Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

MN 61, PTS M I 414
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 61 Ambalaṭṭhikā-rāhulovāda Sutta

Tanítások Ráhulának a Mangó-sziklánál

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában tartózkodott a bambuszligetben, a mókusok etetőhelyén.

Abban az időben a tiszteletreméltó Ráhula1 a Mangó-sziklánál tartózkodott. Ekkor a Magasztos, késő délután megszakítva elvonulását, a Mangó-sziklához, a tiszteletreméltó Ráhula tartózkodási helyére ment. A tiszteletreméltó Ráhula már messziről látta közeledni, így ülőhelyet és – a lábmosáshoz – vizet készített elő. [Mikor megérkezett] a Magasztos leült az előkészített helyre, és így ülve megmosta a lábait. A tiszteletreméltó Ráhula leborult a Magasztos előtt, majd mellé ült.

Ezután a Magasztos hagyott egy kis vizet a vízmerő kanálban, majd így szólt a tiszteletreméltó Ráhulához:

– Ráhula! Látod ezt a kis maradék vizet, ami itt maradt a vízmerő kanál alján?

– Igen, uram!

– Ilyen csekély szemlélődés2 van abban, aki nem érez szégyent akkor, amikor szándékosan hazugságot állít.

Kilöttyintve még a maradék vizet is, a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ráhulához:

– Ráhula! Látod azt a kilöttyintett maradék vizet?

– Igen, uram.

– Ráhula! Bármin is szemlélődjék, annak, aki nem érez szégyent akkor, amikor szándékosan hazugságot állít, olyan [a szemlélődése], mint az a kilöttyintett víz.

A vízmerő kanalat a feje tetejére állítva, a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ráhulához:

– Ráhula! Látod ezt a feje tetejére állított vízmerő kanalat?

– Igen, uram.

– Ráhula! Bármin is szemlélődjék, annak, aki nem érez szégyent akkor, amikor szándékosan hazugságot állít, annak olyan feje tetejére állított [a szemlélődése], mint ez a vízmerő kanál.

A vízmerő kanalat most helyesen tartva, a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ráhulához:

– Ráhula! Látod milyen kongóan üres ez a vízmerő kanál?

– Igen, uram!

– Ráhula! Bármin is szemlélődjék, annak, aki nem érez szégyent akkor, amikor szándékosan hazugságot állít, ilyen kongóan üres [a szemlélődése], mint ez a vízmerő kanál.

Ráhula! Olyan ez mint a királyi elefánt, amely hatalmas, nemes származású, csatákhoz szokott, agyarai akár a harci szekér rúdjai. Amikor harcba megy, használja a mellső- és a hátsó lábait, mellkasát és hátsó fertályát, a fejét és a füleit, agyarait és farát, de védi az ormányát. Az elefántidomár észreveszi ezt, és így gondolkodik: ’Ez a királyi elefánt nem adná az életét a királyért.’

De az a királyi elefánt, … amelyik amikor harcba megy használja a mellső- és a hátsó lábait, mellkasát és hátsó fertályát, a fejét és a füleit, agyarait és farát és még az ormányát is, arról az elefántidomár ezt gondolná: ’Ez a királyi elefánt az életét adná a királyért. Semmi nincs, amit ne tenne meg.’

Ugyanígy, Ráhula, amikor valaki nem érez szégyent akkor, amikor szándékosan hazugságot állít, én mondom, nincs olyan gonosz dolog, amit később ne tenne meg. Tehát, Ráhula, így kell képezned magad: ’Nem fogok szándékos hazugságot állítani, még tréfából sem!’

Mit gondolsz, Ráhula, miért van a tükör?

– Hogy (vissza)tükrözzön3, uram!

– Ugyanígy, Ráhula, a testi, a szóbeli és a gondolati tetteket mind folyamatos szemlélődéssel kell véghezvinned.

Mielőtt egy testi cselekedetet kívánsz véghezvinni, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a testi cselekedet, amit végre kívánok hajtani a káromra lesz-e, mások kárára lesz-e vagy netán mindkettő? Talán ez egy helytelen testi cselekedet lesz, fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor így szemlélődve felismered, hogy a károdra lesz, mások kárára lesz vagy mindkettő; hogy ez egy helytelen testi cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor belátod, hogy az ilyen fajta testi cselekedetek alkalmatlanok arra, hogy megvalósítsd őket.

