Szávatthiban.
– Bhikkhuk, megtanítom nektek az öt halmazt és a ragaszkodásnak alávetett öt halmazt. Hallgassátok a következőket…
– És mi az öt halmaz, bhikkhuk? Bármilyen forma, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli: ezt nevezik forma halmaznak.
Bármilyen érzés, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli: ezt nevezik érzés halmaznak.
Bármilyen érzékelés, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli: ezt nevezik érzékelés halmaznak.
Bármilyen késztetés, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli: ezt nevezik késztetések halmaznak.
Bármilyen tudatosság, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli: ezt nevezik tudatosság halmaznak. Ezeket nevezik, bhikkhuk, az öt halmaznak.
És mi a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, bhikkhuk? Bármilyen forma, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli, ami szennyezett, amihez ragaszkodni lehet: ezt nevezik a ragaszkodásnak alávetett forma halmaznak.
Bármilyen érzés, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli, ami szennyezett, amihez ragaszkodni lehet: ezt nevezik a ragaszkodásnak alávetett érzés halmaznak.
Bármilyen érzékelés, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli, ami szennyezett, amihez ragaszkodni lehet: ezt nevezik a ragaszkodásnak alávetett érzékelés halmaznak.
Bármilyen késztetés, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli, ami szennyezett, amihez ragaszkodni lehet: ezt nevezik a ragaszkodásnak alávetett késztetések halmaznak.
Bármilyen tudatosság, ami csak van, legyen az múltbeli, jövőbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, alacsonyrendű vagy magasrendű, távoli vagy közeli, ami szennyezett, amihez ragaszkodni lehet: ezt nevezik a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaznak. Ezeket nevezik, bhikkhuk, a ragaszkodásnak alávetett öt halmaznak.1
A szöveg az 5 halmaz (pañcakkhandhā) és a ragaszkodás 5 halmaza (pañc’ upādānakkhandhā) között tesz különbséget. A halmazok alkotják a személyt, annak teljes külső és belső tapasztalati világával. Ezek a halmazok önmagukban nem szenvedésteliek (dukkha), csak ha ragaszkodással tekintünk rájuk. Ezt a ragaszkodást a szennyeződéseink (āsavā) okozzák. A halmazokhoz való ragaszkodás – és így a szennyeződések – felszámolása a megszabadulás útja. ↩