Fordította: Kolozsvári Ágnes (info)

MN 60, PTS M I 400
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 60 Apaṇṇaka Sutta

Egy biztos megoldás

Így hallottam. Egyszer, amikor a Magasztos egy nagy szerzetes-közösséggel együtt Kószala körül vándorolt, egy Szála nevű bráhmin településre ért. A helyi bráhmin lakosok meghallották, hogy Gótama mester az aszkéta, – a sákják fia, aki elhagyta nemzetségét – nagy szerzetes-közösséggel együtt Kószala körül vándorolva megérkezett Szálába és, hogy Gótama mesterről az a jó hír járja, hogy: „Ő a valóban Magasztos, arahant, önerejéből felébredett, tökéletes a tudásban és életvitelben, bölcs, a kozmosz ismerője, felülmúlhatatlan mestere azoknak, akik készek a megszelídülésre, az emberek és isteni lények tanítója, felébredett, áldott. Önerejéből való felébredése ismert e világ dévái, márái és bráhminjai, aszkéták és papok nemzedékei, az ő uralkodóik és a közönséges emberek előtt. Ő az, aki csodálatra méltón kinyilatkoztatta a Dhamma elejét, csodálatra méltóan kinyilatkoztatta a Dhamma közepét, és csodálatra méltóan kinyilatkoztatta a Dhamma végét. Ő, aki ismertette a szent életet mind részleteiben, mind lényegében, teljes tökéletességgel, felülmúlhatatlan tisztasággal. Érdemes találkozni egy ilyen nemessel”.

Így ezek a Szála helybéli bráhminok elmentek a Magasztoshoz. Megérkezvén néhányan meghajoltak a Magasztos előtt és helyet foglaltak a Magasztos egyik oldalán. Néhányan tisztelettel üdvözölték a Magasztost, és a kölcsönösen udvarias köszöntést és üdvözlést követően helyet foglaltak a Magasztos oldalán. Néhányan tenyerüket szívüknél összetéve, tiszteletüket kifejezve foglaltak helyet valahol. Néhányan bemutatkoztak, néhányan pedig csendben helyet foglaltak.

Ahogy leültek, a Magasztos azt kérdezte tőlük:

– Helybéliek, van-e nektek nyájas tanítótok, akiben ti megalapozott hitre leltetek?

– Nem, Urunk, nincs nyájas tanítónk, akiben megalapozott hitre leltünk – felelték a helybéliek.

– Mivel nincs nyájas tanítótok, fogadjátok és gyakoroljátok ezt a biztos megoldásról szóló tanítást, mert ez a biztos megoldásról szóló tanítás – ha elfogadjátok és magatokévá teszitek – hosszú távú jóléteteket és boldogságotokat szolgálja.

És mi ez a biztos megoldásról szóló tanítás?

Létezés és nem-létezés

Vannak bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nincs semmi, amit adnak, nincs semmi, amit felajánlanak, nincs semmi, amit feláldoznak. Nincs következménye és eredménye a jó vagy rossz cselekedeteknek. Ez a világ nem létezik, nincs más világ, nincs anya, nincs apa, nincsenek önkéntelenül újraszülető lények, nincsenek papok és aszkéták, akik helyes úton járnak és helyesen gyakorolnak, akik helyesen tudnak megnyilatkozni erről és a másik világról önmaguk általi felismerés által.”1

Vannak bráhminok és aszkéták, akik épp az ellenkezőleg beszélnek, mint ezek a bráhminok és aszkéták és azt mondják: „Van, amit adnak, van, amit felajánlanak, van, amit feláldoznak. Van következménye és eredménye a jó vagy rossz cselekedeteknek. Ez a világ létezik és van más világ, van anya, van apa. Vannak önkéntelenül újraszülető lények, vannak papok és aszkéták, akik helyes úton járnak és helyesen gyakorolnak, akik helyesen tudnak megnyilatkozni erről és a másik világról önmaguk általi felismerés által”.

Mit gondoltok helybéliek? Ezek a bráhminok és aszkéták nem mondanak-e teljesen ellent egymásnak?

– De igen, Urunk.

– Nos helybéliek, azok a bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják, hogy „Nincs semmi, amit adnak, nincs semmi, amit felajánlanak, nincs semmi, amit feláldoznak. Nincs következménye és eredménye a jó vagy rossz cselekedeteknek. Ez a világ nem létezik, nincs másik világ, nincs anya, nincs apa, nincsenek önkéntelenül újraszülető lények, nincsenek papok és aszkéták, akik helyes úton járnak és helyesen gyakorolnak, akik helyesen tudnak megnyilatkozni erről és a másik világról önmaguk általi felismerés által”, valószínűen elkerülve a három üdvös gyakorlását, ami a testtel való helyes bánásmód, a beszéddel való helyes bánásmód, az elmével való helyes bánásmód, a három káros gyakorlást fogják elfogadni és gyakorolni, ami a testtel való helytelen bánásmód, a beszéddel való helytelen bánásmód, az elmével való helytelen bánásmód.

Miért van ez így? Mert ezek a tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták nem látják, hogy mi a káros gyakorlás és a lealacsonyodás és a tisztátalanság hátránya, sem, hogy mi az üdvös gyakorlás és a visszavonultság és megtisztultságra törekvés jutalma.

Mivel van más világ, annak nézete, aki azt gondolja: „Nincs más világ” az téves nézet. Mivel van más világ, akinek az meggyőződése, hogy „Nincs más világ” az téves meggyőződés. Mivel van más világ, aki kijelenti, hogy „Nincs más világ” az helytelen beszéd. Mivel van más világ, aki azt mondja „Nincs más világ” szembe helyezi magát azokkal az arahantokkal, akik ismerik a más világot. Mivel van más világ, aki meggyőz valakit, hogy „Nincs más világ”, ez a meggyőzés nem felel meg a Dhammának és ez a Dhammának nem megfelelő meggyőzés felmagasztosítja őt és lealacsonyít másokat. Bármely jó szokása volt korábban, az abba marad, míg rossz szokások valósulnak meg és ez a téves nézet, téves meggyőződés, helytelen beszéd, az arahantokkal való szembehelyezkedés, a Dhammának nem megfelelő meggyőzés, önfelmagasztosítás és mások lealacsonyítása, ez mind gonosz, káros szokásokat eredményez és téves nézetekben való bizalom.

Erre tekintettel a bölcs úgy gondolja: „Ha nincs más világ, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – nyugalomba kerülök, de ha van más világ, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – újraszületek a bánat létsíkjain és a rossz irányokban, az alacsonyabb birodalmakban, a pokolban. Még ha nem jelentenénk is ki, hogy van más világ és nem lenne igaz azoknak a tiszteletre méltó bráhminoknak és aszkétáknak a kijelentése, a bölcs akkor is kritizálná itt és most azt a tiszteletre méltó személyt, aki rossz szokása és téves nézete2 miatt a nem-létezés tanítását vallja.

