Fordította: Fenyvesi Róbert (info)

További fordítások: Köteles Géza

MN 7, PTS M I 36
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 7 Vatthūpama Sutta

A szövethasonlat

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávathíban, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott.

– Szerzetesek! – szólította meg a szerzeteseket.

– Tiszteletreméltó urunk! – válaszolták.

Ekkor a Magasztos így szólt:

– Szerzetesek! Tegyük fel, hogy a kelmefestő egy foltos és piszkos szövetet merít bele a kék vagy sárga, vörös vagy rózsaszín festékbe. Ekkor a festék nem fogja be a szövetet, a színe fakó lesz. Miért? Mert a szövet nem tiszta. Hasonlóképp szerzetesek, ha a tudat szennyezett, akkor boldogtalan újraszületés várható [egy jövőbeli létesülésben].

Szerzetesek! Tegyük fel, hogy a kelmefestő egy tiszta, ragyogó szövetet merít bele a kék vagy sárga, vörös vagy rózsaszín festékbe. Ekkor a festék jól befogja a szövetet, a színe élénk lesz. Miért? Mert a szövet tiszta. Hasonlóképp szerzetesek, ha a tudat szennyezetlen, akkor boldog újraszületés várható [egy jövőbeli létesülésben].

Szerzetesek! Melyek hát a tudat szennyeződései?

/1/ A mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződése;
/2/ a rosszakarat a tudat szennyeződése;
/3/ a harag a tudat szennyeződése;
/4/ az ellenségesség a tudat szennyeződése;
/5/ a rágalmazás a tudat szennyeződése;
/6/ a zsarnokoskodás a tudat szennyeződése;
/7/ az irigység a tudat szennyeződése;
/8/ a féltékenység a tudat szennyeződése;
/9/ a képmutatás a tudat szennyeződése;
/10/ a csalás a tudat szennyeződése;
/11/ a konokság a tudat szennyeződése;
/12/ az önteltség a tudat szennyeződése;
/13/ a gőg a tudat szennyeződése;
/14/ a fennhéjázás a tudat szennyeződése;
/15/ a hiúság a tudat szennyeződése;
/16/ a hanyagság a tudat szennyeződése.

Szerzetesek! Felismerve, hogy a mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződései, a szerzetes megszünteti azokat. Felismerve, hogy a rosszakarat (…) a harag (…) az ellenségesség (…) a rágalmazás (…) a zsarnokoskodás (…) az irigység (…) a féltékenység (…) a képmutatás (…) a csalás (…) a konokság (…) az önteltség (…) a gőg (…) a fennhéjázás (…) a hiúság (…) a hanyagság a tudat szennyeződése, a szerzetes megszünteti azt.

Amikor a szerzetes felismeri, hogy a mohóság és a gonosz kapzsiság a tudat szennyeződései, akkor a mohóság és a gonosz kapzsiság megszűnik benne. Amikor a szerzetes felismeri, hogy a rosszakarat a tudat szennyeződése, akkor a rosszakarat megszűnik benne. (…) a harag megszűnik benne. (…) a rosszindulat megszűnik benne. (…) a rágalmazás megszűnik benne. (…) a zsarnokoskodás megszűnik benne. (…) az irigység megszűnik benne. (…) a féltékenység megszűnik benne. (…) a képmutatás megszűnik benne. (…) a csalás megszűnik benne. (…) a konokság megszűnik benne. (…) az önteltség megszűnik benne. (…) a gőg megszűnik benne. (…) a fennhéjázás megszűnik benne. (…) a hiúság megszűnik benne.

Így megingathatatlan bizalmat nyer a Buddhában, ekképpen: „Ő csakugyan a Magasztos: kiváló, teljesen megvilágosodott, tisztánlátással és nemes cselekedetekkel rendelkező, fenséges, a világok ismerője, páratlan vezetője az arra érdemeseknek, istenek és emberek tanítója, megvilágosodott és szent.”

