Szávatthiban.
– Szerzetesek, megtanítom nektek a ragaszkodásból fakadó zaklatottságot és a nem ragaszkodásból fakadó nem zaklatottságot. Hallgassatok és figyeljetek jól, beszélni fogok. …
Szerzetesek, hogyan létezik ragaszkodásból fakadó zaklatottság? Szerzetesek, íme a tanulatlan világi így tekinti a fomát: “Ez az enyém, ez vagyok én, ez az én énem.” Formája változik és átalakul. A forma változásával és alakulásával megjelenik benne a bánat, a siránkozás, a fájdalom, a kedvtelenség és a reménytelenség.
Így tekinti az érzetet … az észlelést … a késztetéseket … a tudatot: “Ez az enyém, ez vagyok én, ez az én énem.” Tudata változik és átalakul. A tudat változásával és alakulásával megjelenik benne a bánat, a siránkozás, a fájdalom, a kedvtelenség és a reménytelenség.
Szerzetesek, ilyen módon létezik a ragaszkodásból fakadó zaklatottság.
Szerzetesek, hogyan létezik a nem ragaszkodásból fakadó nem zaklatottság? Szerzetesek, íme a tanult nemes tanítvány aki nem így tekinti a formát: “Ez az enyém, ez vagyok én, ez az én énem.” Formája változik és átalakul. A forma változásával és alakulásával nem jelenik meg benne a bánat, a siránkozás, a fájdalom, a kedvtelenség és a reménytelenség.
Nem így tekinti az érzetet … az észlelést … a késztetéseket … a tudatot: “Ez az enyém, ez vagyok én, ez az én énem.” Tudata változik és átalakul. A tudat változásával és alakulásával nem jelenik meg benne a bánat, a siránkozás, a fájdalom, a kedvtelenség és a reménytelenség.
Szerzetesek, ilyen módon létezik a nem ragaszkodásból fakadó nem zaklatottság.