Ha valóban van más világ, akkor ez a tiszteletre méltó személy kétszer is pórul járt: kritizálta őt a bölcs, és – a test felbomlásakor, a halál után – újra fog születni a bánat létsíkjain és a rossz irányokban, az alacsonyabb birodalmakban, a pokolban. Így, aki ezt a biztos megoldásról szóló tanítást szegényesen érti meg és egyoldalúan fogadja el, elkerüli az üdvös lehetőségeket.

Nos, helybéliek, azok a bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják, hogy „Van, amit adnak, van, amit felajánlanak, van, amit feláldoznak. Van következménye és eredménye a jó vagy rossz cselekedeteknek. Ez a világ létezik és van más világ, van anya, van apa. Vannak önkéntelenül újraszülető lények, vannak papok és aszkéták, akik helyes úton járnak és helyesen gyakorolnak, akik helyesen tudnak megnyilatkozni erről és a másik világról önmaguk általi felismerés által” valószínűleg elkerülve a három káros gyakorlását, ami a testtel való helytelen bánásmód, a beszéddel való helytelen bánásmód, az elmével való helytelen bánásmód, a három üdvös gyakorlást fogják elfogadni és gyakorolni, ami a a testtel való helyes bánásmód, a beszéddel való helyes bánásmód, az elmével való helyes bánásmód. Miért van ez így? Mert ezek a tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták látják, hogy mi a káros gyakorlás és a lealacsonyodás és a tisztátalanság hátránya és, hogy mi az üdvös gyakorlás és a visszavonultság és megtisztultságra törekvés jutalma.

Mivel van más világ, annak nézete, aki azt gondolja „Van más világ” az helyes nézet. Mivel van más világ, akinek az a meggyőződése „Van más világ” az helyes meggyőződés. Mivel van más világ, aki kijelenti, hogy „Van más világ” az helyes beszéd. Mivel van más világ, aki azt mondja „Van más világ” nem helyezi szembe magát azokkal az arahantokkal, akik ismerik a más világot. Mivel van más világ, aki meggyőz valakit, hogy „Van más világ”, ez a meggyőzés megfelel a Dhammának, és ez a Dhammának megfelelő meggyőzés nem magasztosítja fel őt és nem alacsonyít le másokat. Bármely rossz szokása volt korábban, az abba marad, míg jó szokások valósulnak meg és ez a helyes nézet, helyes meggyőződés, helyes beszéd, az arahantokkal való szembehelyezkedés hiánya, a Dhamának megfelelő meggyőzés, az önfelmagasztosítás hiánya és mások lealacsonyításának hiánya, ez üdvös és helyes nézetekben való bizalom.

Erre tekintettel a bölcs úgy gondolja: „Ha van más világ, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – a jó irányokban, a mennyei világban fogok újraszületni. Még ha nem jelentenénk is ki, hogy van más világ, és nem lenne igaz azoknak a tiszteletre méltó bráhminoknak és aszkétáknak a kijelentése, a bölcs akkor is dicsérné itt és most azt a tiszteletre méltó személyt, aki jó szokása és helyes nézete révén a létezés tanítását vallja.

Ha valóban van más világ, akkor ez a tiszteletre méltó személy kétszer járt jól: dicsérte őt a bölcs és – a test felbomlásakor, a halál után – újra fog születni a jó irányokban, a mennyei világban. Így, aki ezt a biztos módszerről szóló tanítást jól érti meg és nem egyoldalúan fogadja el, hátra hagyja a káros lehetőségeket.

Tett és a tett hiánya

Vannak bráhminok és aszkéták, akik azt vallják és úgy tartják: „A pusztítás vagy mások pusztításra késztetése, a kínzás vagy mások kínzásra késztetése, a bánat okozása vagy mások bánat okozására késztetése, a gyötrődés vagy mások gyötrésre késztetése, a megfélemlítés vagy mások megfélemlítésre késztetése, az élet elvétele, elvétele annak, amit nem adnak, a házakba való betörés és azok kirabolása, a lopás, az útonállás, a házasságtörés elkövetése, a hazugság – nem bűn.

Ha egy borotvaéles koronggal3 valaki a Föld összes élőlénye ellen fordulna – mint egy egyszerű húshalom, hústömeg ellen –, az nem lenne bűn, nem lenne gonosz. Még ha valaki végig öldökölné a Gangesz jobb partját és másokat is öldöklésre késztetne, pusztítana és másokat is pusztításra késztetne, kínozna és másokat is kínzásra késztetne, az ezért nem lenne bűnös, ez nem lenne a bűn megnyilvánulása. Még ha valaki végig adakozná a Gangesz bal partját és másokat is erre késztetne, áldozatot hozna és másokat is erre késztetne, az ezért nem lenne kiváló, ez nem lenne a kiválóság megnyilvánulása. A nemeslelkűség, az önuralom, a visszafogottság és az igaz beszéd nem kiváló és nem a kiválóság megnyilvánulása.”4

Vannak bráhminok és aszkéták, akik épp az ellenkezőleg beszélnek, mint ezek a bráhminok és aszkéták és azt mondják: „A pusztítás vagy mások pusztításra késztetése, a kínzás vagy mások kínzásra késztetése, a bánat okozása, vagy mások bánat okozására késztetése, a gyötrődés vagy mások gyötrődésre késztetése, a megfélemlítés vagy mások megfélemlítésre késztetése, az élet elvétele, elvétele annak, amit nem adnak, a házakba való betörés és azok kirabolása, a lopás, az útonállás, a házasságtörés elkövetése, a hazugság – bűn.

Ha egy borotvaéles koronggal valaki a Föld összes élőlénye ellen fordulna – mint egy egyszerű húshalom, hústömeg ellen –, az bűn lenne, az a gonosz megnyilvánulása lenne. Ha valaki végig öldökölné a Gangesz jobb partját és másokat is öldöklésre késztetne, pusztítana és másokat is pusztításra késztetne, kínozna és másokat is kínzásra késztetne, az ezért bűnös lenne, ez a bűn megnyilvánulása lenne. Ha valaki végig adakozná a Gangesz bal partját és másokat is erre késztetne, áldozatot hozna és másokat is erre késztetne, az ezért kiváló lenne, ez a kiválóság megnyilvánulása lenne. A nemeslelkűség, az önuralom, a visszafogottság, és az igaz beszéd kiváló és a kiválóság megnyilvánulása.”

Mit gondoltok helybéliek? Ezek a bráhminok és aszkéták nem mondanak-e teljesen ellent egymásnak?

– De igen, Urunk.