De amikor így szemlélődve felismered, hogy nem okoz majd kárt …, [hogy ez egy] helyes testi cselekedet lesz, kellemes következményekkel, kellemes eredménnyel, akkor az ilyen fajta testi cselekedetek alkalmasak arra, hogy megvalósítsd őket.

Miközben épp egy testi cselekedetet hajtasz végre, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a testi cselekedet, amit épp most végzek, a káromra van-e, vajon mások kárára van-e vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen testi cselekedet fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor [így] szemlélődve felismered, hogy a károdra van, vagy mások kárára van vagy mindkettő, … abba kell hagynod!

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz kárt, … folytathatod.

Miután már megvalósítottál egy testi cselekedetet, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a testi cselekedet, amit végrehajtottam, vajon a káromra volt, vajon mások kárára volt vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen testi cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor így szemlélődve felismered, hogy a károdra volt, mások kárára volt vagy mindkettő; helytelen testi cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor meg kell vallanod, fel kell tárnod, ki kell teregetned azt a Tanító, vagy egy tanult, szent életű társad előtt. Miután megvallottad …, tartózkodnod kell tőle a jövőben.

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz kárt …, helyes testi cselekedet volt kellemes következményekkel, kellemes eredménnyel, akkor tartsd fenn (ezt) a szellemi frissességet és örömöt, és éjjel-nappal fejleszd a helyes tudati minőségeket4.

Mielőtt egy szóbeli cselekedetet kívánsz véghezvinni, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a szóbeli cselekedet, amit végre kívánok hajtani a káromra lesz-e, mások kárára lesz-e vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen szóbeli cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor így szemlélődve felismered, hogy a károdra lesz, vagy mások kárára lesz vagy mindkettő; hogy ez egy helytelen szóbeli cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor belátod, hogy az ilyen fajta szóbeli cselekedetek alkalmatlanok arra, hogy megvalósítsd őket.

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz majd kárt …, [hogy ez egy] helyes szóbeli cselekedet lesz kellemes következményekkel, kellemes eredménnyel, akkor az ilyen fajta szóbeli cselekedetek alkalmasak arra, hogy megvalósítsd őket.

Miközben épp egy szóbeli cselekedetet hajtasz végre, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a szóbeli cselekedet, amit épp most végzek, a káromra van-e, mások kárára van-e, vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen szóbeli cselekedet fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor [így] szemlélődve felismered, hogy a károdra van, vagy mások kárára van vagy mindkettő, … abba kell hagynod!

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz kárt, … folytathatod.

Miután már megvalósítottál egy szóbeli cselekedetet, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a szóbeli cselekedet, amit végrehajtottam, vajon a káromra volt, vajon mások kárára volt vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen szóbeli cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor [így] szemlélődve felismered, hogy a károdra volt, mások kárára volt, vagy mindkettő; helytelen szóbeli cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor meg kell vallanod, fel kell tárnod, ki kell teregetned azt a Tanító, vagy egy tanult, szent életű társad előtt. Miután megvallottad …, tartózkodnod kell tőle a jövőben.

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz kárt …, helyes szóbeli cselekedet volt kellemes következményekkel, kellemes eredménnyel, akkor tartsd fenn (ezt) a szellemi frissességet és örömöt, és éjjel-nappal fejleszd a helyes tudati minőségeket.

Mielőtt egy gondolati cselekedetet kívánsz véghezvinni, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a gondolati cselekedet, amit végre kívánok hajtani a káromra lesz-e, mások kárára lesz-e vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen gondolati cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor így szemlélődve felismered, hogy a károdra lesz, vagy mások kárára lesz vagy mindkettő, hogy ez egy helytelen gondolati cselekedet lesz fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor belátod, hogy az ilyen fajta gondolati cselekedetek alkalmatlanak arra, hogy megvalósítsd őket.

De amikor így szemlélődve felismered, hogy nem okoz majd kárt …, [hogy ez egy] helyes gondolati cselekedet lesz kellemes következményekkel, kellemes eredménnyel, akkor az ilyen fajta gondolati cselekedetek alkalmasak arra, hogy megvalósítsd őket.

