Fordította: Kovács Zoltán (info)

SN 2.25, PTS S I 61
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

SN 2.25 Jantu Sutta

Dzsantu, a déva-fiú

Így hallottam. Egy időben a szerzetesek nagyszámú gyülekezete élt Kószala tartományban, a Himálaja lejtőin elterülő erdők rejtekében. Gőgösek voltak és megbízhatatlanok, összpontosítatlan, szerteszét kószáló értelemmel megáldva, igazi szószátyárokként fecserésztek, és elméjük teli volt ellenőrizetlen gondolattal.

Ekkor – az Upószatha ünnepének tizenötödik napján – megjelent előttük Dzsantu, a déva-fiú1 és néhány verssort intézett hozzájuk, eképpen:

Hajdan boldog volt az élet, bátran mondhatom,
Gótama úr tanítása vezérelt az úton.
Mértéklettel osztva a szűkös alamizsna,
Vágytalanul megvetve a szerzetesek ágya.
Megértve a világnak végső mulandóságát,
Sutba dobták létük minden szomorúságát.
Most üdvös tetteik gonosztevőivé válva,
Elöljárókként tetszelegnek, akár a páva.
Esznek, isznak, amíg álomba nem zuhannak,
Sóvárogva kívánják javait a szomszédnak.
Ám hódolat a Közösségnek, olyan jó közöttük,
Egynémely szerzetest mély tisztelettel köszöntünk.
A többiek csavargók, mind tanulatlan léha,
Lakmározzon belükön nagy csapatnyi préta2.

El nem múló hanyagság az állandó gúnyájuk,
Szózatomat emiatt intézem most hozzájuk.
De akinek ruhája a lankadatlan figyelem,
Az idők végeztéig becsülöm és tisztelem.


  1. deva: isten, istenség; lásd még (angolul) itt  ↩

  2. Szanszkr. preta, páli peta: éhes szellem, aki a mohóságáért született újra ebben a létformában  ↩

Így készült:
Fordította: Kovács Zoltán
Forrás: SN 2.25, Maurice O'Connell Walshe, angol
Szerzői jogok: Kovács Zoltán, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.