– Nos, helybéliek, azok a bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják, hogy: „A pusztítás vagy mások pusztításra késztetése, a kínzás vagy mások kínzásra késztetése, a bánat okozása, vagy mások bánat okozására késztetése, a gyötrődés vagy mások gyötrésre késztetése, a megfélemlítés vagy mások megfélemlítésre késztetése, az élet elvétele, elvétele annak, amit nem adnak, a házakba való betörés és azok kirabolása, a lopás, az útonállás, a házasságtörés elkövetése, a hazugság – nem bűn.

Ha egy borotvaéles koronggal valaki a Föld összes élő lénye ellen fordulna – mint egy egyszerű hús halom, hústömeg ellen –, az nem lenne bűn, nem lenne gonosz. Még ha valaki végig öldökölné a Gangesz jobb partját és másokat is erre késztetne, pusztítana és másokat is pusztításra késztetne, kínozna és másokat is kínzásra késztetne, az ezért nem lenne bűnös, ez nem lenne a bűn megnyilvánulása. Még ha valaki végig adakozná a Gangesz bal partját és másokat is erre késztetne, áldozatot hozna és másokat is erre késztetne, az ezért nem lenne kiváló, ez nem lenne a kiválóság megnyilvánulása. A nemeslelkűség, az önuralom, a visszafogottság, és az igaz beszéd nem kiváló és nem a kiválóság megnyilvánulása”, valószínűen elkerülve a három üdvös gyakorlását, ami a testtel való helyes bánásmód, a beszéddel való helyes bánásmód, az elmével való helyes bánásmód, a három káros gyakorlást fogják elfogadni és gyakorolni, ami a testtel való helytelen bánásmód, a beszéddel való helytelen bánásmód, az elmével való helytelen bánásmód.

Miért van ez így? Mert ezek a tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták nem látják, hogy mi a káros gyakorlás és a lealacsonyodás és a tisztátalanság hátránya, sem, hogy mi az üdvös gyakorlás és a visszavonultság és megtisztultságra törekvés jutalma.

Mivel van tett, annak nézete, aki azt gondolja: „Nincs tett” az téves nézet. Mivel van tett, akinek az a meggyőződése, hogy „Nincs tett” az téves meggyőződés. Mivel van tett, az a kijelentés, hogy „Nincs tett” az helytelen beszéd. Mivel van tett, aki azt mondja „Nincs tett” szembe helyezi magát azokkal az arahantokkal, akik azt tanítják, hogy van tett. Mivel van tett, aki meggyőz valakit, hogy „Nincs tett”, ez a meggyőzés nem felel meg a Dhammának és ez a Dhammának nem megfelelő meggyőzés felmagasztosítja őt és lealacsonyít másokat. Bármely jó szokása volt korábban az abba marad, míg rossz szokások valósulnak meg és ez a téves nézet, téves meggyőződés, helytelen beszéd, az arahantokkal való szembehelyezkedés, a Dhammának nem megfelelő meggyőzés, önfelmagasztosítás és mások lealacsonyítása, ez mind gonosz, káros szokásokat eredményez és téves nézetekben való bizalom.

Erre tekintettel a bölcs úgy gondolja: „Ha nincs tett, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – nyugalomba kerülök, de ha van tett, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – újraszületek a bánat létsíkjain és a rossz irányokban, az alacsonyabb birodalmakban, a pokolban. Még ha nem jelentenénk is ki, hogy van tett, és nem lenne igaz azoknak a tiszteletre méltó bráhminoknak és aszkétáknak a kijelentése, a bölcs akkor is kritizálná itt és most azt a tiszteletre méltó személyt, aki rossz szokása és téves nézete miatt a tettek (kamma) hiányának tanítását vallja.

Ha valóban van tett, akkor ez a tiszteletre méltó személy kétszer is pórul járt: kritizálta őt a bölcs, és – a test felbomlásakor, a halál után – újra fog születni a bánat létsíkjain és a rossz irányokban, az alacsonyabb birodalmakban, a pokolban. Így, aki ezt a biztos megoldásról szóló tanítást szegényesen érti meg és egyoldalúan fogadja el, elkerüli az üdvös lehetőségeket.

Nos, helybéliek, azok a bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják, hogy: „A pusztítás vagy mások pusztításra késztetése, a kínzás vagy mások kínzásra késztetése, a bánat okozása, vagy mások bánat okozására késztetése, a gyötrődés vagy mások gyötrődésre késztetése, a megfélemlítés vagy mások megfélemlítésre késztetése, az élet elvétele, elvétele annak, amit nem adnak, a házakba való betörés és azok kirabolása, a lopás, az útonállás, a házasságtörés elkövetése, a hazugság – bűn.

Ha egy borotvaéles koronggal valaki a Föld összes élő lénye ellen fordulna – mint egy egyszerű húshalom, hústömeg ellen – , az bűn lenne, az a gonosz megnyilvánulása lenne. Ha valaki végig öldökölné a Gangesz jobb partját és másokat is öldöklésre késztetne, pusztítana és másokat is pusztításra késztetne, kínozna és másokat is kínzásra késztetne, az ezért bűnös lenne, ez a bűn megnyilvánulása lenne. Ha valaki végig adakozná a Gangesz bal partját és másokat is erre késztetne, áldozatot hozna és másokat is erre késztetne, az ezért kiváló lenne, ez a kiválóság megnyilvánulása lenne. A nemes lelkűség, az önuralom, a visszafogottság, és az igaz beszéd kiváló és a kiválóság megnyilvánulása”, valószínűleg elkerülve a három káros gyakorlását, ami a testtel való helytelen bánásmód, a beszéddel való helytelen bánásmód, az elmével való helytelen bánásmód, a három üdvös gyakorlást fogják elfogadni és gyakorolni, ami a a testtel való helyes bánásmód, a beszéddel való helyes bánásmód, az elmével való helyes bánásmód.

Miért van ez így? Mert ezek a tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták látják, hogy mi a káros gyakorlás és a lealacsonyodás és a tisztátalanság hátránya és, hogy mi az üdvös gyakorlás és a visszavonultság és megtisztultságra törekvés jutalma.

Mivel van tett, annak nézete, aki azt gondolja „Van tett” az helyes nézet. Mivel van tett, akinek az a meggyőződése, hogy „Van tett” az helyes meggyőződés. Mivel van tett, az a kijelentés, hogy „Van tett” az helyes beszéd. Mivel van tett, aki azt mondja „Van tett” nem helyezi szembe magát azokkal az arahantokkal, akik azt tanítják, hogy van tett. Mivel van tett, aki meggyőz valakit, hogy „Van tett”, ez a meggyőzés megfelel a Dhammának és ez a Dhammának megfelelő meggyőzés nem magasztosítja fel őt és nem alacsonyít le másokat. Bármely rossz szokása volt korábban az abba marad, míg jó szokások valósulnak meg és ez a helyes nézet, helyes meggyőződés, helyes beszéd, az arahantokkal való szembehelyezkedés hiánya, a Dhammának megfelelő meggyőzés, az önfelmagasztosítás hiánya és mások lealacsonyításának hiánya, ez üdvös és helyes nézetekben való bizalom.

