Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

MN 52, PTS M I 349
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 52 Aṭṭhakanāgara Sutta

Az atthakanágarai férfi

Így hallottam. Egy alkalommal a tiszteletreméltó Ánanda Vészálí közelében, Veluvagámakában1 tartózkodott. Ezzel egy időben az Atthakangarából származó világi, Daszama érkezett ügyeit intézni Pátaliputtába. Ekkor elment egy szerzeteshez a Kukkata kolostorba, és miután megérkezett, leborult [a szerzetes] előtt, és leült melléje. Ahogy ott ült, ezt kérdezte tőle:

– Hol tartózkodik most a tiszteletreméltó Ánanda? Látni szeretném.

– Világi! A tiszteletreméltó Ánanda Vészálí közelében, Veluvagámakában tartózkodik.

Ezután az atthakangarai Daszama, a világi, miután elintézte ügyeit Pátaliputtában, Vészáli közelébe, Veluvagámakába ment a tiszteletreméltó Ánandához. Miután megérkezett, leborult [Ánanda] előtt, és leült melléje. Ahogy ott ült, ezt kérdezte tőle:

– Tiszteletreméltó uram! Van-e olyan egyedüli minőség,2 amit a Magasztos – aki tud, aki lát, a kiváló és teljesen, önerejéből felébredt - nyilatkoztatott ki, ahol egy éber, figyelmes és eltökélt szerzetes még meg nem szabadult tudata megszabadulttá válik, vagy a még meg nem szüntetett [tudati] izgalmai teljesen megszűnnek, vagy ahol eléri azt a béklyóktól való felülmúlhatatlan védelmet, amit eddig még nem ért el?

– Igen világi, van olyan (…).

– És mi az az egyedüli minőség, tiszteletreméltó uram?

– Világi! Amikor egy szerzetes — aki teljesen visszavonult az érzékiségtől, visszavonult az erénytelen tulajdonságoktól — az első dzshánába3 lép, és ott időzik: elragadtatás és öröm születik [ebből] az elvonultságból, amelyekkel együtt jár a gondolkodás és fogalomalkotás.

Szemlélődik felette és észleli, hogy: ’Ez az első dzshána, összetett és szándékolt. Azonban ami összetett és szándékolt, az állandótlan és változásnak kitett.’ Itt tartózkodva eléri a szellemi izgalmak megszűnését. Vagy ha nem, akkor — épp a Dhamma-szenvedélye, Dhamma–öröme által, és mivel teljesen széttörte az első öt béklyót — a [Makulátlan Birodalmakban való] újraszületésnek köszönhetően teljesen megszabadul, soha többé nem születik vissza erre a világra.

Ez az az egyedüli minőség, amit a Magasztos — aki tud, aki lát, a kiváló és teljesen, önerejéből felébredt — nyilatkoztatott ki, ahol egy éber, figyelmes és eltökélt szerzetes még meg nem szabadult tudata megszabadulttá válik, vagy a még meg nem szüntetett [tudati] izgalmai teljesen megszűnnek, vagy ahol eléri azt a bilincsektől való felülmúlhatatlan védelmet, amit eddig még nem ért el.

Hasonlóképpen a második, harmadik és negyedik dzshánával.

Vagy a szerzetes áthatja az első irányt4 jóakarat által fűtött éberséggel, éppúgy mint a második, harmadik, negyedik irányt. Fent és lent, körös-körül, mindenhol, mindenütt áthatja a mindent magába foglaló világegyetemet jóakarat által fűtött éberséggel – bőséggel, kiterjedően, mérhetetlenül, és rosszindulat, rosszakarat nélkül.

Szemlélődik felette, és észleli, hogy ’ez a jóakarattal teli éberség általi megszabadulás5 összetett és szándékolt. Azonban ami összetett és szándékolt, az állandótlan és változásnak kitett.’ Itt tartózkodva eléri a szellemi izgalmak megszűnését. Vagy ha nem, akkor – épp a Dhamma-szenvedélye, Dhamma–öröme által, és mivel teljesen széttörte az első öt béklyót – a [Makulátlan Birodalmakban6 való] újraszületésnek köszönhetően teljesen megszabadul, soha többé nem születik vissza erre a világra.

