Fordította: A páli fordító csoport (info)

További fordítások: Vekerdi József

MN 58, PTS M I 392
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 58 Abhayarājakumāra Sutta

Abhaja herceg

Így hallottam:

Egyszer a Magasztos Rádzsagahában időzött, a Bambuszligetben, a Mókusetetőhelyen. Ekkor Abhaja1, a király fia elment Nátaputtához2, a Niganthához, üdvözölte őt és oldalt leült. Nemsokára Nátaputta így szólt hozzá:

– Menj, herceg, hívd ki vitára Gótama törekvőt. Így jó híred kél, mert vitára hívtad a csodás képességű, nagyhatalmú Gótama törekvőt.

– Ugyan hogyan is hívhatnám én vitára a csodás képességű, nagyhatalmú Gótama törekvőt?

– Menj el, herceg, Gótama törekvőhöz és kérdezd meg tőle: „Uram, mond-e a Tathágata olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó?” Ha erre igennel felel, kérdezd meg tőle: „Uram, akkor hát miben különbözöl az átlagembertől? Hiszen az átlagember is mond olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó.” Ha viszont nemmel felel, kérdezd meg tőle: „Uram, akkor hát miért mondtad ezt Dévadattáról:

– >
Dévadatta aláhullott, Dévadatta pokolra jut,
Dévadatta menthetetlen, Dévadatta soká bolyong.
<-

E szavaidtól Dévadatta feldühödött és magán kívül volt.” Ha ezt a kéthegyű kérdést felteszed Gótama törekvőnek, ő sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja majd. Mint amikor egy embernek a torkán akad egy vashorog, és nem tudja sem kiköpni, sem lenyelni, ugyanúgy, herceg, ha Gótama törekvőnek ezt a kéthegyű kérdést felteszed, ő sem tudja majd sem kiköpni, sem lenyelni.

– Rendben, uram! – felelte engedelmesen Abhaja herceg, majd felkelt ültéből, elköszönt, illő tisztelettel jobbkéz felől megkerülte Nátaputtát, a Niganthát, majd elindult a Magasztoshoz. Amikor odaért hozzá, üdvözölte és oldalt leült. Nemsokára felpillantott a Napra, és azt gondolta: „Ma már túl késő van, úgyhogy holnap, a saját otthonomban hívom ki vitára a Magasztost.” Ezért így szólt hozzá:

– Fogadja el a Magasztos a meghívásomat negyedmagával a holnapi étkezésre!

A Magasztos hallgatásával beleegyezett. Miután megkapta a beleegyezését, Abhaja herceg felkelt ültéből, elköszönt, illő tisztelettel jobbkéz felől megkerülte a Magasztost, és elment.

A Magasztos az éjszaka elmúltával, reggel felöltözött, vette szilkéjét és felsőruháját, majd elment Abhaja herceg lakhelyére, és leült a neki felkínált ülőhelyre. Abhaja herceg pedig válogatott étkekkel és finomságokkal kínálta, és sajátkezűleg szolgálta ki a Magasztost.

Miután a Magasztos befejezte az étkezést és letette a szilkéjét, Abhaja herceg hozott egy alacsonyabb ülőalkalmatosságot, és oldalt leült mellé, majd így szólt:

– Uram, mond-e a Tathágata olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó?

– Herceg, ez nem egyértelmű.

– Akkor a niganthák kudarcot vallottak, uram!

– Herceg, mire mondtad, hogy a niganthák kudarcot vallottak?

– Nos, uram, elmentem Nátaputtához, a Niganthához, üdvözöltem őt és leültem oldalt. Nátaputta egy idő múlva így szólt hozzám:

– >

– Menj, herceg, hívd ki vitára Gótama törekvőt. Így jó híred kél, mert vitára hívtad a csodás képességű, nagyhatalmú Gótama törekvőt.

– Ugyan hogyan is hívhatnám én vitára a csodás képességű, nagyhatalmú Gótama törekvőt?

– Menj el, herceg, Gótama törekvőhöz és kérdezd meg tőle: „Uram, mond-e a Tathágata olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó?” Ha erre igennel felel, kérdezd meg tőle: „Uram, akkor hát miben különbözöl az átlagembertől? Hiszen az átlagember is mond olyat, ami másoknak kellemetlen és bántó.” Ha viszont nemmel felel, kérdezd meg tőle: „Uram, akkor hát miért mondtad ezt Dévadattáról: <-

– >
Dévadatta aláhullott, Dévadatta pokolra jut,
Dévadatta menthetetlen, Dévadatta soká bolyong.
<-

– >
E szavaidtól Dévadatta feldühödött és magán kívül volt.” Ha ezt a kéthegyű kérdést felteszed Gótama törekvőnek, ő sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja majd. Mint amikor egy embernek a torkán akad egy vashorog, és nem tudja sem kiköpni, sem lenyelni, ugyanúgy, herceg, ha Gótama törekvőnek ezt a kéthegyű kérdést felteszed, ő sem tudja majd sem kiköpni, sem lenyelni.” <-

Abhaja herceg eközben az ölében tartotta karonülő kisfiát. A Magasztos így szólt Abhaja herceghez:

– Herceg, mit gondolsz: ha a te gondatlanságod, vagy a dajka gondatlansága miatt a gyermek a szájába venne egy fa- vagy cserépszilánkot, mit tennél?