Erre tekintettel a bölcs úgy gondolja: „Ha van tett, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – a jó irányokban, a mennyei világban fogok újraszületni. Még ha nem jelentenénk is ki, hogy van tett, és nem lenne igaz azoknak a tiszteletre méltó bráhminoknak és aszkétáknak a kijelentése, a bölcs akkor is dicsérné itt és most azt a tiszteletre méltó személyt, aki jó szokása és helyes nézete révén a tettek (kamma) tanítását vallja.

Ha valóban van tett, akkor ez a tiszteletre méltó személy kétszer járt jól: dicsérte őt a bölcs, és – a test felbomlásakor, a halál után – újra fog születni a jó irányokban, a mennyei világban. Így, aki ezt a biztos módszerről szóló tanítást jól érti meg és nem egyoldalúan fogadja el, hátra hagyja a káros lehetőségeket.

Okság és az okság hiánya

Vannak bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nincs okság, nincs előfeltétel, mely tisztátalanná tenné a lényeket. A lények ok és előfeltételek nélkül tisztátalanok. Nincs okság, nincs előfeltétel, mely megtisztítaná a lényeket. A lények ok és előfeltételek nélkül tiszták. Nincs hatalom, nincs törekvés, nincs emberi erő, nincs emberi erőfeszítés. Sem az összes élőlény, sem az egész élet, sem az összes lény, sem az összes lélek nem bír hatalommal, képtelen a törekvésre, az erőfeszítésre. A lények a sors változó szeszélyeinek és a természet erőinek alávetve az örömet és a fájdalmat a születés hat osztályának5 birodalmában tapasztalják.6

Vannak bráhminok és aszkéták, akik épp az ellenkezőleg beszélnek, mint ezek a bráhminok és aszkéták és azt mondják: „Van okság, van előfeltétel, mely tisztátalanná teszi a lényeket. A lények okkal és előfeltételek miatt tisztátalanok. Van okság, van előfeltétel, mely megtisztítaná a lényeket. A lények tisztaságának van oka és előfeltétele. Van hatalom, van törekvés, van emberi erő, van emberi erőfeszítés. Lehetetlen, hogy sem az összes élőlény, sem az egész élet, sem az összes lény, sem az összes lélek nem bírna hatalommal, képtelen lenne a törekvésre, az erőfeszítésre vagy, hogy a lények a sors változó szeszélyeinek és a természet erőinek alávetve tapasztalnak örömet és fájdalmat a születés hat osztályának birodalmában.

Mit gondoltok helybéliek? Ezek a bráhminok és aszkéták nem mondanak-e teljesen ellent egymásnak?

– De igen, Urunk.

– Nos helybéliek, azok a bráhminok és aszkéták, akik azt vallják és úgy tartják, hogy: „Nincs okság, nincs előfeltétel, mely tisztátalanná tenné a lényeket. A lények ok és előfeltételek nélkül tisztátalanok. Nincs okság, nincs előfeltétel, mely megtisztítaná a lényeket. A lények ok és előfeltételek nélkül tiszták. Nincs hatalom, nincs törekvés, nincs emberi erő, nincs emberi erőfeszítés. Sem az összes élőlény, sem az egész élet, sem az összes lény, sem az összes lélek nem bír hatalommal, képtelen a törekvésre, az erőfeszítésre. A lények a sors változó szeszélyeinek és a természet erőinek alávetve az örömet és a fájdalmat a születés hat osztályának birodalmában tapasztalják”, valószínűen elkerülve a három üdvös gyakorlását, ami a testtel való helyes bánásmód, a beszéddel való helyes bánásmód, az elmével való helyes bánásmód, a három káros gyakorlást fogják elfogadni és gyakorolni, ami a testtel való helytelen bánásmód, a beszéddel való helytelen bánásmód, az elmével való helytelen bánásmód.

Miért van ez így? Mert ezek a tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták nem látják, hogy mi a káros gyakorlás és a lealacsonyodás és a tisztátalanság hátránya, sem, hogy mi az üdvös gyakorlás és a visszavonultság és megtisztultságra törekvés jutalma.

Mivel van okság annak nézete, aki azt gondolja: „Nincs okság” az téves nézet. Mivel van okság, akinek az a meggyőződése, hogy „Nincs okság” az téves meggyőződés. Mivel van okság az a kijelentés, hogy „Nincs okság” az helytelen beszéd. Mivel van okság, aki azt mondja „Nincs okság” szembe helyezi magát azokkal az arahantokkal, akik azt tanítják, hogy van okság. Mivel van okság, aki meggyőz valakit, hogy „Nincs okság”, ez a meggyőzés nem felel meg a Dhammának és ez a Dhammának nem megfelelő meggyőzés felmagasztosítja őt és lealacsonyít másokat. Bármely jó szokása volt korábban az abba marad, míg rossz szokások valósulnak meg és ez a téves nézet, téves meggyőődés, helytelen beszéd, az arahantokkal való szembehelyezkedés, a Dhammának nem megfelelő meggyőzés, önfelmagasztosítás és mások lealacsonyítása, ez mind gonosz, káros szokásokat eredményez és téves nézetekben való bizalom.

Erre tekintettel a bölcs úgy gondolja: „Ha nincs okság, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – nyugalomba kerülök, de ha van okság, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – újraszületek a bánat létsíkjain és a rossz irányokban, az alacsonyabb birodalmakban, a pokolban. Még ha nem jelentenénk is ki, hogy van okság, és nem lenne igaz azoknak a tiszteletre méltó bráhminoknak és aszkétáknak a kijelentése, a bölcs akkor is kritizálná itt és most azt a tiszteletre méltó személyt, aki rossz szokása és téves nézete miatt az okság hiányának tanítását vallja.

Ha valóban van okság, akkor ez a tiszteletre méltó személy kétszer járt pórul: kritizálta őt a bölcs, és – a test felbomlásakor, a halál után – újra fog születni a bánat létsíkjain és a rossz irányokban, az alacsonyabb birodalmakban, a pokolban. Így, aki ezt a biztos megoldásról szóló tanítást szegényesen érti meg és egyoldalúan fogadja el, elkerüli az üdvös lehetőségeket.

