja mi teszi szabaddá a felfogást, az értelmet, a tudatot¹⁶, aminek révén ezek az ártalmas tudati jelenségek számára maradéktalanul megszűnnek. Így hát elfogad és elutasít; bármilyen érzetet is érez – kellemeset, szenvedéstelit vagy közömböset –,[örül neki, viszolyog tőle vagy nem érdekli. Ha tehát kellemes érzetet érez,]¹⁷ örül neki, üdvözli azt és kötődni fog hozzá, gyönyörűségét leli benne. Ez az érzéki gyönyörűség a sajátítás; ebből a sajátításból fakad a létesülés, abból a születés, abból az öregség és a halál; és létrejön a bánat, siránkozás, fájdalom, ború és baj. Így keletkezik ez a rakás színtiszta szenvedés.

És a Tathágata megjelenik a világban: az Érdemes, tökéletesen felébredett, nagytudású és tiszta életű, aki az utat bejárta, megértette a világot; az emberi zabolátlanság legkitűnőbb megfékezője¹⁸, istenek és emberek tanítója, a felébredett Magasztos. Ezt a világot, az istenekkel, Márával, Brahmával, az emberiséget a törekvőkkel és bráhmanákkal, istenestül-emberestül arra tanítja, amit saját maga ismert fel és tapasztalt meg. Szó szerint és értelmezve megtanítja a Dharmát, amely üdvös az elején, a közepén és a végén; megvilágítja a jámborság egyetlen teljes és tökéletesen tiszta útját. Hallja ezt a Dharmát egy gazda¹⁹ vagy egy rokona, vagy egy másik derék ember; bizalom ébred benne a Tathágata iránt, és így gondolkodik: az otthoni élet zsúfoltság és poros út, a vándorélet szabad ég, nem könnyű az otthon élőnek a tökéletesen teljes és tiszta, feddhetetlen²⁰ jámborság útját járni. Így hát megválok hajamtól és szakállamtól, megsárgult ruhát öltök és az otthonból az otthontalan vándorlétbe távozom. Előbb-utóbb aztán hátrahagyja kisebb-nagyobb vagyonát, rokonságát, megválik hajától és szakállától, megsárgult ruhát ölt és az otthonból az otthontalan vándorlétbe távozik.

Ezután a szerzetesek fegyelmezett életmódját követi:

Felhagy az élet²¹ elleni vétkezéssel, tartózkodik az élet elleni vétkezéstől, leteszi a botot és a fegyvert; szégyenlős²² és részvéttel teli, együttérzően minden élőlény javát nézi.

Felhagy a nem adott [dolgok] elvételével, tartózkodik a nem adott [dolgok] elvételétől, csak azt veszi el, csak azt kívánja, amit odaadnak, és mivel nem lop, megtisztult szívvel él.

Felhagy azzal, hogy ne a jámborság útján²³ járjon, a jámborság útját járja, elvonultan él, tartózkodik a szeretkezés világi szokásától.

Felhagy a hamis beszéddel, tartózkodik a hamis beszédtől, igazat mond, tartja a szavát, szavahihető, megbízható, és nem téveszti meg az embereket.

Felhagy az álnok beszéddel, tartózkodik az álnok beszédtől – amit itt hall, azt nem mondja el amott, amit ott hall, azt nem mondja el emitt, hogy viszályt keltsen. A viszályban állókat kibékíti, az egyetértést előmozdítja, az összhangnak örül, azt kívánja, abban leli örömét, beszédével összhangot teremt.

Felhagy a durva beszéddel, tartózkodik a durva beszédtől – szava nem bántó, kedves a fülnek, szeretetreméltó, közvetlen, udvarias, mindenkinek kedves és jóleső.

Felhagy a szertelen beszéddel, tartózkodik a szertelen beszédtől – alkalmas időben, a valóságnak megfelelően, tartalmasan beszél, a Dharmáról beszél, a [szerzetesi] életvezetésről beszél, és amit mond, az értékes, a helyzetnek megfelelő, megalapozott, hasznos és a tárgyánál marad.

Tartózkodik a növények és élőlények pusztításától, naponta egyszer étkezik, a megfelelő időben, nem éjszaka. Tartózkodik a komédiások táncos, énekes, zenés mutatványainak bámulásától; az olyan alkalmaktól, ahol virágfüzért, illatszert, kenőcsöt viselnek, ékszert hordanak; a puha és széles fekvőhelytől; arany és ezüst elfogadásától; el nem készített étel (pl. gabona vagy nyers hús) elfogadásától; [a szerzetesi közösség számára uralkodók által felkínált] nők és lányok, illetve szolgálólányok és szolgák, kecske, juh, kakas és disznó, elefánt, tehén, csődör és kanca, földbirtok és tanya elfogadásától; a követi megbízatások és küldetések teljesítésétől; az adásvételtől; a súlymértékkel, az érmével és az űrmértékkel történő csalástól; a megvesztegetéstől, a becsapástól, a megtévesztéstől és az átveréstől; a megcsonkítástól, a gyilkolástól, a foglyul ejtéstől, az útonállástól, a fosztogatástól és az erőszakoskodástól.²⁴

Megelégszik a felsőruhával, mely a testét körbeveszi, és az alamizsnával, mellyel a gyomrát megtölti. Bárhova megy, mindene nála van, mint egy madárnak, aki mindenhova tollai terhével együtt repül. A szerzetes az arija erények birtokában nem kifogásolható boldogságot tapasztal magában.

