Fordította: A páli fordító csoport (info)

További fordítások: Vekerdi József

MN 72, PTS M I 483
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

MN 72 Aggivacchagotta Sutta

Vaccsha és a tűz

Így hallottam:

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, a Dzséta-ligetben Anáthapindika parkjában tartózkodott. Vaccshagotta, egy vándoraszkéta elment a Magasztoshoz, barátságosan üdvözölték egymást, baráti és udvarias szavakat váltottak. Vaccshagotta oldalt leült, majd kérdezgetni kezdte a Magasztost:

– Mondd, Gótama Úr, a te nézeted szerint a világ örök, és csakis ez az igazság, minden más ostobaság?

– Nincs ilyen nézetem, Vaccsha.

– Hát akkor nézeted szerint a világ nem örök, és csakis ez az igazság, minden más ostobaság?

– Nincs ilyen nézetem.

– És nézeted szerint a világ véges, és csakis ez az igazság, minden más ostobaság – avagy éppenhogy végtelen?

– Egyik sem nézetem.

– És nézeted szerint azonos a test és ami élteti1, és csakis ez az igazság, minden más ostobaság – avagy éppenhogy különböznek?

– Egyik sem nézetem.

– És nézeted szerint egy tathágata a halálon túl is létezik, és csakis ez az igazság, minden más ostobaság – avagy éppenhogy nem létezik? Avagy létezik is meg nem is – avagy sem nem létezik, sem nem nem létezik?

– Egyik sem nézetem.

– Mindegyik kérdésre és az ellenkezőjére is az válaszoltad, hogy nem ez a nézeted. De miféle nyomorúságot találsz bennük, hogy mindezeket nem fogadod el, mintha teljesen alaptalan nézetek2 lennének.

– Nos, Vaccsha, az, hogy a világ örök, csak nézet. S mint nézet, sűrű vadon, kínlódás és vergődés, béklyó. Szenvedésteli, gyötrelmes és kínzó; nem vezet a világból való kiábránduláshoz, szenvedélymentességhez, önlebíráshoz, elcsituláshoz, felismeréshez, felébredéshez, ellobbanáshoz. De az is csak nézet, hogy a világ nem örök. És ugyanígy van az összes többi kérdéseddel is.

– De van-e bármilyen nézete Gótama Úrnak?

– Nézet? Vaccsha, a Tathágata már túl van ezen! A Tathágata lát: belátta, hogy mi a test, a test keletkezése, a test elmúlása; mi az érzet, mi a felfogás, mik a meghatározottságok, mi a tudat, és mindezeknek mi a keletkezése és elmúlása. Ezért a Tathágata az összes vélekedést és tépelődést, az énközpontúság, az önzés és az önteltség hajlamát teljességgel elpusztította, kiküszöbölte, elhagyta és elvetette, szenvedélymentessé és közömbössé vált irántuk: és így megszabadult.

– És ha a szerzetes tudata eképpen megszabadult, akkor ő milyen csodás helyre kerül majd3, Gótama?

– Vaccsha, nem állítható, hogy kerülne valahová.

– Akkor nem kerül sehová? Vagy kerül is, nem is? Vagy talán sem nem kerül, sem nem nem kerül sehová?

– Egyik sem állítható, Vaccsha.

– Gótama, mindegyik lehetőségről azt mondtad, hogy az nem állítható. Ezt én nem értem, itt összezavarodtam! A Gótama Úrral folytatott vita és beszélgetés eleje még úgy-ahogy tetszett, de ez már egyáltalán nem.

– Persze, hogy nem érted, Vaccsha, persze, hogy összezavarodtál! Mert ez a Dharma mélységes, nehéz átlátni és megérteni, nyugalmas, emelkedett; túl van az elemezgetésen, magas szintű, csak a hozzáértők foghatják fel. Nehezen értheted ezt te, aki másban hiszel, mást fogadsz el, másnak örülsz, máshoz kötődsz, más a mestered.

Vaccsha, most akkor én kérdezek tőled. Válaszolj, ahogy jónak látod. Mit gondolsz, ha tűz ég előtted, akkor azt fel is ismered?

– Igen.

– És ha megkérdezik, hogy miből származik az előtted égő tűz, mit válaszolsz?

– Azt, hogy a tüzelőből – fűből és fából származik.

– Ha az a tűz kialszik előtted, azt is felismered, hogy kialudt?

– Igen.

– És ha megkérdezik, hogy a kialudt tűz hova távozott el – keletre, délre, nyugatra vagy északra, mit válaszolsz?