Nos, helybéliek, azok a bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják, hogy „Van okság, van előfeltétel, mely tisztátalanná teszi a lényeket. A lények okkal és előfeltételek miatt tisztátalanok. Van okság, van előfeltétel, mely megtisztítaná a lényeket. A lények tisztaságának van oka és előfeltétele. Van hatalom, van törekvés, van emberi erő, van emberi erőfeszítés. Lehetetlen, hogy sem az összes élőlény, sem az egész élet, sem az összes lény, sem az összes lélek nem bírna hatalommal, képtelen lenne a törekvésre, az erőfeszítésre vagy, hogy a lények a sors változó szeszélyeinek és a természet erőinek alávetve tapasztalnak örömet és fájdalmat a születés hat osztályának birodalmában”, valószínűleg elkerülve a három káros gyakorlását, ami a testtel való helytelen bánásmód, a beszéddel való helytelen bánásmód, az elmével való helytelen bánásmód, a három üdvös gyakorlást fogják elfogadni és gyakorolni, ami a a testtel való helyes bánásmód, a beszéddel való helyes bánásmód, az elmével való helyes bánásmód.

Miért van ez így? Mert ezek a tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták látják, hogy mi a káros gyakorlás és a lealacsonyodás és a tisztátalanság hátránya és, hogy mi az üdvös gyakorlás és a visszavonultság és megtisztultságra törekvés jutalma.

Mivel van okság, annak nézete, aki azt gondolja „Van okság” az helyes nézet. Mivel van okság, akinek az a meggyőződése hogy „Van okság” az helyes meggyőződés. Mivel van okság, az a kijelentés, hogy „Van okság” az helyes beszéd. Mivel van okság, aki azt mondja „Van okság” nem helyezi szembe magát azokkal az arahantokkal, akik azt tanítják, hogy van okság. Mivel van okság, aki meggyőz valakit, hogy „Van okság”, ez a meggyőzés megfelel a Dhammának és ez a Dhammának megfelelő meggyőzés nem magasztosítja fel őt és nem alacsonyít le másokat. Bármely rossz szokása volt korábban az abba marad, míg jó szokások valósulnak meg és ez a helyes nézet, helyes meggyőződés, helyes beszéd, az arahantokkal való szembehelyezkedés hiánya, a Dhammának megfelelő meggyőzés, az önfelmagasztosítás hiánya és mások lealacsonyításának hiánya, ez üdvös és helyes nézetekben való bizalom.

Erre tekintettel a bölcs úgy gondolja: „Ha van okság, akkor – a test felbomlásakor, a halál után – újraszületek a jó irányokban, a mennyei világban. Még ha nem jelentenénk is ki, hogy van okság, és nem lenne igaz azoknak a tiszteletre méltó bráhminoknak és aszkétáknak a kijelentése, a bölcs akkor is dicsérné itt és most azt a tiszteletre méltó személyt, aki jó szokása és helyes nézete révén az okság tanítását vallja.

Ha valóban van okság, akkor ez a tiszteletre méltó személy kétszer járt jól: dicsérte őt a bölcs, és – a test felbomlásakor, a halál után – újra fog születni a jó irányokban, a mennyei világban. Így, aki ezt a biztos módszerről szóló tanítást jól érti meg és nem egyoldalúan fogadja el, hátra hagyja a káros lehetőségeket.

Formanélküliség

Vannak bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nincs teljes formanélküliség.” Vannak bráhminok és aszkéták, akik épp az ellenkezőleg beszélnek, mint ezek a bráhminok és aszkéták és azt mondják: „Van teljes formanélküliség.”

Mit gondoltok helybéliek? Ezek a bráhminok és aszkéták nem mondanak-e teljesen ellent egymásnak?

– De igen, Urunk.

– Ennek tekintetében a bölcs úgy gondolja: „Vannak tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, akik azt vallják és úgy tartják: „Nincs teljes formanélküliség”, de én magam nem tapasztaltam. „Vannak tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, akik azt vallják és úgy tartják: „Van teljes formanélküliség”, de én magam nem tapasztaltam. Mivel nem tudom, nem láttam, ha eldönteném valamelyiket illetően, hogy „Csak ez igaz és a másik hamis”, az nem lenne bölcs. Mivel tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, azt vallják és úgy tartják: „Nincs teljes formanélküliség”, ha ez a kijelentés igaz, ez egy biztos megoldás lenne, hogy újraszülessek az elme által létrehozott dévák közt, a forma-birodalomban. Mivel tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, azt vallják és úgy tartják: „Van teljes formanélküliség”, ha ez a kijelentés igaz, ez egy biztos megoldás lenne, hogy újraszülessek az észlelés által létrehozott dévák közt, a formanélküli-birodalomban.

A bot, a fegyver felvétele, az ellenségeskedés, a küzdelem, a vita, a visszavágás, a megosztottság, és a helytelen beszéd a formából merül fel, de a teljes formanélküliségből nem. Így elmélkedve gyakorolja a formákból való kiábrándulást, a formák iránti szenvtelenséget, és a formák megszűnését.

A létesülés megszűnése

Vannak bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nem szűnhet meg teljesen a létesülés.” Vannak bráhminok és aszkéták, akik épp az ellenkezőleg beszélnek, mint ezek a bráhminok és aszkéták és azt mondják: „A létesülés teljesen megszűnhet.”

Mit gondoltok helybéliek? Ezek a bráhminok és aszkéták nem mondanak-e teljesen ellent egymásnak?

– De igen, Urunk.

– Ennek tekintetében a bölcs úgy gondolja: „Vannak tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nem szűnhet meg teljesen a létesülés”, de én magam nem tapasztaltam. „Vannak tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „A létesülés teljesen megszűnhet”, de én magam nem tapasztaltam. Mivel nem tudom, nem láttam, ha eldönteném valamelyiket illetően, hogy „Csak ez igaz és a másik hamis”, az nem lenne bölcs. Mivel tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nem szűnhet meg teljesen a létesülés”, ha ez a kijelentés igaz, ez egy biztos megoldás lenne, hogy újraszülessek az észlelés által létrehozott dévák közt, a formanélküli-birodalomban.

Mivel tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, azt a nézetet vallják és úgy tartják: „A létesülés teljesen megszűnhet”, ha ez a kijelentés igaz, lenne rá lehetőség, hogy itt és most teljesen megszabaduljak. „Vannak tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „Nem szűnhet meg teljesen a létesülés”, ez a nézet ragaszkodó, kötött, önkényes, kapaszkodó, függő. „Vannak tiszteletre méltó bráhminok és aszkéták, akik azt a nézetet vallják és úgy tartják: „A létesülés teljesen megszűnhet”, ez a nézet nem ragaszkodó, nem kötött, nem önkényes, nem kapaszkodó, nem függő. Így elmélkedve gyakorolja a létesülésből való kiábrándulást, a létesülés iránti szenvtelenséget, és a létesülés megszűnését.