Miközben épp egy gondolati cselekedetet hajtasz végre, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a gondolati cselekedet, amit épp most végzek a káromra van-e, mások kárára van-e vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen gondolati cselekedet fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor [így] szemlélődve felismered, hogy a károdra van, vagy mások kárára van vagy mindkettő, … abba kell hagynod!

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz kárt, … folytathatod.

Miután már megvalósítottál egy gondolati cselekedetet, így kell szemlélődnöd fölötte: ’Ez a gondolati cselekedet, amit végrehajtottam, vajon a káromra volt, vajon mások kárára volt vagy mindkettő? Talán ez egy helytelen gondolati cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel?’

Amikor [így] szemlélődve felismered, hogy a károdra volt, mások kárára volt vagy mindkettő; helytelen gondolati cselekedet volt fájdalmas következménnyel, fájdalmas eredménnyel, akkor meg kell vallanod, fel kell tárnod, ki kell teregetned azt a Tanító, vagy egy tanult, szent életű társad előtt. Miután megvallottad …, tartózkodnod kell tőle a jövőben.

De amikor [így] szemlélődve felismered, hogy nem okoz kárt …, helyes gondolati cselekedet volt kellemes következményekkel, kellemes eredménnyel, akkor tartsd fenn (ezt) a szellemi frissességet és örömöt, és éjjel-nappal fejleszd a helyes tudati minőségeket.

Ráhula! Azok a brahmanok és szerzetesek, akik a múltban megtisztították a testi, szóbeli és gondolati cselekedeteiket a folyamatos szemlélődés útján tették azt.

Ráhula! Azok a brahmanok és szerzetesek, akik a jövőben meg fogják tisztítani a testi, szóbeli és gondolati cselekedeteiket a folyamatos szemlélődés útján fogják tenni azt.

Ráhula! Azok a brahmanok és szerzetesek, akik épp most tisztítják meg a testi, szóbeli és gondolati cselekedeteiket a folyamatos szemlélődés útján teszik azt.

Tehát Ráhula! Így kell képezned magad: ’Meg fogom tisztítani a testi cselekedeteimet a folyamatos szemlélődés útján! Meg fogom tisztítani a szóbeli cselekedeteimet a folyamatos szemlélődés útján! Meg fogom tisztítani a gondolati cselekedeteimet a folyamatos szemlélődés útján!’ Hát így kell képezned magad!

Így szólt a Magasztos. A tiszteletreméltó Ráhula elégedett volt, örült a Magasztos szavainak.


  1. Ráhula: a Buddha fia, aki a kommentárok szerint hét éves volt, amikor ezt a beszédet intézték hozzá.  ↩

  2. Sāmañña: Az ősi kultúrákban mindenütt megfigyelhető, hogy zenei szakkifejezéseket használnak az emberek és a cselekedeteik etikai minőségének leírására. A nem egyező hangközökkel rendelkező, vagy rosszul hangolt hangszer a gonosz metaforája; a harmonikus hangközök és a jól behangolt hangszer pedig a jóé. A páli nyelvben a sāma – „egyenlő, egyenletes, szabályos” kifejezést használják a megfelelően hangolt hangszerre. Van egy híres szakasz (az AN 6.55-ben), ahol a Buddha Szóna Kólivisza - aki túlhajtotta magát a gyakorlás területén - példáját juttatja az eszünkbe. A szutta kifejti, hogy a lant hangja csak akkor lesz kellemes, ha húrjai sem nem túl feszesre, sem nem túl lazára, hanem „szabályosan” vannak hangolva. Ez a kép különösen egybecseng a Buddha középút-tanításával. Ez többletjelentést ad a szamana – szerzetes vagy szemlélődésben élő ember – kifejezéshez, amit a szövegek gyakran abban az értelemben használnak, hogy aki a sāmából ered. A sāmañña – „egyenletesség, higgadtság, szabályosság”, a behangoltság minősége, de jelenti még a szemlélődés minőségét is: egy igazi szemlélődő mindig arra hangolódik, ami helyes és jó. (Thanissaro jegyzete)  ↩

  3. Reflection – az angol szó jelenti konkrétan a tükröződést, de szemlélődést, ellenőrzést is. Itt mindkét értelmében használja az angol fordító (F.R.)  ↩

  4. kusalā dhammā: üdvös/előre vivő/erényes tudattartam; jó, megfelelő magatartás/gyakorlás (M.V.)  ↩

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: MN 61, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.