Világi! Ez is egy olyan egyedüli minőség, amit a Magasztos – aki tud, aki lát, a kiváló és teljesen, önerejéből felébredt – nyilatkoztatott ki, ahol egy éber, figyelmes és eltökélt szerzetes még meg nem szabadult tudata megszabadulttá válik, vagy a még meg nem szüntetett [tudati] izgalmai teljesen megszűnnek, vagy ahol eléri azt a bilincsektől való felülmúlhatatlan védelmet, amit eddig még nem ért el.

Hasonlóképpen az együttérzéssel, megbecsüléssel és egykedvűséggel teli éberség általi megszabadulással.

Vagy a szerzetes – teljesen túllépve a [fizikai] formák érzékelésén, az ellenállás érzékelésének megszűntével és a különbözőséggel nem törődve, a ’végtelen teret’ [érzékelve], a végtelen tér dimenziójába lép és ott időzik.

Szemlélődik felette, és észleli, hogy ’a végtelen tér elérése összetett és szándékolt. Azonban ami összetett és szándékolt, az állandótlan és változásnak kitett.’ Itt tartózkodva eléri a szellemi izgalmak megszűnését. Vagy ha nem, akkor – épp a Dhamma-szenvedélye, Dhamma–öröme által, és mivel teljesen széttörte az első öt béklyót – a [Makulátlan Birodalmakban való] újraszületésnek köszönhetően teljesen megszabadul, soha többé nem születik vissza erre a világra.

Világi! Ez is egy olyan egyedüli minőség, amit a Magasztos – aki tud, aki lát, a kiváló és teljesen, önerejéből felébredt – nyilatkoztatott ki, ahol egy éber, figyelmes és eltökélt, szerzetes még meg nem szabadult tudata megszabadulttá válik, vagy a még meg nem szüntetett [tudati] izgalmai teljesen megszűnnek, vagy ahol eléri azt a bilincsektől való felülmúlhatatlan védelmet, amit eddig még nem ért el.

Hasonlóan a végtelen tudat és a semmi dimenziójával.

Amikor mindezt végighallgatta, az atthakangarai Daszama, a világi, így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

– Tiszteletreméltó Ánanda! Ahogy egy ember, aki egyetlen bejáratot keres a kincshez, holott tizenegy bejárat is rendelkezésére áll, ugyanígy én is egyetlen kaput kerestem a haláltalanhoz7, holott most tizenegyről is hallottam. Hasonlóképpen ahhoz az emberhez, akinek a házában tizenegy ajtó van, de bármelyiken biztonságban távozhat onnan, ugyanígy én is a haláltalan e tizenegy ajtaja közül bármelyik segítségével (önmagában is) biztonságba helyezhetem magam.

Tiszteletreméltó uram! Amikor más szekták tagjai vagyont gyűjtenek a tanítóiknak, én miért ne adózhatnék hódolattal a tiszteletreméltó Ánandának?

Ezután az atthakangarai Daszama, a világi, miután összegyűjtötte a Vészálí-beli és pátaliputtai szerzeteseket, saját kezűleg szolgálta ki őket jobbnál jobb ételekkel. Minden szerzetesnek egy pár [szerzetesi] ruhát ajánlott fel, magának a tiszteletreméltó Ánandának három köntöst is. Ezen kívül a tiszteletreméltó Ánandának még lakóhelyet is épített ötszáz [khapana] értékben.


  1. Helység Vészálí közelében, más elnevezései: Veluvagāma vagy Beluvagāma, ill. még rövidebben Veluva, vagy Beluva.  ↩

  2. dhamma: tudattartam, a tudat tartalma (Lásd DN 22, a szemlélődés 4. negyede)  ↩

  3. elmélyedés — (meditáció során) a tudat összeszedett állapota, amikor az teljesen elmélyed, belemerül a tudattárgyba (jhāna)  ↩

  4. keletet  ↩

  5. ceto-vimutti: az elme/tudat megszabadulása; itt az erre irányuló meditációs gyakorlat  ↩

  6. A Szuddhávásza Dévák (Suddhāvāsa-deva) létsíkja, ahová a vissza-nem térők (anāgāmin) jutnak haláluk után.  ↩

  7. amata: szó szerint “halál nélküli”, “haláltalan”; a megszabadult, megvilágosodott állapot; a nibbána szinonimája  ↩

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: MN 52, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: December 27, 2011, at 05:11 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.