Négyféle személy

Helybéliek, négyféle személy található a világon. Melyek ezek? Van az, amelyik kínozza magát és ragaszkodik az önkínzáshoz. Van az, amelyik másokat kínoz és ragaszkodik a mások kínzásának gyakorlásához. Van, amelyik kínozza önmagát és ragaszkodik az önkínzáshoz, és másokat is kínoz és ragaszkodik a mások kínzásának gyakorlásához. Van, amelyik nem kínozza magát és nem ragaszkodik az önkínzás gyakorlásához, másokat sem kínoz, és nem ragaszkodik a mások kínzásának gyakorlásához sem. Mivel nem kínozza sem magát, sem másokat, mohóságtól mentes, megszabadult, nyugodt, együtt érző és boldog állapotban van, Brahma-tudatú.7

És ki az, aki kínozza magát és ragaszkodik az önkínzáshoz? Van ruhátlan aszkéta, aki elutasítja a szokásokat, nyalja a kezeit, nem jön, ha hívják, nem felel, ha kérdezik. Nem fogad el akárhogy elkészített ételt. Nem fogad el meghívást étkezést illetően. Semmit nem fogad el fazékból, edényből,küszöbön át, botra szúrva, mozsártörőről, két együtt evő embertől, terhes asszonytól, gyermekét gondozó asszonytól, férfival együtt élő asszonytól, olyan helyről, ahol ételosztást hirdettek, onnan ahol kutya várakozik, ahol legyek döngenek. Nem eszik húst, nem iszik semmilyen alkoholt. Egy helyről csak egy morzsát fogad el, két helyről két morzsát, hét helyről hét morzsát. Egy csészényit iszik naponta, két csészével iszik naponta, hét csészével iszik naponta. Egyszer eszik naponta, egyszer eszik kétnaponta, egyszer eszik hétnaponta, egész addig, hogy egyszer eszik félhavonta. Ragaszkodik hozzá, hogy a meghatározott időszakonkénti étkezést gyakorolja. Csak zöldséget fogyaszt, vagy kölest, vagy vadrizst, vagy héjat, vagy mohát, vagy korpadarát, vagy rizspépet, vagy szezámmagot, vagy füvet, vagy tehén ganét. Erdei gyökereken és gyümölcsökön él. Elhullott gyümölcsöket eszik. Kenderkócba öltözik, vagy ponyvavászonba, lepelbe, kidobott rongyba, fakéregbe, antilop bőrbe, faháncsba, hajtakaróba, állatbőrbe, madártollba. Kitépi a haját és a szakállát, és ragaszkodik hozzá, hogy kitépje a haját és a szakállát. Egy helyben áll, nem hajlandó leülni. Kezeit a térdei köré fonva ül, és ragaszkodik hozzá, hogy kezeit a térde köré fonva üljön. Szöges ágyat használó fakír, aki szögekkel veri ki az ágyát. Harmadnaponta este fürdik, és ragaszkodik hozzá, hogy harmadnaponta este fürödjön. Így ezen sokféle módon ragaszkodik az önkínzás gyakorlásához és a test gyötréséhez. Ez az, aki kínozza magát és ragaszkodik az önkínzáshoz.

És ki az, aki másokat kínoz és ragaszkodik mások kínzásának gyakorlásához? Van, amelyik hentes, mészáros, daraboló, csapdával elejtő, vadász, halász, tolvaj, hóhér, börtönőr és bárki, aki hasonló véresen erőszakos foglalkozást folytat. Ezek azok, akik másokat kínoznak és ragaszkodnak mások kínzásának gyakorlásához.

És kik azok, akik kínozzák magukat és ragaszkodnak az önkínzáshoz, és másokat is kínoznak és ragaszkodnak a mások kínzásának gyakorlásához? Van, amelyik királlyá koronázott nemes harcos, vagy jómódú bráhmin, aki a város keleti oldalán épült új templomot vett birtokba, haját és szakállát levágta, darócba öltözött, vajjal és olajjal kente be magát, szarvas aganccsal vakarja a hátát, és a főpapnővel és a főpappal lép be az új templomba. Ott a fűvel hintett földön veti meg az ágyát. A király a borjús tehén első tőgyének tején élősködik, a királynő a második tőgyén, a főpap a harmadik tőgyén. A negyedik tőgy tejét a tűzre ömlesztik. A borjú a maradékon él. Azt mondja: „Sok marhát kell levágni az áldozáshoz. Sok ökröt kell levágni az áldozáshoz, sok üszőt kell levágni az áldozáshoz, sok kecskét, sok bárányt kell leölni az áldozáshoz. Sok lovat kell leölni az áldozáshoz”. Sok fát kell kivágni az áldozáshoz, sok füvet kell kiszedni a szent fűhöz és a szolgái és követői és a munkások elvégzik az előkészületeket, könnybe lábadt szemmel, erőszakkal és megfélemlítéssel kényszerítve. Ez az, aki másokat kínoz és ragaszkodik mások kínzásának gyakorlásához.

És ki az, aki nem kínozza magát és nem ragaszkodik az önkínzás gyakorlásához, másokat sem kínoz és nem ragaszkodik a mások kínzásának gyakorlásához, aki nem kínozza sem magát, sem másokat mohóságtól mentes, megszabadult, nyugodt, együttérző és boldog állapotban van, Brahma-tudatú?

Ez a világban megjelent Tathágata, a nemes és önerejéből felébredett. Ő, aki csodálatra méltón kinyilatkoztatta a Dhamma elejét, csodálatra méltóan kinyilatkoztatta a Dhamma közepét és csodálatra méltóan kinyilatkoztatta a Dhamma végét. Ő, aki ismertette a szent életet mind részleteiben, mind lényegében, teljes tökéletességgel, összehasonlíthatatlanul tisztán.

Egy helyi lakos – vagy annak a fia – hallván a Dhammát hitet talál a Tathágatában és azon töpreng: Ez az élet korlátozott, érdektelen élet. Az élet üres, mint a nyitott ég. Nem könnyű otthon élve, gyakorolni a szent életet teljes tökéletességgel, teljesen tisztán, mint egy csiszolt kagyló. Mi lenne, ha levágnám a hajam és a szakállam, sáfrányszínű köntöst öltenék magamra, és eltávoznék az otthoni életből az otthontalanságba?

Így nem sokkal ezután, feladja minden vagyonát, nagyokat és kicsiket, elhagyja rokonságát, kicsiket és nagyokat, levágja haját és szakállát, sáfrányszínű köntöst ölt magára, és eltávozik az otthoni életből az otthontalanságba.

Különböző erények

Amikor kivonult korábbi élethelyzetéből, eltökélve magát a mérsékelt szerzetesi életvitel és gyakorlás iránt, így felhagyván az élet elvételével, tartózkodik az élet elvételétől. Botját lefektetve tartja, kését letéve tartja, kötelességtudó, könyörületes, együttérző az összes érző lény javára.

Felhagyván annak elvételével, amit nem adnak, tartózkodik annak elvételétől, amit nem adnak. Csak azt veszi el, amit adnak, csak azt fogadja el, amit adnak, nem lopkodásból él hanem önmagát tartja el, megtisztultan. Ez is része az erényeinek.

