Fordította: Darvas Gabriella (info)

SN 22.89, PTS S III 126
Share this with Google Plus Share this with Facebook Share this with Twitter Email this Share with other...

SN 22.89 Khemaka Sutta

Khémaka

Egy alkalommal az öreg szerzetesek Kószambinál, Ghószita parkjában tartózkodtak.Abban az időben a tiszteletreméltó Khémaka leverten, elkínzottan, súlyos betegen időzött a Jojobafa-parkban.

Akkor este az öreg szerzetesek előjöttek előjöttek visszavonultságukból, és e szavakat intézték a tiszteletreméltó Dászakához:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom: Reméljük, kitartasz, barátunk, reméljük, javul az állapotod. Reméljük, kellemetlen érzéseid csillapulnak és nem fokozódnak, és hogy észrevehetően csillapulnak, és nem fokozódnak.”

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

[A tiszteletreméltó Khémaka azt felelte:]

– Nem tartok ki, állapotom nem javul. Erős, kellemetlen érzéseim fokozódnak, nem csillapulnak, és észrevehetően fokozódnak, nem csillapulnak.

Azután a tiszteletreméltó Dászaka elment az idős szerzetesekhez, és beszámolt a tiszteletreméltó Khémaka szavairól. Ők azt mondták neki:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom:’’Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza, a ragaszkodásnak alávetett érzés halmaza, a ragaszkodásnak alávetett észlelés halmaza, a ragaszkodásnak alávetett késztetések halmaza, a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Van-e olyan a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz között, amelyre a tiszteletreméltó Khámaka úgy tekint, mint én-re, vagy én-hez tartozóra?”

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

[A tiszteletreméltó Khémaka azt felelte:]

– Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza … a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Nincs olyan a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz között, amelyre úgy tekintek, mint én-re, vagy én-hez tartozóra.

Azután a tiszteletreméltó Dászaka elment az öreg szerzetesekhez, és beszámolt a tiszteletreméltó Khémaka szavairól. Ők azt felelték neki:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom:Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza ….. a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Ha a tiszteletreméltó Dászaka a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz egyikére sem tekint úgy, mint én-re, vagy én-hez tartozóra, akkor ő arhat, kinek szennyeződései leromboltattak.”

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

[A tiszteletreméltó Khémaka azt felelte:]

– „Ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amelyről a Magasztos beszélt: a ragaszkodásnak alávetett forma halmaza ….. a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaza. Nem tekintek a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz egyikére sem úgy, mint én-re vagy én-hez tartozóra, noha még nem vagyok arhat, kinek szennyeződései leromboltattak. Barátaim, [az elképzelés] „én vagyok”, még nem tűnt el belőlem a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz vonatkozásában, de nem tekintek [ezek közül egyikre sem] úgy: „ez én vagyok”1.

Azután a tiszteletreméltó Dászaka elment az öreg szerzetesekhez, és beszámolt a tiszteletreméltó Khémaka szavairól. Ők azt felelték neki:

– Dászaka barátunk, menj el Khémaka szerzeteshez, és mondd neki a következőket: „Az öregek mondják neked, Khémaka barátom: Khémaka barátunk, amikor azt mondod: „én vagyok”, mi az, amire azt mondod: „én vagyok”? A formára mondod: „én vagyok”, vagy a formától elkülönülve mondod: „én vagyok”? Az érzésre mondod … az észlelésre … a késztetésekre … a tudatosságra moondod: „én vagyok”, vagy a tudatosságtól elkülönülve mondod: „én vagyok”? Khémaka barátunk, amikor azt mondod: „én vagyok”, mi az, amire azt mondod: „én vagyok”?”

– Rendben, barátaim – felelte a tiszteletreméltó Dászaka, elment a tiszteletreméltó Khémakához, és átadta az üzenetet.

– Elég, Dászaka barátom! Miért szaladsz folyamatosan oda-vissza? Add ide a botomat, barátom. Elmegyek az öreg szerzetesekhez magam.