Amikor a szemével színt lát, a fülével hangot hall, az orrával szagot, a nyelvével ízt, a testével érintést érez vagy az elméjével sajátosságot ismer fel, nem keresgéli az okait és a következményeit. Vigyáz a szemére, távol tartja a szemét minden olyan esetben, amikor különben a sóvárgás és a csalódás ártalmai sújtanák. Vigyáz a fülére, az orrára, a nyelvére, a testére és az elméjére, távol tartja őket minden olyan esetben, amikor különben a sóvárgás és a csalódás ártalmai sújtanák. Így az érzékszervek arija védelme révén túl nem áradó boldogságot tapasztal magában.

Tudatosan cselekszik, amikor elmegy vagy visszatér; előre tekint vagy nézelődik; összekuporodik vagy kinyújtózik; köpenyét és felső ruháját viseli vagy szilkéjét hordozza; eszik, iszik, rágcsál, majszol; vizeletét és székletét üríti; megy, áll, ül, alszik vagy ébren van, beszél vagy hallgat.

Ily módon a szerzetes az arija erények tömegének birtokában, az arija elégedettség birtokában, az érzékszervek arija védelme birtokában, az arija tudatosság és tudatosítás birtokában félreeső helyen telepszik le – vadonban, fa tövében, hegyen, hasadékban, barlangban, halottégető helyen, erdei magaslaton, tisztáson vagy szalmakazalnál. Étkezés után, miután visszatért az alamizsnagyűjtésből, lótuszülésben, egyenes testtartásban leül, és figyelmét az arca környékére irányítva a tudatosságát kifejleszti.

Elhagyja a világ iránti sóvárgást, tudata mentessé válik a sóvárgástól – tudatát megtisztítja a sóvárgástól.

Elhagyja a rosszindulatot és a gyűlölködést, tudata mentessé válik a rosszindulattól, minden lélegző lény javát kívánja – tudatát megtisztítja a rosszindulattól és a gyűlölködéstől.

Elhagyja a fásultságot és a tompaságot, mentessé válik a fásultságtól és a tompaságtól, felfogása tiszta, tudatos és összeszedett – tudatát megtisztítja a fásultságtól és a tompaságtól.

Elhagyja a szorongást és a bűntudatot, felszabadult, megbékél önmagával – tudatát megtisztítja a szorongástól és a bűntudattól.

Elhagyja a bizonytalankodást, túljut a bizonytalankodáson, nem tévelyeg az üdvös minőségek tekintetében – tudatát megtisztítja a bizonytalankodástól.

S miután elhagyta ezt az öt hátráltató tényezőt, és a nyugtalanító érzéseket bölcsességgel meggyengítette, távol a vágyaktól, távol a nem üdvös minőségektől eléri az elemzéssel és fontolgatással kísért, az eltávolodásból eredő, örömtől boldog első elmélyedést, és abban időzik. Majd miután lecsendesül az elemzés és fontolgatás, eléri a belülről fakadó, letisztult derűt, az elme összpontosulását, az elemzés és fontolgatás nélküli, szamádhiból születő, örömtől boldog második elmélyedést harmadik elmélyedést negyedik elmélyedést²⁵, és abban időzik.

Amikor a szemével színt lát, a fülével hangot hall, az orrával szagot, a nyelvével ízt, a testével érintést érez²⁶, akkor a kellemes színekhez, hangokhoz, szagokhoz, ízekhez és érintésekhez nem vonzódik, a kellemetlenektől nem viszolyog – testi tudatosságát kifejlesztette, felfogása határtalan. A valóságnak megfelelően, helyesen érti, mi teszi szabaddá a felfogást, az értelmet, a tudatot, aminek révén ezek az ártalmas tudati jelenségek számára maradéktalanul megszűnnek. Így hát nem fogad el és nem utasít el; bármilyen érzetet is érez – kellemeset, szenvedéstelit vagy közömböset – nem örül neki, nem üdvözli azt és nem kötődik hozzá. Így megszűnik az érzetekben lelt gyönyörűség.

A gyönyörűség megszűnése miatt megszűnik a sajátítás, emiatt megszűnik a létesülés, és így a születés is, majd az öregség és a halál; és megszűnik a bánat, siránkozás, fájdalom, ború és baj. Így szűnik meg ez a rakás színtiszta szenvedés.

Szerzetesek, jegyezzétek meg mindezt. Röviden ez a megszabadulás a szomjúság kioltása révén. A kévatta Száti pedig a szomjúság nagy, szövevényes hálójába gabalyodott.

Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek lelkesen üdvözölték a Magasztos szavait.