Fordította: Kovács Gábor (info)

SN 22.36, PTS S III 36
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

SN 22.36 Bhikkhu Sutta (2)

Egy bizonyos szerzetes (2)

Szávatthiban.

Ekkor egy bizonyos szerzetes felkereste a Magasztost, és miután kifejezte hódolatát, leült az egyik oldalára, és ezt mondta:

– Tiszteletreméltó Úr, örülnék, hogyha a Magasztos összefoglalná nekem röviden a Dhammát, hogy miután hallottam azt a Magasztostól, egyedül maradhassak, visszahúzódva, szorgalmasan, buzgón és eltökélten.

– Szerzetes, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van valami iránt, akkor azt akként mérjük; hogyha pedig ezt az embert akként mérjük, akkor őt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha az embernek nincsen semmi iránt szunnyadó hajlama, akkor azt akként nem mérjük; hogyha akként nem mérjük, akkor őt azzal összefüggésben nem jellemezzük.

– Megértettem, Magasztos, megértettem, Magasztos!

– Milyen módon értetted meg, szerzetes, részletesen azt, amit összefoglalva kijelentettem?

– Magasztos, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van a forma iránt, akkor azt a formával összefüggésben mérjük; hogyha pedig ezt az embert a formával összefüggésben mérjük, akkor őt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha valakinek szunnyadó hajlama van az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben mérjük; hogyha pedig ezt az embert az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben mérjük, akkor őt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha az embernek nincsen a forma iránt szunnyadó hajlama, akkor nem a formával összefüggésben mérjük őt; hogyha a formával összefüggésben nem mérjük őt, akkor nem illetjük a forma jellemzőivel. Hogyha az embernek nincsen az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt szunnyadó hajlama, akkor nem az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben mérjük őt; hogyha az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben nem mérjük őt, akkor nem illetjük az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… jellemzőivel. Magasztos, ilyen módon értettem meg részletesen azt, amit összefoglalva kijelentett számomra a Magasztos.

– Jó, jó, szerzetes! Ez jó, hogy részletesen megértetted azt, amit összefoglalva kijelentettem. Szerzetes, hogyha valakinek szunnyadó hajlama van a forma iránt, akkor azt a formával összefüggésben mérjük; hogyha pedig ezt az embert a formával összefüggésben mérjük, akkor őt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha valakinek szunnyadó hajlama van az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt, akkor azt az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben mérjük; hogyha pedig ezt az embert az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben mérjük, akkor őt azzal összefüggésben jellemezzük. Hogyha az embernek nincsen a forma iránt szunnyadó hajlama, akkor nem a formával összefüggésben mérjük őt; hogyha a formával összefüggésben nem mérjük őt, akkor nem illetjük a forma jellemzőivel. Hogyha az embernek nincsen az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… iránt szunnyadó hajlama, akkor nem az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben mérjük őt; hogyha az érzéssel… az érzékeléssel… a késztetésekkel… a tudatossággal… összefüggésben nem mérjük őt, akkor nem illetjük az érzés… az érzékelés… a késztetések… a tudatosság… jellemzőivel. Ilyen módon kellett megérteni részletesen azt, amit összefoglalva kijelentettem.

Ekkor ez a szerzetes, a Magasztos szavaitól örömmel, és felvidultan felkelt az ülőhelyéről, hódolatát fejezte ki a Magasztosnak, majd a Magasztos jobb oldalán eltávozott.

Ezután ez a szerzetes egyedül, visszahúzódottan, szorgalmasan, buzgón és eltökélten, miután közvetlenül megismerte, még ebben az életében elérte a felül nem múlható szent élet célját, amelyért a világi emberek elhagyják az otthont az otthontalanságért. Közvetlenül megismerte, hogy megsemmisítette a születést, elérte a szent életet, amit meg kellett tenni, azt megtette, nem volt többé dolga ebben a létben. A szerzetes arhattá vált.

Így készült:
Fordította: Kovács Gábor
Forrás: SN 22.36, Bhikkhu Bodhi, angol
Szerzői jogok: Kovács Gábor, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.