Akkor a tiszteletreméltó Khémaka, botjára támaszkodva elment az öreg szerzetesekhez, üdvözlő szavakat váltott velük, és leült az egyik oldalra. Akkor az öreg szerzetesek így szóltak hozzá:

– Khémaka barátunk, amikor azt mondod: „én vagyok” … mi az, amire azt mondod: „én vagyok”?

– Barátaim, nem mondom a formára: „én vagyok”, és nem mondom a formától elkülönülve sem: „én vagyok”. Nem mondom az érzésre: „én vagyok” … sem az észlelésre: „én vagyok” … sem a késztetésekre: „én vagyok” … sem a tudatosságra: „én vagyok”, és nem mondom a tudatosságtól elkülönülve sem: „én vagyok”. Barátaim, noha [az elképzelés] „én vagyok”, még nem tűnt el belőlem a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz vonatkozásában, de nem tekintek [ezek közül egyikre sem] úgy: „ez én vagyok”.

Képzeljétek el, barátaim egy kék, vörös vagy fehér lótusz illatát. Helyesen szólna-e az, aki azt mondja: „az illat a szirmokhoz tartozik”, vagy: „az illat a porzóhoz tartozik2’’, vagy: „az illat a bibéhez tartozik”?

– Nem, barátunk.

– Ha helyesen akar felelni, azt kell válaszolnia: „Az illat a virághoz tartozik.”

Ugyanígy, barátaim, nem mondom a formára: „én vagyok”, és nem mondom a formától elkülönülve sem: „én vagyok”. Nem mondom az érzésre: „én vagyok” … sem az észleléssre: „én vagyok” … sem a késztetésekre: „én vagyok” … sem a tudatosságra: „én vagyok”, és nem mondom a tudatosságtól elkülönülve sem: „én vagyok”. Barátaim, noha [az elképzelés] „én vagyok”, még nem tűnt el belőlem a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz vonatkozásában, de nem tekintek [ezek közül egyikre sem] úgy: „ez én vagyok”.

Barátaim, annak ellenére, hogy a nemes tanítvány az alsó öt béklyót már hátrahagyta, a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz tekintetében még mindig maradt benne önhittség: „én vagyok”; vágy: „én vagyok”; rejtett hajlam: „én vagyok”, melyeket nem tépett ki gyökerestől.

Valamivel később a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz eredetén és széthullásán szemlélődve időzik, eképpen: „Ilyen a forma, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése; ilyen az érzés … ilyen az észlelés … ilyenek a késztetések … ilyen a tudatosság, ilyen a keletkezése, ilyen a megszűnése.” Ahogy a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz eredetén és széthullásán szemlélődve időzik, a megmaradt önhittséget: „én vagyok”; vágyat: „én vagyok”; rejtett hajlamot: „én vagyok”, - melyeket addig nem tépett ki gyökerestől - végül gyökerestől kitépi.

Képzeljetek el, barátaim egy piszkos és foltos ruhát, melyet a tulajdonosa elvisz a mosóhelyre. A mosóember egyenletesen lesúrolja (mosó)sóval, lúggal vagy tehéntrágyával, és tiszta vízben kiöblíti. Habár a ruha tiszta lesz, még őrzi a só, lúg vagy tehéntrágya visszamaradt szagát; még nem tűnik el belőle.. A mosóember azután visszaadja a tulajdonosának, aki illatos kosárba teszi, és a só, lúg vagy tehéntrágya visszamaradt szaga; mely addig nem tűnt el belőle, ezzel eltűnik3.

Ugyanígy, barátaim, annak ellenére, hogy a nemes tanítvány az alsó öt béklyót már hátrahagyta, a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz tekintetében még mindig maradt benne önhittség: „én vagyok”; vágy: „én vagyok”; rejtett hajlam: „én vagyok”, melyeket nem tépett ki gyökerestől. … Ahogy a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz eredetén és széthullásán szemlélődve időzik, a megmaradt önhittséget: „én vagyok”; vágyat: „én vagyok”; rejtett hajlamot: „én vagyok”, - melyeket addig nem tépett ki gyökerestől - végül gyökerestől kitépi.

