Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Dzsétavanában, Szávatthi mellett lakott Anáthapindika kolostorában.
Ezidőtájt Ráhu1, az Aszurák2 hercege fogságba ejtette Csandimá holdistenséget3. Csandimá, a holdisten elméjébe idézve a Magasztos személyét, a következő verset szavalta hozzá:
„Ó Buddha, Te hős, aki mentes vagy minden gonosztól, hódolatom Neked! Bajba keveredtem, légy a megmentőm!“
Ekkor a Magasztos Csandimá nevében így szólott Ráhuhoz, az Aszurák hercegéhez:
„Ó Ráhu, Csandimá menedékért fordult a Beérkezetthez, a Tökéleteshez. Engedd szabadon Csandimát! A Buddhák könyörületességet sugároznak a világ (lényeinek) irányába.“
Akkor Ráhu, az Aszurák hercege szabadon engedte Csandimá istenséget, és a következő pillanatban a félelemtől reszketve, égnek álló hajjal Vépacsitta4 mellett találta magát. Vépacsitta, az Aszurák hercege a következő kérdést intézte hozzá:
„Ráhu, miért engedted mégis szabadon Csandimát? Miért reszketsz és állsz ily elborzadva?“
„A Buddha szólt hozzám, s kérte, hogy engedjem el Csandimát. Ha nem tettem volna így, a fejem hét darabra hullott volna szét, s amíg élek, nem lett volna többé boldogságom. Ezért eresztettem el Csandimát.“