– Gótama, az nem állítható, hogy valahová eltávozott, ugyanis az a tüzelő – fű és fa, amiből származva égett a tűz, elfogyott, s mivel nem tettek rá másikat, táplálás nélkül maradt és megszűnt, ezért is mondjuk így, hogy kialudt.4

– Ugyanígy, Vaccsha, ha valaki meg akarja mondani, hogy mi egy tathágata, az meghatározhatná a teste alapján – de azt immár elhagyta; gyökerestül kitépte, elnyeste, mint pálmafőt, megszüntette a létesülését, és így a jövőben sem jöhet létre. Egy tathágata, mivel a teste teljességgel elfogyatkozott, megszabadult.5 Mélységes, felmérhetetlen, a mélye kifürkészhetetlen – olyan mint az óceán.Nem állítható, hogy valamely csodás helyre kerül, sem az, hogy nem kerül, sem az, hogy kerül is nem is, sem az, hogy sem nem kerül sem nem nem kerül.

Ugyanígy, Vaccsha, ha valaki meg akarja mondani, hogy mi egy tathágata, az meghatározhatná az érzetei, a felfogása, a meghatározottságai vagy a tudata alapján – de mindezeket immár elhagyta; gyökerestül kitépte, elnyeste, mint pálmafőt, megszüntette a létesülésüket, és így a jövőben sem jöhetnek létre. Egy tathágata, mivel az érzetei, a felfogása, a meghatározottságai és a tudata teljességgel elfogyatkoztak, megszabadult. Mélységes, felmérhetetlen, a mélye kifürkészhetetlen – olyan mint az óceán. Nem állítható, hogy valamely csodás helyre kerül, sem az, hogy nem kerül, sem az, hogy kerül is nem is, sem az, hogy sem nem kerül sem nem nem kerül.

Ezután Vaccshagotta, a vándoraszkéta így szólt a Magasztoshoz:

– Gótama úr, mondjuk van egy nagy sálafa, egy falu vagy vásáros hely közelében. Ha a mulandó részeit,6 ágát, lombját, kérgét, háncsát, szíjácsát lehántják, akkor tisztán megmarad a legjava, a belső keményfa. Ugyanilyen tisztán áll előttünk Gótama úr szava is: ágak, lomb, kéreg, háncs, szíjács nélkül, csak a legjava.

Bámulatos, Uram, bámulatos! Mint amikor az ember a lefelé fordítottat felfordítja, az eltakartat felfedi, a tévelygőnek az utat megmutatja, vagy a sötétségben olajlámpást tart – hogy akinek szeme van, lássa, ami látni való: a Magasztos ugyanígy számos megközelítésből megvilágította a Dharmát. Ezért most, Uram, a Magasztos oltalmába térek, a Dharma és a Szerzetesi Közösség oltalmába.] Mától fogva tartson meg engem a Magasztos, mint oltalmába tért, életet nyert hívét.


  1. Taṃ jīvaṃ taṃ sarīraṃ, … aññaṃ jīvaṃ aññaṃ sarīraṃ – „A dzsíva a test, … más a dzsíva, más a test.” A dzsíva szót gyakran fordítják léleknek, szó szerint: élet.  ↩

  2. A homályos etimológiájú diṭṭhigata szó valamiképp a nézetek negatív minősítését hordozza. Másutt erőteljesebben, „ártalmas meggyőződés”-nek fordítottuk.  ↩

  3. upapajjati – az újjá„születés” azon formája, ahol istenként, vagy más csodás lényként eleve felnőtten jelenik meg a létforgatagban vándorló lény.  ↩

  4. A páli nibbuto szó azt is jelenti, hogy kialudt, azt is, hogy megszűnt (és azt is, hogy a nirvánába távozott). A gondolat lényege, hogy a kialudt tűz nem eltávozott valahová, hanem megszűnt. Az „eltávozás” a hasonlat másik oldalán egy felébredett halálára vonatkozik.  ↩

  5. A következő két mondat sejthetőleg a nirvána későbbi, misztikus átértelmezését valló szerkesztők betoldása.  ↩

  6. A páli szöveg kicsit homályos, szó szerint: „az ő mulandósága”. Lehet, hogy szövegromlás, az értelme alapján talán az állt itt, hogy „kivágják”.  ↩

Így készült:
Fordította: A páli fordító csoport
Forrás: MN 72, páli
Szerzői jogok: A páli fordító csoport, 2011
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: August 17, 2013, at 08:11 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.