MN 70 / M I 473

Kīṭāgiri Sutta

Kitágiriben

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto / I.B. Horner / Bhikkhu Bodhi

Így készült:

Fordítota: Kolozsvári Ágnes

Forrás: MN 70, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Így hallottam. Egyszer, a Magasztos nagy szerzetes-közösséggel együtt Kászíban vándorolt. Ott így szólt a szerzetesekhez:

– Tartózkodom az esti étkezéstől.1 Mivel tartózkodom az esti étkezéstől, szinte sosem vagyok beteg, szinte sosem szenvedek, könnyednek, erősnek és nyugodtnak érzem magam. Kövessétek a példámat! Tartóztassátok meg magatokat az esti étkezéstől! Ha tartózkodtok az esti étkezéstől, szinte sosem lesztek betegek, szinte sosem fogtok szenvedni, könnyednek, erősnek és nyugodtnak fogjátok érezni magatokat.

– Ahogy Urunk mondja – felelték a szerzetesek.

Ahogy a Magasztos Kászíban vándorolt egyik helyről a másikra egy Kitágiri nevű kászí településre ért és ott tartózkodott.

Akkoriban Asszadzsi és Punabbaszu2 által vezetett szerzetesek éltek Kitágiriben. Szerzetesek nagy csoportja látogatta meg őket és megérkezvén így szóltak hozzájuk:

– A Magasztos és a szerzetesek közössége tartózkodik az esti étkezéstől. Mivel tartózkodnak az esti étkezéstől, szinte sosem betegek, szinte sosem szenvednek, könnyednek, erősnek és nyugodtnak érzik magukat. Kövessétek a példát, barátaink! Tartóztassátok meg magatokat az esti étkezéstől! Ha tartózkodtok az esti étkezéstől, szinte sosem lesztek betegek, szinte sosem fogtok szenvedni, könnyednek, erősnek és nyugodtnak fogjátok érezni magatokat.

Amikor ez elhangzott az Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzetesek azt mondták ezeknek a szerzeteseknek:

– Barátaink, mi étkezünk este, étkezünk reggel és a nap nem megfelelő idejében. Mivel étkezünk este, étkezünk reggel és a nap nem megfelelő idejében nem vagyunk betegek, nem szenvedünk, folyamatosan könnyedek, erősek és nyugodtak vagyunk. Miért kellene tartózkodunk attól, ami rögtön elérhető és olyasmit hajhászni, ami időbe telik? Mi étkezni fogunk este, étkezni fogunk reggel és étkezni fogunk a nem megfelelő időben.

Mivel nem tudták meggyőzni az Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzeteseket, ezek a szerzetesek a Magasztos elé járultak és egyikük elmondta neki, hogy mi történt.

Akkor a Magasztos azt mondta az egyik szerzetesnek:

– Hívd ide a nevemben az Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzeteseket, mondd azt nekik, hogy: A Tanító hív titeket, barátaim.

– Ahogy óhajtod, Uram válaszolta a szerzetes és elment az Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzetesekhez, és ahogy megérkezett azt mondta nekik: A Tanító hív titeket, barátaim.

– Ahogy óhajtod, barátunk – felelték az Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzetesek. Majd a Magasztoshoz járultak, és ahogy megérkeztek meghajoltak előtte, és helyet foglaltak mellette. Ahogy helyet foglaltak, a Magasztos így szólt hozzájuk:

– Szerzetesek, igaz, hogy szerzetesek nagy csoportja látogatott meg titeket, és megérkezvén így szóltak hozzátok: „A Magasztos és a szerzetesek közössége tartózkodik az esti étkezéstől. Mivel tartózkodnak az esti étkezéstől, szinte sosem betegek, szinte sosem szenvednek, könnyednek, erősnek és nyugodtnak érzik magukat. Kövessétek a példát, barátaink! Tartóztassátok meg magatokat az esti étkezéstől. Ha tartózkodtok az esti étkezéstől szinte sosem lesztek betegek, szinte sosem fogtok szenvedni, könnyednek, erősnek és nyugodtnak fogjátok érezni magatokat, és ti azt mondtátok ezeknek a szerzeteseknek: Barátaink, mi étkezünk este, étkezünk reggel és a nap nem megfelelő idejében. Mivel étkezünk este, étkezünk reggel és a nap nem megfelelő idejében nem vagyunk betegek, nem szenvedünk, folyamatosan könnyedek, erősek és nyugodtak vagyunk. Miért kellene tartózkodunk attól, ami rögtön elérhető és olyasmit hajhászni, ami időbe telik? Mi étkezni fogunk este, étkezni fogunk reggel és étkezni fogunk a nem megfelelő időben“?