– Kivenném, uram. Ha nem tudnám egyből kivenni, akkor bal kézzel megfognám a fejét, jobb kezem egyik ujjával horgot formálva kiszedném, még ha meg is sebzem. És miért? A gyermek iránti együttérzésből, uram.

– Ugyanígy, herceg,

– >
amiről a Tathágata tudja, hogy valótlan, hamis és haszontalan, továbbá másoknak kellemetlen és bántó is: azt nem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, de haszontalan, emellett másoknak kellemetlen és bántó: azt sem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, emellett hasznos, de másoknak kellemetlen és bántó: azt alkalmas időben kifejti. Amiről a Tathágata tudja, hogy valótlan, hamis és haszontalan, noha másoknak kellemes és jóleső: azt nem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, de haszontalan, noha másoknak kellemes és jóleső: azt sem mondja. Amiről a Tathágata tudja, hogy valós és igaz, emellett hasznos, továbbá másoknak kellemes és jóleső is: azt alkalmas időben kifejti. <-

És miért? A lények iránti együttérzésből.

– Amikor, uram, művelt nemesek3, bráhminok, közemberek vagy törekvők kigondolnak egy kérdést, majd eljönnek a Tathágatához és felteszik neki – vajon már előre megfontolta, hogy mit fog válaszolni, amikor eljönnek hozzá és épp ezt kérdezik; vagy pedig egyszerűen a kérdés alapján jut eszébe a válasz?

– Herceg, ugyanezt a kérdést teszem fel neked, válaszolj, ahogy jónak látod. Véleményed szerint értesz a kocsi részeihez és alkatrészeihez?

– Igen, uram, értek hozzá.

– És mit gondolsz, herceg, ha valaki odamegy hozzád és megkérdezi tőled, mi a neve a kocsi egyik vagy másik alkatrészének – vajon már előre megfontoltad, hogy mit fogsz válaszolni, amikor eljönnek hozzád és épp ezt kérdezik; vagy pedig egyszerűen a kérdés alapján jut eszedbe a válasz?

– Uram, neves kocsihajtó vagyok! Értek a kocsi részeihez és alkatrészeihez, jól ismerem a kocsinak minden részét és alkatrészét, a válasz a kérdés alapján jut eszembe.

– Ugyanígy, herceg, amikor művelt nemesek, bráhminok, közemberek vagy törekvők kigondolnak egy kérdést, majd eljönnek a Tathágatához és felteszik neki, a válasz a kérdés alapján jut eszébe. És miért? Mert a Tathágata a Dharmának azt a részét töviről-hegyire ismeri, és mivel töviről-hegyire ismeri a Dharmának azt a részét4, ezért a válasz ennek alapján jut eszébe.

Erre Abhaja herceg így szólt a Magasztoshoz:

– Bámulatos, uram, bámulatos! Mint amikor az ember a lefelé fordítottat felfordítja, az eltakartat felfedi, a tévelygőnek az utat megmutatja, vagy a sötétségben olajlámpást tart – hogy akinek szeme van, lássa, ami látni való: a Magasztos ugyanígy számos megközelítésből világította meg a Tant. Ezért most, uram, a Magasztos oltalmába térek, a Dharma és a Szerzetesi Közösség oltalmába. Mától fogva tartson meg engem a Magasztos mint oltalmába tért, életet nyert hívét.


  1. abhaya: félelem nélküli, merész. A név beszédes, hiszen a királyfi félelmetes helyzetbe kerül a történetben  ↩

  2. Nátaputta valószínűleg a Dzsina, akinek a nevéből a közismert dzsaina elnevezés számazik (dzsainák, dzsaina vallás, dzsainizmus). A hagyomány szerint a Buddha kortársa volt. A szutta az irányzathoz tartozók elnevezésére a korabeli nigaṇṭha (szanszkrit: nirgrantha – kötelékek nélküli) kifejezést használja. A niganthák vezetője volt Nátaputta, a kötelékektől megszabadult „Nigantha”.  ↩

  3. Szanszkr. kṣatriya, páli khattiya, a harcos rend tagja  ↩

  4. Lásd: Dīgha Nikāya 14  ↩

Így készült:
Fordította: A páli fordító csoport
Forrás: MN 58, páli
Szerzői jogok:
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: August 17, 2013, at 08:13 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.