Fordította: Kolozsvári Ágnes (info)

SN 1.41, PTS S I 31
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

SN 1.41 Āditta Sutta

Az égő ház

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavanában, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Késő éjjel egy dévatá ragyogó fényével egész Dzsétavanát bevilágítva közeledett a Magasztoshoz, és ahogy odaért, meghajolt előtte és megállt mellette. Ahogy megállt mellette, ezt a verset mondta a Magasztosnak:

Amikor a ház lángban áll, kimentett javaink,
Mik egyedül hasznosak,
Nem azok, miket égni ott hagyunk.

Mikor ég a világ, mikor öregszünk és meghalunk,
Javainkat odaadva kell megmentenünk,
Amiket odaadtunk, azokat mentettük meg.

Amit odaadtunk, örömteli gyümölcsöt terem,
Amit megtartottunk, tolvajok, királyok viszik,
Tűz martalékává válik vagy elveszik.

Végül elhagyjuk a testet és javainkat,
Ezt tudva az értelmes ember
Élvezi javait és azok odaadását.

Lehetőségeinkhez mérten
Élvezvén és odaadván javainkat,
Bírálattal nem illetve, mennyei világokba1 távozunk.


  1. A buddhista világképben az isteni létbirodalmakban (deva-loka) születés nem jelent örök üdvöt, csak sok-sok világkorszakon keresztüli gondtalan életet, aminek azonban véget vet a halál és az újraszületés egy másik létbirodalomban.  ↩

Így készült:
Fordította: Kolozsvári Ágnes
Forrás: SN 1.41, Thanissaro Bhikkhu, angol
Szerzői jogok: Kolozsvári Ágnes, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: January 02, 2012, at 12:48 PM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.