– Igen, Urunk.

– Szerzetesek, hallottátok valaha, hogy úgy tanítom a Dhammát, hogy: Bármi történik valakivel – kellemes, fájdalmas, vagy sem nem kellemes, sem nem fájdalmas – káros tudatállapotai fogyatkoznak és üdvözítő tudatállapotai növekednek?

– Nem, Urunk.

– És nem hallottátok-e, hogy úgy tanítom a Dhammát, hogy: ha valaki ilyenféle kellemeset érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak. De azon esetben, ha valaki olyanféle kellemeset érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek. Ha valaki ilyenféle fájdalmasat érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak. De azon esetben, ha valaki olyanféle fájdalmasat érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek. Ha valaki ilyenféle sem nem kellemeset, sem nem fájdalmasat érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak. De azon esetben, ha valaki olyanféle sem nem kellemeset, sem nem fájdalmasat érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek?

– Igen, Urunk.

– Helyes, szerzetesek. És ha nem tudnám – nem látnám, nem vizsgáltam volna meg, nem valósítottam volna meg, tisztánlátással nem fogtam volna fel – , hogy ha valaki ilyenféle kellemeset érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak, illene-e hozzám, ha anélkül, hogy tudnám azt mondanám: tartózkodj az ilyenféle a kellemes érzéstől?

– Nem, Urunk.

– De mivel ismert előttem – látott, megvizsgált, megvalósított, tisztánlátással felfogott – , hogy ha valaki ilyenféle kellemeset érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak, ezért jelentem ki, hogy tartózkodj az ilyenféle kellemes érzéstől.

Ha nem tudnám – nem látnám, nem vizsgáltam volna meg, nem valósítottam volna meg, tisztánlátással nem fogtam volna fel – , hogy ha valaki olyanfajta kellemeset érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek, illene-e hozzám, ha anélkül hogy tudnám azt mondanám: add át magad az olyanfajta kellemes érzésnek?

– Nem, Urunk.

– De mivel ismert előttem – látott megvizsgált, megvalósított, tisztánlátással felfogott –, hogy ha valaki olyanfajta kellemeset érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek, ezért jelentem ki, hogy: add át magad az olyanfajta kellemes érzésnek.

– És ha nem tudnám – nem látnám, nem vizsgáltam volna meg, nem valósítottam volna meg, tisztánlátással nem fogtam volna fel – , hogy ha valaki ilyenféle fájdalmasat érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak, illene-e hozzám, ha anélkül, hogy tudnám azt mondanám: tartózkodj az ilyenféle fájdalmas érzéstől?

– Nem, Urunk.

– De mivel ismert előttem – látott megvizsgált, megvalósított, megkülönböztetésen túl elért –, hogy ha valaki ilyenféle fájdalmasat érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak, ezért jelentem ki, hogy: tartózkodj az ilyenféle fájdalmas érzéstől.

Ha nem tudnám – nem látnám, nem vizsgáltam volna meg, nem valósítottam volna meg, tisztánlátással nem fogtam volna fel – , hogy ha valaki olyanfajta fájdalmasat érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek, illene-e hozzám, ha anélkül, hogy tudnám azt mondanám: add át magad az olyanfajta fájdalmas érzésnek?

– Nem, Urunk.

– De mivel ismert előttem – látott, megvizsgált, megvalósított, tisztánlátással felfogott –, hogy ha valaki olyanfajta fájdalmasat érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek, ezért jelentem ki, hogy: add át magad az olyanfajta fájdalmas érzésnek.

– És ha nem tudnám – nem látnám, nem vizsgáltam volna meg, nem valósítottam volna meg, tisztánlátással nem fogtam volna fel – , hogy ha valaki ilyenféle sem nem kellemeset, sem nem fájdalmasat érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak, illene-e hozzám, ha anélkül, hogy tudnám azt mondanám: tartózkodj az ilyenféle sem nem kellemes, sem nem fájdalmas érzéstől?

