Szávatthiban.
– Szerzetesek, a forma éntelen. Ami éntelen, azt helyes bölcsességgel úgy kell látni, amint valójában van: “Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”
Az érzet éntelen… Az észlelés éntelen… Az késztetések éntelenek… Az tudat éntelen. Ami éntelen, azt helyes bölcsességgel úgy kell látni, amint valójában van: “Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”
Így látva, a tanult nemes tanítvány elfordulást tapasztal a formától, elfordulást az érzettől, elfordulást az észleléstől, elfordulást a késztetésektől, elfordulást a tudattól. Elfordulást tapasztalva szenvtelen lesz. A szenvtelenségből fakadóan [tudata] megszabadul. Mikor megszabadult, megjelenik [benne] a tudás: megszabadult. Megérti: a születést elpusztította, a szent életet leélte, megtette, mit meg kell, nem maradt semmi több e létállapotra.