Továbbá megingathatatlan bizalmat nyer a Dhammában, ekképpen: „Amit tökéletesen kinyilvánított a Magasztos, az a Dhamma, itt és most megvalósítható, azonnali eredményre vezet, „jöjj és lásd”, elérhető és megismerhető minden bölcs számára.”

Továbbá megingathatatlan bizonyosságot nyer a Szanghában, ekképpen: „A Magasztos tanítványainak Szanghája elindult a helyes úton, az egyenes úton, az igaz úton, a célravezető úton; így mondják: a négy pár ember, az egyének nyolcféle típusa, a Magasztos tanítványainak ez a Szanghája érdemes az adományokra, érdemes a vendéglátásra, érdemes a felajánlásokra, érdemes a tiszteletteljes köszöntésre; az érdemek felülmúlhatatlan mezeje a világban.

Amikor [a szerzetes][a szennyeződéseket] részben feladta, lemondott róluk, elhagyta, megszüntette és letette azokat, tudja: ’Megingathatatlan bizalmat nyertem a Buddhában, … a Dhammában, … a Szanghában’, és lelkesedik a célért, lelkesedik a Dhammáért, boldogságot talál a Dhammában. Boldogságában öröm ébred benne, örömmel itatva át a tudatát, teste elnyugodottá válik, teste nyugalmat talál, boldogságot érez; és tudata, mivel boldog, összpontosítottá válik.

Tudja: ’[a szennyeződéseket] részben feladtam, lemondtam róluk, elhagytam, megszüntettem és letettem azokat ’; és lelkesedik a célért, lelkesedik a Dhammáért, boldogságot talált a Dhammában. Boldogságában öröm ébred benne, örömmel itatva át a tudatát, teste elnyugodottá válik, teste nyugalmat talál, boldogságot érez; és a tudata, mivel boldog, összpontosítottá válik.

Szerzetesek! Ha egy szerzetes ilyen erényekkel, ilyen összpontosítással és ilyen bölcsességgel fogyasztja el alamizsnáját, még ha az válogatott hegyi rizsből és különféle szószokból és fűszerekből készült is, nem lesz akadály számára.

Épp úgy, ahogy egy foltos, mocskos ruhadarab is ragyogó tiszta lesz, ha tiszta vízben mossák, vagy az arany is ragyogó tisztává válik az olvasztókemencében, ugyanígy, ha egy szerzetes ilyen erényekkel, ilyen összpontosítással és ilyen bölcsességgel fogyasztja el alamizsnáját, még ha az válogatott hegyi rizsből és különféle szószokból és fűszerekből készült is, nem lesz akadály számára.

A szerető kedvesség tudatával átitatva a világot időzik, [átitatva] az egyik [keleti] irányban éppúgy, mint a másodikban, harmadikban, negyedikben, felfelé és lefelé, körös-körül és mindenfelé, és mindezek felé éppúgy, mint önmaga felé; az egész világegyetemet szerető kedvességgel átitatva időzik, hatalmas, fenséges, határtalan, az ellenségeskedéstől és a rosszakarattól mentes tudattal.

Az együttérzés tudatával…; az öröm tudatával…; az egykedvűség tudatával átitatva a világot időzik, [átitatva] az egyik irányban éppúgy, mint a másodikban, harmadikban, negyedikben, felfelé és lefelé, körös-körül és mindenfelé, és mindezek felé éppúgy, mint önmaga felé; az egész világegyetemet egykedvűséggel átitatva időzik, hatalmas, fenséges, határtalan, az ellenségeskedéstől és a rosszakarattól mentes tudattal.

Megérti, mi az, ami létezik, mi az alacsony(rendű), mi a kiváló, és mi a menekvés az érzékelés [teljes] mezejéről.