– Nem, Urunk.

– De mivel ismert előttem – látott megvizsgált, megvalósított, tisztánlátással felfogott –, hogy ha valaki ilyenféle sem nem kellemeset, sem nem fájdalmasat érez, káros állapotai növekednek és üdvözítő állapotai fogyatkoznak, ezért jelentem ki, hogy: tartózkodj az ilyenféle sem nem kellemes, sem nem fájdalmas érzéstől.

Ha nem tudnám – nem látnám, nem vizsgáltam volna meg, nem valósítottam volna meg, tisztánlátással nem fogtam volna fel – , hogy ha valaki olyanfajta sem nem kellemeset, sem nem fájdalmasat érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek, illene-e hozzám, ha anélkül, hogy tudnám azt mondanám: add át magad az olyanfajta sem nem kellemes, sem nem fájdalmas érzésnek?

– Nem, Urunk.

– De mivel ismert előttem – látott megvizsgált, megvalósított, tisztánlátással felfogott –, hogy ha valaki olyanfajta sem nem kellemeset, sem nem fájdalmasat érez, káros állapotai fogyatkoznak és üdvözítő állapotai növekednek, ezért jelentem ki, hogy: add át magad az olyanfajta sem nem kellemes, sem nem fájdalmas érzésnek.

– Szerzetesek, nem mondom, hogy az összes szerzetesnek teendője van az éberséggel és azt sem mondom, hogy egyetlen szerzetesnek sincs tennivalója az éberséggel.

Szerzetesek, akik arahatok, akik tudati szennyeződései megszűntek, akik elérték a beteljesülést, teljesítették a kötelességet, letették a terhet, elérték a legmagasabb célt, teljesen lerázták a létesülés bilincseit, és akik helyes tudás által megszabadultak, nekik nem mondom, hogy tenni valójuk van az éberséggel. Miért van az így? Mert ők már éberek. Képtelenek arra, hogy ne legyenek éberek. De azoknak a szerzeteseknek, akik magasabb szinteken gyakorolnak, akik még nem érték el céljukat, akik még törekednek a tökéletes megszabadulásra, azt mondom, hogy tennivalójuk van az éberséggel. Miért van ez így? Mert úgy gondolom talán, ha ezek a tiszteletre méltó személyek, hasznosítva a megfelelően nyugalmas helyet, a kiváló barátok társaságát, egyensúlyba hozzák szellemi képességeiket3 elérik és megtartják a szent élet felsőbb célját – amiért a nemzetség tagjai helyesen elhagyják otthonukat és eltávoznak az otthontalanságba –, és önmaguk számára megértik és megvalósítják itt és most. Lelki szemeim előtt látva az éberség ilyen gyümölcseit mondom ezeknek szerzeteseknek, hogy tennivalójuk van az éberséggel.

Szerzetesek, hétféle ember található a világon. Melyek ezek? Aki mindkét módon megszabadult,4 aki tisztánlátás által szabadult meg,5 aki testi tanú,6 aki felismerésre jutott,7 aki hit által8 szabadult meg, a Dhamma követője9 és a hit követője.10

És ki az, aki mindkét módon megszabadult? Az, aki mikor elérte testével a békés megszabadulást11 – ami meghaladja a formákat és formátlan –, megtartja azt, és tisztánlátással látván azokat szennyeződései megszűntek.12 Ez az, aki mindkét módon megszabadult. Erre tekintettel szerzetesek, nem mondom, hogy tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert ő már éber. Képtelen arra, hogy ne legyen éber.

És ki az, aki tisztánlátás által szabadult meg? Az, aki mikor elérte testével a békés megszabadulást – ami meghaladja a formákat és formátlan –, azt nem tartja meg, de tisztánlátással látván azokat szennyeződései megszűntek. Ez az, aki tisztánlátás által szabadult meg. Erre tekintettel szerzetesek, nem mondom, hogy tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert ő már éber. Képtelen arra, hogy nem legyen éber.