Felhagyván a házasélettel, nőtlenségben él, önmegtartóztató, tartózkodik a szexuális élettől, mert az a világiak útja. Ez is része az erényeinek.

Felhagyván a helytelen beszéddel, tartózkodik a helytelen beszédtől. Csak az igazat mondja, az igazat tartja, határozott, megbízható, nem hagyja magát megtéveszteni a világtól.

Felhagyván a megosztó beszéddel, tartózkodik a megosztó beszédtől. Amit az egyik helyen hallott, azt nem mondja el egy másik helyen, hogy ezeket az embereket, azok ellen hangolja. Így kibékíti azokat, akik eddig haragban voltak, megerősíti azokat, akik egyezségben voltak, szereti az egyetértést, örömét leli az egyetértésben, élvezi az egyetértést, csak olyat szól, ami egyetértést teremt.

Felhagyván a gyalázkodó beszéddel, tartózkodik a gyalázkodó beszédtől. Csak olyan szavakat szól, amelyek megnyugtatnak, szeretetteljesek, szívhez szólók, udvariasak, megnyerőek és kedvesek az emberekhez.

Felhagyván a haszontalan fecsegéssel, tartózkodik a haszontalan fecsegéstől. A megfelelő időben beszél, tényszerű, csak azt mondja, ami a Dhammának és a Vinajának megfelelő. Értékeket megőrizve beszél, a megfelelő időben, értelmesen és mérsékelten, jól megfogalmazottan, a célnak megfelelően.

Tartózkodik attól, hogy magot és a növényzetet pusztítson el.

Csak egyszer eszik egy nap, megtartóztatja magát az esti étkezésektől és a helytelen napközbeni étkezésektől.

Tartózkodik a tánctól és az énekléstől, a hangszeres zenétől és a látványosságoktól.

Tartózkodik a virágfüzérek viselésétől, és attól, hogy önmagát szépítse illatos szerekkel és kozmetikumokkal.

Tartózkodik a magas és drága fekvő és ülő alkalmatosságoktól.

Tartózkodik az arany és a pénz elfogadásától.

Tartózkodik a megfőzetlen gabona, nyers hús, asszonyok és lányok, férfi és női rabszolgák, kecskék és birkák, szárnyasok és disznók, elefántok, szarvasmarhák, paripák és kancák, mezők és egyéb birtok elfogadásától.

Tartózkodik üzenetek küldésétől, vásárlástól és eladástól, a hamis mérlegektől, a hamis fémektől, a hamis mérésektől, a vesztegetéstől, a csalástól és a szélhámosságtól.

Tartózkodik a rongálástól, a kivégzésektől, a bűnözéstől, útonállástól és az erőszaktól. Megelégszik egy öltözet ruhával, ami védi a testet és alamizsnával, hogy csillapítsa éhségét. Mint egy madár, kinek röptében egyetlen terhe a szárnya, elégedett egy öltözet ruhával, ami védi a testet és alamizsnával, hogy csillapítsa éhségét. Bárhová is megy csak a legszükségesebbekkel rendelkezik.

Ezen erényekkel felvértezve befelé fordult a feddhetetlenség javára.

Az érzékek uralása

Szemével látván egy formát, nem ragad meg semmilyen részletet, ami által – ha egy pillanata megszűnne a szeme fölötti uralma – gonosz, káros minőségek ragadnák el őt, mint a gyötrelem és a kapzsiság. Miközben fülével hall egy hangot, orrával érez egy szagot, nyelvével megízlel egy ízt, testével egy megérinthető dologhoz ér, értelmével felfog egy gondolatot, nem ragad meg semmilyen részletet, ami által – ha egy pillanatra nem uralná elméjét – gonosz és káros minőségek ragadnák el őt, mint a gyötrelem és a kapzsiság.

Eltökélve magát az érzékek eme nemes uralás mellett befelé fordult a feddhetetlenség javára.

Tudatosság és éberség

Miközben eltávozik és visszatér, éberséggel cselekszik. Miközben néz valamerre és szétnéz valamerre, miközben behajlítja és kinyújtja végtagjait, miközben hordja viseletét, felső köntösét és koldulócsészéjét, miközben eszik, iszik, rág és ízlel, miközben vizel és szükségét végzi, miközben sétál, áll, ül, elalszik, felébred, beszél és csöndben marad, éberséggel cselekszik.

Az akadályok elhagyása

Ezen erényekkel felvértezve, eltökélve magát az érzékek eme nemes uralása, a nemes tudatosság és éberség mellett, keres egy félreeső helyet: egy erdőt, egy fa árnyékát, egy hegyet, egy völgyet, egy barlangot a domboldalon, egy temetőt, egy sűrű ligetet, a szabad ég alját, egy szalmakazlat. Evés után, miközben visszatér alamizsnaszerző útjáról, leül, s lábait keresztbe téve, testét egyenesen tartva, tudatosságot teremt magában.

Felhagyván a világ iránti mohósággal, mohóságtól mentes tudatosságban tartózkodik. Megtisztítja elméjét a mohóságtól. Felhagyván a rosszakarattal és a haraggal, rosszakarattól mentes tudatosságban tartózkodik. Megtisztítja elméjét a rosszakarattól és haragtól. Felhagyván a restséggel és álmossággal, restségtől és álmosságtól mentes tudatosságban tartózkodik, tudatos, éber, érzékeli a fényt. Megtisztítja elméjét a restségtől és álmosságtól. Felhagyván a nyugtalansággal és az aggodalommal, zavartalan tudatosságban tartózkodik, elméje belsőleg megnyugodott. Megtisztítja elméjét a nyugtalanságtól és az aggodalomtól. Felhagyván a bizonytalansággal, a bizonytalanságtól mentes, zavartól mentes tudatosságban tartózkodik, üdvös minőségekkel. Megtisztítja elméjét a bizonytalanságtól.

A négy dzshána

Elkerülve ezt az öt akadályt8 – a tudatosság tökéletlenségeit, melyek gyengítik a bölcsességet – teljesen visszavonulva az érzékeléstől, visszavonulva a káros tudattartamoktól, belép az első dzshánába9 és ott időzik: visszavonultságából öröm és elragadtatás születik, melyet rendezett gondolatok és értékelés kísérnek.

Ezután a rendezett gondolatok és az értékelés lecsendesítésével belép a második dzshánába és ott időzik: összpontosításából öröm és elragadtatás születik, egyhegyű tudatosság, ami mentes a rendezett gondolatoktól és értékeléstől, belső bizonyossággal.

Ezután az elragadtatás elhalványulásával nyugodt marad, tudatos és éber, testében örömet érez. Belép a harmadik dzshánába és időzik benne, amint azt a Nemes Lények kinyilatkoztatják. Nyugodt és éber, tartós öröme megingathatatlan.

