Paṭipadā Sutta

Szávatthiban.

– Bhikkhuk, az önazonosság¹ keletkezéséhez vezető utat fogom tanítani nektek, és az önazonosság megszűnéséhez vezető utat. Ezt hallgassátok…

– És mi, bhikkhuk, az önazonosság keletkezéséhez vezető út? Vegyük például, bhikkhuk, a tanulatlan világit, aki nem látója a nemes személyeknek és képzetlen és járatlan az ő Tanaikban, aki nem látója a magasabb személyeknek és képzetlen és járatlan az ő Tanaikban – ő énnek tekinti a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Ő énnek tekinti az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Ő énnek tekinti az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Ő énnek tekinti az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Ő énnek tekinti az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Ezt nevezik, bhikkhuk, az önazonosság keletkezéséhez vezető útnak. Amikor azt mondjuk: „Az önazonosság keletkezéséhez vezető út“, a következőt értjük alatta: „A dolgok megragadásának az az útja, ami a szenvedés keletkezéséhez vezet.“

És mi, bhikkhuk, az önazonosság megszűnéséhez vezető út? Vegyük például, bhikkhuk, a tanult nemes tanítványt, aki nem tekinti énnek a formát, vagy az ént a forma birtokosának, vagy a formát az énben lévőnek, vagy az ént a formában lévőnek. Ő nem tekinti énnek az érzést, vagy az ént az érzés birtokosának, vagy az érzést az énben lévőnek, vagy az ént az érzésben lévőnek. Ő nem tekinti énnek az érzékelést, vagy az ént az érzékelés birtokosának, vagy az érzékelést az énben lévőnek, vagy az ént az érzékelésben lévőnek. Ő nem tekinti énnek az késztetéseket, vagy az ént a késztetések birtokosának, vagy a késztetéseket az énben lévőnek, vagy az ént a késztetésekben lévőnek. Ő nem tekinti énnek az tudatosságot, vagy az ént a tudatosság birtokosának, vagy a tudatosságot az énben lévőnek, vagy az ént a tudatosságban lévőnek. Ezt nevezik, bhikkhuk, az önazonosság megszűnéséhez vezető útnak. Amikor azt mondjuk „Az önazonosság megszűnéséhez vezető út“, a következőt értjük alatta: „A dolgok megragadásának az az útja, ami a szenvedés megszűnéséhez vezet.“