És ki az, aki testi tanú? Az, aki mikor elérte testével a békés szabadulást – ami meghaladja a formákat, és formátlan –, megtartja azt, és tisztánlátással látván azokat bizonyos szennyeződései megszűntek. Ez az, aki testi tanú. Erre tekintettel szerzetesek, azt mondom, hogy még tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert úgy gondolom talán, ha ezek a tiszteletre méltó személyek, hasznosítva a megfelelően nyugalmas helyet, a kiváló barátok társaságát, egyensúlyba hozzák szellemi képességeiket elérik és megtartják a szent élet felsőbb célját – amiért a nemzetség tagjai helyesen elhagyják otthonukat és eltávoznak az otthontalanságba –, és önmaguk számára megértik és megvalósítják itt és most. Lelki szemeim előtt látva az éberség ilyen gyümölcseit mondom ezeknek szerzeteseknek, hogy tennivalójuk van az éberséggel.

És ki az, aki felismerésre jutott? Az, aki mikor elérte testével a békés megszabadulást – ami meghaladja a formákat és formátlan –, azt nem tartja meg, de tisztánlátással látván azokat bizonyos szennyeződései megszűntek, és a Tathágata13 kinyilatkoztatott tanításait tisztánlátással áttanulmányozta és megismerte. Ez az, aki felismerésre jutott. Erre tekintettel szerzetesek, azt mondom, hogy tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert úgy gondolom talán, ha ezek a tiszteletre méltó személyek, hasznosítva a megfelelően nyugalmas helyet, a kiváló barátok társaságát, egyensúlyba hozzák szellemi képességeiket elérik és megtartják a szent élet felsőbb célját - amiért a nemzetség tagjai helyesen elhagyják otthonukat és eltávoznak az otthontalanságba -, és önmaguk számára megértik és megvalósítják itt és most. Lelki szemeim előtt látva az éberség ilyen gyümölcseit mondom ezeknek szerzeteseknek, hogy tennivalójuk van az éberséggel.

És ki az, aki hit által szabadult meg? Az, aki mikor elérte testével a békés megszabadulást – ami meghaladja a formákat és formátlan –, azt nem tartja meg, de tisztánlátással látván azokat bizonyos szennyeződései megszűntek, és hite a Tathágatában állhatatos, meggyökeredzett és megalapozott. Ez az, aki hit által szabadult meg. Erre tekintettel szerzetesek, azt mondom, hogy tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert úgy gondolom talán, ha ezek a tiszteletre méltó személyek, hasznosítva a megfelelően nyugalmas helyet, a kiváló barátok társaságát, egyensúlyba hozzák szellemi képességeiket elérik és megtartják a szent élet felsőbb célját – amiért a nemzetség tagjai helyesen elhagyják otthonukat és eltávoznak az otthontalanságba –, és önmaguk számára megértik és megvalósítják itt és most. Lelki szemeim előtt látva az éberség ilyen gyümölcseit mondom ezeknek szerzeteseknek, hogy tennivalójuk van az éberséggel.

És ki az, aki Dhamma követője? Az, aki mikor elérte testével a békés szabadulást – ami meghaladja a formákat és formátlan –, azt nem tartja meg, és azok tisztánlátással való látása ellenére, szennyeződései nem szűnnek meg, azonban elegendő elmélkedés általi tisztánlátással elfogadja a Tathágata kinyilatkoztatott tanításait, és rendelkezik a hit, az állhatatosság, figyelmesség, összeszedettség és tisztánlátás képességével. Ez az, aki Dhamma követője. Erre tekintettel szerzetesek, azt mondom, tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert úgy gondolom talán, ha ezek a tiszteletre méltó személyek, hasznosítva a megfelelően nyugalmas helyet, a kiváló barátok társaságát, egyensúlyba hozzák szellemi képességeiket elérik és megtartják a szent élet felsőbb célját – amiért a nemzetség tagjai helyesen elhagyják otthonukat és eltávoznak az otthontalanságba –, és önmaguk számára megértik és megvalósítják itt és most. Lelki szemeim előtt látva az éberség ilyen gyümölcseit mondom ezeknek szerzeteseknek, hogy tennivalójuk van az éberséggel.