Ezután az öröm és fájdalom elhagyásával – és a korábbi gyönyör és gyötrelem eltűnésével – belép a negyedik dzshánába és időzik benne: a tudatosság és nyugalom tisztaságában, sem öröm, sem aggodalom ne éri.

A három tudás

Az, akinek elméje összeszedett, tiszta és fényes, szeplőtelen, hibáktól mentes, nyitott, rugalmas, állhatatos és elérte a rendíthetetlen nyugalmat, az képes elméjét irányítani és arra használni, hogy visszatekintsen az elmúlt életekre. Visszaemlékszik, a korábbi életekre, az eggyel előző életre, a kettővel előző életre, a hárommal előző életre, a néggyel, öttel, tízzel előző életre, hússzal, harminccal, negyvennel, ötvennel előző életre, százzal, ezerrel, százezerrel előző életre, a kozmosz összehúzódásának számos éráján át, a kozmosz kitágulásának számos éráján10 át, a kozmosz összehúzódásának és kitágulásának számos éráján át. ’Ez és ez volt a nevem, ehhez a klánhoz tartoztam, ilyen volt a megjelenésem. Ilyen volt az ételem, ilyen és ilyen örömöt és fájdalmat éreztem, így ért véget az életem. Abból a létezésemből eltávozván újraszülettem amott. Ott is volt nevem, ehhez a klánhoz tartoztam, ilyen volt a megjelenésem. Ilyen volt az ételem, ilyen és ilyen örömöt és fájdalmat éreztem, így ért véget az életem. Abból a létezésemből eltávozván újraszülettem amott. Így emlékszik vissza különféle korábbi életére, ily módon és ilyen részletesen.

Ez is a törekvés és az elme irányításának csodája.

Az, akinek elméje összeszedett, tiszta és fényes, szeplőtelen, hibáktól mentes, nyitott, rugalmas, állhatatos és elérte a rendíthetetlen nyugalmat, az képes elméjét irányítani, és használni azt arra, hogy megismerje a lények eltűnését és újraszületését. Tiszta és – az emberek által nem felülmúlható – isteni szemével látja a lényeket eltűnni és újraszületni, és felismeri, hogyan válnak alsóbbrendűvé és felsőbbrendűvé, széppé és csúnyává, szerencséssé és szerencsétlenné kammájuk következtében. Azok a lények, akik a test, a beszéd és az elme rossz szokásai iránt kötelezték el magukat, becsmérelték a nemes lényeket, helytelen nézeteket vallottak és helytelen nézeteik miatt hibás tetteket követtek el, a test felbomlásával, haláluk után megjelentek a nélkülözés világában, a rossz irányokban, az alsóbb birodalmakban, a pokolban. De azok a lények, akik a test, a beszéd és az elme helyes szokásai iránt kötelezték el magukat, nem becsmérelték a nemes lényeket, helyes nézeteket vallottak és helyes nézeteik miatt jó tetteket követtek el, a test felbomlásával, haláluk után megjelentek a jó irányokban, a mennyei világban. Tiszta és – az emberek által nem felülmúlható – isteni szemével látja a lényeket eltűnni és újraszületni, és felismeri, hogyan válnak alacsonyabb rendűvé és magasabb rendűvé, széppé és csúnyává, szerencséssé és szerencsétlenné kammájuk következtében.

Az, akinek elméje összeszedett, tiszta és fényes, szeplőtelen, hibáktól mentes, nyitott, rugalmas, állhatatos és elérte a rendíthetetlen nyugalmat, az a szerzetes képes elméjét irányítani, és arra használni megszüntesse tudati szennyeződéseit.11 Felismeri, ahogy ez éppen megjelenik, hogy „Ez a szenvedés, ez a szenvedés eredete, az a szenvedés megszűnése, ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út. Ezek a tudati szennyeződések, ez a szennyeződések eredete, ez a szennyeződések megszűnése, az a szennyeződések megszűnéséhez vezető út.” Szíve ezzel az ismerettel és látással megszabadul az érzékek szennyeződésétől, megszabadul a létesülés körfogásától és megszabadul a nem-tudástóll. Megszabadulván tudja „Megszabadultam”. Felismeri, hogy „A születés véget ért, a szent élet leélve, a kötelessége teljesítve. Nincs semmi további dolgom ebben a világban” .

Ez az, aki nem kínozza magát és nem ragaszkodik az önkínzás gyakorlásához, másokat sem kínoz és nem ragaszkodik a mások kínzásának gyakorlásához, aki nem kínozza sem magát, sem másokat, mohóságtól mentes, megszabadult, nyugodt, együttérző és boldog állapotban van, Brahma-tudatú.

Mikor ez elhangzott, a helyi bráhmin azt mondta:

– Magasztos Gótama mester! Magasztos! Mintha talpára állította volna, ami felfordult, napvilágra hozta volna azt, ami el volt rejtve, utat mutatott volna az eltévedtnek, vagy – azok számára, akiknek van szemük a látásra – lámpát gyújtott volna a sötétségben, számos magyarázata által érthetővé tette a Dhammát. Gótama mesternél veszünk menedéket, a Dhammában veszünk menedéket, és a Szanghában veszünk menedéket. Gótama mester tartson meg minket világiakat emlékezetében, akik menedékért járulnak hozzá mostantól életünk végéig.


  1. Ez Adzsita Készambalí nézete (a link angol nyelvű)  ↩

  2. Ebben az összefüggésben — amikor a szöveg nem foglalkozik egy bizonyos tanítás tényleges igazságával vagy hamisságával — a „téves nézet(ek)” olyan elképzelést jelent, amely helytelen testi-, szóbeli vagy tudati tettekhez vezet.  ↩

  3. Páliul cakka, szanszkr. cakra: dobókorong, az indiai istenek gyakori attribútuma; ezen a képen Visnu pörgeti a mutató ujján.  ↩

  4. Ez Púrana Kasszapa nézete (a link angol nyelvű)  ↩

  5. A hat osztály: pokollakók, állatok, éhes szellemek, titánok, emberek, istenek. Lásd bővebben (angolul) itt  ↩

  6. Ez Makkhali Gószala nézete (a link angol nyelvű)  ↩

  7. A forma-birodalomban (rūpa-loka), az első dzshánának megfelelő tudatállapotban időzik. Ennek (egyik) elérési módja a Brahma vihárák kifejlesztése.  ↩

  8. Lásd még SN 46.55.  ↩

  9. Lásd még AN 4.123.  ↩

  10. Páliul kappa, szanszkr. kalpa: világkorszak, a hagyomány szerint 16 798 000 év  ↩

  11. āsavā: túlcsordulások, indulatok, befolyások, belső mozgatóerők  ↩

Így készült:
Fordította: Kolozsvári Ágnes
Forrás: MN 60, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: December 31, 2011, at 09:23 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.