SN 10.8 / S I 210

Sudatta Sutta

Szudattának (Anáthapindika)

Fordította:

További változatok:

Tipiṭaka / Bhikkhu Sujāto

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert és Sándor Ildikó

Forrás: SN 10.8, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert és Sándor Ildikó, 2012

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Az angol fordító jegyzete:

Sok tanítóbeszéd a Dzséta-ligetben, az Anáthapindika által adományozott kolostorban hangzott el. Ebben a beszédben azt ismerhetjük meg, hogyan találkozott Anáthapindika először a Buddhával. A történet drámaiságát az a tény adja, hogy a legtöbb ember inkább a tiszteletbeli nevén ismerte (Anáthapindika azt jelenti: „A védtelenek jótevője“), mint az utónevén. Így kellőképp meglepődött, amikor azt hallotta, hogy a Buddha, már az első találkozás alkalmával helyesen, a nevén szólította meg.

A Csúlavagga (VI) ugyanerről a történetről számol be részletesebben, több eseményt adva hozzá. Miután elrecitálta a beszéd végén található verset, a Buddha fokozatos tanításokat adott Anáthapindikának, amelyek a Négy Nemes Igazság kifejtésében tetőztek be. A tanítás végeztével Anáthapindika elérte a “folyamba lépett” fokozatot. Ezután hazatért Szávatthiba, hatalmas összegért megvásárolt egy ligetet Dzséta hercegtől, és kolostort alapított a Buddha és a Szangha számára. A kommentárok szerint, a Buddha több esős évszakbéli elvonulást töltött itt, mint bármely más kolostorban.


Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagaha közelében a Hűs-ligetben tartózkodott. Ebben az időben Anáthapindika, a világi kereskedő is Rádzsagahába érkezett bizonyos üzleti ügyeiből kifolyólag. Hallotta, hogy: „Állítólag egy Megvilágosodott tűnt fel a világban“, és azonnal látni akarta a Magasztost. Ekkor ez a gondolat ötlött fel benne: „A mai nap nem a megfelelő arra, hogy találkozzak a Magasztossal. Holnap, a megfelelő időben el fogok menni, hogy lássam a Magasztost.“ Éberségét a Magasztosra irányítva aludni tért. Háromszor kelt fel éjszaka, azt gondolván, világos van. Ezután a temető kapujához ment. Nem emberi lények nyitották ki a kaput.

Amikor Anáthapindika, a világi kereskedő elhagyta a várost, a fény megszűnt, és sötétség lett. Félelem, rettegés és borzalom lett úrrá Anáthapindikán, és ezért vissza akart fordulni. Ekkor Szívaka, a láthatatlan jakkha-szellem így szólt:

Elefántok százai,
lovak százai,
öszvér-húzta szekerek százai,
drágakövekkel és fülbevalókkal ékes
szűzek százezrei
tizenhatod annyit sem érnek,
mint egyetlen további lépés.

Menj tovább, világi!
Menj tovább, világi!
Menj tovább, az sokkal jobb neked,
mintha visszafordulsz!

Ekkor a sötétség eloszlott Anáthapindika előtt, és fényesség támadt. A félelem, a rettegés és a borzalom, amit érzett, múlóban volt. Másodszor is …; harmadszor is megszűnt a fény, és sötétség lett. Félelem, rettegés és borzalom lett úrrá Anáthapindikán, és ezért vissza akart fordulni. Ekkor Szívaka, a láthatatlan jakkha-szellem harmadszor is így szólt:

Elefántok százai,
lovak százai,
öszvér-húzta szekerek százai,
drágakövekkel és fülbevalókkal ékes
szűzek százezrei
tizenhatod annyit sem érnek
mint egyetlen további lépés.

Menj tovább, világi!
Menj tovább, világi!
Menj tovább, az sokkal jobb neked,
mintha visszafordulsz!

Ekkor a sötétség megint eloszlott Anáthapindika előtt, és fényesség támadt. A félelem, a rettegés és a borzalom, amit érzett, múlóban volt. Így jutott el Anáthapindika a Hűs-ligetbe. Akkor a Magasztos – mivel felkelt már az éjszaka végeztével – oda-vissza sétált a szabad ég alatt. Már messziről látta Anáthapindikát, a világi kereskedőt közeledni. Miután észrevette, letért a meditációs ösvényéről, és az odakészített ülőhelyre ült. Ahogy ott ült, így szólt Anáthapindikához:

– Gyere csak, Szudatta!

Ekkor Anáthapindika ezt gondolta: „A Magasztos a nevemen szólított!“, és a Magasztos lábai elé borult, majd ezt mondta:

– Uram, remélem, hogy a Magasztos jól aludt.

[A Buddha:]

Mindig, mindig
jól alszik
a teljesen szabad bráhman,
aki nem tapad
az érzéki örömökhöz,
akit semmi nem nyomaszt és lenyugodott.

Elvágva minden köteléket és
szívében legyőzve a félelmet,
lecsendesült,
jól alszik,
elérte az éberség békéjét.

Így készült:

Fordítota: Fenyvesi Róbert és Sándor Ildikó

Forrás: SN 10.8, Thanissaro Bhikkhu, angol

Szerzői jogok: Fenyvesi Róbert és Sándor Ildikó, 2012

Felhasználás feltételei: cc-by-nc-sa

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.