És ki az, aki a hit követője? Az, aki mikor elérte testével a békés megszabadulást – ami meghaladja a formákat és formátlan –, azt nem tartja meg, és azok tisztánlátással való látása ellenére, szennyeződései nem szűnnek meg, azonban elegendő szeretet és hit van benne a Tathágata iránt, és rendelkezik a hit, az állhatatosság, tudatosság, összeszedettség és tisztánlátás képességével. Ez az, aki a hit követője. Erre tekintettel szerzetesek, azt mondom, hogy tennivalója van az éberséggel. Miért van ez így? Mert úgy gondolom talán, ha ezek a tiszteletre méltó személyek, hasznosítva a megfelelően nyugalmas helyet, a kiváló barátok társaságát, egyensúlyba hozzák szellemi képességeiket elérik és megtartják a szent élet felsőbb célját – amiért a nemzetség tagjai helyesen elhagyják otthonukat és eltávoznak az otthontalanságba –, és önmaguk számára megértik és megvalósítják itt és most. Lelki szemeim előtt látva az éberség ilyen gyümölcseit mondom ezeknek szerzeteseknek, hogy tennivalójuk van az éberséggel.

Szerzetesek, nem mondom, hogy a tudás hirtelen elérhető. A tudás éppenhogy fokozatos törekvéssel, fokozatos cselekvéssel, fokozatos gyakorlással érhető el. És hogyan érhető el a tudás fokozatos törekvéssel, fokozatos cselekvéssel, fokozatos gyakorlással? Van olyan, amikor a hit felmerül valakiben, az illető felkeres egy tanítót. Ahogy felkeresi, közel kerül hozzá. Közel kerülve, figyeli az elhangzottakat. Figyelve az elhangzottakra hallgatja a Dhammát. Hallva a Dhammát, megjegyzi azt. Megjegyezve azt, megérti a tanítások jelentését. Megértve a tanítások jelentését, megfontoltan elfogadja azt. A megfontolt elfogadásból vágy születik. A vágy születésével az illető eltökéltté válik. Eltökélten elmélkedik. Elmélkedése törekvést eredményez. Törekedve testével megtapasztalja a végső igazságot és tisztánlátásával átjárva látja azt.14

Nos, szerzetesek, részetekről nem merült fel hit, nem került sor felkeresésre, nem történt meg a közelkerülés, nem volt az elhangzottakra való figyelem, nem hallgattátok a Dhammát, nem jegyeztétek meg a Dhammát, nem értettétek meg a tanítások jelentését, nem fogadtátok el megfontoltan a tanításokat, nem született vágy a megfontolt elfogadásból, nem váltatok eltökéltté, nem elmélkedtetek eltökélten, nem törekedtetek az elmélkedésre. Elvesztettétek az utat, szerzetesek. A rossz úton jártatok, szerzetesek. Messzire tévedtetek a Dhammától és a tanítástól, ostoba emberek!

– Szerzetesek, a következő négy kijelentés az, ami ha elhangzik, a bölcs hamar megtanulja a jelentését. Elmondom nektek, és ti tanuljátok meg tőlem.

– De, Urunk, kik vagyunk mi, hogy a Dhammát tanuljuk?

– Szerzetesek, még ha egy tanító ragaszkodik is az anyagi dolgokhoz, anyagi javak örököse, aki az anyagi világhoz kötötten él, tanítványainak kicsinyes alkudozása, hogy: ha megkapjuk ezt, akkor megtesszük azt, ha nem kapjuk meg, nem tesszük meg, nem lenne méltó hozzá, akkor hogy lehetne ez méltó a Tathágatához, aki az anyagi világtól teljesen megszabadult?

A tanítvány számára, aki hitre lelt a Tanító tanításában, és kész rá, hogy megértse a jelentését, ez az, ami a Dhammával összhangban áll:

A Magasztos a Tanító, a tanítvány a tanítvány. Ő az egyetlen, aki tud, nem a tanítvány.

A tanítványnak, aki hitre lelt a Tanító tanításában, és kész rá, hogy megértse a jelentését, annak a tanítás üdvös és hasznos. A tanítvány számára, aki hitre lelt a Tanító tanításában, és kész rá, hogy megértse a jelentését, ez az, ami a Dhammával összhangban áll:

Inkább rohadjon le a húsom, és csont és bőr legyek, de amíg nem érem el azt, ami emberi állhatatossággal, kitartással, küzdelemmel elérhető, állhatatosságom nem lankad.