Amikor így ismeri és látja (a jelenségeket), tudata megszabadul az érzéki vágy mételyétől, megszabadul a létesülés mételyétől, megszabadul a tudatlanság mételyétől. Amikor megszabadult, megjelenik a tudás: ’ez a megszabadulás.’; azt is tudja, hogy: ’a születés (okai) kimerültek, a tiszta életet leéltem, a feladatomat megtettem, nincs már miért újra idejönni.’ Az ilyen szerzetesről mondják, hogy ’megmerítkezett a belső fürdőben.’

Ebben az időben a brahman Szundarika Bháradvádzsa nem messze üldögélt a Magasztostól, és így szólt hozzá:

– De Gótama mester elmegy-e a Bahuká folyóhoz fürdeni?

– Jó brahman! Mi a Bahuká folyó? Mit tehet a Bahuká folyó? – kérdezett vissza a Magasztos.

– Gótama mester! Valójában sok-sok ember hisz abban, hogy a Bahuká folyó megtisztítja őket (bűneiktől), sok-sok ember hiszi, hogy a Bahuká folyótól érdemeket kapnak. A Bahuká folyóban sok-sok ember mossa le magáról a gonosz tetteit, melyek így eltűnnek.

Ezután a Magasztos ezt a verset szavalta Szundarika Bháradvádzsának, a brahmannak:

Bahuká és Adhikakká,
Gajá és Szundarika,
Pajága és Szarasszatí,
És a Báhumatí folyama —
A bolond talán folyton bennük mosakodik, fekete tetteit mégsem mossa le.

Mit tud a Szundarika eltüntetni?
Mit tud a Pajága és a Bahuká?
Nem tisztítanak meg semmilyen gonosz cselekedettől,
Olyan embert, aki brutális és kegyetlen dolgokat vitt véghez.
Aki szívében tiszta, az
Folyamatosan tisztító szertartást mutat be,
Számára minden nap ünnep;
Az a szívében tiszta, aki jócselekedeteket hajt végre,
Mint tökéletes rítust mindenkor.

Ó, brahman! Ebben kéne fürdened,
Hogy menedékké tedd magad minden lény számára.
És ha igaztalant sosem szólsz,
És a lélegző lényeket sem bántod,

És nem veszed el, amit nem ajánlottak fel,
Hittel, jószívűen
Gajához térsz - mit tehet érted?
Hagyd, hogy minden Gajád legyen!

E szavak hallatán, a brahman Szundarika Bháravádzsa így szólt:

– Bámulatos, Gótama mester! Bámulatos, Gótama mester! A Dhammát számos módon világította meg Gótama mester, mint aki talpára állította a feje tetejére állítottat, feltárta az elzártat, utat mutatott a tévelygőknek, mint aki lámpát tartott a sötétben azoknak, akiknek van szemük a látásra.

Gótama mesterhez járulok menedékért, a Dhammához járulok menedékért, és a Szanghához járulok menedékért. Nyerjem el az otthontalanságba vonulás [első felavatását] Gótama mester (irányítása) alatt, (ezután) nyerjem el a teljes felavatást!

És a brahman Szundarika Bháradvádzsa elnyerte az otthontalanságba vonulás [első felavatását] Gótama mester irányítása alatt, majd a teljes felavatást. Nem sokkal teljes felavatása után, magányban, elvonulva, igyekvően, lelkesen és eltökélten, a tiszteletreméltó Bháradvádzsa saját felismerése által megértette és megvalósította még ebben az életben a tiszta élet felülmúlhatatlan célját, amiért egy jó családból származó ember az otthonból az otthontalanságba távozik. És megszerezte a közvetlen tudást: ’a születés (okai) kimerültek, a tiszta életet leéltem, a feladatomat megtettem, nincs már miért újra idejönni.’

És a tiszteletreméltó Bháradvádzsa az arahantok egyike lett.

Így készült:
Fordította: Fenyvesi Róbert
Forrás: MN 7, Nyanaponika Thera, angol
Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.