Mikor ez elhangzott, az öreg szerzetesek így szóltak a tiszteletreméltó Khémakához:

– Nem azért tettük föl kérdéseinket, hogy fárasszuk a tiszteletreméltó Khémakát, [132] de tudtuk, hogy a tiszteletreméltó Khémaka képes lesz részletesen megmagyarázni, tanítani, hirdetni, megalapozni, felfedni, megvizsgálni és értelmezni a Magasztos tanítását. És a tiszteletreméltó Khémaka (csakugyan) részletesen megmagyarázta, tanította, hirdette, megalapozta, felfedte, megvizsgálta és értelmezte a Magasztos tanítását.

Ez volt, amit a tiszteletreméltó Khémaka elmondott. Az öreg szerzetesek emelkedett hangulatban, örömmel hallgatták a tiszteletreméltó Khémaka kijelentéseit. Mialatt elmondta ezt a tanítóbeszédet, hatvan idős szerzetes és maga a tiszteletreméltó Khémaka a nem-ragaszkodás által.megszabadultak a szennyeződésektől.


  1. Habár mind a SN három kiadásában és a Hagyom. kiadásokban is aszmí ti adhigatam olvasható, ez valószínűleg egy régi, rontott változat. Javaslom inkább aszmí ti avigatam-ként értelmezni; a módosítást alátámasztó érveimet lásd a Khandhaszamjutta 61-es jegyzetében. Hagyom.: A sóvárgás és önhittség föllelhető a kifejezésben: „Én vagyok.” Ez a szakasz tisztázza a székha és az arhat közötti lényeges különbséget. Míg a székha fölszámolta a személyiség nézetét, és így már nem azonosítja az öt halmazt az énnel, ugyanakkor még nem pusztította el a tudatlanságot, amely viszont még fönntart egyfajta visszamaradt önhittséget és vágyat: „én vagyok” (anuszahagató aszmí ti mánó aszmí ti cshandó), az öt halmaz vonatkozásában. Ellenben az arhat elpusztította a tudatlanságot, minden téves elképzelés gyökerét, így többé már nem táplál semmiféle elgondolást az én-ről és enyém-ről. A többi öreg még nyilvánvalóan nem érte el a felébredettség semmilyen fokát, és így nem értette ezt a különbséget. Ám a tiszteletreméltó Khémakának legalább folyamba lépettnek kellett lennie (egyesek úgy tartják, vissza-nem-térő volt, míg mások egyszer-visszatérőként beszélnek róla). Ezért aztán tudta, hogy a személyiség nézetének fölszámolása nem tünteti el teljesen a személyiség érzetét. Az öt halmazon alapuló „alanyiság bűze” még a vissza-nem-térő tapasztalását is áthatja.  ↩

  2. Inkább a vantassza szót részesítem előnyben, melyet az SS-ben találtam; szemben a vannassza szóval, amely a három nyomtatott kiadásban szerepel.  ↩

  3. Hagyom.: A tanulatlan világi ember tudati folyamatai olyanok, akár a szennyes ruhák. A három szemlélődés (a mulandóságon, szenvedésen és éntelenségen) olyan, mint a háromféle tisztítószer. A vissza-nem térő tudati folyamatai olyanok, akár a három tisztítószerrel átmosott ruhák. A szennyeződések, melyek az arhatság ösvényén elpusztításra kerülnek, olyanok mint a tisztítószerek visszamaradt szaga. Az arhatság ösvényén felhalmozott tudás olyan, mint az illatosított kosár; s éppen úgy pusztulnak el a szennyeződések mind az ösvény által, ahogyan a tisztítószerek visszamaradt szaga eltűnik, miután a ruhát elhelyezték a kosárban.  ↩

Így készült:
Fordította: Darvas Gabriella
Forrás: SN 22.89, Bhikkhu Bodhi, angol
Szerzői jogok: Darvas Gabriella, 2009
Felhasználás feltételei: image: CC-BY-NC-SA
Frissítve: September 20, 2011, at 11:38 AM


Váljon minden lény javára.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.