A tanítvány, aki hitre lelt a Tanító tanításában, és kész rá, hogy megértse a jelentését, kétféle eredményre számíthat: a tudásra itt és most, vagy ha maradt még valamennyi ragaszkodás úgy vissza nem térésre.15

Ezt mondotta a Magasztos, és a szerzetesek örvendve és elragadtatva hallgatták szavait.


  1. A megvallandó vétségek közé tartozik az a szabály (Pācittiya 37), amely megtiltja a szerzetesnek, hogy dél és a következő hajnal közötti időszakban egyen. A MN 66 szerint a Buddha ezt a korlátozást fokozatosan vezette be: először a délutáni étkezést tiltotta meg, később pedig az estit is. 

  2. Asszadzsi és Punabbaszu volt a vezére a szerzetesek hírhedt „hatos csoportjának“, akik helytelen magatartása vezetett számos Vinaja-szabály megalkotásához. (A csoportot a vezetőinek számáról nevezték el, nem tagjainak számáról, amely — a kommentár szerint — több mint ezerre rúgott.) A Saṅghādisesa 13-as szabály eredetéről szóló történetben az Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzetesek sokféle helytelen módon viselkedtek, csak hogy a Kitágiriben élő (világi) családok kedvére tegyenek – olyannyira, hogy a kitágiri világiak gúnyolódni kezdtek a helyesen viselkedő szerzeteseken, és nem voltak hajlandók alamizsnát adni nekik.
    Az „Asszadzsi és Punabbaszu által vezetett szerzetesek“ kifejezés páliul assajipunabbasukā bhikkhū. Mind a The Middle-Length Sayings (Horner ford.), mind a The Middle Length Discourses of the Buddha (Ñanamoli/Bodhi, ford.) tévesen úgy kezeli ezt a kifejezést, mintha az két szerzetes – Asszadzsi és Punabbaszuká – neve lenne. Azonban a név végén található -kā képző melléknévvé alakítja azt, így a csoport jelzője lesz: „Asszadzsi és Punabbaszus szerzetesek“. 

  3. sd még MN 152

  4. eto-vimutta*: az elme/szív határtalan szabadsága és paññā-vimutta: bölcsesség (a 3 jellegzetesség belátása) által megszabadulás együtt; Lásd AN 2.30 

  5. ñā-vimutta*: bölcsesség, a 3 jellegzetesség (mulandóság, szenvedésteliség, én-telenség) belátása által megszabadult 

  6. kāya-sakkhi*: aki megtapasztalta a nyolc elmélyedést/dzshánát (jhāna); a Thanissaro által idézet kommentár szerint a forma nélküli elmélyedések bármelyikét 

  7. diṭṭhi-ppatta*: a helyes nézetek útját járja 

  8. saddhā-vimutta*: a Buddhába és Tanításba vetett bizalom; ez utóbbi kétféle nemes személyről (ariya puggala) a Thanissaro által idézett kommentár azt írja, hogy nem tapasztalták meg a forma nélküli elmélyedéseket 

  9. dhammānusārī*: a kommentár szerint ide – és a következő csoportba – azok tartoznak, akik már folyamba léptek, de nem érték el a folyamba lépés gyümölcseit 

  10. saddhānusārī* 

  11. samatha (nyugalom) meditáció eredménye, a tudat/szív megszabadulása (ceto-vimutti

  12. z indulatok, befolyások (āsavā) megszüntetése a vipassanā (tisztánlátás) meditáció által, amely a 3 jelleg (lakkhaṇa – mulandóság, szenvedésteliség, én-telenség) belátása. 

  13. Buddha e nevének jelentéséről lásd a DN 1 kommentárját Pressing L. fordításában; Vekerdi fordításában „Beérkezett“. 

  14. gyakorlás lépései megegyeznek a MN 95-ben leírtakkal. 

  15. nāgāmi*: az a nemes személy (ariya puggala), aki már nem születik többé emberi létformába. A Tiszta Földön (Suddhāvāsa) tölti a következő létesülés(eke)t, ahol eléri a Nibbánát

Így készült:

Fordítota: Kolozsvári Ágnes

Forrás: MN 70, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.